Imperial Star Destroyer
1:12300, Revell
No.06735
Pintér György - Múzeumi krimik
Gyerekkoromban, a Csillagok háborúját nézve már az első pillanattól kezdve lenyűgöztek a filmben látható űrjárművek, gépek, azok mechanikája, monumentalitásuk. Talán mondanom sem kell, hogy mindezek közül a "klasszikus" csillagrombolók tették rám a legnagyobb hatást, fura, semmihez sem hasonlítható háromszög alakjukkal. Kezdőként hatalmas lelkesedéssel vetem bele magam újra a makettezésbe, kicsit idősebb fejjel, kicsit "komolyabban" gondolva, és remélem, több-kevesebb sikerrel, mert ugyan gyerekkoromban pár festetlenül összerakott készlet megépítése és kb. 15 évnyi szünet után, is rádöbben az ember, hogy ezt nem igazán lehet "kinőni", egy délutáni látogatás a makettboltban és újra beindul minden.
Ennek tükrében várnék Tőletek konstruktív kritikákat!
Építés:
Kezdetnek úgy gondoltam, egy egyszerűbb könnyen elkészíthetőbb kittel próbálkozom. Mivel sajnos a szobámban erősen helyhiánnyal küszködöm, így a kis méret miatt is erre a kitre esett a választás, nem az ERTL régi nagyméretű készletére. A dobozt kibontva szép, 2 öntőkereten viszonylag sorja mentes alkatrészeket találunk a megfelelő Revell minőségben.
Megmunkálásuk nagyszerű, a panelvonalak szépen vésettek, a mérethez képest részletes kidolgozásúak, bár viszonyítási alapunk nem nagyon lehet, hacsak nem elemezgetjük a filmben használt maketteket, igaz, találtam egy nagyon hasznos oldalt, ahol részletes fotókat találunk sok, a 2 trilógiában használt jármű filmbeli makettjéről, mely nagyon sokat segít a festésben és a részletek kidolgozásában. A készletet abszolút kezdőknek ajánlják, amolyan "pattintós" összerakással (mindenhol ragasztottam a biztonság kedvéért), valamint előre festett alkatrészekkel, melyek festése eléggé csúnyácska, viszont teljesen könnyedén lemoshatóak és újrafesthetőek.
Maga az építés egyszerűségét tekintve problémamentesen zajlott, minimális sorjázás után a kevés alkatrész jól illeszkedik. Egyedül talán a parancsnoki híd tetején két oldalt volt szükség egy kis tömítés/csiszolásra, valamint magát a toronyrészt volt nehezebb rápattintani a hátsó részre a szoros illeszkedés miatt.
Festés:
Kezdőként ecsettel festek, azonban szeretnék a későbbiekben egy pisztolyt vételezni a nagyobb felületekre, no meg a különböző hatások miatt, amik csak pisztollyal valósíthatóak meg szépen.
Az előrefestett alkatrészek rétegeit annyira vékonyan vitték fel (néhol az eredeti műanyag színe is kilátszik), hogy úgy döntöttem, nem bajlódom a lemosásával, egyből alapoztam az egész hajót a Testors matt acryl light gray-ével, majd száradás után néhány panelrészt Tamiya matt acryl light illetve dark grey illetve ezek világosabb, sötétebb árnyalataival tettem egyenetlenebbé, megtörve a sima szürke hajófelszínt.
Ezután jött a kedvenc részem, ami a makettnél "szinte adja magát": a panelek, árkok, tagolódások híg szinte vizes feketével/sötétszürkével történő befuttatása, befolyatása, mely igazán feldobja a hajótest felületét, kidobja részleteit. Itt elkövettem azt a hibát, amit csak utánaolvasva realizáltam, hogy paneleket futtatni nagyon felhigított enamellel szoktak. Így kicsit "megszenvedtem" az acrylos futtatással, sokszor többször kellett átmennem egy részen, a festék nem mindig ült meg a kívánt mértékben a panelvonalakban, és a kis méret miatt nehézkes volt a visszatörlés, melyhez kis száraz szivacsdarabkát, valamint enyhén vízbe mártott fültisztító kettősét használtam.
A hajtóművek belsejét világoskék acryllal festettem, hisz mozgó állapotukban a hajtóműveknek kék világító fényük van.
Koszolás, roncsolás:
A fekete különböző erősségével játszva ecsettel alakítottam ki "lövésszerű" találat-, sérülésnyomokat, mintha a romboló egy hatalmas ütközetben szerezte volna őket, pajzsgenerátora lemerülése után. Ezzel is kicsit a jármű felületének egyhangúságát szerettem volna megtörni, valamint úgy éreztem, a sci-fi témába ennyi elrugaszkodás belefér, bár képregényekben találkoztam már sérült, pajzsát vesztett rombolókkal, ez bátorított fel!
Nagyon sötét szürkével próbáltam a paneltagolódásoknál árnyékolni, és szinte fehérbe hajló világos szürkével néhány élet, illetve tetőpontot az adott részeknél száraz ecsetelni, kiemelni, hogy még "élőbb" legyen a kész hajó. Végezetül a csinos formájú fényes tartóállványra helyeztem a kész járművet.
Végezetül:
Azóta még egy pár ilyen Easy Pocket készletet összerakva (Tie Interceptor, X-Wing) ajánlani tudom őket, minden SW rajongó/építőnek!
