Ladies and gentlemen, welcome to the 50-es évek - az amerikai autógyártás aranykora, optimizmus, fejlődés, gyarapodás...
1958-ban jelent meg az első generációs Impala, ez lett a Chevrolet csúcsmodellje. Évtizedeken át újabb és újabb modellek készültek, évente új megjelenéssel. Szerintem a korszak legszebb autói közé tartoztak, főleg a hatvanas években.
Ez a kocsi annyira szép, hogy semmi komoly változtatást nem csináltam. Volt rajta pótkerék egybeöntve a karosszériával, ezt levágtam, mert gagyin nézett ki. A helyét kitöltöttem epoxival, és csináltam egy rendes pótkereket.
Bontás után építés
Természetesen teljesen új kerekek készültek alumíniumgyűrűkből, lemezekből. Gumiám szilikonpasztából készítettem öntőformákat, most már fél óra alatt tudok gumiabroncsokat önteni a napokig tartó faragás helyett. A "gumi" epoxi ragasztó és szénpor keveréke. Nem rugalmas, de erős, jól faragható.
Vasfogaskerékből préselőszerszámot készítettem, így készültek a felnik alumíniumlemezből. A mini satum rá is ment, de fogjuk rá, hogy fáradásos törés.
A lökhárítók jól néztek ki, megtartottam az eredetieket és GSW ecsetes krómmal festettem. A hűtőrács kinézett valahogy, de nagyon sekély volt a domborzata. A krómfesték vastag rétegben hatásos, sajnos mindenképpen elmosta volna a részleteket. Ezért kivágtam az egészet és helyette alumíniumlemezekből csináltam valami újat és radikálisat.
A belső tér ismét az utálatos nem ragasztható, nem csiszolható műanyag, festéssel próbáltam kihozni belőle, amit lehet. Építettem egy műszerfalat is új kormánnyal, bár sok nem látszik belőle.
Húzott szélvédők
Az újak azért tisztábbak valamivel.
Gáztűzhelyes-vákumos módszerrel húztam új szélvédőket, mintának az eredetit használtam.
A festés Gunze és Tamiya keverék. A krómdíszek szokás szerint alufóliából készültek, Pentart füstfólia-ragasztóval felhelyezve és szikével körbevágva. Az alufólia - ha vékony - aránylag jól alkalmazkodik a felületekhez, de azért itt már rezgett a léc, különösen a hátsó lámpák körüli íveknél. Fel is szakadt pár apró helyen, de szerencsére nem nagyon látszik. (Vettem is üstöllést 1 mikronos alu füstfóliát, nemsokára kipróbálom.)
A sok rokokó részlet miatt feladta a leckét a polírozás is. Lehet viszont műkörmösöknél kapni kis szivacsos polírozóblokkokat, ami most jól bevált. Kis szeleteket vágtam belőle és ezeket csipeszbe fogva sikerült a legnehezebben elérhető helyeket is felpolírozni.