Pintér György - Múzeumi krimik
A régmúlt
A II. világháború a hatodik évébe lépett. 1944 végére, a Vörös Hadsereg már megszállta Kelet-Európa nagy részét. Magyarországon, a Balaton környékén, decembertől több szovjet, és német szárazföldi, és légi hadművelet is zajlott.
1945. március 22.-e csütörtök. Csípős hideg és nyálkás, tél végi időjárás volt a jellemző. Jevgenyij Pavlovics Kartasov alhadnagy pilóta, és Vladimír Alexejevics Gladkov őrmester fedélzeti lövész, felszállási parancsra várva ültek Il-2-es csatarepülőgépükben. A 17. Légihadsereg, 10. Csatarepülő Hadtest, 306. Csatarepülő Hadosztály, 951. Csatarepülő Ezred köteléke, melynek ők is tagjai voltak, 11 darab Il-2-esből, és a fedezetüket szolgáló 6 darab La-5-ös vadászrepülőgépből állt. Aznapi bevetésük Bakonyoszlop környéki célpontok támadása. Megérkezett a parancs. A motorok feldübörögtek, és a vasmadarak végiggurulva a kifutón rendben felszálltak. A légörvényeket leszámítva eseménytelenül telt a légi út, egészen a célterület közeléig. Itt a kötelék erős légvédelmi tűzbe került. Kartasov alhadnagy a légvédelmi ágyúk felrobbanó lövedékeinek fekete füstpamacsai, és izzó repeszdarabjai közt lavírozva igyekezett kihozni gépüket a tűzzónából. Minden próbálkozása ellenére végül találatot kapnak. A sérült Il-2-essel megpróbált visszajutni a szovjet vonalakhoz, sajnos, mint a haditudósításokból kiderül, sikertelenül, és Bakonyoszloptól nem mesze lezuhan.
A közelmúlt
1997 szeptemberében a Magyar Roncskutatók Egyesületének (MRE) egyik tagja, Pálffy Sándor előzetes adatgyűjtésbe kezd eltűnt, lelőtt repülőgépekkel kapcsolatban. Így jut el Dudarra, ahol helyi öregek elbeszélése szerint a falu határában, 1945 tavaszán lezuhant egy vadászrepülő. Ekkor sajnos eredmény nélkül járta körül az említett helyszínt. A terület bevizsgálását 2005-ben, egy osztrák kutatóval közösen megismételték, de ez sem hozott eredményt. 2010-ben Bákor Ferenc is csatlakozott a csapatoz. Ő talált rá egy közeli faluban, Bakonynánán Wencel Andrásra, aki elmondta annak ellenére, hogy magát a becsapódást nem látta, tudja a maradványok helyét. Gyerekként a háború után sokat játszottak a roncs körül. Iránymutatása alapján Sanyiéknak sikerült végre fellelniük a jellegzetes nyomokat magán viselő krátert. Néhány nagyobb roncsdarabot szerencsésen meg is találtak, melyek közül az egyikre rá volt festve a gép gyári száma. Ennek alapján Horváth Gábornak sikerült beazonosítani, hogy egy Il-2-es, mégpedig Kartasov alhadnagy 1945. március 22-én lelőtt repülőgépének nyugvóhelyére leltek.
Napjainkban
A sikeres Kömlődi Il-2-es motorkiemelés okán felhívtam Magó Karcsit, hogy gratuláljak neki. Néhány téma megtárgyalása után Karesz megszólal:
- Elektro, ráérsz holnap egész nap?
- Miről lenne szó? - kérdezem, mire Ő -
- Il-2-est emelünk ki egy orosz csoporttal Dudarnál, ha egy kicsit is érdekel, gyere el, szívesen látunk…
- Hát persze, hogy érdekel, ott a helyem - válaszoltam - Ha a közelben vagyok kereslek!
