Pintér György - Múzeumi krimik
A második világháború "előestéjén" a katonai repülés rohamléptékű fejlődésnek indult. Ennek következtében a Magyar Királyi Honvéd Légierő vadászerejének gerincét képező FIAT CR.32-k is elavulttá váltak. Bár az 1939 tavaszán megrendelt 68 darab FIAT CR.42 érkezése mérsékelte a helyzet tarthatatlanságát, azonban ekkor már egyértelmű volt, hogy a jövő az egysíkú behúzható futóműves fémépítésű repülőgépeké. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy német forrásból nem lehetséges korszerű repülőgépek beszerzése, a HM érdeklődése a római katonai attasé ajánlása alapján az olasz Officine Mechaniche Reggiane által fejlesztett Re.2000 felé fordult. A repülőgépet az amerikai Seversky P-35 nemhivatalos másolatának lehetett tekinteni. Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy az olasz légierő ekkor nem mutatott érdeklődést a típus iránt, így a HM-nek módja volt lekötni a Reggiane teljes gyártási kapacitását. Így 1939 decemberében 70 darab ilyen típusú repülőgépet rendelt a magyar fél.
Az első 1940 májusában V.401-es oldalszámmal meg is érkezett, azonban jellemzően az olasz félnek felróható okból, az utolsó repülőgépet csak 1943 májusában szállították le. A kor "divatjának" megfelelően az "Ölyv" és a "Sólyom" után ez a típus is kapott egy hangzatos ragadozómadár nevet, és "Héjának" nevezték el. Az elnevezés országszerte ismertté, illetve hírhedtté vált, amikor 1942. augusztus 20-án a Horthy István főhadnagy, a kormányzóhelyettes, Sztaríj Oszkol mellett katasztrófát szenvedett a V.421 oldalszámú Héjával.
Köszönet Podvának az áttekintésért!