Szu-100

1:72, UM No.334

Pintér György - Múzeumi krimik Már nem emlékszem, hogyan jutottam hozzá az UM makettjéhez. Talán tévedésből, hiszen a 100-as változat nem szerepelt magyar színekben. Hosszú ideig hányódott a szekrényben a jellegzetes, kék doboz. Aztán megláttam egy képet, amin egy - idehaza - célpontnak használt Szu-100-as látszott. Ez a járműhalál megfogott. A levágott csövű, össze-vissza lövöldözött, leginkább egy zilált rozsdakupacnak kinéző, hiányos, rombolt járműtorzó szinte kiabált, hogy megépítsem. Arról nem beszélve, hogy szépen lehetett rajta gyakorolni a rozsdásítás különböző lépéseit.

Maga az építés nem volt bonyolult. Raktam már össze T-34-et, nem egyet. Mivel ennek az alváza megegyezett vele, ráadásul a lánctalp már csak emlék volt, görgők a jobb oldalán is csak módjával... így valóban nem volt nagy munka az építés. A nagyobb gond a roncsolással volt. A roncsok kialakítása mindig figyelmet igényel. Csak mostanában terjedtek el - az orosz-ukrán háború hatására - a direkt roncsként készülő makettek, jórészt 3D-nyomtatással. A motorház maradékát sztirollapokból raktam össze. A rengeteg, különféle kaliberű becsapódást felforrósított tűvel alakítottam ki. Az ilyenkor, a tű visszahúzásával kialakuló húzott szálakat levagdostam, a nyílásokat tűreszelővel "kezeltem".

Ezt követte a festés. Az eredeti "orosz zöld" szín már csak nyomokban látszott. Ezen kívül a rozsdásodás szinte minden lépése követhető a friss sárgástól a régi rozsdavörösig. Így alapból rozsaszín festést kapott a makett. A különféle árnyalatok megjelenítésével elbíbelődtem egy délután. Az eredeti zöld festésmaradványokat erre vittem fel halványzöld pigmentporral, aztán ami maradt, az maradt, ami nem, az nem. Itt figyelnem kellett az eredeti járműről készült fotókat.

Hátul, az egykori motortérben leharcolt autógumik voltak. Valamelyik teherautómakett készletéből akadt pár feláldozható, Így ezek is belekerültek a járműtestbe. Gondolom, füstképző anyagként kerülhettek oda, amik egy gyújtólövedék találatát lettek volna hívatva jelezni égésükkel... vagy ki tudja? Arra figyelni kellett, hogy ezek se legyenek gyári új kinézetűek.

Amikor elkészült, igyekeztem megfelelő környezetbe elhelyezni a maradványokat. Homokos pusztaság, néhány csenevész bokorral. Mindezt egy nem lakkozott nyers színű fa alapon.