2011. szeptember 14-e szerda, reggel 9 óra. A GPS és telefon alapján simán eljutottam Dudarra, ahol is a Polgármesteri Hivatal előtt találkoztunk Karcsival, és az egyik orosz roncskutatóval. Éppen egy markolót próbáltak bérelni a kiemelési munkákhoz. Hosszas kérdezősködés, telefonhívások után, végül sikerült keríteni egyet. Sajnos csak délután 3-ra tud a helyszínre kiérni. Végre elindultunk a falu melletti bányához. A közelében lévő szántóföldek szélén van a munkaterület. Igen kellemetlen, sziklás földúton, majd erről letérve egy már feltárcsázott földterület mellett lévő csapáson haladtunk. Mikor ráfordultunk magára a szántóra, és elindultunk a túlsó oldalára, akkor lehetett érzékelni, hogy végtére is a Bakonyban vagyunk, mivel a terület olyan volt mintha hullámvasúton lennénk. Dombra fel, majd dombról le. Végül megérkeztünk a szántó alsó szélénél lévő fasorhoz, és ott leparkoltunk. Mint utóbb kiderült, ott egy patak fut, annak a partja fás, bokros, lápos terület, egyben vízgyűjtő is, a földekről lezúduló esővíznek. Ennek volt köszönhető, hogy a már említett 2010-es bejáráskor a kutatási terület víz alatt állt, ezzel megnehezítve a detektoros méréseket.
Nem messze a szántó és a bokrok határán látható volt, hogy ott van felállítva a gyűjtőhely. A földre egy nagy fólia volt leterítve a kiemelt leleteknek. A bokrok közül szófoszlányok hallatszanak, a többiek már ott vannak. Időközben érkezett még egy autó, a Magyar Roncskutatók Egyesületének elnöke, Légrády Lajos jött meg. Összeszedtük a cuccainkat és elsétáltunk a feltáráshoz. Mivel én még sosem vetem részt ilyenen, igencsak kíváncsi voltam mi, hogy fog történni. A szántó széli bokrok közé egy ösvényt vágtak, hogy be lehessen jutni a kutatási területhez. Ez 3-4 vastag törzsű fával körülvett, körülbelül 7x5 méteres téglalap alakú tisztás volt. A lombkoronák összezártak felette, a levelek közt a nap csak beszivárogni tudott. Itt már megkezdték a talaj kitermelését az MRE jelenlévő tagjai, közösen az orosz Trizna Kutatócsoport embereivel. A fémkereső detektor segítségével kijelölt területen, először ásóval óvatosan kezdték meg a feltárást. Közben átvizsgálták a már fellazított talajt és minden kis darabka fémet vödrökbe összegyűjtöttek. Ha megtelt akkor kivitték, és a fóliára szépen kipakolták. Igen sziszifuszi munka, de a csapat nagy lelkesedéssel végezte. Ahogy múlt az idő, úgy mélyült a munkagödör, s vele párhuzamosan egyre bővült a már kiszedett alkatrészek halmaza. Főként a szárnyak széthullott darabjai gyűltek, de folyamatosan kerültek elő a fedélzeti fegyverek lőszerei is, némelyik párban, még a heveder maradványaival. A fémdetektoros vizsgálat, és a kutatóvesszők leszúrása a feltárási terület közepénél, nagyobb fémtömeget jelzett. Ezért itt egy mélyebb gödör lett kialakítva, melynek ásása során közel két méteres mélységben fémet ért a szerszám. Az óvatosabb, szinte centiméterenkénti feltárás nyomán előbukkant egy mérőműszer, valamiféle csővezetékez csatlakozva. A tüzetesebb vizsgálódás kiderítette, hogy a környezetében egy üzemanyagtartály is található, melyet a repülőbenzin jellegzetes, egyre áthatóbb illata is bizonyított. Ekkor már sejteni lehetett, hogy az Il-2-es motorját, és a mögötte lévő tartályt rejti a föld.
Délután, az ígért időpontban, megérkezett a markoló. A továbbiakban, Magó Karcsi irányításával gépi földkitermelés következett. Minden egyes markolás után a kanálból kiborított talajt detektorral vizsgálták át, hogy az esetleg benne lévő maradványokat is begyűjtsék. Rövid időn belül a kijelölt terület mélysége elérte a feltételezett motor szintjét. Ekkor ismét kézi kitermelés következett. Három orosz kutató és Karesz lemásztak, és ásóval, spaklival álltak neki a motor körüli terület megtisztításának. Időközben, mivel a kitermelt talaj mennyisége akadályozta a további munkát, a markolóval egy kis tereprendezés történt, mely révén a terület fölé hajló, de már elszáradt fatörzsek is áthelyezésre kerültek. Ez sokat segített, hogy a kora őszi nap bevilágítsa a munkagödröt, ezzel is könnyítve a lent lévők munkáját. Ők, módszeresen végezték a lelet körülásását. Az így fellazított földet a markoló benyújtott kanalába pakolták, amit a gödör mellé halmoztak. A kutatásuk során egyre több és nagyobb, a repülőről származó páncéllemez darabot is felleltek. Munkájuk sikeres volt, és csakhamar láthatóvá vált az Il-2-es motor mögötti üzemanyagtartálya. Pontosabban annak a becsapódáskor a motorra préselődött maradványa. Itt igénybe kellett venni a gép segítségét, mert csak a markoló tudta letépni a motorról és kiemelni a gödörből. A kis csapat folytatta munkáját, és Karesz egyszer csak örömmel mutatja a lassan előbukkanó ezüstös színű szelepfedelet. Mivel ekkora a gödör mélysége elérte a kritikus szintet, ki kellett jönniük, hogy az omlásveszély elkerülésének érdekében a markoló az oldalakat rézsútosra ássa ki.
Közben az oroszok és a MRE tagjai egyre jobb kedvvel tárgyalták át a talált leletek jelentőségét. Karcsi folyamatosan irányítja a munkagépet, hogy honnan és mennyi talajt szedjen még ki, amikor az egyik markolás alkalmával fémet ér a kanál közvetlen a talajszint alatt, az oldalfalnál. Gyors kézi takarítást követően, mindenki csodálkozva látja, hogy az egyik oldali 23 milliméteres gépágyú került elő. Szó szerint, függőlegesen a talajba ágyazódva, a felszíntől alig 20 centiméter mélyen. Kézi és gépi ásást követően, rövid időn belül, a markoló kanalára rögzített lánc segítségével ki lett emelve ez a lelet is. Időközben az idő igencsak előre haladt és ránk sötétedett, ezért a további munkák másnapra halasztódtak. Megérkezett a Dudari Polgárőrség járőrpárosa is, ők fognak éjjel vigyázni a területre és a leletekre másnapig. A lelkes csapat tagjai elköszöntek egymástól, és elindultunk haza. Legnagyobb sajnálatomra a motor kiemelése eltolódott másnapra, így azon sajnos nem vehettem részt.
Utószó
Mivel a másnapom foglalt volt, ezért én már nem tudtam vissza menni Dudarra. Este felhívtam Magó Kareszt, aki elmondta, hogy a kiemelés sikeres volt. Valóban egy Mikulin AM-38-as V-12-es motor a lelet, meglepően jó állapotban. Az azonosítások bizonyossá tették, hogy Kartasov alhadnagy gépére bukkantak. Mérésekkel behatárolták, hogy merre lehet a másik gépágyú, és sikerült is megtalálni, kiemelni. Emberi maradványok nem kerültek elő, valószínű, hogy a helyiek, megtalálva a holttestet, eltemették a közelben. Feltételezhető, mivel leletanyagot nem találtak, hogy a pilótafülkét és a mögötte lévő részeket a háború után leszerelték a roncsról. Aki még nem vett részt hasonló roncsmentésben, annak tudom ajánlani, hogy amennyiben lehetősége lenne rá, ne hagyja ki. Bízom benne, hogy nekem is lesz még alkalmam ott lenni valamelyiknél.
Köszönöm Magó Karcsinak a lehetőséget a kutatás megtekintésére, valamint, hogy ennek a cikknek a megírásához is segítséget nyújtott nevekkel, dátumokkal.
A II. világháború a hatodik évébe lépett. 1944 végére, a Vörös Hadsereg már megszállta Kelet-Európa nagy részét. Magyarországon, a Balaton környékén, decembertől több szovjet, és német szárazföldi, és légi hadművelet is zajlott.
1945. március 22.-e csütörtök. Csípős hideg és nyálkás, tél végi időjárás volt a jellemző. Jevgenyij Pavlovics Kartasov alhadnagy pilóta, és Vladimír Alexejevics Gladkov őrmester fedélzeti lövész, felszállási parancsra várva ültek Il-2-es csatarepülőgépükben. A 17. Légihadsereg, 10. Csatarepülő Hadtest, 306. Csatarepülő Hadosztály, 951. Csatarepülő Ezred köteléke, melynek ők is tagjai voltak, 11 darab Il-2-esből, és a fedezetüket szolgáló 6 darab La-5-ös vadászrepülőgépből állt. Aznapi bevetésük Bakonyoszlop környéki célpontok támadása. Megérkezett a parancs. A motorok feldübörögtek, és a vasmadarak végiggurulva a kifutón rendben felszálltak. A légörvényeket leszámítva eseménytelenül telt a légi út, egészen a célterület közeléig. Itt a kötelék erős légvédelmi tűzbe került. Kartasov alhadnagy a légvédelmi ágyúk felrobbanó lövedékeinek fekete füstpamacsai, és izzó repeszdarabjai közt lavírozva igyekezett kihozni gépüket a tűzzónából. Minden próbálkozása ellenére végül találatot kapnak. A sérült Il-2-essel megpróbált visszajutni a szovjet vonalakhoz, sajnos, mint a haditudósításokból kiderül, sikertelenül, és Bakonyoszloptól nem mesze lezuhan.