Egyedül a járművek talpazatát hiányoltam a készletből (se a Tie Interceptornak se az X-Wing-nek nem adtak tartóállványt, vagy leszálló talpakat), ezt leszámítva azonban megérik az árukat, igazi kis gyöngyszemek lehetnek az asztalunkon, polcunkon, ha a festésüket "felturbózzuk".
Köszönöm, hogy végigolvasták egy lelkes kezdő szárnypróbálgatásait!
Ennek tükrében várnék Tőletek konstruktív kritikákat!
Építés:
Kezdetnek úgy gondoltam, egy egyszerűbb könnyen elkészíthetőbb kittel próbálkozom. Mivel sajnos a szobámban erősen helyhiánnyal küszködöm, így a kis méret miatt is erre a kitre esett a választás, nem az ERTL régi nagyméretű készletére. A dobozt kibontva szép, 2 öntőkereten viszonylag sorja mentes alkatrészeket találunk a megfelelő Revell minőségben.
Megmunkálásuk nagyszerű, a panelvonalak szépen vésettek, a mérethez képest részletes kidolgozásúak, bár viszonyítási alapunk nem nagyon lehet, hacsak nem elemezgetjük a filmben használt maketteket, igaz, találtam egy nagyon hasznos oldalt, ahol részletes fotókat találunk sok, a 2 trilógiában használt jármű filmbeli makettjéről, mely nagyon sokat segít a festésben és a részletek kidolgozásában. A készletet abszolút kezdőknek ajánlják, amolyan "pattintós" összerakással (mindenhol ragasztottam a biztonság kedvéért), valamint előre festett alkatrészekkel, melyek festése eléggé csúnyácska, viszont teljesen könnyedén lemoshatóak és újrafesthetőek.
Maga az építés egyszerűségét tekintve problémamentesen zajlott, minimális sorjázás után a kevés alkatrész jól illeszkedik. Egyedül talán a parancsnoki híd tetején két oldalt volt szükség egy kis tömítés/csiszolásra, valamint magát a toronyrészt volt nehezebb rápattintani a hátsó részre a szoros illeszkedés miatt.
Festés:
Kezdőként ecsettel festek, azonban szeretnék a későbbiekben egy pisztolyt vételezni a nagyobb felületekre, no meg a különböző hatások miatt, amik csak pisztollyal valósíthatóak meg szépen.
Az előrefestett alkatrészek rétegeit annyira vékonyan vitték fel (néhol az eredeti műanyag színe is kilátszik), hogy úgy döntöttem, nem bajlódom a lemosásával, egyből alapoztam az egész hajót a Testors matt acryl light gray-ével, majd száradás után néhány panelrészt Tamiya matt acryl light illetve dark grey illetve ezek világosabb, sötétebb árnyalataival tettem egyenetlenebbé, megtörve a sima szürke hajófelszínt.
Ezután jött a kedvenc részem, ami a makettnél "szinte adja magát": a panelek, árkok, tagolódások híg szinte vizes feketével/sötétszürkével történő befuttatása, befolyatása, mely igazán feldobja a hajótest felületét, kidobja részleteit. Itt elkövettem azt a hibát, amit csak utánaolvasva realizáltam, hogy paneleket futtatni nagyon felhigított enamellel szoktak. Így kicsit "megszenvedtem" az acrylos futtatással, sokszor többször kellett átmennem egy részen, a festék nem mindig ült meg a kívánt mértékben a panelvonalakban, és a kis méret miatt nehézkes volt a visszatörlés, melyhez kis száraz szivacsdarabkát, valamint enyhén vízbe mártott fültisztító kettősét használtam.
A hajtóművek belsejét világoskék acryllal festettem, hisz mozgó állapotukban a hajtóműveknek kék világító fényük van.
Koszolás, roncsolás:
A fekete különböző erősségével játszva ecsettel alakítottam ki "lövésszerű" találat-, sérülésnyomokat, mintha a romboló egy hatalmas ütközetben szerezte volna őket, pajzsgenerátora lemerülése után. Ezzel is kicsit a jármű felületének egyhangúságát szerettem volna megtörni, valamint úgy éreztem, a sci-fi témába ennyi elrugaszkodás belefér, bár képregényekben találkoztam már sérült, pajzsát vesztett rombolókkal, ez bátorított fel!
Nagyon sötét szürkével próbáltam a paneltagolódásoknál árnyékolni, és szinte fehérbe hajló világos szürkével néhány élet, illetve tetőpontot az adott részeknél száraz ecsetelni, kiemelni, hogy még "élőbb" legyen a kész hajó. Végezetül a csinos formájú fényes tartóállványra helyeztem a kész járművet.
Végezetül:
Azóta még egy pár ilyen Easy Pocket készletet összerakva (Tie Interceptor, X-Wing) ajánlani tudom őket, minden SW rajongó/építőnek!
Egyedül a járművek talpazatát hiányoltam a készletből (se a Tie Interceptornak se az X-Wing-nek nem adtak tartóállványt, vagy leszálló talpakat), ezt leszámítva azonban megérik az árukat, igazi kis gyöngyszemek lehetnek az asztalunkon, polcunkon, ha a festésüket "felturbózzuk".
Köszönöm, hogy végigolvasták egy lelkes kezdő szárnypróbálgatásait!
|
|
imperial_star_destroyer_1
|
|
|
imperial_star_destroyer_2
|
2015.05.22.
Szatmári Gábor (Szati4), Szeged