Pintér György - Múzeumi krimik
A szovjet repülőgéptervezők korai generációjából - több sikeres gép létrehozásával - kiemelkedik Nyikolaj Nyikolajevics Polikarpov. Bár pap apja egyházi pályára szánta, az ifjú Nyikolaj végül a Szentpétervári Politechnikumban kötött ki. Itt gépészmérnöki végzettséget szerzett és tudásával felhívta magára I. I. Szikorszki figyelmét. Az ő vezetésével részt vett a kor első nehézbombázója, a négymotoros "Ilja Muromec" tervezésében is. A 20-as évek közepétől saját tervezésű gépei repültek. Ezek az eredmények nem voltak akadályai annak, hogy "ellenforradalmi szabotázstevékenység" vádjával le ne csukják és halálra ne ítéljék. Egy hónappal az ítélet után a Butirszkaja börtönben létrehozták a "speciális tervezőirodát", ahol vagy féltucat, szintén elítélt tervező dolgozott. 1930-ban megépült az I-5, ami a következő kilenc évben a szovjet vadászerők meghatározó típusa volt. Hét hónappal később Polikarpovot GULAG-on letöltendő tíz évre ítélték – kémkedésért. Fél évvel később az ítélet végrehajtását felfüggesztve szabadon engedték. (Magát az ítéletet 12 évvel Polikarpov halála után mondta ki semmisnek a szovjet legfelsőbb bíróság katonai kollégiuma.)
Munkái közül a Po-2, az I-16 "Rata" és az I-15 vergődött világhírre. (No meg az R-5 sem volt kutya!) A Szovjetunió vadászlégierejének jelentős hányada állt az ő által tervezett gépekből. Jártak ezek Kína, Spanyolország, Mongólia és Finnország egén, no és persze a szovjet égen is.
Mai témánk közülük az I-153. Népszerű típus, legalább húsz különféle gyártó készítette el a makettjét.
Maga a gép egy hosszú fejlesztési folyamat utolsó állomása volt, ami elkezdődött az I-5-nél, majd a "sima" 15-ös, a bisz és végül 153-as változat. Ezt első ránézésre a behúzható futóműve különböztette meg a korábbi merev futós változatoktól. (Ezen kívül tucatnyi korszerűsítés volt persze!)
No, ennek a gépnek az 1:72-es méretarányú makettjét csomagolta egy dobozba a GAZ-teherautó (ZiSz-5) alapon kialakított starterrel a Militari Wheels.
A makett a szovjet makettépítés mintapéldánya lehetne. Mint a klinikai ló. Kisebb-nagyobb mértékben megvan rajta minden olyan hiba, amit egy húsz-huszonöt éve készített maketten meg lehet jeleníteni. (Amúgy van ennél rondább darab is, például a Rare Plane vákuumformázott kitje.)
Ettől függetlenül jól megépíthető készletet kapunk viszonylag olcsón. Maga a gép egy délután összedobható – ha ez volna a cél.
Aha! Ahogy azt a Mórocska elképzelte! Ahogy egy kolléga megjegyezte az Amodel makettjét csomagolta a starterkocsi mellé a MW. Nem tudom. De egyre több olyan jel van, ami alapján igazat kell, hogy adjak neki. Ugye az Amodel makettjeiről elmondható, hogy ad teret az emberi érzelmek viharos kifejezésének és a kreativitásnak, az alapvető makettező készségek – úgymint csiszolás, tömítés, újrakarcolás, méret kiigazítás – gyakoroltatásának. (Persze lehet úgy is összerakni, kilóra, időre, mint egy ifjú, magát makettezőnek képzelő, aki hibák sorozatát hozta létre, utána meg fel volt háborodva, hogy nem tetszett. Amit így készítenek az nem makett, hanem egy törékenyre sikerült gyerekjáték.)
Persze a motorgyűrű kipufogóiba azért csak belefúrogattam és raktam bele némi plusz, meg a géppuskák torkolatát is kifúrtam. Aztán jött az Amodel csapdája. A rajz szerinti sorrendben összeragasztott motorházba nem fért be a csillagmotor. A hét szentség és a gyártó édes anyjának sűrű emlegetése mellett méretre csiszolás. Hasonló művelet a pilótafülke padlólemezének újra méretezésénél. Persze, végül csak összejött!
Persze csiszolnivaló volt bőven a megszokottnál lágyabb műanyag alkatrészeken. Húzott szálakból elkészítettem a merevítés egy részét. A hajszál vékony drótkötelezést nem vállaltam. Lassan összeállt a makett.
Persze, így túlzottan egyszerű a dolog. Emlékeztem hogy az Ar-2-höz vagy az R-5-höz nem használtam fel a rakétafegyverzetet, amivel annak idején a frászt hozták a japánokra Halhin-Golnál. Nos, megvolt mind a nyolc darab – és hét indítósín, Így egyet hulladékból kellett pótolnom. Utána az alig fél centi hosszú rakétákat ragasztgattam föl. Így mindjárt tekintély parancsolóbb lett a "Csajkám". Összességében az Amodel egy "jó-közepes" makettje került a kezembe, vagy talán a Smer-é?
Közben járt az agyam, miféle "ruhába" öltöztessem a gépet. Végül találtam egy szimpatikusnak tűnő variációt. Szintet talpig zöld, de a farokrésze fehér. Az Északi-flotta állományában repült ’41/42-ben. Összességében hat színt használtam. Az zöldet, a has részen a kéket, a farokrészen a fehéret, feketét a főfutók gumijához, a pilótaülés barnáját és a légcsavar fémszínét.
Ha a szabály az volna, hogy a mellékelt matricákról vagy jót, vagy semmit, akkor a szövegnek itt vége volna. De ilyen szabály nincs! Szóval, volt olyan matrica ami, az áztatás során/után nem törött szét. A szárny aljára való vörös csillagot négy hasábban szedtem le és illesztgettem össze. Minden matrica egy matt áttetsző "gallérral" van körülvéve. Ez, gondolom a gyári lakk. Ennek illúzióromboló látványát a csillogó lakkréteg sem csökkenti. Sajnos, hiába túrtam föl a maradékos dobozomat, olyan vörös csillagokat, aminek közepén egy fekete karika látható, ebben a méretben nincs. Így muszáj volt ezeket használnom. Ez van!
Időközben makettépítő kollégám küldött egy garnitúra jobb minőségű matricát. Miután eltávolítottam az előzőket, fölraktam ezeket. Így már jobban tetszett a végeredmény. Közben a kezembe került egy eléggé vékony fém drót. Ebből – némi egyengetés után – kialakítottam az eddig hiányolt két sodronykötél-merevítő párt.