Hunting Percival Jet Provost T.3/T.4

1:72, CMR No.CMR72-192

Pintér György - Múzeumi krimik „Volt idő, mikor még, nem…” …volt Jet Provost makettem, és a brit gyakorlógép Airfix által kiadott készlete után sóvárogtam, azonban a CMR műgyanta termékének megjelenése feleslegessé tette a bő 50 éves angol kit aukciós oldalakon történő keresgélését, ugyanis a kisméretű, de masszív kartondobozba csomagolt cseh remekmű minden tekintetben nagyságrendekkel felülmúlja azt, de még a legújabb makettek többségét is! A méret- és alakhűsége szinte tökéletes: mindössze kb. 1mm-rel rövidebb a törzs, illetve az oldalkormány kilépőéle lehetne pár fokkal meredekebb.

A zöldszínű anyagból öntött 37 részegység negatív panelezéssel ellátott felületei is közel hibátlan kivitelben készültek. Az osztások finoman vésettek, pontosak és határozottak; néhol még a csavarozás is látható; a kisebb be- és kiömlők nyílásai mélyítettek (ezáltal fekete festékes befolyatással is nagyon élethűek lesznek); valamint a többi, felületből kiálló elem (gyorszárak stb.) is nagyon aprólékosan kidolgozottak. A szárnyak és vízszintes vezérsíkok tövében lévő áramvonalazó lemezek viszont a kelleténél leheletnyivel jobban kidomborodnak, és esetleg még a szegecselést lehetne pótolni, amennyiben valaki ennek szükségét érezné. Sajnos néhány - a javítás nehézkessége miatt – „komolyabb” probléma is előfordul. A törzs oldalán (a fékszárnyak vonalában) lévő szerelőnyílás-fedélről lemaradt a NACA beömlő, ami ugyan nem minden gépen volt rajta, azonban tömítése sokkal egyszerűbb lenne, mint kifaragása. A jobb oldali beömlő-nyílás fölötti apró beömlő helyett néhány példányt egy nagyobbal láttak el, amit szintén nekünk kell elkészíteni, akárcsak a szárnyak belépő-éle alatt a beömlő-nyílások aljából kimetszett hosszúkás rést, illetve a beömlők élében lévő lyukat (az export változatok fegyvereinek torkolatait). A futóaknák futószárak tövében lévő törése is pontatlan, ugyanis az aknák szárnyvégek felé eső végének keskenyebb része túl rövid, a futószárak vízszintes tengelyét is takarnia kellene, tehát a törésnek közelebb kellene lennie a törzshöz. Ez a hiba a futószárak fedelét is érinti. Ha már itt tartunk, a belső terek közül a főfutó-aknák bordázott mintája nagyon szép, és a visszazáródó ajtók miatt az egy-két hiányzó részlet (kábelek stb.) pótlásáról sem muszáj gondoskodni, mert semmi sem fog látszódni belőlük. Ezzel ellentétben az orrfutó-akna csak egy üres, szögletes nyílás. A kisméretű ajtók és a futószár takarása miatt szinte egyáltalán nem lehet majd belátni az aknába, ezért a törzsfelekre öntött nagyobb aknafedelek alatti terület kidolgozatlansága megbocsátható. Egyébként a futóművek részletessége minden igényt kielégít, hibátlanok a futószárak és a bordázott futófelületű kerekek is (az orrkerék és a futószár külön darabok). A főfutó-művek rugóstagjainak csuklói maratott elemek, talán ezek vastagításán lehetne javítani. A kit legbonyolultabb része a kabin, ami temérdek színes maratott alkatrészből (műszerfal, ülések hevederei és indítófogantyúi, pedálok, kapcsolók) áll. A zöldesszürke műszerfal számomra gyanús, mert csak kékesszürke és fekete színűekről találtam fotót, bár ettől még előfordulhatott. Az ülések, botkormányok és gázkarok természetesen műgyanta elemek. Előbbiek formailag megfelelőek, mindössze a részlettelen oldaluk nem tetszett (beépítve nem láthatóak). A kabin oldalfalai a törzsfelek belsejét díszítik, amiről csak a bőr élethű imitálása hiányolható, a műszerfal-borítás feletti műszereket viszont érdemes pótolni. A készlet legfurcsább része az átlátszó darabok kialakítása. A szélvédővel egyesített kabintetők vákuumhúzottak és kimagasló minőségűek, buborékok és egyenetlenségek nélkül. A tető mögötti ablakok ezzel szemben átlátszó gyantából öntöttek. Néhány - az orron, törzsvégen és gerincen lévő - fényszóró mása is a színtelen öntvényen található, az értetlenkedésemet csupán az okozza, hogy az export gépek fegyvereinek orrban lévő kamerájának ablakához, a törzs alján és az orr két oldalában, valamint a szárnyvégi póttankok elején lévő fényforrásokhoz nincs átlátszó elem. A törzsbe még egy bő 3cm hosszú fúvócsövet kell beragasztani a két fél összeillesztése előtt, azonban a nehezéket se felejtsük ki az orrból! A beömlők a törzsfelekkel egyesítettek, ezáltal legalább megúsztuk az illesztést, bár a belsejük festése így körülményes lehet. A makett meglepetései közé tartozik a fékszárnyak külön öntése is. A kitérített pozíció műgyanta, míg vízszintes helyzetük maratott mozgatóhimbákkal valósítható meg. A kormánylapok kitérítéséhez fűrészelni kell. A repülő külsejét különféle maratott antennákkal, illetve néhány példánynál nagyobb felső beömlőkkel színesíthetjük, ezek mellett a kormányfelületek trimlapjainak mozgatórudazatai is az Eduard-tól származó, 74 alkatrészt magába foglaló fémlap tartozékai. Sajnos az antennák meglétét a különböző verzióknál keveri az összeállítási rajz, míg néhányról megfeledkezett a gyártó és kimaradt a készletből, akárcsak a felfegyverzett export gépek rakományai.

A pontos nyomású és vékony lakkrétegű matricalap szintén az Eduard produktuma, és a rengeteg (és olvasható) stencil felirat és négy brit repülő jelzései mellett meglepetésre a felújított, dél-arábiai színeket viselő példány felségjeleit is tartalmazza! (A későbbi dél-jemenieket se bántam volna, de telhetetlenségem nem a CMR bűne.) A négy angol gép közül három feltűnőbb külsőt kapott (ezüst/narancs, fehér/szürke/vörös, egyszínű vörös), míg az utolsó szintén terepszínű. A makett erényei közé tartozik az ablakokhoz mellékelt maszkoló is, bár a használati útmutatóval sem fukarkodtak. A tíz A4 formátumú oldalból az első az alkatrészek rajzát és három az összeállítást mutatja, míg az öt megépíthető példány mindegyike festésének további egy-egy oldalt szántak a tervezők. A ráadás pedig egy újabb, ugyanekkora méretű köteg papír, amin nagyon hasznos – fekete-fehér – részletfotókat találunk.

Kevés hibával rendelkező, jó minőségű és részletes készlet, legszívesebben a doboz kibontása után rögvest hozzákezdtem volna egyik volt főnököm lelkesítő „gyorsan, ügyesen” buzdítása nélkül is, ha nem a fontolva egy helyben toporgók táborát gyarapítanám, de így legalább nem kell kollégáim „Nem én voltam, nálam még jó volt…” kezdetű magyarázkodását idéznem barátaimnak, egyelőre…