Pintér György - Múzeumi krimik
Nem a Spartacus-sorozat, az a "Vér és homok"! Nem! Rejtői vidékeken járunk, Marokkótól délre, ahol a partig nyúló sivatag az Atlanti-óceánban áztatja a lábát.
No itt, ahol semmi turistacsalogató helyszín nincs, de a szahravik életüket adnák/adják érte, itt kanyarítottak ki maguknak egy falásnyit a végtelen Szaharából a spanyolok. Ők 1884-ben vetették meg a lábukat, protektorátust hozva létre a szaharvik földjén. Itt igazából a táj két változatban létezik: kősivatag, vagy homoksivatag. Nagy területeken évekig nincs eső. Az átlagos évi csapadék nem éri el az 50 millimétert. Tehát nem egy sivatagi paradicsom.
A terület nagyjából két és fél Magyarországnyi. Mindehhez társul több, mint hatszázezernyi lakosság. Van viszont valami, ami értékessé teszi az amúgy európai szemnek kietlen vidéket. Ez a foszfát. Ez alapvetően műtrágyaalapanyag, és itt van bőven, csak ki kell bányászni. Itt működik a világ leghosszabb szállítószalagja.
Az őslakosság ellenkezését a spanyolok francia segítséggel törték meg, de a lázadások sorra-rendre bekövetkeztek. Volt itt lázadás 1913-ban, 1934-ben, 1956-58-ban, 1967-ben, 1970-ben. Ráadásul a függetlenné vált Marokkó is ezen a területen kezdte erejét próbálgatni a korábbi gyarmatosítók, spanyolok és franciák ellen - egy ideig sikertelenül. Ekkor az úgynevezett "zemla intifáda" robbant ki, ahol a helyiek követeléseinek felolvasására a spanyol kormányzó úgy reagált, hogy bevetette a spanyol idegenlégiót és romba döntette a szaharai terület fővárosának, El-Aiunnak Zemla kerületét. Na, ezzel a spanyolok kihúzták a gyufát a helyi lakosságnál.
Megszerveződött, majd fegyveres harcot kezdett a megszállók ellen a POLISARIO a Nyugat-Szahara felszabadításáért küzdő szervezet. Ez a könnyen megjegyezhető: Népi Front Saguia el-Hamra és Río de Oro Felszabadításáért jól csengő nevet viselte.
A harc a spanyolok ellen három esztendőn át tartott. Végül már akkora terheket rótt a gyarmatosítókra, hogy 1975-ben föladták a területet, amúgy "utánam a vízözön" jelleggel ráhagyva a két szomszédra, Marokkóra és Mauritániára. Hogy a helyieknek mi lett volna a megfelelő, arra a kutya sem volt kíváncsi. Ők aztán megalakították saját államukat, a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. A spanyolok távozása után a területet megszálló marokkói és mauritániai csapatok ellen folyt tovább a harc. A front egyre komolyabb támogatást kapott Algériától, ahol a menekülttáborokban kiképezték a front harcosait és jól jöttek Kadhafi Líbiájának olajdollárjai és fegyverzete is. A tevéket terepjárókra, a muzeális értékű muskétákat AK-47-re cserélték. Sőt, bár erősen korlátozott számban, nehézfegyverzethez is jutottak a Szahara fiai. Ezek Líbiából és Algériából érkezett T-55/62-k, Kub légvédelmi rendszerek, BMP-1-ek. (Ezek forrásai azonban egy idő után elapadtak, így napjainkra üzemeltetésük egyre nagyobb gond, szemben a korszerű dróntechnikát bevető marokkóiakkal.)
1979-ben Mauritánia feladta a harcot. A megürült területek egy részét a marokkóiak vették át. Hogy uralmukat megerősítsék, egy falat emeltek az általuk megszállt terület határán. Ez a jelenlegi világ leghosszabb aknamezője, ami 2700 km hosszan húzódik a Szaharában a marokkói és a mauritániai határ között. Maga a fal homok, kő és beton, szabályos távolságra épített őrállásokkal, géppuskafészkekkel, radarállomásokkal. A fal által elválasztott részben vannak a komolyabb települések és a bányavidékek. A "Szabad Övezet" a Szahara a maga puszta létével. A helyezt jelenleg is ez annyi következménnyel, hogy 2020-ban függetlenségre és demokráciára egyébként nagyon kényes Egyesült Államok hivatalosan elismerte Marokkó fennhatóságát Nyugat-Szahara fölött. Miért érzem emögött a mondat mögött, hogy "foszfát"?
Ami a Perzsa/Arab-öbölben az olaj, az itt a foszfát. Ez a műtrágya alapanyagként, valamint festékek, de még élelmiszerek feldolgozásakor is komoly szerepet játszik, így nem elhanyagolható, lelőhelyei kinek a kezén vannak. Ha már Perzsa/Arab-öböl, akkor meg kell említenem, hogy a front támogatói között az utóbbi években feltűnt Irán.
Időközben Marokkóból folyamatos a betelepítés, így a szaharai őslakók lassan kisebbségbe kerülnek saját hazájukban. A fegyveres harc időnként újra és újra fellángol. 2005-ben, 2010-ben és 2011-ben is folytak összecsapások.
No itt, ahol semmi turistacsalogató helyszín nincs, de a szahravik életüket adnák/adják érte, itt kanyarítottak ki maguknak egy falásnyit a végtelen Szaharából a spanyolok. Ők 1884-ben vetették meg a lábukat, protektorátust hozva létre a szaharvik földjén. Itt igazából a táj két változatban létezik: kősivatag, vagy homoksivatag. Nagy területeken évekig nincs eső. Az átlagos évi csapadék nem éri el az 50 millimétert. Tehát nem egy sivatagi paradicsom.
