I-16 Type 18, az "átmeneti" Rata

Polikarpov I-16 Type 18 Rata

1:72, Hasegawa No.51327 (AP27)

Pintér György - Múzeumi krimik Életem első I-16-jáért el kellett mennem Nyugat-Németországba (akkor még volt ilyen) és a Revell készletét megvennem pár márkáért. Voltam talán tizenkét éves? Inspirált, hogy elkészíthetem a Csakovszkij "Balti égbolt" című regényében megismert típust. És lőn! (A "Rata" szerepelt nagyanyám háborúról szóló történeteiben is, amiről később kiderült, hogy az nem "Rata", hanem Po-2 volt. Dehát, akkor minden "Rata" volt, ami szovjet/orosz volt és repült – a civilek számára.)

A legendás/hírhedt "Rata" több variációban is elkészült. Az idő folyamán némileg megváltoztak a méretei is, de inkább a motor és a fegyverzet volt, amit a tervezők a változó körülményekhez igazítottak. Azon, hogy a csillagmotoros vadászgép a harcok kirobbanására már nem volt igazán versenyképes a német légierő gépei jó részével, nem tudtak változtatni. Arra viszont mindenképpen jók voltak ezek a javítások, hogy az apró, fordulékony vadász komolyabb tűzerőt tudjon szembeállítani az ellenséggel, s így talán csökkentse saját hátrányait.
Így került a képbe a 18. változat M-62-es, kétsebességes feltöltőjű motorjával, az ehhez szükséges 92 oktánszámú üzemanyaggal. Az addigi 8470 méteres csúcsmagasságot 9300-ra növelték (nyitott fülkével!) Jellegzetes a motormaszkon felül látható háromszög alakú nyílás, ami a feltöltőhöz vezetett. Látványos még a légcsavaragy, ami más, mint az addigi típusváltozatoké. Ja, hogy miért "átmeneti"? Mert nem egészen 200 darab készült belőle.

A típus nagyon népszerű makettgyártó körökben. Nem tudom, megszokott méretarányok közül van-e, amiben nem készült el. Talán csak a hadihajókhoz kitalált 1:350-ben és 700-ban nincs. Vagy ha van, nem is látható. :) Többféle fémmaratás, fehérfém futószárkészlet, 3D matricás műszerfal is kapható hozzá.
Nos, ennek a szépségnek 1:72 kicsinyítését adta ki a japán gyártó. Persze létezik a sítalpas finn variáció is, de az más alváltozat. Maga a készlet nem új. Idén (2025) éppen 30 éves, ennek ellenére megállja a helyét a jelenlegi készletek között is. Tiszta, határozott alkatrészek, logikus bontás, semmi extra. Valószínűleg az álom-makettezés kategória. Dobozból is látványos.
Hogy majd miféle festést, jelzéssort kap, az még a jövő zenéje, van választék. Esélyes, hogy nem a kapott – és a korai Hasegawáknál vastag hordozójú matricákat fogom használni. Hogy a fegyverzetet kiegészítem-e 82 mm-es rakétákkal, majd kiderül.

A kabin összerakásával kezdtem. Nem csalódtam, a műszerfal-matrica húsz percnyi áztatás után is csak darabokban jött le. Amúgy minden a szokásos Hasegawa-minőség. Ha a belső részeket, úgy mint: kabin, motor előfestem, az összeépítés már-már gyerekjáték. Pontos illeszkedések, sorja teljes hiánya, szóval tiszta üdülés. Persze, elkapkodni akkor sem kell. A ragasztások nem száradnak gyorsabban, mint mondjuk egy Amodelnél. A futómű összerakásánál variáltak egy kicsit. A fedőlemezeket nem ragasztottam fel. A téli üzemmódnál ezeket a valóságban sem mindig szerelték vissza a sítalpas bevetések előtt/után.

Egy valahonnan megmaradt kereten találtam rakétákat. Már csak indítósíneket kell kreálnom hozzájuk, így valószínűleg rakétafegyverzetet is kap a "Szamarcska".

Kopottan, használtan, zárólakk nélkül

Halványszürke alsó festés után a felső felületeket előbb zöldre fújtam, majd jött a visszamosható fehér. A komplett motorborítás fekete színt kapott. Erre is jöttek a fémszínű koptatások. A kipufogók némi rozsdát is kaptak. A kétágú légcsavarra nem tettem fel a kúpját. Ez válaszható variáció. A típus több gépén láttam orrkúpos, illetve anélküli lehetőséget.

A futómű drótkötelét húzott szálból készítettem el. A maradékosban találtam egy ki tudja, honnan megmaradt keretet, rajta egy csomó 82 mm-es rakétával. Szintén maradékból vagdostam indítósíneket, szám szerint hatot.

A matricák: vegyes-vágott. Mint számítottam rá, szinte használhatatlanok. De ahogy az Eötvös bohóc rikoltozta annak idején a Nagycirkuszban: "Van másik!" A csillagok egy része a DB-3-hoz, másik része az R-5-höz kapott lapokról származik. Az I-153-hoz kapott számok jelentek meg a farokrészen. Mondtam: vegyes-vágott.

Már csak egy némileg havas alap kell hozzá és készen van a Vörös Légierő egyik újabb darabkája.
Már csaknem készen volt minden, csak a géppuskák helyén voltak lyukak, hiszen a kapott alkatrészeket nem akartam beépíteni. Ehelyett injekciós tű kerül fegyvercsőként a helyére. Így egy fokkal talán élethűbb a „Szamaracska”.