Pintér György - Múzeumi krimik
Aki ennek a makettnek a dobozára tekint, rögtön tudja, hogy a JB-2 Loon igen közeli rokonságban áll a Fiesler Fi-103 német háborús csodafegyverrel. Valóban, a szövetségesek európai győzelme után sok V-1 került amerikai kézre, és azonnal hozzá is láttak a technika adoptálásának. Persze a gyereket a saját nevükre vették, akkor még JB-1 néven, ahol is a JB a Jet Bomb rövidítése volt. A fegyvereket elkezdték a csendes-óceáni hadszíntérre szállítani, hogy azokat a Japán elleni inváziónál vethessék majd be. De nem csak a zsákmánnyal számoltak, hanem rögtön hozzá is láttak a gyártásához is. A háború után a JB-2 Loon (kb. ütődött, fajankó) néven a Republic, a Ford és a Willys összesen 1300 darabot gyártott a légierő és a haditengerészet részére. A tengerészeti változat persze más néven szerepelt: KGW-1. A Loon 1950-ig maradt rendszerben, és a fegyverrel végzett kísérletek nagyban hozzájárultak a későbbi saját fejlesztésű robotrepülőgépek sikereihez.
1/48-as méretarányban a Loon (V-1) talán csak a Tamiya kiadásában jelent eddig meg, de a szakirodalom szerint elég pontatlan formában. Az MPM makettje vegyes érzelmeket kelt. Először is, az ára egy kicsit túldimenzionált. Szerintem a kétezer-párszáz forint igenis sok érte. Ugyanis a puha dobozban egyetlen öntőkereten pont tizenegy (11) darab alkatrész van. A felületük szép, az illeszkedés pontos, de a dolgunkat nagyban nehezíti, hogy nincsenek az illesztéseket könnyítő pozicionáló csapocskák. A matricalapon nincs túl sok jelzés, de így is négy különböző festésű makett ajánlanak. Mivel a net tele van szerencsére remek fotókkal, én egy ötödik verziót festettem meg. Az összerakási rajz füzetecskéje nyolc (8) oldalas. Az építés folyamata ebből kettőt (2) tesz ki.
A doboz legnagyobb hiányossága, hogy nem mellékel valamiféle hordozó eszközt, vagy kilövő állványt esetleg ennek részletét. Bánatomban így maradék öntőkeretekből kukáztam ki alkatrészeket, és készítettem el egy fiktív taligát, amin már így legalább mutat valahogy ez a tenyérnyi makett.
