Polikarpov I-17
1:72, Amodel
No.7203
Pintér György - Múzeumi krimik
Polikarpov gépei alkották a Vörös Légierő vadászállományának döntő többségét a 30-as évek Szovjetuniójában. Az eddigi gépei léghűtéses csillagmotor meghajtással repültek. Eljött az idő, amikor legalább próba szinten vízhűtéses, soros motor kerüljön egy szovjet vadászgépbe is. Hasonló megoldású gépek készültek a RAF-nál és a Luftwaffénál is. Az előbbinél a Spitfire, az utóbbinál a Bf-109. A különbség, hogy azokból világszerte ismert harci gépek lettek, míg a szovjet gép féltucatnyinál is kevesebb példányban készült el. A szovjetek beszereztek pár Hispano-Suiza motort a franciáktól. Bár a karcsúbb test és az I-16-ossal szinte teljesen azonos szárnyak jó alap lettek volna, de a szovjet repülők tervezői és a már akkor sem jelentéktelen bürokrácia még a világhírű berepülőpilóta Cskalov nagyon pozitív véleményét és felülírta.
Így az I-17 nem került sorozatgyártásra, hanem ahogy mondani szokás, "ment a lecsóba". Pedig műszaki megoldásai megértek volna egy hosszabb gondolkodást. Azzal a tűzerővel, amit a légcsavartengelyen keresztül tüzelő 20 mm-es gépágyúval tudott, minden bizonnyal okozott volna álmatlan éjszakákat a német légiflottának. De nem okozott. A támadók Messerei megkapták az 1941-re elavult, ámde "legendás", többi Polikarpovot, a 15-öst és a "Ratát", a 16-ost. Ezek azonban sem sebességükben, sem fegyverzetükben nem voltak elegendők. Ettől függetlenül komoly veszteségeket tudtak okozni az ellenségnek – de milyen áron! Ide kellett volna a 17-es. De nem volt.
Nos, ennek a ritkaságnak 1/72-es makettjét készítette el az Amodel több változatban is. A cég vonzerejét az adja, hogy mások által nem gyártott típusok makettkészleteit készítik el. (Hogy milyen minőségben, azt talán ne feszegessük!) Amivel én dolgoztam, az a CKB-15 volt. A doboztetőn a világhírű szovjet pilóta, Cskalov képével. (A sors fintora, hogy a nevezett pilóta egy másik Polikarpov vadászgép tesztelése során vesztette életét.)
Az egyetlen átlátszó alkatrész mellé két műanyag öntőkeretet kapunk, összesen 17 alkatrésszel. Van persze egy A/4-es összeállítási útmutató is. Festéshez egy kék orrú, amúgy piros festésű gép festési mintáját kapjuk. Létezik homoksárga-fekete variáció, meg zöld-fémszínű is. Ne tévesszen meg senkit ez a választék! A készlet gépe a CKB-15 variáció. A többi későbbi változat. Az egyetlen CKB-15 változatú I-17 vörös törzsű volt, kék orral. Ha valóban élethű makettet szeretnénk, akkor ezt kell választani, vagy egy olyan festést, amihez nem társítottak alváltozat megjelölést.
Úgy ránézésre egy délelőtt összerakható a cucc. Aha! Ahogy az a Mórocska elképzelte! A készlet az Amodel legjellemzőbb tulajdonságainak összegzése, mondhatnám esszenciája. A HÉSZV azaz "Hogy Építsünk Sz*ból Várat" nemes hagyományaira alapoz. Jó. Nem mai darab, ráadásul valaki, valamikor elkezdte, de a belső festésen túl nem jutott – temperával. Ha az mondom, hogy két törzsfél összepasszítása magában negyed órás munka, akkor ez jól szemlélteti az alkatrészek illeszkedési pontosságát. A futómű egy az egyben az I-16-osé, ami nem csoda, ha tudjuk, hogy annak a vízhűtéses, soros motorú változatával állnánk szemben. De! Nem tudom, ki hogy van vele, de a motor szembetűnő hiánya – lásd a kipufogóknak szép sorban csak a helye van meg – kicsit zavaró. Komolyan! Csak a lyukak vannak meg! A pilótafülke berendezése egyenesen spártai: egy a levegőben lógó ülés és egy műszerfalra hajazó valami. Gondolom ide kellene még legalább egy padlólemez és egy "O" alakúan végződő kormányrúd. Most oldalpanelekről nem beszélek, mert azok nagy eséllyel nem voltak. Na ezek nincsenek. Szóval "magad uram". Jó! Sok nem látszik belőle a kis, zárt és alig átlátszó kabintetőn át, de akkor is. Adjunk már a formának!
Volt kínom a futóművekkel, de végülis "lábra állt" a makett. Mondjuk létezett vagy három-négy variáció a fényképek alapján – kifelé nyíló, befelé nyíló, fix futóműves... biciklikerék jellegű küllős. Az egyben előre tolható kabintető helyett egy szélvédő állt rendelkezésemre, így kezdődött a gányolás, hogy zártnak kinéző legyen. Ha sikerülne beszereznem egy zárt I-16-os kabintetőt, igazából az volna a tökéletes megoldás.
A négy szárnygéppuska megkapta a fekete színét és a kormolást.
Találtam egy érdekes festést, amihez nem volt infó, hogy melyik variációhoz készült. Nagyjából a pilótafülkéig fehér, onnan átszóródással egyre erősebben vörösbe hajló. Végül a szárnyakra felkerültek a felségjelek.
