Az IS–3 szovjet nehézharckocsi gyártása 1945 májusában kezdődött, így az európai hadszíntéren történő bevetéshez már túl későn érkezett. Ezeket a páncélosokat előszört 1945. szeptember 7-én, a berlini győzelmi díszszemlén mutatták be a világ közvéleményének. Jelentősebb számban az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése során vetették be. A kis diorámán ábrázolt események is ezekben a napokban történtek, így idén a 70. évfordulójukra emlékezünk. Engem ez a harckocsi a három síkból kialakított, hegyes orr-része, valamint az itt először megjelenő, serpenyőre emlékeztető tornya miatt ragadott meg. Ez a toronyforma később számos szovjet harckocsi jellegzetes ismertetőjegyévé vált. Sokáig azonban nem találtam jó ötletet egy kisebb dioráma megépítéséhez, mígnem egy egészen más témájú kutatás során egyszer csak rábukkantam erre a fényképre. Ez lesz az! Elég sok további kutatómunkát fektettem ebbe a projektbe, hogy megértsem, pontosan mi történt, és a lehető leghitelesebben rekonstruálhassam az eseményeket. A fénykép a budapesti Kilián laktanya körüli harcok után készült. A fegyveres civilekből és a magyar hadsereg katonáiból álló csoport megtámadott egy IS–3-asokból és T–34/85-ösökből álló szovjet harckocsioszlopot, és több járművet is harcképtelenné tett. Az eseményekről számos fekete-fehér felvétel készült, de létezik egy színes fénykép is, amelyre én csak később bukkantam rá: https://www.militaryimages.net/threads/1956-hungarian-revolt-picture-thread.8929/ (görgess le nagyjából az oldal feléig). A képen a harckocsi jobb első részénél narancssárgás elszíneződések láthatók, amelyek rozsdára utalnak. Ilyen korrózió gyorsan kialakulhat, miután a festékréteg leég a felületről. Elképzelhető, hogy a járművet benzines palackokkal támadták meg – ilyen eszközök bevetése dokumentált –, a harckocsi személyzete pedig pánikszerűen elhagyta a járművet. Ezt a részletet majd egyszer én is kidolgozom a diorámán. Nem sikerült kiderítenem, hogy a képen látható halottak a harckocsi elhagyása után agyonlőtt szovjet harckocsizók, vagy magyarok voltak-e.

A makett

Akkoriban a Roden és a Trumpeter készletei közül választhattam. Mindkettőnek megvannak az erősségei és a gyengéi, nálam végül a Trumpeter változata mellett a torony rendkívül szép öntési felülete döntött. A lánctalpak is ígéretesnek tűntek: a készlet egybeöntött, a futógörgőkkel egybeépített változatot, valamint különálló lánctalp-szegmenseket is tartalmaz. Utóbbiak különösen jó benyomást keltettek. A futógörgők és a külső póttartályok azonban nem győztek meg, ezért ezeket az OKB Grigorov műgyanta alkatrészeire cseréltem. A teknő elején, oldalain és felső felületén szép részleteket találunk, a farlemez viszont valóságos katasztrófa. Az ágyú jellegzetes rögzítőeleme ugyan egybe van öntve a teknővel, de az összes többi részlet ormótlan, elmosódott, és valahogy felfelé torzult. Itt nem maradt más megoldás, mint mindent eltávolítani, majd a teljes hátsó részt újjáépíteni a maradék alkatrészekből. A Roden IS–3-asához beszereztem a Part maratáskészletét is, de végül csak néhány, ám annál fontosabb elemet használtam fel belőle. Nagy előnynek bizonyult, hogy a kétrészes toronybúvónyílás körül már eleve meglehetősen mély vájat húzódott. Ezt egy makettezőszike hegyével óvatosan, fokozatosan tovább mélyítettem, így sikerült a búvónyílás fedeleit sértetlenül kiemelnem. Ez később valóságos szerencsének bizonyult, mivel a Part maratott alkatrészei a Roden készletéhez készültek, és nem igazán illeszkedtek volna a Trumpeter változatához. A torony belsejében az ágyút és a körkörös elrendezésű lőszertárolót is megépítettem, hogy a nyitott búvónyílásokon benézve ne üres belső tér fogadja a szemlélőt. Sok fejtörést okozott annak kiderítése, hogy pontosan milyen tárgyak hevernek szétszórva a harckocsi farlemezén. Végül sikerült azonosítanom néhány hüvelyt, a nehéz, körbeforgatható állványra szerelt légvédelmi géppuskát, valamint egy T–34/85-ös szerszám- és pótalkatrésztartó ládáját. Utóbbihoz találtam egy maratott alkatrészekből összeállítható darabot a maradék alkatrészeim között, a géppuska pedig a Micro World rézből készült kiegészítője. A megfelelő figura megtalálása is időbe telt. Akkoriban ebben a méretarányban még korántsem volt olyan széles a kínálat, mint manapság. Végül a Zvezda „Soviet Air Force Ground Crew” elnevezésű, szovjet repülőtéri földi személyzetet ábrázoló figurakészletében találtam egy megfelelő alakot. Az egyik figura éppen egy kisebb bombát emel fel, a testtartása pedig nagyjából megfelelt a fényképen látható személyének. A figura átalakítása közben aztán arra is rájöttem, hogy a képen szereplő ember éppen krétával írja fel a koporsókra a neveket. Mivel nem tudtam, pontosan milyen feliratok szerepeltek rajtuk, a gyakori magyar helyettesítő nevet, a „Kovács Jánost” választottam. Ekkora méretben kinyomtatva úgysem lehet már elolvasni a feliratot. A koporsókat egy ismerősöm készítette el 3D-nyomtatással. A fennmaradt fényképek szinte mindegyike csak a harckocsi bal oldalát mutatja, ezért kezdetben mindkét oldalon azonos belógást állítottam be a lánctalpnak. A makett elkészülte után azonban mégis találtam egy felvételt a jobb oldalról is. Ezen jól látszott, hogy a járdán futó lánctalp feszesebben áll. Szerencsére ezt még utólag is sikerült korrigálnom. Minden igyekezetem ellenére maradt egy apró hiba a maketten. Amikor a bal oldalon található egyik kisebb tárolórekesz fedelét nyitottam ki, csak később vettem észre, hogy ezeknek a fedeleknek az elrendezése valószínűleg nem teljesen megfelelő, vagy inkább egy másik változatra jellemző. Mivel azonban a fedelet addigra már felnyitottam, végül így hagytam. Az egész részlet mindössze három milliméteres… A cikk eredetileg a Modellversium oldalán jelent meg.

Az eredeti jelenetet megörökítő kép

2026.10.24.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció