1:35
Pintér György - Múzeumi krimik
A jármű története tömören
A keleti hadjárat során a Wehrmacht olyan közepes és nehéz harckocsikkal (például: T-34, KV-1) került szembe, amelyekkel a német páncéltörő eszközök és harckocsik nem, vagy csak veszélyesen kis távolságból vehették fel a harcot.Az egyetlen önjáró páncéltörőlöveg (páncélvadász) típus, ami a Barbarossa-hadművelet idején rendelkezésre állt, az a 47 milliméteres páncéltörő löveggel felfegyverzett Panzerjäger I-es volt. Ebből a páncélvadász típusból is csupán 132 példányt tudtak felvonultatni a hadművelet kezdetekor, ami egy több ezer kilométeres arcvonalon támadó haderő számára messze nem volt elég.
A probléma orvoslására a Heereswaffenamt (a hadsereg fegyverügyi hivatala) egy sor "ideiglenes megoldásnak" szánt páncélvadász kifejlesztését határozta el. Így született meg a Marder I-es, a Marder II, illetve Marder III.
Ezek közös jellemzője, hogy zsákmányolt páncéltörő fegyverzetet és/vagy zsákmányolt harckocsi alvázakat használtak fel építésük során.
A fegyverügyi hivatal 1941. december 22-én adott megrendelést a Boehmish-Mährische Maschinenfabrik (BMM) vállalat számra egy Pz.Kpfw. 38(t) alvázra épülő könnyű páncélvadász kifejlesztésére. 1941 folyamán a Wehrmacht egységei nagy mennyiségű 76,2 milliméteres L/51 csőhosszúságú F-22 Model 1936 típusú tábori löveget zsákmányoltak a Vörös Hadsereg visszavonuló és katlanba zárt alakulataitól. Mivel akkortájt ez volt az egyetlen fegyver, ami képes volt a szovjet harckocsik páncélzatát viszonylag biztonságos távolságból átütni, ezért a németek PaK 36(r) néven rendszerbe is állították, és ezzel szerelték fel a Marder II-es és III-as páncélvadászaik jelentős részét.(A lövegek csöveit azonban újra kellet huzagolni, hogy azokból a német gyártású 75 milliméteres páncéltörő gránátokat is ki lehessen lőni.)
A gyártás során már elavultnak számító Pz.Kpfw. 38(t) Ausf. G és Ausf. H harckocsi alvázakat használtak fel, melyekre 50 és 16 milliméteres páncéllemezekből hegesztettek doboz-szerű felépítményt. A szovjet eredetű löveget a torony helyére építették és 11 milliméteres páncéllemezből készült, oldalfallal is rendelkező lövegpajzsot erősítettek rá. A cseh eredetű harckocsi alvázakban meghagyták a beépített MG-37(t) típusú géppuskát, hogy ezzel biztosítsák a jármű élőerő elleni védelmét.
A jármű a Panzerjäger 38(t) für 7.62 cm PaK36(r) hivatalos jelölés és Sd.Kfz. 139 jelzés mellett a Marder III elnevezést kapta.
1942 áprilisa és novembere között 344 páncélvadász készült a BMM üzemeiben 177 db Pz.Kpfw. 38(t) Ausf. G és 167 db Ausf. H alváz felhasználásával.
A Marder III-as nagyon hasznos fegyvernek bizonyult, ezért gyártását a zsákmányolt szovjet lövegek fogytával sem kívánták felfüggeszteni. A PaK 36(r)-t a 75 milliméteres, német gyártású PaK 40/3-asra cserélték. Természetesen ehhez jelentősen módosítani kellett a jármű kialakítását. A "doboz-felépítményt" egyetlen nagyméretű lövegpajzzsal helyettesítették, aminek következtében a legénység védelme valamelyest csökkent. A 7.5 cm PaK40/3 auf PzKpfw 38(t) Ausf H hivatalos jelölést kapta, de egyszerűbben csak Marder III Ausf. H néven szokták emlegetni. 1942 novembere és 1943 áprilisa között 243 jármű épült a BMM gyáraiban, további 175-öt pedig már meglévő (Pz.Kpfw. 38(t) alvázú) harcjárművekből építettek át Marder III Ausf H-vá 1943 folyamán.