Aki nekifog ennek a készletnek, készüljön föl lelkileg csiszolásra, alakításra, szóval a makettépítés legalapvetőbb lépéseire. Az sem baj, ha van némi humorérzéke, amivel elkerülheti a gutaütéses helyzeteket.
Így az I-17 nem került sorozatgyártásra, hanem ahogy mondani szokás, "ment a lecsóba". Pedig műszaki megoldásai megértek volna egy hosszabb gondolkodást. Azzal a tűzerővel, amit a légcsavartengelyen keresztül tüzelő 20 mm-es gépágyúval tudott, minden bizonnyal okozott volna álmatlan éjszakákat a német légiflottának. De nem okozott. A támadók Messerei megkapták az 1941-re elavult, ámde "legendás", többi Polikarpovot, a 15-öst és a "Ratát", a 16-ost. Ezek azonban sem sebességükben, sem fegyverzetükben nem voltak elegendők. Ettől függetlenül komoly veszteségeket tudtak okozni az ellenségnek – de milyen áron! Ide kellett volna a 17-es. De nem volt.
Az I-17 harmadik prototípusa 1936-ban, Párizsban
Ez a CKB-19 nem azonos a készletben szereplő géppel!
Nos, ennek a ritkaságnak 1/72-es makettjét készítette el az Amodel több változatban is. A cég vonzerejét az adja, hogy mások által nem gyártott típusok makettkészleteit készítik el. (Hogy milyen minőségben, azt talán ne feszegessük!) Amivel én dolgoztam, az a CKB-15 volt. A doboztetőn a világhírű szovjet pilóta, Cskalov képével. (A sors fintora, hogy a nevezett pilóta egy másik Polikarpov vadászgép tesztelése során vesztette életét.)
Az egyetlen átlátszó alkatrész mellé két műanyag öntőkeretet kapunk, összesen 17 alkatrésszel. Van persze egy A/4-es összeállítási útmutató is. Festéshez egy kék orrú, amúgy piros festésű gép festési mintáját kapjuk. Létezik homoksárga-fekete variáció, meg zöld-fémszínű is. Ne tévesszen meg senkit ez a választék! A készlet gépe a CKB-15 variáció. A többi későbbi változat. Az egyetlen CKB-15 változatú I-17 vörös törzsű volt, kék orral. Ha valóban élethű makettet szeretnénk, akkor ezt kell választani, vagy egy olyan festést, amihez nem társítottak alváltozat megjelölést.
Úgy ránézésre egy délelőtt összerakható a cucc. Aha! Ahogy az a Mórocska elképzelte! A készlet az Amodel legjellemzőbb tulajdonságainak összegzése, mondhatnám esszenciája. A HÉSZV azaz "Hogy Építsünk Sz*ból Várat" nemes hagyományaira alapoz. Jó. Nem mai darab, ráadásul valaki, valamikor elkezdte, de a belső festésen túl nem jutott – temperával. Ha az mondom, hogy két törzsfél összepasszítása magában negyed órás munka, akkor ez jól szemlélteti az alkatrészek illeszkedési pontosságát. A futómű egy az egyben az I-16-osé, ami nem csoda, ha tudjuk, hogy annak a vízhűtéses, soros motorú változatával állnánk szemben. De! Nem tudom, ki hogy van vele, de a motor szembetűnő hiánya – lásd a kipufogóknak szép sorban csak a helye van meg – kicsit zavaró. Komolyan! Csak a lyukak vannak meg! A pilótafülke berendezése egyenesen spártai: egy a levegőben lógó ülés és egy műszerfalra hajazó valami. Gondolom ide kellene még legalább egy padlólemez és egy "O" alakúan végződő kormányrúd. Most oldalpanelekről nem beszélek, mert azok nagy eséllyel nem voltak. Na ezek nincsenek. Szóval "magad uram". Jó! Sok nem látszik belőle a kis, zárt és alig átlátszó kabintetőn át, de akkor is. Adjunk már a formának!
Volt kínom a futóművekkel, de végülis "lábra állt" a makett. Mondjuk létezett vagy három-négy variáció a fényképek alapján – kifelé nyíló, befelé nyíló, fix futóműves... biciklikerék jellegű küllős. Az egyben előre tolható kabintető helyett egy szélvédő állt rendelkezésemre, így kezdődött a gányolás, hogy zártnak kinéző legyen. Ha sikerülne beszereznem egy zárt I-16-os kabintetőt, igazából az volna a tökéletes megoldás.
A négy szárnygéppuska megkapta a fekete színét és a kormolást.
Találtam egy érdekes festést, amihez nem volt infó, hogy melyik variációhoz készült. Nagyjából a pilótafülkéig fehér, onnan átszóródással egyre erősebben vörösbe hajló. Végül a szárnyakra felkerültek a felségjelek.
Aki nekifog ennek a készletnek, készüljön föl lelkileg csiszolásra, alakításra, szóval a makettépítés legalapvetőbb lépéseire. Az sem baj, ha van némi humorérzéke, amivel elkerülheti a gutaütéses helyzeteket.
|
|
A dobozfedél
|
|
|
A nem túl bőséges, de elégséges útmutató
|
|
|
|
|
|
Épül, épülget
|
|
|
|
|
|
Csaknem készen
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kipótolt kabintetővel
|
|
|
Az I-17 harmadik prototípusa 1936-ban, Párizsban
|
|
|
A "rendes" kabintetővel
|
2025.05.04.