A közelmúlt
1997 szeptemberében a Magyar Roncskutatók Egyesületének (MRE) egyik tagja, Pálffy Sándor előzetes adatgyűjtésbe kezd eltűnt, lelőtt repülőgépekkel kapcsolatban. Így jut el Dudarra, ahol helyi öregek elbeszélése szerint a falu határában, 1945 tavaszán lezuhant egy vadászrepülő. Ekkor sajnos eredmény nélkül járta körül az említett helyszínt. A terület bevizsgálását 2005-ben, egy osztrák kutatóval közösen megismételték, de ez sem hozott eredményt. 2010-ben Bákor Ferenc is csatlakozott a csapatoz. Ő talált rá egy közeli faluban, Bakonynánán Wencel Andrásra, aki elmondta annak ellenére, hogy magát a becsapódást nem látta, tudja a maradványok helyét. Gyerekként a háború után sokat játszottak a roncs körül. Iránymutatása alapján Sanyiéknak sikerült végre fellelniük a jellegzetes nyomokat magán viselő krátert. Néhány nagyobb roncsdarabot szerencsésen meg is találtak, melyek közül az egyikre rá volt festve a gép gyári száma. Ennek alapján Horváth Gábornak sikerült beazonosítani, hogy egy Il-2-es, mégpedig Kartasov alhadnagy 1945. március 22-én lelőtt repülőgépének nyugvóhelyére leltek.
Napjainkban
A sikeres Kömlődi Il-2-es motorkiemelés okán felhívtam Magó Karcsit, hogy gratuláljak neki. Néhány téma megtárgyalása után Karesz megszólal:
- Elektro, ráérsz holnap egész nap?
- Miről lenne szó? - kérdezem, mire Ő -
- Il-2-est emelünk ki egy orosz csoporttal Dudarnál, ha egy kicsit is érdekel, gyere el, szívesen látunk…
- Hát persze, hogy érdekel, ott a helyem - válaszoltam - Ha a közelben vagyok kereslek!
2011. szeptember 14-e szerda, reggel 9 óra. A GPS és telefon alapján simán eljutottam Dudarra, ahol is a Polgármesteri Hivatal előtt találkoztunk Karcsival, és az egyik orosz roncskutatóval. Éppen egy markolót próbáltak bérelni a kiemelési munkákhoz. Hosszas kérdezősködés, telefonhívások után, végül sikerült keríteni egyet. Sajnos csak délután 3-ra tud a helyszínre kiérni. Végre elindultunk a falu melletti bányához. A közelében lévő szántóföldek szélén van a munkaterület. Igen kellemetlen, sziklás földúton, majd erről letérve egy már feltárcsázott földterület mellett lévő csapáson haladtunk. Mikor ráfordultunk magára a szántóra, és elindultunk a túlsó oldalára, akkor lehetett érzékelni, hogy végtére is a Bakonyban vagyunk, mivel a terület olyan volt mintha hullámvasúton lennénk. Dombra fel, majd dombról le. Végül megérkeztünk a szántó alsó szélénél lévő fasorhoz, és ott leparkoltunk. Mint utóbb kiderült, ott egy patak fut, annak a partja fás, bokros, lápos terület, egyben vízgyűjtő is, a földekről lezúduló esővíznek. Ennek volt köszönhető, hogy a már említett 2010-es bejáráskor a kutatási terület víz alatt állt, ezzel megnehezítve a detektoros méréseket.
