Ikarus 260
1:72, DeAgostini
Pintér György - Múzeumi krimik
Ikarus 260
Ez az első átépítési cikkem ezen a portálon, pedig elég régóta makettezem. Nem szakosodtam egy területre, ami megtetszik, megveszem. Buszból is van több, de ez ragadott meg, hogy az alapot (DeAgostini 1/72 sorozat) kicsit feljavítsam.
A szétszedés sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam. Az első és hátsó lökhárítók kivétele után az egész felső rész leemelhető. Az ajtókat kivettem, és a tartó fém füleket lecsiszoltam 1. kép (még mindig gondolkodom, hogy az ajtókat nyitott állapotban is elkészítsem, mert akkor a belseje is jobban látszik).
A karosszéria belső mennyezetének feljavításával kezdtem.
Ide egy álmennyezetet készítettem. Először egy papírlappal a pontos méretet megrajzoltam (2. kép), majd 1 mm-es sztirol lapból a végleges formát (több próba elvégzése után) elkészítettem. A plexi ablakok mennyezeti rögzítési szegecsei adják azt a távolságot, ami pont elég a tetőablakok kialakításához. Felragasztottam az ajtók nyitómechanikájának a dobozait, majd kivágtam a tetőablakok helyét (3-4-5. kép). A tetőablakok nyitószerkezetének kialakítását húzott műanyag szálakból elkészítettem, majd készre festettem (6. kép). Rengeteg kép van erről a típusról, de nagyon kevés, ami a belső tér mennyezetét mutatja. Ezután a lámpatesteket pótoltam (ezek öntapadós matricából lettek kialakítva). Végül az ajtók nyitómechanikájának a dobozait is lefestettem, felfestve a gombokkal, jelzőlámpával az ajtók fölé (de csak nyitott állapotban látszanak rendesen) és a mennyezetet a helyére ragasztottam.(7-8-9-10. kép)
Az utastér kialakításával folytattam.
Az oldalfalakat lehajtottam, így könnyebb volt az ülésekkel is dolgozni (nem törnek le), és megfestettem a képek alapján.
Mivel az ülések tartólába ennél a modellnél a kis méret miatt egybeöntött blokk (nem a valóságnak megfelelő lábak), ezért ezt a lábak megfestésével próbáltam imitálni (ablakon keresztül elfogadható szerintem). Az üléseket a legtöbb képen látott világos barna színre festettem. A kapaszkodóit vékony drótszálakkal pótoltam, és festettem (én fehérre), de ahány belső képet megnéztem, a legkülönfélébb színűeket találtam (fekete, zöld, fehér).(11-12. kép)
A vezetőfülkében a műszerfalat, a kapcsolótáblát, az ajtók visszajelző lámpáit megfestettem. A vezetőülés bal oldala mellett a kapcsolódobozt, és a kormányra a különböző kapcsolókarokat pótoltam (a képen összerakva alig látni, de hát sokszor csínálunk ilyen munkát szerintem, hogy jólesik elkészíteni, aztán a kész maketten/modellen nem is látszik). (13-14-15. kép)
Az elválasztó fal átlátszó plexi, ezt is megfestettem (a szigetelő gumik feketével való jelzése, nem lett tökéletes, de jobban nem ment), majd a kapaszkodókat mindkét oldalán pótoltam.(16. kép)
A felszállást segítő korlátokat az ajtónál szintén drótból hajlítva készítettem, majd festettem fehérre. (17-18. kép)
Ezután következett a belső tér legnehezebb feljavítása. A hátsó ablakhoz, és a baloldali hátsó oldalablakhoz pótoltam a kapaszkodókat (küzdelmes volt, és sok próbát kívánt)(19-21 kép).
Majd az üléseket, és a lépcsőknél található padlót a mennyezettel összekötő rudak elkészítése következett drótból (22. kép). Próbáltam húzott műanyagszálból is, de aztán mégis e mellett döntöttem.
Ezt kis csalással oldottam meg, nem pont úgy van rögzítve mint a valóságban, de összeállítva szinte nem is lehet észrevenni (a képeken látszik a kialakítása). Az állmennyezet is nagyon leszűkíti a felső részt, de kicsik a méretek, és a fémvázat nem nagyon lehet vékonyítani a mennyezeten. Sok próba kellett, hogy a rudazat a megfelelő méret legyen ezek után a lépcsőknél az ülések előtti takarólapot készítettem el (23. kép), és ragasztottam a helyére, majd festettem. Felhelyeztem a három kézi jegykezelőt a rudakra (24-25. kép). A lépcsők fém felületű mintáját leveles gyógyszertartóról lehúzott alufóliából készítettem. ((26-27-28. kép)
Elkészítettem az oldalt és hátul elhelyezett tájékoztató táblák tartóit vékony sztirolból, a vezetőfülkében lévőt pedig műanyag hulladékból faragtam. (29-32. kép)
Most először készítettem saját magam matricát, (tájékoztató felirat, és BKV embléma)(33 kép). Ezeket kinyomtattam, lelakkoztam, és a talált képek alapján felhelyeztem (a táblákat belülre,) a helyükre (34-36. kép). Az első lökhárítón a ködlámpát megfestettem (a helye megvan), sok képen az is tartozéka volt (37. kép).
Az ajtókon, -mint az elején is írtam-, még mindig gondolkodom, hogy megnyissam-e. A gyáriakat ha szétvágom, túl vastag összecsukva, és nem fér be a nyitásnak kialakított helyre. Vékony átlátszó fóliára kellene nyomtatni, mert szerintem kézzel nem lehet ilyen szépen kialakítani a felületét, mint ahogy most kinéz (38. kép) de nekem csak tintasugaras nyomtatóm van, és fóliára nyomtatva a festék nekem elkenődik. Ezt nem tudom, hogy lehetne megoldani, pedig nyitott ajtókkal látványosabb lenne.
Most nézegetve a többi buszom, lehet nekikezdek az Ikarus 311 vagy az Ikarus 66 feljavításába is. Bár mindkettőnél az ajtómegbontás nem igazán kerülhet szóba, mert egybeöntött fém. Itt inkább a feljavított belsőnek, egy mennyezeti LED-es világítással láthatóvá tevése jöhet szóba. De ez a jövő.
Remélem mások is kedvet kapnak ezek után egy kis feljavításhoz, nekem most ennyire tellett. Sok tapasztalatot szereztem, és valószínű ha még egyszer belefogok (van még három 260-as) pár dolgot másképp csinálnék.
Bármilyen észrevétel, kritikát várok, remélem csak tanulhatok belőle.
Ez az első átépítési cikkem ezen a portálon, pedig elég régóta makettezem. Nem szakosodtam egy területre, ami megtetszik, megveszem. Buszból is van több, de ez ragadott meg, hogy az alapot (DeAgostini 1/72 sorozat) kicsit feljavítsam.
A szétszedés sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam. Az első és hátsó lökhárítók kivétele után az egész felső rész leemelhető. Az ajtókat kivettem, és a tartó fém füleket lecsiszoltam 1. kép (még mindig gondolkodom, hogy az ajtókat nyitott állapotban is elkészítsem, mert akkor a belseje is jobban látszik).
A karosszéria belső mennyezetének feljavításával kezdtem.
Ide egy álmennyezetet készítettem. Először egy papírlappal a pontos méretet megrajzoltam (2. kép), majd 1 mm-es sztirol lapból a végleges formát (több próba elvégzése után) elkészítettem. A plexi ablakok mennyezeti rögzítési szegecsei adják azt a távolságot, ami pont elég a tetőablakok kialakításához. Felragasztottam az ajtók nyitómechanikájának a dobozait, majd kivágtam a tetőablakok helyét (3-4-5. kép). A tetőablakok nyitószerkezetének kialakítását húzott műanyag szálakból elkészítettem, majd készre festettem (6. kép). Rengeteg kép van erről a típusról, de nagyon kevés, ami a belső tér mennyezetét mutatja. Ezután a lámpatesteket pótoltam (ezek öntapadós matricából lettek kialakítva). Végül az ajtók nyitómechanikájának a dobozait is lefestettem, felfestve a gombokkal, jelzőlámpával az ajtók fölé (de csak nyitott állapotban látszanak rendesen) és a mennyezetet a helyére ragasztottam.(7-8-9-10. kép)
Az utastér kialakításával folytattam.
Az oldalfalakat lehajtottam, így könnyebb volt az ülésekkel is dolgozni (nem törnek le), és megfestettem a képek alapján.
Mivel az ülések tartólába ennél a modellnél a kis méret miatt egybeöntött blokk (nem a valóságnak megfelelő lábak), ezért ezt a lábak megfestésével próbáltam imitálni (ablakon keresztül elfogadható szerintem). Az üléseket a legtöbb képen látott világos barna színre festettem. A kapaszkodóit vékony drótszálakkal pótoltam, és festettem (én fehérre), de ahány belső képet megnéztem, a legkülönfélébb színűeket találtam (fekete, zöld, fehér).(11-12. kép)
A vezetőfülkében a műszerfalat, a kapcsolótáblát, az ajtók visszajelző lámpáit megfestettem. A vezetőülés bal oldala mellett a kapcsolódobozt, és a kormányra a különböző kapcsolókarokat pótoltam (a képen összerakva alig látni, de hát sokszor csínálunk ilyen munkát szerintem, hogy jólesik elkészíteni, aztán a kész maketten/modellen nem is látszik). (13-14-15. kép)
Az elválasztó fal átlátszó plexi, ezt is megfestettem (a szigetelő gumik feketével való jelzése, nem lett tökéletes, de jobban nem ment), majd a kapaszkodókat mindkét oldalán pótoltam.(16. kép)
A felszállást segítő korlátokat az ajtónál szintén drótból hajlítva készítettem, majd festettem fehérre. (17-18. kép)
Ezután következett a belső tér legnehezebb feljavítása. A hátsó ablakhoz, és a baloldali hátsó oldalablakhoz pótoltam a kapaszkodókat (küzdelmes volt, és sok próbát kívánt)(19-21 kép).
Majd az üléseket, és a lépcsőknél található padlót a mennyezettel összekötő rudak elkészítése következett drótból (22. kép). Próbáltam húzott műanyagszálból is, de aztán mégis e mellett döntöttem.
Ezt kis csalással oldottam meg, nem pont úgy van rögzítve mint a valóságban, de összeállítva szinte nem is lehet észrevenni (a képeken látszik a kialakítása). Az állmennyezet is nagyon leszűkíti a felső részt, de kicsik a méretek, és a fémvázat nem nagyon lehet vékonyítani a mennyezeten. Sok próba kellett, hogy a rudazat a megfelelő méret legyen ezek után a lépcsőknél az ülések előtti takarólapot készítettem el (23. kép), és ragasztottam a helyére, majd festettem. Felhelyeztem a három kézi jegykezelőt a rudakra (24-25. kép). A lépcsők fém felületű mintáját leveles gyógyszertartóról lehúzott alufóliából készítettem. ((26-27-28. kép)
Elkészítettem az oldalt és hátul elhelyezett tájékoztató táblák tartóit vékony sztirolból, a vezetőfülkében lévőt pedig műanyag hulladékból faragtam. (29-32. kép)
Most először készítettem saját magam matricát, (tájékoztató felirat, és BKV embléma)(33 kép). Ezeket kinyomtattam, lelakkoztam, és a talált képek alapján felhelyeztem (a táblákat belülre,) a helyükre (34-36. kép). Az első lökhárítón a ködlámpát megfestettem (a helye megvan), sok képen az is tartozéka volt (37. kép).
Az ajtókon, -mint az elején is írtam-, még mindig gondolkodom, hogy megnyissam-e. A gyáriakat ha szétvágom, túl vastag összecsukva, és nem fér be a nyitásnak kialakított helyre. Vékony átlátszó fóliára kellene nyomtatni, mert szerintem kézzel nem lehet ilyen szépen kialakítani a felületét, mint ahogy most kinéz (38. kép) de nekem csak tintasugaras nyomtatóm van, és fóliára nyomtatva a festék nekem elkenődik. Ezt nem tudom, hogy lehetne megoldani, pedig nyitott ajtókkal látványosabb lenne.
Most nézegetve a többi buszom, lehet nekikezdek az Ikarus 311 vagy az Ikarus 66 feljavításába is. Bár mindkettőnél az ajtómegbontás nem igazán kerülhet szóba, mert egybeöntött fém. Itt inkább a feljavított belsőnek, egy mennyezeti LED-es világítással láthatóvá tevése jöhet szóba. De ez a jövő.
Remélem mások is kedvet kapnak ezek után egy kis feljavításhoz, nekem most ennyire tellett. Sok tapasztalatot szereztem, és valószínű ha még egyszer belefogok (van még három 260-as) pár dolgot másképp csinálnék.
Bármilyen észrevétel, kritikát várok, remélem csak tanulhatok belőle.
|
|
0
|
|
|
1. kép
|
|
|
2. kép
|
|
|
3. kép
|
|
|
4. kép
|
|
|
5. kép
|
|
|
6. kép
|
|
|
7. kép
|
|
|
8. kép
|
|
|
9. kép
|
|
|
10. kép
|
|
|
11. kép
|
|
|
12. kép
|
|
|
13. kép
|
|
|
14. kép
|
|
|
15. kép
|
|
|
16. kép
|
|
|
17. kép
|
|
|
18. kép
|
|
|
19. kép
|
|
|
20. kép
|
|
|
21. kép
|
|
|
22. kép
|
|
|
23. kép
|
|
|
24. kép
|
|
|
25. kép
|
|
|
26. kép
|
|
|
27. kép
|
|
|
28. kép
|
|
|
29. kép
|
|
|
30. kép
|
|
|
31. kép
|
|
|
32. kép
|
|
|
33. kép
|
|
|
34. kép
|
|
|
35. kép
|
|
|
36. kép
|
|
|
37. kép
|
|
|
38. kép
|
2020.06.10.
Utolsó módosítás: 2020.09.17.
Utolsó módosítás: 2020.09.17.
Saját képek