A makett (Maquette)
Az elképzelésem az volt, hogy egy lerobbant, teljesen rozsdás, helybenhagyott régi II. világháborús járművet jelenítek meg. Ahhoz, hogy ez kellőképpen sikerüljön, be kellett szereznem egy megfelelő járművet. Az nem volt kérdés, hogy melyik ország páncélosai közül választok. Számomra természetes volt, hogy a Harmadik birodalomra esik a választás. Azért is tartom érdekesnek a német II. vh-s páncélosokat mert a téli álcafestés megkopása, koszolódása számomra szemet gyönyörködtető. Ezért is gondoltam, hogy a sok rozsda mellett itt-ott feltüntetek pár "fehér foltot".
A makett kiválasztásán nem törtem magam sokáig,vagy Panzer IV-es, valamilyen önjáró löveg vagy fél lánctalpas. A 2009 március 21-22-én megrendezett szolnoki makettversenyen ráakadtam egy Marder III-ra. Mivel már a börze a végét járta, nem tétováztam, rámutattam, hogy nekem kell!
Építés
Otthon aztán lestem mikor kibontottam. Szemenkénti lánctalp. OK. De hogy mindegyik csupa sorja legyen... ááááááá!!! Ezen kívül az építésnél is jópár illesztési hiba és más finomság is akadt.
Próbáltam a motorteret hangulatossá kialakítani festéklepattogzódással stb...
Beltér
Az első dolgom az volt, hogy a neten keressek Marder III. belteréről képet, de nem jártam sok sikerrel ezért megelégedtem más német harckocsikkal is. Észrevételem szerint mindegyik belseje fehér színt kapott (már amit láttam), ha nem így van akkor elnézést. Kezdődhetett a festés: Mivel nagymértékű lepattogzódást kívántam megjeleníteni, ezért temperát használtam, mert viszonylag vastag réteget képez és jól vissza lehet kaparni a felületet. Miután megtörtént ez a lépés, a lepattogzódás helyére megfestettem a rozsdát. (főként pasztelkrétával)
Mindegyik oldalon megcsináltam ezt majd behelyeztem az üléseket és a váltót, plusz még papírzsebkendőből készítettem rongyot és azzal fedtem le a beltér egy részét.
Külső
Az alap színnel kezdtem, amit sárga ill. barna Model Master festékekből kevertem ki.=> így kaptam meg a kívánt homoksárga színt.
Utána jöhetett a fehér álcafestés amit többnyire temperával csináltam, úgy mint a beltér esetében. Száradás után nagy részét visszakapartam.
A rozsdázás több fázisból állt:
1. Az alap színhez is használt barna és Revell Matt 6 (fekete) keverékéből állt össze a fő rozsda szín.
2. Az alap után Revell 31-et (piros) használtam a felületen.
3. lépés ként a sarkokat, éleket feketével szárazecseteltem.
4. Narancssárga pasztelkrétával értem el végül a kívánt hatást.
Dioráma
Mint sok esetben, itt is hungarocell az alap. Laminált parkettából készült a keret. Kivágtam szépen a patak és a domborzat mintáját, összeillesztettem, végül a hungarocellt belehelyeztem. A domborzatot hungarocell darabok és kasírozás segítségével csináltam.
Környezet
A kasírozott felületet száradás után bekentem tapétaragasztóval majd vastagon leszórtam homokkal. Miután megszáradt és a felesleget eltávolítottam róla, következhetett a műfű. Két féle műfüvet használtam. Mind 2 a Noch terméke. Az egyik 6mm hosszú, másik pedig kürülbelül a fele. Az "alapozáshoz" a rövidebbet használtam. A dioráma egész területét befújtam lakkal (kivéve a patak medret) és beszórtam műfűvel. A megfelelő fixálás érdekében átfújtam még 1 soron és ismét beszórtam fűvel amit ismét lefújtam, hogy a helyén maradjon. 1-2 perc száradás után felkapartam itt-ott a réteget és máris olyan hatást keltett mintha vastag rétegben állna a fű.
Ezek után a 6 mm-es füvet vettem kezembe és elszórtan elhelyeztem a "tájon". Ehhez a művelethez nem kell nagy tudomány: csak megfogtam egy "adag" füvet és technokollal illetve néhol tapétaragasztóval fixáltam.
A bokrok és a fák ugyanazzal a technikával készültek. Leírást nem szeretnék készíteni erről, inkább akit érdekel, az nézze meg a képeket. :)
Az egyetlen dolog amitől tartottam az építés alatt az a patak volt.