Nem messze a szántó és a bokrok határán látható volt, hogy ott van felállítva a gyűjtőhely. A földre egy nagy fólia volt leterítve a kiemelt leleteknek. A bokrok közül szófoszlányok hallatszanak, a többiek már ott vannak. Időközben érkezett még egy autó, a Magyar Roncskutatók Egyesületének elnöke, Légrády Lajos jött meg. Összeszedtük a cuccainkat és elsétáltunk a feltáráshoz. Mivel én még sosem vetem részt ilyenen, igencsak kíváncsi voltam mi, hogy fog történni. A szántó széli bokrok közé egy ösvényt vágtak, hogy be lehessen jutni a kutatási területhez. Ez 3-4 vastag törzsű fával körülvett, körülbelül 7x5 méteres téglalap alakú tisztás volt. A lombkoronák összezártak felette, a levelek közt a nap csak beszivárogni tudott. Itt már megkezdték a talaj kitermelését az MRE jelenlévő tagjai, közösen az orosz Trizna Kutatócsoport embereivel. A fémkereső detektor segítségével kijelölt területen, először ásóval óvatosan kezdték meg a feltárást. Közben átvizsgálták a már fellazított talajt és minden kis darabka fémet vödrökbe összegyűjtöttek. Ha megtelt akkor kivitték, és a fóliára szépen kipakolták. Igen sziszifuszi munka, de a csapat nagy lelkesedéssel végezte. Ahogy múlt az idő, úgy mélyült a munkagödör, s vele párhuzamosan egyre bővült a már kiszedett alkatrészek halmaza. Főként a szárnyak széthullott darabjai gyűltek, de folyamatosan kerültek elő a fedélzeti fegyverek lőszerei is, némelyik párban, még a heveder maradványaival. A fémdetektoros vizsgálat, és a kutatóvesszők leszúrása a feltárási terület közepénél, nagyobb fémtömeget jelzett. Ezért itt egy mélyebb gödör lett kialakítva, melynek ásása során közel két méteres mélységben fémet ért a szerszám. Az óvatosabb, szinte centiméterenkénti feltárás nyomán előbukkant egy mérőműszer, valamiféle csővezetékez csatlakozva. A tüzetesebb vizsgálódás kiderítette, hogy a környezetében egy üzemanyagtartály is található, melyet a repülőbenzin jellegzetes, egyre áthatóbb illata is bizonyított. Ekkor már sejteni lehetett, hogy az Il-2-es motorját, és a mögötte lévő tartályt rejti a föld.
Délután, az ígért időpontban, megérkezett a markoló. A továbbiakban, Magó Karcsi irányításával gépi földkitermelés következett. Minden egyes markolás után a kanálból kiborított talajt detektorral vizsgálták át, hogy az esetleg benne lévő maradványokat is begyűjtsék. Rövid időn belül a kijelölt terület mélysége elérte a feltételezett motor szintjét. Ekkor ismét kézi kitermelés következett. Három orosz kutató és Karesz lemásztak, és ásóval, spaklival álltak neki a motor körüli terület megtisztításának. Időközben, mivel a kitermelt talaj mennyisége akadályozta a további munkát, a markolóval egy kis tereprendezés történt, mely révén a terület fölé hajló, de már elszáradt fatörzsek is áthelyezésre kerültek. Ez sokat segített, hogy a kora őszi nap bevilágítsa a munkagödröt, ezzel is könnyítve a lent lévők munkáját. Ők, módszeresen végezték a lelet körülásását. Az így fellazított földet a markoló benyújtott kanalába pakolták, amit a gödör mellé halmoztak. A kutatásuk során egyre több és nagyobb, a repülőről származó páncéllemez darabot is felleltek. Munkájuk sikeres volt, és csakhamar láthatóvá vált az Il-2-es motor mögötti üzemanyagtartálya. Pontosabban annak a becsapódáskor a motorra préselődött maradványa. Itt igénybe kellett venni a gép segítségét, mert csak a markoló tudta letépni a motorról és kiemelni a gödörből. A kis csapat folytatta munkáját, és Karesz egyszer csak örömmel mutatja a lassan előbukkanó ezüstös színű szelepfedelet. Mivel ekkora a gödör mélysége elérte a kritikus szintet, ki kellett jönniük, hogy az omlásveszély elkerülésének érdekében a markoló az oldalakat rézsútosra ássa ki.
Közben az oroszok és a MRE tagjai egyre jobb kedvvel tárgyalták át a talált leletek jelentőségét. Karcsi folyamatosan irányítja a munkagépet, hogy honnan és mennyi talajt szedjen még ki, amikor az egyik markolás alkalmával fémet ér a kanál közvetlen a talajszint alatt, az oldalfalnál. Gyors kézi takarítást követően, mindenki csodálkozva látja, hogy az egyik oldali 23 milliméteres gépágyú került elő. Szó szerint, függőlegesen a talajba ágyazódva, a felszíntől alig 20 centiméter mélyen. Kézi és gépi ásást követően, rövid időn belül, a markoló kanalára rögzített lánc segítségével ki lett emelve ez a lelet is. Időközben az idő igencsak előre haladt és ránk sötétedett, ezért a további munkák másnapra halasztódtak. Megérkezett a Dudari Polgárőrség járőrpárosa is, ők fognak éjjel vigyázni a területre és a leletekre másnapig. A lelkes csapat tagjai elköszöntek egymástól, és elindultunk haza. Legnagyobb sajnálatomra a motor kiemelése eltolódott másnapra, így azon sajnos nem vehettem részt.
