Iveco üzemanyagszállító

1:24, Italeri átépítés

Pintér György - Múzeumi krimik Egyszer sikerült megvásárolnom az Italeri régi Iveco platós kamionját, és felkerült a doboz a polcra, hogy valami majd lesz vele. Az biztos volt, hogy nem az eredeti formában építem meg, mert én az átépítést szeretem igazán a makettezésben. Ez a sors várt erre a gépre is, csak akkor még nem tudtam, hogy milyen formában. Az interneten bóklászva tetszettek meg a 4 tengelyes tartálykocsik, és elhatároztam, hogy ebből is az lesz. Nálunk nem jellemző ez a kialakítás, de pl. Svájcban, vagy az olaszoknál van belőle. Azt már tudtam, hogy nem egy konkrét kamion fog elkészülni, hanem egy általam elképzelt, saját desinggel.
Első lépés a méretezés volt, itt régi katalógusokat használtam fel hozzá. Mivel 4 tengelyes járművet építettem a 2 tengelyesből, ezért szükség volt további futóművekre. A hátsót kicseréltem egy duplahúzos Renaultra, míg előre egy Volvo híd került másodiknak. Az első rugókat rövidebbre kellett vágnom, hogy elférjenek, mert különben nagy lett volna a tengelytáv. Érdekes módón a Volvo híd keskenyebb volt mint az Iveco, ezért középen bele kellett toldanom egy darabot, hogy egyforma legyen a nyomtáv. Készülgetett a motor is, melyet rézdrótokkal kábeleztem be. A váz közepébe sztirolból egy toldást készítettem, majd összeillesztettem az elejét és a hátulját. Helyére kerültek a tengelyek is, majd a két első tengely kormányzását rézdróttal kötöttem össze, hogy megfelelően együtt forduljanak. Felkerültek a légtartályok, üzemanyagtank is, melyeket rézdróttal szintén bekötöttem. Az akkumulátor tartót nyitva hagytam, mert készítettem bele két akkumulátort, majd azokat is bekötöttem.
Készült közben a fülke belseje is. Az üléseket, ágyakat bőrrel vontam be, került bele függöny, és sok kis apróság is. A tetőre zászlók és CB rádió, a vezető mellé újságok, szendvics, pohár.
Eddigre már a fejemben összeállt a teljes kép a kamionról, ezért a fülkét metál pirosra festettem. Mivel a festés, lakkozás között várni kellett, nekifogtam a felépítmény építésének is. Az alap egy Italeri üzemanyagos félpót tartálya volt, ezt vágtam el kb. a 2/3-nál. Az elejére sztirolból készítettem egy zárókupakot, míg a végére az eredeti került. Mivel eldöntöttem, hogy a tartály egy halvány arany-metál árnyalatot fog kapni, ezért ezzel a színnel kombináltam a fülkén is., hogy legyen egy kis kontraszt. Az ablaktörlőt lecseréltem KFS-re, valamint kapott egy tetőklímát is. A második kormányzott tengely miatt nem fért el a légszűrő, ezért az új helyre a motor mögé tettem, és bizony megszenvedtem a csövek összehozásával. A tűzveszély miatt új helyre, előre a lökhárító alá került a kipufogódob, mely egy Scaniától jött.
A felépítmény hátuljára egy szekrényt kellett varázsolnom, melyet először kartonból készítettem el, majd ezután sztirolból. A tartály alja kapott egy segédalvázat, az oldala pedig borítást. Megkapta az arany-metál festést ez is, és jöhetett a matricázás.
Mivel az Ivecot egy olasz üzemanyagosnak álmodtam meg, nekem kézenfekvő volt, hogy Ferrari jellegű díszítés lesz rajta. Sokáig gondolkodtam mi legyen, majd a neten keresgélve találtam elég sok Ferrari festményt. Ezekből állítottam össze a képeket, úgymond kicsit időrendben feldolgozva a Ferrari versenyautók történetét. Mivel itt egy régebbi kamionról van szó, ezért kb. 1980 körüli az utolsó kép. Az elgondolásomat Illyés János valósította meg, nagyon szép minőségben. Igazság szerint ezek adják meg a kamion szépségét.
Ez nem egy létező kamion mása, teljesen a fantáziám szüleménye, de technikailag nyugodtan lehetett volna az.