A patak
Sokat gondolkodtam, hogy vajon milyen legyen a meder kialakítása? Hagyjam "üresen"? Vagy megpróbáljam kialakítani kövekkel, törmelékekkel? Hát szerencsére a második lehetőséget választottam és neki is álltam a köveknek. Nagy része makett kiegészítő, vagyis inkább modell mert tudtommal a vasútmodellezéshez használnak főként ilyet. A terméket sajnos nem tudom mert jó pár éve a polcon porosodott már. Ezen kívül még a kertben is találtam pár megfelelő kavicsot. Belehelyeztem a patakmederbe a fa törmelékekkel együtt és nekiálltam a "víznek". Már nálam megszokott, hogy gyertyazseléből készítem el a vizet ilyen esetekben. Itt is ez történt. Fogtam az én kis kotyvasztós fazekamat, beletettem némi gyertyazselét (színtelent) majd nekiálltam "főzni".
Két réteggel már elkészültem, hát jöhetett a harmadik. Amikor kellőképpen megolvadt a zselé és venném le a gázról a fazekat... szikrát kapott a cuccos és belobbant az egész. Hoppá! Mit kéne csinálni? Elfújni nem bírtam, az pedig, hogy letakarjam nem jutott el parányi agyamig tehát megvártam míg elalszik. Pár perc múlva meg is történt. Mondanom sem kell szerintem, hogy szép fekete árnyalatot kapott a fazék. Na de hát még nem volt kész a patak! Na akkor a harmadik réteg gyertyazselét újra be a fazékba (ugyan abba ami felgyulladt XD) és mehetett a főzés. Mivel ugyanabba a fazékba tettem a zselét mint ami bekormolódott, ezért a megolvadt anyag szép barnás színt kapott. Hát ez került fel 3. rétegnek.
Hagytam pár órát hűlni és végső lépés ként a hullámok következtek amit a Vallejo Water Effects-jével értem el.
A keleti hadjárat során a Wehrmacht olyan közepes és nehéz harckocsikkal (például: T-34, KV-1) került szembe, amelyekkel a német páncéltörő eszközök és harckocsik nem, vagy csak veszélyesen kis távolságból vehették fel a harcot.Az egyetlen önjáró páncéltörőlöveg (páncélvadász) típus, ami a Barbarossa-hadművelet idején rendelkezésre állt, az a 47 milliméteres páncéltörő löveggel felfegyverzett Panzerjäger I-es volt. Ebből a páncélvadász típusból is csupán 132 példányt tudtak felvonultatni a hadművelet kezdetekor, ami egy több ezer kilométeres arcvonalon támadó haderő számára messze nem volt elég.
A probléma orvoslására a Heereswaffenamt (a hadsereg fegyverügyi hivatala) egy sor "ideiglenes megoldásnak" szánt páncélvadász kifejlesztését határozta el. Így született meg a Marder I-es, a Marder II, illetve Marder III.
Ezek közös jellemzője, hogy zsákmányolt páncéltörő fegyverzetet és/vagy zsákmányolt harckocsi alvázakat használtak fel építésük során.
A fegyverügyi hivatal 1941. december 22-én adott megrendelést a Boehmish-Mährische Maschinenfabrik (BMM) vállalat számra egy Pz.Kpfw. 38(t) alvázra épülő könnyű páncélvadász kifejlesztésére. 1941 folyamán a Wehrmacht egységei nagy mennyiségű 76,2 milliméteres L/51 csőhosszúságú F-22 Model 1936 típusú tábori löveget zsákmányoltak a Vörös Hadsereg visszavonuló és katlanba zárt alakulataitól. Mivel akkortájt ez volt az egyetlen fegyver, ami képes volt a szovjet harckocsik páncélzatát viszonylag biztonságos távolságból átütni, ezért a németek PaK 36(r) néven rendszerbe is állították, és ezzel szerelték fel a Marder II-es és III-as páncélvadászaik jelentős részét.(A lövegek csöveit azonban újra kellet huzagolni, hogy azokból a német gyártású 75 milliméteres páncéltörő gránátokat is ki lehessen lőni.)
A gyártás során már elavultnak számító Pz.Kpfw. 38(t) Ausf. G és Ausf. H harckocsi alvázakat használtak fel, melyekre 50 és 16 milliméteres páncéllemezekből hegesztettek doboz-szerű felépítményt. A szovjet eredetű löveget a torony helyére építették és 11 milliméteres páncéllemezből készült, oldalfallal is rendelkező lövegpajzsot erősítettek rá. A cseh eredetű harckocsi alvázakban meghagyták a beépített MG-37(t) típusú géppuskát, hogy ezzel biztosítsák a jármű élőerő elleni védelmét.