A terület nagyjából két és fél Magyarországnyi. Mindehhez társul több, mint hatszázezernyi lakosság. Van viszont valami, ami értékessé teszi az amúgy európai szemnek kietlen vidéket. Ez a foszfát. Ez alapvetően műtrágyaalapanyag, és itt van bőven, csak ki kell bányászni. Itt működik a világ leghosszabb szállítószalagja.
A világ leghosszabb szállítószalagja
A Nyugat-Szaharában található, 98 kilométeres rendszer a Bou Craa-i foszfátbányát köti össze a tengerparttal.
forrás: https://ng.24.hu/fold/2023/01/22/ez-a-legnagyobb-futoszalag-a-vilagon/
forrás: https://ng.24.hu/fold/2023/01/22/ez-a-legnagyobb-futoszalag-a-vilagon/
Az őslakosság ellenkezését a spanyolok francia segítséggel törték meg, de a lázadások sorra-rendre bekövetkeztek. Volt itt lázadás 1913-ban, 1934-ben, 1956-58-ban, 1967-ben, 1970-ben. Ráadásul a függetlenné vált Marokkó is ezen a területen kezdte erejét próbálgatni a korábbi gyarmatosítók, spanyolok és franciák ellen - egy ideig sikertelenül. Ekkor az úgynevezett "zemla intifáda" robbant ki, ahol a helyiek követeléseinek felolvasására a spanyol kormányzó úgy reagált, hogy bevetette a spanyol idegenlégiót és romba döntette a szaharai terület fővárosának, El-Aiunnak Zemla kerületét. Na, ezzel a spanyolok kihúzták a gyufát a helyi lakosságnál.
Megszerveződött, majd fegyveres harcot kezdett a megszállók ellen a POLISARIO a Nyugat-Szahara felszabadításáért küzdő szervezet. Ez a könnyen megjegyezhető: Népi Front Saguia el-Hamra és Río de Oro Felszabadításáért jól csengő nevet viselte.
A harc a spanyolok ellen három esztendőn át tartott. Végül már akkora terheket rótt a gyarmatosítókra, hogy 1975-ben föladták a területet, amúgy "utánam a vízözön" jelleggel ráhagyva a két szomszédra, Marokkóra és Mauritániára. Hogy a helyieknek mi lett volna a megfelelő, arra a kutya sem volt kíváncsi. Ők aztán megalakították saját államukat, a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. A spanyolok távozása után a területet megszálló marokkói és mauritániai csapatok ellen folyt tovább a harc. A front egyre komolyabb támogatást kapott Algériától, ahol a menekülttáborokban kiképezték a front harcosait és jól jöttek Kadhafi Líbiájának olajdollárjai és fegyverzete is. A tevéket terepjárókra, a muzeális értékű muskétákat AK-47-re cserélték. Sőt, bár erősen korlátozott számban, nehézfegyverzethez is jutottak a Szahara fiai. Ezek Líbiából és Algériából érkezett T-55/62-k, Kub légvédelmi rendszerek, BMP-1-ek. (Ezek forrásai azonban egy idő után elapadtak, így napjainkra üzemeltetésük egyre nagyobb gond, szemben a korszerű dróntechnikát bevető marokkóiakkal.)
1979-ben Mauritánia feladta a harcot. A megürült területek egy részét a marokkóiak vették át. Hogy uralmukat megerősítsék, egy falat emeltek az általuk megszállt terület határán. Ez a jelenlegi világ leghosszabb aknamezője, ami 2700 km hosszan húzódik a Szaharában a marokkói és a mauritániai határ között. Maga a fal homok, kő és beton, szabályos távolságra épített őrállásokkal, géppuskafészkekkel, radarállomásokkal. A fal által elválasztott részben vannak a komolyabb települések és a bányavidékek. A "Szabad Övezet" a Szahara a maga puszta létével. A helyezt jelenleg is ez annyi következménnyel, hogy 2020-ban függetlenségre és demokráciára egyébként nagyon kényes Egyesült Államok hivatalosan elismerte Marokkó fennhatóságát Nyugat-Szahara fölött. Miért érzem emögött a mondat mögött, hogy "foszfát"?
A felosztott terület a fallal
Ami a Perzsa/Arab-öbölben az olaj, az itt a foszfát. Ez a műtrágya alapanyagként, valamint festékek, de még élelmiszerek feldolgozásakor is komoly szerepet játszik, így nem elhanyagolható, lelőhelyei kinek a kezén vannak. Ha már Perzsa/Arab-öböl, akkor meg kell említenem, hogy a front támogatói között az utóbbi években feltűnt Irán.
Időközben Marokkóból folyamatos a betelepítés, így a szaharai őslakók lassan kisebbségbe kerülnek saját hazájukban. A fegyveres harc időnként újra és újra fellángol. 2005-ben, 2010-ben és 2011-ben is folytak összecsapások.
|
|
A résztvevők, Líbia és Marokkó zászlaja
|
|
|
A felosztott terület a fallal
|
|
|
A felosztott terület a fallal
|
|
|
A mozgó hadtörténelem
|
|
|
BMP-k a sivatagban
|
|
|
Gyermekkatonák
|
|
|
Marokkói páncélosok
|
|
|
Tevék helyett terepjárók
|
|
|
A világ leghosszabb szállítószalagja
|
2025.09.24.
Utolsó módosítás: 2025.09.28.
Utolsó módosítás: 2025.09.28.