Iljusin Il-2

Iljusin Il-2 Sturmovik

1:72, Směr No.0889
A Vörös Légierő legnagyobb számban gyártott csatarepülőgép típusa. 36183 darab készült belőle, ami világviszonylatban sem kevés. Mondjuk fogyott is rendesen a harcok során. A szárazföldi csapatok légi támogatására, alapvetően földi célpontok elleni támadásokra tervezték. Előbb egy, majd kétüléses változatban készült. A pilótafülke teknője páncélozott volt, a lövészé nem. Az ötlet, hogy a levegőből is támogassák a szárazföldi erő harcát már a 30-as évek elején testet öltött. A Polikarpov-iroda a már létező R-5-ből kiindulva próbálkozott egy könnyű és egy nehéz támogató géppel. Előbb négy, majd hat ferdén beépített géppuskával szerelték fel. Páncélozása kezdetben a motor és a pilótafülke padlózatát borította, majd további részek is bekerültek egy páncél-dobozba. Közben a tervezést Kocserigin vette át, mert a sólyomszemű NKVD a nagy szabotőr-keresés során eltávolította Polikarpovot a tervezésből. Nos, a gépből 11 darab készült, de a nehéz szerkezet cipelésére a rendelkezésre álló motor nem volt elégséges. A sebessége valamivel 200 km/ó felett volt, ami eléggé karcsú volt a kor csaknem kétszer olyan gyors vadászgépeihez képest. Aztán 1939-ben létrejött az Iljusin iroda tervezésében a CKB-55. Ez egy együléses földi harcot támogató gép volt. E gép 4700 kg tömege 15%-a volt a páncélzat. A páncélzat maga is része volt a szerkezet teherhordó felületeinek. Miután a harcok során elég sok együléses változatot lőttek le, tábori körülmények között lyukat vágtak a pilótafülke mögött a törzsön és alakítottak ki egy vászonheveder ülést, valamint raktak a lyukba egy 12,7-es UBT géppuskát. Az együlésesnek eredetileg egy légi gránátvető lett volna a hátsó félgömb védelmezője, ami apró, ejtőernyő stabilizálású robbanó tölteteket vetett ki a hátulról támadó ellenséges repülőgép útjába. Ha azt mondom, hogy ez a módszer messze volt a tökéletestől, nagyon finoman fogalmaztam. Aztán voltak az élő legendák: „A Szovjetunió Hőse kitüntetéssel kitüntetett T. Kuznyecov túlélte Il-2-es repülőgépének 1942-es balesetét, amikor felderítő küldetésből visszatérve lelőtték. Kuznyecov kimenekült a roncsból és a közelben rejtőzött el. Meglepetésére egy német Bf 109-es vadászgép landolt a katasztrófa helyszíne közelében, és a pilóta elkezdte átvizsgálni a roncsokat, esetleg emléktárgyakat keresve. Kuznyecov gyorsan gondolkodott, odaszaladt a német vadászgéphez, és hazarepült vele, alig kerülve el, hogy a szovjet vadászgépek lelőjék.” (https://en.wikipedia.org/wiki/Ilyushin_Il-2) Persze a kétüléses elrendezés többlet súllyal járt így újabb motort igényelt. Ez lett az AM-38F. 1943-ban jelent meg az M3-változat, amelynél a külső szárnykonzol 15 fokos nyilazással készült. A háború után több, testvérinek nevezett ország légierejében is megtalálható volt. Állítólag magyar színekben is létezett és nem csak az az egy, amit még a Don felé zsákmányolt a királyi honvédség. Erre az egyszemélyes változatra már régóta kacsingattam. Most a zalaegerszegi börzén végül megvettem. Elkezdett makett volt, jócskán előrehaladott állapotban, azaz a pilótafülke teljes feljavítással készen volt, az törzs egyesítve. Szép, precíz munkát végzett a kolléga. A sítalpak még a dobozban voltak és még néhány apróbb részlet volt hátra. (Amúgy megépíthető kerekes változattal is.) Így, az építés munkájáról csak töredékesen tudok beszámolni. A kabintető nyitott és csukott állapotban is elkészíthető. A minősége messze jobb, mint anno a ZTS-Plastyk-é volt – de közben eltelt csaknem fél évszázad. A festése téli. A motorház és az orr zöld, a többi fehér, alul pedig egy halvány kékesszürke árnyalatú. A festést két lépcsőben készítettem el. Kétszínű terepfestés után visszamosható fehér következett. Persze a kipufogó rozsdát és kormot is kapott, ahogy kell. A mellékelt matricákat használtam fel. A minőségük megfelelő és nem volt problémás. A matricakészlet egyébként három gép jelsora. A téli, amit befejeztem, 1941 telén került bevezetésre bevetésre valahol Moszkva környékén.
Kormozva, koptatva
Kormozva, koptatva
Talpra állítva
Talpra állítva
Koptatva, félig maszkolva
Koptatva, félig maszkolva
Készült a fegyverzet
Készült a fegyverzet
Légcsavarral, koptatva
Légcsavarral, koptatva
Kitűnő matricákkal
Kitűnő matricákkal
Némi koptatással, majdnem készen
Némi koptatással, majdnem készen
2026.07.10.
Miggyuri
Makettinfo Online Klub
Minimánia Makettépítő Kör
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Vadász
2026.07.12. 11:44:54
Aki egy kicsit szeretne belemerülni az IL-2-be
https://massimotessitori.altervista.org/sovietwarplanes/pages/il-2/il-2.htm
Elnar
2026.07.12. 16:55:12
Köszönöm az ismertetést!
Nem is gondoltam, hogy a szárazföldi támogató ezelőtt nem is létezett, annyira magától értetődő volt. Bár igaz, hogy időnek kellett eltelni míg kiderült, hogy minden harckocsi felülről a legsebezhetőbb, és még azután is kell idő, hogy megtanulják ezt kihasználni. A teherhordó páncélzat koncepciója meg mérnöki szemmel zseniális, talán az integrált tartály mérhető hozzá.
A makett pedig olyan szép lett, hogy mivel nincs kinyitva a kabin, ahol látszódik minden részlet, meg kellett néznem, hogy 72 vagy 48. Diorámáért kiált, már csak a sítalpak miatt is.
Miggyuri
2026.07.12. 17:04:22
Köszönöm! Az építés java része nem az én érdemem. :( (Egy hagyatékból került hozzám félig megépítve. Talán nem volna a kolléga elégedetlen a befejezéssel!) A kabintető illesztése, maszkolása, a futómű és a fegyverzet az én munkám, no meg a festés - koptatás - koszolás "szentháromsága". 72-es a mérete. Feljavítás a dobozban találtakon kívül annyi, hogy a fegyvercsöveket lecseréltem az éppen kifogyott Revell Kontakt ragasztóm "csőrére". Dioráma? Mondasz valamit!
Mekett
2026.07.12. 22:53:42
Szép lett, Gyuri!
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció