Sikorsky CH-53I Yas'ur
1:72, Italeri
No.1035
Pintér György - Múzeumi krimik
Mindig a szovjet/orosz légierő kisebb-nagyobb helikopterei voltak a kedvenceim, amerikai vagy európai társaik valahogy nem nagyon keltették fel az érdeklődésemet. Aztán az interneten bóklászva merő véletlenségből beleütköztem a 056_001 képbe… a reakció: nekem egy ilyen gép kell!!!
1968 augusztusában az Izraeli Légierő (IAF) küldöttsége ellátogatott az Egyesült Államokba, hogy kiválasszák az IAF következő harci helikopterét. A küldöttség olyan helikoptert keresett, amely nagy teherbírású, jól kormányozható és robosztus, képes túlélni különböző kaliberű lövedékek közvetlen találatait. Megvizsgálták a Boeing CH-47 Chinook-ját, és a Sikorsky CH-53-at. A Hatnapos Háború alatt tanult leckék alapján a delegáció a Sikorsky-t választotta.
A CH-53 nagyobb és erősebb volt, mint az IAF más helikopterei, a harci helikopterek egy új generációját képviselte – előrelépést jelentett a mentőakciók, szállítási feladatok és a taktikai csapatmozgatás területén. 1969 szeptemberében érkezett az első két CH-53 Ashdod kikötőjébe, és megkapták héber nevüket: Yas’ur (Viharmadár). Röviddel ezután bevetésre is kerültek. 1970. augusztus 6-án létrejött az első Yas’ur század. Jelenleg a CH-53 az IAF fő szállító helikoptere.
Az 1980-as években az Israel Aircraft Industries a katonai csúcstechnológiát képviselő Elbit Systems-el karöltve modernizálta az IAF Yas’ur flottáját. Az 1997-ben befejeződött projekt keretében feljavították a CH-53 elektronikáját, megerősítették a gépeket, és legalább két évtizeddel meghosszabbították élettartamukat.
Az Italeri 1035 számú készletének nagy előnye, hogy kapható, olcsó, az alkatrészek szépek, sorjamentesek és amennyire én látom, még nem is túlságosan alak- vagy mérethibásak. Ami a legnagyobb hátrány: ezek az alkatrészek kevesen vannak. Hogy valakit egy ekkora makett teljesen üres beltere (belátni az üzemanyagtartályokba és a rotortérbe is…) mosolygásra, vagy sírásra késztet, az vérmérséklet kérdése, mindenesetre a makett alapos feljavításra ad lehetőséget – hely van hozzá.
A neten a CH-53E Super Stallion, az MH-53E és J, sőt a Németországban gyártott G és GS változatok belsejéről is elég jó fotókat lehet találni. Ezekből kiderül, hogy az egyes változatok belső kialakítása jelentősen eltérhet egymástól, érdemes tehát a megépíteni kívánt változatról adatokat gyűjteni. Az Izraelben szolgáló CH-53-asok belsejéről sajnos alig valamit találtam: egy fotót a raktér első feléről, meg egy másikat, ahol belátni a rakodórámpán át. A két kép nyújtotta minimális infó alapján nem kevés fantáziával kiegészítve a hiányzó részeket próbáltam egy tűrhető belső teret készíteni. Arra törekedtem, hogy a makettbe bekukkantva ne a sima üres falakat lássuk, hanem valamit, ami ha halványan is, de emlékeztet az eredetire. Az „új” fal jégkrémesdobozból készült, a belső főbordák helyét a törzs külső mintázata alapján rajzoltam meg. A főbordák vékony gemkapocsból, a vékonyabb bordák munkahelyi hulladékká minősített 0,375 mm-es műanyag kapillárisokból készültek. A falon fellelhető dobozokat régi alkatrészek méretre szabásával alakítottam ki. A raktérben az ülések alapját az Italeri Ju-52 3M mentő változatának hordágyai adták, a lábak a már említett kapillárisból készültek, a biztonsági öveket szürke szigetelő szalagból imitáltam. A plafon az oldalfalakkal megegyező módon készült, a padlón a középen lévő csörlő szervizajtaját pótoltam műanyag lappal. A rakteret a pilótafülkétől elválasztó falra került némi „mintázat” a fotó alapján műanyag lapokból, vezetékdarabból, valamint a harmadtiszt műszerei és felhajtott széke (régi alkatrészek) és egy tűzoltókészülék (egy kiszuperált walkman egyik pici ellenállása, pirosra festve).