Utószó
Mivel a másnapom foglalt volt, ezért én már nem tudtam vissza menni Dudarra. Este felhívtam Magó Kareszt, aki elmondta, hogy a kiemelés sikeres volt. Valóban egy Mikulin AM-38-as V-12-es motor a lelet, meglepően jó állapotban. Az azonosítások bizonyossá tették, hogy Kartasov alhadnagy gépére bukkantak. Mérésekkel behatárolták, hogy merre lehet a másik gépágyú, és sikerült is megtalálni, kiemelni. Emberi maradványok nem kerültek elő, valószínű, hogy a helyiek, megtalálva a holttestet, eltemették a közelben. Feltételezhető, mivel leletanyagot nem találtak, hogy a pilótafülkét és a mögötte lévő részeket a háború után leszerelték a roncsról. Aki még nem vett részt hasonló roncsmentésben, annak tudom ajánlani, hogy amennyiben lehetősége lenne rá, ne hagyja ki. Bízom benne, hogy nekem is lesz még alkalmam ott lenni valamelyiknél.
Köszönöm Magó Karcsinak a lehetőséget a kutatás megtekintésére, valamint, hogy ennek a cikknek a megírásához is segítséget nyújtott nevekkel, dátumokkal.
|
|
A helyszín 1
|
|
|
A helyszín 2
|
|
|
A helyszín 3
|
|
|
A helyszín 4
|
|
|
A bokrok közt a kutatási terület
|
|
|
Térkép 1
|
|
|
Térkép 2
|
|
|
A detektoros átvizsgálás alapján kijelőlt területen folyik a munka
|
|
|
Légrády Lajos és Pálffy Sándor a motor kutató gödrénél
|
|
|
Folyamatos az információ áramlás
|
|
|
Komoly Karesz, egy komolyabb darabbal
|
|
|
Gyűlnek a kiásott alkatrészek
|
|
|
Mindenki keres valamit
|
|
|
Műszeres talajvizsgálat, lőszerek után kutatva....
|
|
|
...hogy aztán nyugodtan lehessen tüzet rakni a tea főzéshez!
|
|
|
A központi gödör alján leletet találnak
|
|
|
Egy cső végére szerelt mérőműszer
|
|
|
Kint egyre több a kiásott alkatrész
|
|
|
Megérkezik a gépesített egység
|
|
|
Karesz írányítja, hogy mit, honnan, és miként kell kitermelni
|
|
|
Folyamatosan figyeli a markoló kanalát és a talajt a környezetében
|
|
|
Szépen halad lefelé...
|
|
|
....közben egyre nagyobb a kupac odakint
|
|
|
Most már óvatosabbnak kell leni
|
|
|
Kint is tereprendezést kellett végezni
|
|
|
Karesz öregesen, lifttel megy le a gödörbe! :-P
|
|
|
Talpa alatt pihen a motor
|
|
|
Valami a valamivel
|
|
|
Módszeresen körbe ássák a leletet
|
|
|
Majd a markoló segítségével...
|
|
|
...többszöri nekifutásra...
|
|
|
...trükköket bevetve...
|
|
|
...végül sikerül kiemelni az összepréselődött üzemanyagtartályt
|
|
|
Kissé megviselte a becsapódás
|
|
|
Egy kis pihenő...
|
|
|
...amíg a gép biztonságossá teszi a munkagödröt
|
|
|
Valami fémet talált a kanál
|
|
|
Körbe tisztítva láthatóvá válik a gépágyú
|
|
|
Ez is szerencsésen kiemelésre kerül
|
|
|
Szép darab
|
|
|
Időközben besötétedett...
|
|
|
Ezért sajnos be kellett fejezni a munkát
|
|
|
Szépen gyűltek a leletek
|
|
|
Köztük a veszélyesek is
|
|
|
Éjszakai őrzésre, megérkezett a helyi polgárőrség
|
2011.09.26.
Utolsó módosítás: 2011.09.27.
Utolsó módosítás: 2011.09.27.
Magó Károly Szolnok
Szolnoki Makettezök Baráti köre
Magyar Roncskutató Egyesület
Szolnoki Makettezök Baráti köre
Magyar Roncskutató Egyesület