1947 Chevrolet Fleetline
1:64, Hot Wheels
Pintér György - Múzeumi krimik
Szerintem ez a Hot Wheels egyik legszebb gyártmánya, persze volt mit javítani rajta.
Az öntvény teteje tiszta ragyás volt, epokittel sokat kellett tömíteni. A hűtőrács gyárilag görbe, már más autón is észrevettem hogy valószínűleg olyan erővel nyomják be a rögzítő szegecset alul, hogy eltorzul.
A lámpákat csak kidomborodások jelzik az öntvényen, ezért a helyüket kifúrtam. A hátsó lámpákat újragondoltam, a keret injekciós tűből van, formára csiszolva és felpolírozva (nem kell festeni). A lámpatestek vörös átlátszó sztirolból lettek kiesztergálva.
Az első lámpa valami embertelen nehéz volt, a magja átlátszó sztirol, körülötte alulemez az árnyékolónak, és mindez belenyomva a lámpa díszkeretét adó alugyűrűbe. Az egész olyan kicsi, hogy csipesszel is alig tudtam megfogni.
A kerekek saját gyártmányúak toll szárából, fotómaratásból, alugyűrűkből. A dísztárcsa alu félgömbfejű szegecs, felpolírozva. A kilincseket aludrótból készítettem el.
A gyári szélvédő sajnos vállalhatatlan volt, az összes ablakot meg kellett csinálni CD-tokból.
A kétszínű festést egy kaliforniai autós-felvonulásos videón néztem ki. A világoszöld Gunze Lime green.
Ha már sötétzöldem nem volt, kipróbáltam a Sparban kapható "Centrum" márkájú tubusos akrilt. Itt jött a kellemes meglepetés: vízzel jól felhígítva teljesen jól fújható, nagyon szép félfényes felületet ad. Talán a fényestől sem áll messze. Bátran merem ajánlani. (Na meg ahogy a nemzetközi helyzet fokozódik, lehet, hogy nem mindig lehet majd japán festéket kapni háromnapos házhozszállítással...)
Ennyire kicsi és bonyolult felületet szalaggal talán egy hónap alatt tudnék kimaszkolni, ezért a Vallejo folyékony maszkolót használtam. Fogpiszkálóval szépen fel lehet vinni, ecsettel meg se próbáljuk, mert beleköt. Egy vékony gumiréteget képez, amit gond nélkül el lehet távolítani.
A végén jött a lakkozás AK Aqua Glossal, amit felpolíroztam.
A motorház oldalán az ál-kipufogók is injekciós tűből készültek. És itt követtem el a legnagyobb hibát: a kifúrt lyukakba festés előtt passzoltak ugyan, de a festék és a lakk csökkentette az átmérőjüket, amivel nem számoltam eléggé. Reszelővel próbáltam tágítani, de nem kellett volna kifelé is húzni: egy rossz mozdulatnál a festék lepattant, egészen a fémig...
Szerencsére nem volt nagy az érintett terület, öt-nullás ecset hegyével pakoltam rá a festéket, majd a lakkot.
Felpolíroztam, de teljesen nem sikerült eltüntetni. Gyerekek, ezt ne próbáljátok ki otthon. :-)
A végén kerültek fel a krómdíszek: alufólia Pentart füstfólia ragasztóval, helyre simítva és szikével körbevágva.
Az öntvény teteje tiszta ragyás volt, epokittel sokat kellett tömíteni. A hűtőrács gyárilag görbe, már más autón is észrevettem hogy valószínűleg olyan erővel nyomják be a rögzítő szegecset alul, hogy eltorzul.
A lámpákat csak kidomborodások jelzik az öntvényen, ezért a helyüket kifúrtam. A hátsó lámpákat újragondoltam, a keret injekciós tűből van, formára csiszolva és felpolírozva (nem kell festeni). A lámpatestek vörös átlátszó sztirolból lettek kiesztergálva.
Az első lámpa valami embertelen nehéz volt, a magja átlátszó sztirol, körülötte alulemez az árnyékolónak, és mindez belenyomva a lámpa díszkeretét adó alugyűrűbe. Az egész olyan kicsi, hogy csipesszel is alig tudtam megfogni.
A kerekek saját gyártmányúak toll szárából, fotómaratásból, alugyűrűkből. A dísztárcsa alu félgömbfejű szegecs, felpolírozva. A kilincseket aludrótból készítettem el.
A gyári szélvédő sajnos vállalhatatlan volt, az összes ablakot meg kellett csinálni CD-tokból.
A kétszínű festést egy kaliforniai autós-felvonulásos videón néztem ki. A világoszöld Gunze Lime green.
Ha már sötétzöldem nem volt, kipróbáltam a Sparban kapható "Centrum" márkájú tubusos akrilt. Itt jött a kellemes meglepetés: vízzel jól felhígítva teljesen jól fújható, nagyon szép félfényes felületet ad. Talán a fényestől sem áll messze. Bátran merem ajánlani. (Na meg ahogy a nemzetközi helyzet fokozódik, lehet, hogy nem mindig lehet majd japán festéket kapni háromnapos házhozszállítással...)
Ennyire kicsi és bonyolult felületet szalaggal talán egy hónap alatt tudnék kimaszkolni, ezért a Vallejo folyékony maszkolót használtam. Fogpiszkálóval szépen fel lehet vinni, ecsettel meg se próbáljuk, mert beleköt. Egy vékony gumiréteget képez, amit gond nélkül el lehet távolítani.
A végén jött a lakkozás AK Aqua Glossal, amit felpolíroztam.
A motorház oldalán az ál-kipufogók is injekciós tűből készültek. És itt követtem el a legnagyobb hibát: a kifúrt lyukakba festés előtt passzoltak ugyan, de a festék és a lakk csökkentette az átmérőjüket, amivel nem számoltam eléggé. Reszelővel próbáltam tágítani, de nem kellett volna kifelé is húzni: egy rossz mozdulatnál a festék lepattant, egészen a fémig...
Szerencsére nem volt nagy az érintett terület, öt-nullás ecset hegyével pakoltam rá a festéket, majd a lakkot.
Felpolíroztam, de teljesen nem sikerült eltüntetni. Gyerekek, ezt ne próbáljátok ki otthon. :-)
A végén kerültek fel a krómdíszek: alufólia Pentart füstfólia ragasztóval, helyre simítva és szikével körbevágva.
|
|
.
|
|
|
ilyen volt
|
|
|
IMG_5557
|
|
|
.
|
|
|
.
|
|
|
.
|
|
|
.
|
|
|
.
|
|
|
.
|
|
|
.
|
|
|
.
|
|
|
.
|
|
|
.
|
|
|
.
|
2024.02.20.