A törzsfelek összeállítása után túl sok tömítést nem kellett alkalmazni, a többi alkatrész is viszonylag jól illeszkedett. Rendhagyó módon a pilótafülkét a törzs összeragasztása után rendeztem be. Túl sok feljavítást nem kapott, mivel a kész gépen nem túl sok látszik a pilótafülkéből a viszonylag sok „ablak” ellenére sem. Az üléseket rendes hátlappal és tartóvázzal, valamint biztonsági övekkel láttam el, befejezésül a plexi került fel. A törzs oldalára, a gép tetejére, a gép orrára, illetve az orr alatti részre és a gép aljára összesen kb. 50 (egész pontosan 48-at számoltam, de lehet, hogy tévedek) antenna, lámpa és egyéb kiegészítő alkatrész került fel (köztük a rakodórámpa módosított munkahengerei és a deszantajtó lépcsője). Ezek kimaradt alkatrészekből, illetve a készletben fellelhető alkatrészek felhasználásával, átalakításával készültek el. A főfutóaknák igényeltek még némi kiegészítést, az akna alja és a hiányzó oldalfalrészek, valamint a „benyúló” rész kartonpapírból készültek.
A hajtóművek kiömlőjével molyoltam kicsit, az ügyesebbeknek érdemes pl. vékony lemezre cserélni az egészet, mert így elég vastag maradt. A részecskeleválasztó kivezető csöve sajnos rossz helyen van, áthelyezni azonban nem mertem, féltem, hogy teljesen tönkreteszem a felületet.
A főrotorlapátokat jelentősen át kellett szabni: a végekből rajz alapján vágtam le a sarkokat, a lapát tőrészének megfelelő kiegészítését rakéták szárnyaival oldottam meg. A rotor némi rézdrót kiegészítéssel érte el végleges formáját.
A festéshez Testors/Model Master színeket használtam, csak a főbb színeket említve: 1728 Light Ghost Gray a beltér, 1764 European Green + 1728 Light Ghost Gray „szemre” keverve a gép tetején a „szervízsáv”, 1716 Pale Green a futószárak és a rotoragyak, 1942 Dark Tan maga a gép. A matricák egy része a készletből való, a „Rescue” nyíl, a Yas’ur 2025 feliratok, a rotorlapátok sárga csíkjai és a rögzítőpontokat jelölő sárga pontok, valamint a lajstromszámok saját készítésűek. Matricázás előtt és után selyemmatt lakkot kapott a makett, talán matricázás előtt fényeset kellett volna alkalmaznom, hogy elkerüljem a matricák alatti „mattulást”.
Nem gondolkodtam diorámában, az egyszerű alap csak a fotózás kedvéért készült, ezért nem is fordítottam rá nagyobb gondot. 14 hónapnyi (persze nem nap mint nap folyamatos) örömteli építgetés végeredményeként született meg a „mű”, amivel összességében minden hibájával együtt is elégedett vagyok. Várom makettező társaim véleményét, kellemes nyarat, jó makettezést mindenkinek!
1968 augusztusában az Izraeli Légierő (IAF) küldöttsége ellátogatott az Egyesült Államokba, hogy kiválasszák az IAF következő harci helikopterét. A küldöttség olyan helikoptert keresett, amely nagy teherbírású, jól kormányozható és robosztus, képes túlélni különböző kaliberű lövedékek közvetlen találatait. Megvizsgálták a Boeing CH-47 Chinook-ját, és a Sikorsky CH-53-at. A Hatnapos Háború alatt tanult leckék alapján a delegáció a Sikorsky-t választotta.
A CH-53 nagyobb és erősebb volt, mint az IAF más helikopterei, a harci helikopterek egy új generációját képviselte – előrelépést jelentett a mentőakciók, szállítási feladatok és a taktikai csapatmozgatás területén. 1969 szeptemberében érkezett az első két CH-53 Ashdod kikötőjébe, és megkapták héber nevüket: Yas’ur (Viharmadár). Röviddel ezután bevetésre is kerültek. 1970. augusztus 6-án létrejött az első Yas’ur század. Jelenleg a CH-53 az IAF fő szállító helikoptere.
Az 1980-as években az Israel Aircraft Industries a katonai csúcstechnológiát képviselő Elbit Systems-el karöltve modernizálta az IAF Yas’ur flottáját. Az 1997-ben befejeződött projekt keretében feljavították a CH-53 elektronikáját, megerősítették a gépeket, és legalább két évtizeddel meghosszabbították élettartamukat.
Az Italeri 1035 számú készletének nagy előnye, hogy kapható, olcsó, az alkatrészek szépek, sorjamentesek és amennyire én látom, még nem is túlságosan alak- vagy mérethibásak. Ami a legnagyobb hátrány: ezek az alkatrészek kevesen vannak. Hogy valakit egy ekkora makett teljesen üres beltere (belátni az üzemanyagtartályokba és a rotortérbe is…) mosolygásra, vagy sírásra késztet, az vérmérséklet kérdése, mindenesetre a makett alapos feljavításra ad lehetőséget – hely van hozzá.