A jármű a Panzerjäger 38(t) für 7.62 cm PaK36(r) hivatalos jelölés és Sd.Kfz. 139 jelzés mellett a Marder III elnevezést kapta.
1942 áprilisa és novembere között 344 páncélvadász készült a BMM üzemeiben 177 db Pz.Kpfw. 38(t) Ausf. G és 167 db Ausf. H alváz felhasználásával.
A Marder III-as nagyon hasznos fegyvernek bizonyult, ezért gyártását a zsákmányolt szovjet lövegek fogytával sem kívánták felfüggeszteni. A PaK 36(r)-t a 75 milliméteres, német gyártású PaK 40/3-asra cserélték. Természetesen ehhez jelentősen módosítani kellett a jármű kialakítását. A "doboz-felépítményt" egyetlen nagyméretű lövegpajzzsal helyettesítették, aminek következtében a legénység védelme valamelyest csökkent. A 7.5 cm PaK40/3 auf PzKpfw 38(t) Ausf H hivatalos jelölést kapta, de egyszerűbben csak Marder III Ausf. H néven szokták emlegetni. 1942 novembere és 1943 áprilisa között 243 jármű épült a BMM gyáraiban, további 175-öt pedig már meglévő (Pz.Kpfw. 38(t) alvázú) harcjárművekből építettek át Marder III Ausf H-vá 1943 folyamán.
A makett (Maquette)
Az elképzelésem az volt, hogy egy lerobbant, teljesen rozsdás, helybenhagyott régi II. világháborús járművet jelenítek meg. Ahhoz, hogy ez kellőképpen sikerüljön, be kellett szereznem egy megfelelő járművet. Az nem volt kérdés, hogy melyik ország páncélosai közül választok. Számomra természetes volt, hogy a Harmadik birodalomra esik a választás. Azért is tartom érdekesnek a német II. vh-s páncélosokat mert a téli álcafestés megkopása, koszolódása számomra szemet gyönyörködtető. Ezért is gondoltam, hogy a sok rozsda mellett itt-ott feltüntetek pár "fehér foltot".
A makett kiválasztásán nem törtem magam sokáig,vagy Panzer IV-es, valamilyen önjáró löveg vagy fél lánctalpas. A 2009 március 21-22-én megrendezett szolnoki makettversenyen ráakadtam egy Marder III-ra. Mivel már a börze a végét járta, nem tétováztam, rámutattam, hogy nekem kell!
Építés
Otthon aztán lestem mikor kibontottam. Szemenkénti lánctalp. OK. De hogy mindegyik csupa sorja legyen... ááááááá!!! Ezen kívül az építésnél is jópár illesztési hiba és más finomság is akadt.
Próbáltam a motorteret hangulatossá kialakítani festéklepattogzódással stb...
Beltér
Az első dolgom az volt, hogy a neten keressek Marder III. belteréről képet, de nem jártam sok sikerrel ezért megelégedtem más német harckocsikkal is. Észrevételem szerint mindegyik belseje fehér színt kapott (már amit láttam), ha nem így van akkor elnézést. Kezdődhetett a festés: Mivel nagymértékű lepattogzódást kívántam megjeleníteni, ezért temperát használtam, mert viszonylag vastag réteget képez és jól vissza lehet kaparni a felületet. Miután megtörtént ez a lépés, a lepattogzódás helyére megfestettem a rozsdát. (főként pasztelkrétával)
Mindegyik oldalon megcsináltam ezt majd behelyeztem az üléseket és a váltót, plusz még papírzsebkendőből készítettem rongyot és azzal fedtem le a beltér egy részét.
Külső
Az alap színnel kezdtem, amit sárga ill. barna Model Master festékekből kevertem ki.=> így kaptam meg a kívánt homoksárga színt.
Utána jöhetett a fehér álcafestés amit többnyire temperával csináltam, úgy mint a beltér esetében. Száradás után nagy részét visszakapartam.
A rozsdázás több fázisból állt:
1. Az alap színhez is használt barna és Revell Matt 6 (fekete) keverékéből állt össze a fő rozsda szín.
2. Az alap után Revell 31-et (piros) használtam a felületen.
3. lépés ként a sarkokat, éleket feketével szárazecseteltem.
4. Narancssárga pasztelkrétával értem el végül a kívánt hatást.
Dioráma
Mint sok esetben, itt is hungarocell az alap. Laminált parkettából készült a keret. Kivágtam szépen a patak és a domborzat mintáját, összeillesztettem, végül a hungarocellt belehelyeztem. A domborzatot hungarocell darabok és kasírozás segítségével csináltam.
Környezet
A kasírozott felületet száradás után bekentem tapétaragasztóval majd vastagon leszórtam homokkal. Miután megszáradt és a felesleget eltávolítottam róla, következhetett a műfű. Két féle műfüvet használtam. Mind 2 a Noch terméke. Az egyik 6mm hosszú, másik pedig kürülbelül a fele. Az "alapozáshoz" a rövidebbet használtam. A dioráma egész területét befújtam lakkal (kivéve a patak medret) és beszórtam műfűvel. A megfelelő fixálás érdekében átfújtam még 1 soron és ismét beszórtam fűvel amit ismét lefújtam, hogy a helyén maradjon. 1-2 perc száradás után felkapartam itt-ott a réteget és máris olyan hatást keltett mintha vastag rétegben állna a fű.
Ezek után a 6 mm-es füvet vettem kezembe és elszórtan elhelyeztem a "tájon". Ehhez a művelethez nem kell nagy tudomány: csak megfogtam egy "adag" füvet és technokollal illetve néhol tapétaragasztóval fixáltam.
A bokrok és a fák ugyanazzal a technikával készültek. Leírást nem szeretnék készíteni erről, inkább akit érdekel, az nézze meg a képeket. :)
Az egyetlen dolog amitől tartottam az építés alatt az a patak volt.
A patak
Sokat gondolkodtam, hogy vajon milyen legyen a meder kialakítása? Hagyjam "üresen"? Vagy megpróbáljam kialakítani kövekkel, törmelékekkel? Hát szerencsére a második lehetőséget választottam és neki is álltam a köveknek. Nagy része makett kiegészítő, vagyis inkább modell mert tudtommal a vasútmodellezéshez használnak főként ilyet. A terméket sajnos nem tudom mert jó pár éve a polcon porosodott már. Ezen kívül még a kertben is találtam pár megfelelő kavicsot. Belehelyeztem a patakmederbe a fa törmelékekkel együtt és nekiálltam a "víznek". Már nálam megszokott, hogy gyertyazseléből készítem el a vizet ilyen esetekben. Itt is ez történt. Fogtam az én kis kotyvasztós fazekamat, beletettem némi gyertyazselét (színtelent) majd nekiálltam "főzni".
Két réteggel már elkészültem, hát jöhetett a harmadik. Amikor kellőképpen megolvadt a zselé és venném le a gázról a fazekat... szikrát kapott a cuccos és belobbant az egész. Hoppá! Mit kéne csinálni? Elfújni nem bírtam, az pedig, hogy letakarjam nem jutott el parányi agyamig tehát megvártam míg elalszik. Pár perc múlva meg is történt. Mondanom sem kell szerintem, hogy szép fekete árnyalatot kapott a fazék. Na de hát még nem volt kész a patak! Na akkor a harmadik réteg gyertyazselét újra be a fazékba (ugyan abba ami felgyulladt XD) és mehetett a főzés. Mivel ugyanabba a fazékba tettem a zselét mint ami bekormolódott, ezért a megolvadt anyag szép barnás színt kapott. Hát ez került fel 3. rétegnek.
Hagytam pár órát hűlni és végső lépés ként a hullámok következtek amit a Vallejo Water Effects-jével értem el.
|
|
100_0718
|
|
|
2
|
|
|
3.
|
|
|
4.
|
|
|
5.
|
|
|
6.
|
|
|
7.
|
|
|
8.
|
|
|
9.
|
|
|
10.
|
|
|
11.
|
|
|
Bokor készítése 1.
|
|
|
Bokor készítése 2.
|
|
|
Bokor készítése 3.
|
|
|
Bokor készítése 4.
|
|
|
Bokor készítése 5.
|
|
|
Bokor készítése 6.
|
|
|
Bokor készítése 7.
|
|
|
Bokor készítése 8.
|
2009.05.28.
Utolsó módosítás: 2009.05.30.
Utolsó módosítás: 2009.05.30.