IT-28

1:35, ICM No.35081 (1998)

Pintér György - Múzeumi krimik Az eredeti:
Az IT-28 hídvető harckocsit 1940-ben tervezték a leningárdi Kirov gyárban. Fő feladata, hogy a hadműveletek során kísérte a harckocsikat, és a természetes vagy a mesterséges akadályok leküzdésében segítette azokat. A T-28 közepes tank alapjaira építettek ezt a járművet. Elhagyták a három tornyot, a két elülső torony helyére két DT-géppuskát telepítettek zárt dobozokban (ezek képezték a gép összes fegyverzetét). A fő tüzérségi torony helyére egy nyolcszögletű ház lett szerelve, innen tudták a híd mozgatását vezényelni. A legénységet 6 fő alkotta. A híd árokáthidaló képessége 12,5 méter volt, szélessége 3,35 méter, lefektetésére kb. 3 perc volt szükséges, felvétele a járműre kb. 5 percet vett igénybe. 1940 júniusában a tesztpályáján, a prototípust vizsgálták,ahol kimutatták a gép és a híd (50 tonnás terhelhetőség) megbízhatóságát, így elrendelték a Kirov üzemben a gyártást. Több IT-28-as 1941 nyarán Lviv közelében (ma Ukrajna területén van) állomásozott, ahol az előrenyomuló német csapatok egy járművet zsákmányoltak.

A makett:
A készlet 331 olajzöld és 288 db világosszürke alkatrészt tartalmaz. Elméletileg 50 cm zsinór is lett volna a dobozban, de én ezt nem találtam. 8 oldalas, jól áttekinthető építési útmutatót kapunk, ahol a fel nem használandó alkatrészeket is jelölik. A matricalap (rátűzve az építési útmutatóra) kettő variáció (szovjet, német) elkészítését teszi lehetővé illetve hármat, ha beleszámoljuk a prototípust is, amin nem volt jelzés. Az alkatrészek eléggé sorjásak, sok helyen a méretekkel is problémák adódtak, vannak öntési hibák, viszont nagyon finoman kidolgozott egységeket is találunk (pl. a láncfeszítő kerék rudazatán ott a csavar és a menet is). Ha ukrán makett, akkor formaleválasztó olaj. Az összes kereten ott van a szépen csillogó, ragacsos olajmaradék.

Építés:
Az építési útmutató első lépése az kellene, hogy legyen „mosd le a műanyagról az olajat!”, így meleg,mosogatószeres vízzel átsikáltam az összes kereten lévő alkatrészt. A híd összeállításával kezdtem a tényleges makettezést, ahol a 10 db merevítőkeret csövein lévő öntési hibákat lekapirgáltam. Nem is sorja volt, hanem olyan,mintha a két öntősablon elcsúszott volna egymáshoz képest. Kb. 30-35 perc alatt tisztítottam meg egy alkatrész,és ebből volt összesen 10 darab, de csak az utolsó 9 volt unalmas . A merevítőkereteket összefogó rudak nem fértek be a helyükre, így ezeket is farigcsálnom kellett. Ráadásul az egyik tartószerkezet közepe öntési hibás volt, ezt kijavítani már nem volt kedvem, beraktam középre, így nem látszik, nem fáj. Eredetileg a futófelületként szolgáló fa deszkákat le akartam cserélni valódi fára, de annyira szép a mintája, hogy megtartottam. A széleit egy picit bereszeltem, kopottságot adva a fának. A teknő összeállításával folytattam, itt apróbb tömítéseken kívül más extra munka nem adódott. A felépítmény pontosan illeszkedett az alsó részre, itt már tömítőpaszta sem kellett.
Az egyik első lámpának öntési hibás volt az oldala, így ezt műanyaglappal kipótoltam majd tömítettem, csiszoltam. Ez a lámpa van lefordítva. A másik fényszóró belsejét felöltöttem tömítővel, majd kimartam a fél gömb formára (előtte hengeres alakú volt). Az izzó színtelen szórógyöngy, majd az egészet feltöltöttem átlátszó műanyagokhoz használatos ragasztóval. A kürt belsejét vékony fúróval marattam ki. A motorfedél jó 1 mm-rel szélesebb a kelleténél így az oldalából jócskán lereszeltem. A hűtők tömör műanyag szellőzőit leváltottam fémrácsra. A kipufogó gyári takarólemeze nagyon vastagra sikeredett, így ezt vékony fémlemezből gyártottam újra. Az összes fogantyút lecseréltem drótból készültre. A motor hűtőventillátor háza annyira meg volt vetemedve, hogy ragasztáskor meg kellett fogatnom csipesszel, hogy mind a négy lába rögzítve legyen. A hídemelő karok tartóbakjai nem passzoltak a felépítményre, így ezek belsejéből elég sokat lereszeltem,mire a helyükre kerültek. Mindenhol pótoltam a hegesztési varratokat tömítőpasztából és húzott műanyagszálból, ezek a tornyon eléggé vaskosra sikeredtek. A vontatókötelek és a hidat mozgató kötélzet is vastagabb cérnából készült. A szerszámok, emelők, lámpák rögzítőinek drótból készítettem el a szárnyas csavarjait. A híd rögzítésénél egy kicsit csaltam, ugyanis megcsapoltam az egyik összekötő rudat, a csap másik vége meg a mozgatószerkezet dobozába került. Így talán masszívabb tartást kapott a híd.

Festés:
Festés előtt langyos szappanos vízzel átmostam a makettet, de még így is ért meglepetés. Az első réteg úgy szétfutott a felületen,mintha zsírpapírra festenék. Gyorsan leszedtem a festéket, majd száradás után denaturált szesszel mostam át az egész járművet. Az alapszín Revell akril festék, amit fekete olajfestékkel mostam be. A kopásokat sötétszürke színnel festettem és grafittal húztam ki. A lefolyások világosszürke színnel készültek. A sár tempera, finomra szitált homok és faragasztó keveréke. Ezt száradás után egy kicsit átszíneztem pigment porokkal, mert túl sárgásnak találtam a színét.

Összegzés:
A különleges járművek-, illetve a szovjet haditechnika szerelmeseinek ajánlom a készletet, valamint a már tapasztalattal rendelkező makettezők vágjanak bele az építésbe. Az Alanger cég is gyártja ezt a típust, de ha jól tudom,a kettő ugyanaz. Egy kis pluszmunkával érdekes és szép darabja lehet gyűjteményünknek.