A neten a CH-53E Super Stallion, az MH-53E és J, sőt a Németországban gyártott G és GS változatok belsejéről is elég jó fotókat lehet találni. Ezekből kiderül, hogy az egyes változatok belső kialakítása jelentősen eltérhet egymástól, érdemes tehát a megépíteni kívánt változatról adatokat gyűjteni. Az Izraelben szolgáló CH-53-asok belsejéről sajnos alig valamit találtam: egy fotót a raktér első feléről, meg egy másikat, ahol belátni a rakodórámpán át. A két kép nyújtotta minimális infó alapján nem kevés fantáziával kiegészítve a hiányzó részeket próbáltam egy tűrhető belső teret készíteni. Arra törekedtem, hogy a makettbe bekukkantva ne a sima üres falakat lássuk, hanem valamit, ami ha halványan is, de emlékeztet az eredetire. Az „új” fal jégkrémesdobozból készült, a belső főbordák helyét a törzs külső mintázata alapján rajzoltam meg. A főbordák vékony gemkapocsból, a vékonyabb bordák munkahelyi hulladékká minősített 0,375 mm-es műanyag kapillárisokból készültek. A falon fellelhető dobozokat régi alkatrészek méretre szabásával alakítottam ki. A raktérben az ülések alapját az Italeri Ju-52 3M mentő változatának hordágyai adták, a lábak a már említett kapillárisból készültek, a biztonsági öveket szürke szigetelő szalagból imitáltam. A plafon az oldalfalakkal megegyező módon készült, a padlón a középen lévő csörlő szervizajtaját pótoltam műanyag lappal. A rakteret a pilótafülkétől elválasztó falra került némi „mintázat” a fotó alapján műanyag lapokból, vezetékdarabból, valamint a harmadtiszt műszerei és felhajtott széke (régi alkatrészek) és egy tűzoltókészülék (egy kiszuperált walkman egyik pici ellenállása, pirosra festve).
A törzsfelek összeállítása után túl sok tömítést nem kellett alkalmazni, a többi alkatrész is viszonylag jól illeszkedett. Rendhagyó módon a pilótafülkét a törzs összeragasztása után rendeztem be. Túl sok feljavítást nem kapott, mivel a kész gépen nem túl sok látszik a pilótafülkéből a viszonylag sok „ablak” ellenére sem. Az üléseket rendes hátlappal és tartóvázzal, valamint biztonsági övekkel láttam el, befejezésül a plexi került fel. A törzs oldalára, a gép tetejére, a gép orrára, illetve az orr alatti részre és a gép aljára összesen kb. 50 (egész pontosan 48-at számoltam, de lehet, hogy tévedek) antenna, lámpa és egyéb kiegészítő alkatrész került fel (köztük a rakodórámpa módosított munkahengerei és a deszantajtó lépcsője). Ezek kimaradt alkatrészekből, illetve a készletben fellelhető alkatrészek felhasználásával, átalakításával készültek el. A főfutóaknák igényeltek még némi kiegészítést, az akna alja és a hiányzó oldalfalrészek, valamint a „benyúló” rész kartonpapírból készültek.
A hajtóművek kiömlőjével molyoltam kicsit, az ügyesebbeknek érdemes pl. vékony lemezre cserélni az egészet, mert így elég vastag maradt. A részecskeleválasztó kivezető csöve sajnos rossz helyen van, áthelyezni azonban nem mertem, féltem, hogy teljesen tönkreteszem a felületet.
A főrotorlapátokat jelentősen át kellett szabni: a végekből rajz alapján vágtam le a sarkokat, a lapát tőrészének megfelelő kiegészítését rakéták szárnyaival oldottam meg. A rotor némi rézdrót kiegészítéssel érte el végleges formáját.
A festéshez Testors/Model Master színeket használtam, csak a főbb színeket említve: 1728 Light Ghost Gray a beltér, 1764 European Green + 1728 Light Ghost Gray „szemre” keverve a gép tetején a „szervízsáv”, 1716 Pale Green a futószárak és a rotoragyak, 1942 Dark Tan maga a gép. A matricák egy része a készletből való, a „Rescue” nyíl, a Yas’ur 2025 feliratok, a rotorlapátok sárga csíkjai és a rögzítőpontokat jelölő sárga pontok, valamint a lajstromszámok saját készítésűek. Matricázás előtt és után selyemmatt lakkot kapott a makett, talán matricázás előtt fényeset kellett volna alkalmaznom, hogy elkerüljem a matricák alatti „mattulást”.
Nem gondolkodtam diorámában, az egyszerű alap csak a fotózás kedvéért készült, ezért nem is fordítottam rá nagyobb gondot. 14 hónapnyi (persze nem nap mint nap folyamatos) örömteli építgetés végeredményeként született meg a „mű”, amivel összességében minden hibájával együtt is elégedett vagyok. Várom makettező társaim véleményét, kellemes nyarat, jó makettezést mindenkinek!
|
|
000
|
|
|
056_001
|
|
|
001
|
|
|
002
|
|
|
003
|
|
|
004
|
|
|
005
|
|
|
006
|
|
|
007
|
|
|
008
|
|
|
009
|
|
|
010
|
|
|
011
|
|
|
012
|
|
|
013
|
|
|
014
|
|
|
015
|
|
|
016
|
|
|
017
|
|
|
018
|
|
|
019
|
|
|
020
|
|
|
021
|
|
|
022
|
|
|
023
|
2010.08.12.
Utolsó módosítás: 2010.08.13.
Utolsó módosítás: 2010.08.13.