Néhány hónapja véletlenszerűen akadt a kezembe egy régi, közel ötven éves (roncs) makett és egy nagyjából tíz éve vásárolt HAD matrica-készlet, amelyek hatására azon kaptam magam, hogy hosszú kihagyás után ismét kedvet kaptam a makettezéshez.
Korábban már írtam egy hasonló makettről, ennek nagyjából ugyanaz a története; ismeretlen eredetű, több mint egy évtizeddel ezelőtt a nagyszülők sufnijában talált békebeli, erősen hiányos készlet. Eldöntöttem hogy felújítom aztán végül csak halogattam, így újra elfelejtődött, egészen mostanáig. Hiányoztak a vízszintes vezérsíkok, a futóborítások, a behúzómű, a farokfutó, a szárnyakba épített gépányúk és az antenna a kabintetőről. Az ötödik fotón még nagyjából "nyers" állapotában láthatjátok, körülbelül itt kezdtem a munkát (ekkor a vízszintes vezérsíkokat már pótoltam). Rövid építési leírás következik, igyekszem csak a leglényegesebb munkafázisokra szorítkozni.
A vezérsíkokat balsafából pótoltam, macerás volt de véleményem szerint a legjobb választás, leginkább csak ebből tudtam olyan alakú elemeket faragni ami ténylegesen szárnyprofil formájú és valamennyire realisztikusan áramvonalas. Bár közelről szemlélve a makettet látszik, hogy pótalkatrész és iszonyú törékeny, összességében elégedett vagyok vele.
A futóakna borítása rézlemezből lett kivágva és formára hajtogatva, igyekeztem fotók alapján minél életszerűbbre csinálni - kifejezetten jól mutatnak ezek a kis fém-elemek a gépen. A behúzómű fogpiszkálóból készült, a közepére szintén egy vékony rézcsík van tekerve, ez a rugós tagot hivatott megjeleníteni. A farokfutót ne kérdezzétek, hogy honnan van, szerencsémre találtam egy ugyancsak ezeréves makettes dobozban egy magányos farokfutót, vélhetően valami világháborús repülőgépből, ami szerencsére pont passzolt a Párducomhoz. :)
Az apróbb kiegészítők hasonlóképp fogpiszkálóból (antenna) vagy vékony fém csövekből (gépágyúk) lettek kialakítva. A huzalantenna pedig egy régi, bedöglött fülhallgatóból kioperált drótszálból készült, nagyjából 0,2 mm átmérőjű. A bal szárnyba beépített fényszóró egy sziszifuszi munkával formára farigcsált plexi darabból készült.
Ezen kívül persze rengeteg Revell tömítőpasztát kellett alkalmazni, a szett illesztései néhol tragikusak voltak.
A festés Revell 48 matt "Sea Green" (tengerzöld) illetve Revell 49 matt világoskék színekkel készült. Panelvonalazásra és itt-ott weatheringre a MIG Ammo sötétbarna akril washt használtam. Sötétzöld és zöld / khaki / sárgás kamuflázsokhoz kifejezetten jól működik, sőt, világosabb színekkel is - szépen kiemeli a paneleket ahol alkalmazzuk.
A HAD matricák szokás szerint kiválóak voltak, bár ezzel a konkrét készlettel megszenvedtem, mivel, ahogy a bevezetőben említettem, közel tíz évet álltak egy dobozban így törékenyebbek voltak, valószínűleg "összeszáradtak" az évek folyamán. Ebben a helyzetben külön nehezítette a matricázást, hogy a magyar csillag három részből állt (fehér alap, vörös alap, zöld középső kör) - szerencsémre azonban rendben sikerült felhelyezni mindet. Bevallom, a szárnyak aljára egyelőre még nem jutott, de dolgozom a felségjelzések utánpótlásán. :)
A makettet ihlető gép a tapolcai csatarepülő ezredben szolgált 1953 és 1956 között.
Köszönöm ha elolvastátok a cikkem, jó makettezést kívánok!
