Néhány éve a Tanker magazin 4. számában láttam egy Martin Kovac (Night Shift) által készített JS-7 harckocsit, szintén a Trumpetertől, bár 1/35 méretarányban. Itt meg is lehet nézni a mester munkáját:
https://www.martinkovac.com/project/scale-models/js-7
Bár néhány dolog nem tetszett azon a maketten (megfolyt fehér álcafesték és a toronypáncélzatba beragadt lövedék), összességében nagy hatással volt rám. Néhány megoldást kölcsönöztem is innen: leszedtem a sárvédőket, a légvédelmi géppuskát lehajtottam, illetve a toronyról lemartam a hátrafelé néző géppuskákat.
A doboz képe trükkös, mivel az 1/35 méretarányú készletből készült makettet ábrázolja (az 1/72-es méretarányú készletből például hiányzik a fényszórók rácsa és a vontatókábel, továbbá jó néhány részlet erősen leegyszerűsített).
A tartalmát a Superhobby oldalán lehet megszemlélni:
https://www.mojehobby.pl/products/IS-7.html?partner_id=9
A műanyag alkatrészek ragasztásához Tamiya Extra Thin Cementet használtam, kivéve a fém részeket (pillanatragasztó), illetve a fényszórók üvegeit (Palma faragasztó). A képeken látható feljavításokat külön nem írnám ide, a képaláírásokban minden olvasható.
A páncéltest elején kellett tömíteni, csiszolni
A lángvágott felületet szikével karcoltam be, illetve igyekeztem megjeleníteni a páncéltest vastagságát is.
Az eredetileg tömör fényszórót kimartam, az üvegét bőrlyukasztóval vágtam ki átlátszó fóliából (az csak a festés után került beragasztásra).
Annyi még, hogy később a páncéllemezek felületét (már ahol hozzáfértem), Tamiya híg ragasztóval hígított Tamiya tömítővel "dolgoztam meg", hogy a hengerelt lemezek felületét utánozzam.
Építés után langyos mosogatószeres vízzel tisztítottam meg a makettet, majd száradás után 1500-as fekete Mr. Surfacerrel alapoztam.
Ez a makett egy szovjet "what-if" harckocsi, mivel a JS–7-ből csak prototípusok készültek. A festés és a jelzések teljesen fiktív járművet ábrázolnak. A színeket Tamiya festékekből kevertem ki, és Mr. Color Leveling Thinnerrel jól felhígítva (1 festék : 2 hígító) fújtam fel, több vékony rétegben.
Alapszín| XF-58 olívzöld | 1 rész |
| XF-49 khaki | 2 rész |
| XF-2 fehér | 1 rész |
| XF-3 sárga | 1 rész |
| X-35 félfényes | 1 rész |
Ez a fekete alapon sajnos elég sötét, több lépésben kellett világosítani.
Világosítás #1| XF-58 olívzöld | 1 rész |
| XF-49 khaki | 2 rész |
| XF-2 fehér | 2 rész |
| XF-3 sárga | 2 rész |
| X-35 félfényes | 2 rész |
Ezt elég nagy területen használtam, tulajdonképpen mindenhol, ahol fény éri a felületet.
Világosítás #2| XF-58 olívzöld | 1 rész |
| XF-49 khaki | 2 rész |
| XF-2 fehér | 3 rész |
| XF-3 sárga | 2 rész |
| XF-57 buff | 2 rész |
| X-35 félfényes | 3 rész |
Ezzel a festékkel már spórolósabb voltam, a kisebb részeket fújtam le (például búvónyílások, kerékagy, ventilátorház).
A legkisebb részleteket (például zsanérok, csavarok) ecsettel emeltem ki, Vallejo festékekből kevertem ki a színt.
| 70.894 (RLM 80) | 1 rész |
| 70.978 (sötétsárga) | 3 rész |
| 70.918 (csontszín) | 5-7 rész (kisebb részleteket világosabbra) |
A torony nagy egybefüggő felületét fehér azonosítósávval igyekeztem megtörni. Ezt a képeken látható szamárvezető segítségével, ecsettel festettem fel.
Azonosítósávok
A torony oldalán lévő azonosítósávokat Lego-ból készített szamárvezető, illetve maszkolószalag segítségével festettem fel, Vallejo tört fehér (off-white) színnel.
Matricázás előtt a makett kapott egy GX-100 fényes lakkréteget. A matricákat Tamiya Mark Fit (Strong) segítségével raktam fel. A toronyszámokat (mivel nem fedtek rendesen) tört fehér színnel átfestettem.
Félfényes lakkréteg után következett egy Abteilung 502 olajfestékekből (Burnt Umber+Ivory Black) és Odourless Thinnerből kotyvasztott bemosó, ezt száradás után visszatöröltem. (Az olajfestékeket használat előtt kinyomom egy hullámpapírlemez darabra és állni hagyom vagy fél órát, így a felesleges olajat a papír elszívja.)
Miután a bemosó megszáradt, újabb lakkréteg után olajfestékekkel szűrőket vittem fel, pöttyökben az alábbi festékeket, fentről lefelé egyre sötétebb színeket használva. A pöttyöket enyhén hígítós ecsettel dolgoztam össze.
- Pannoncolor titánfehér
- Abteilung 502 buff
- Pannoncolor világos ultramarinkék
Szűrők
A bemosó végső száradása (legalább 4-5 nap) után a makett kapott egy újabb lakkréteget (C-181 félfényes és GX-114 matt lakk 1:1 arányú keveréke).
Ezután olajfestékkel pöttyöket vittem fel, amiket enyhén hígítós ecsettel egybedolgoztam.
Az olajfesték száradása után a makett megkapta a végső lakkréteget (ez nem teljesen matt, van egy kis fénye is), majd Vallejo festékekkel kifestettem a részleteket is.
- géppuskák csövei, szerszámok fém részei: 70.918 csontszín + 70.862 feketésszürke
- fényszórók búráit a fenti szín sötétebb változatával festettem
- a fa részek: 70.875 bézsbarna + 70.860 bőrszín
- lövegpajzs ponyvarésze: 70.880 khakiszürke + 70.860 bőrszín
A kiálló részeket a fenti színek világosabb változataival emeltem ki.
A 4 darab "indexlámpát" Tamiya X-27 pirossal festettem meg. A fényszórókat belülről HB-s ceruzával "satíroztam", hogy legyen egy kis fémes fénye belül. Az átlátszó vékony műanyagból (valamilyen csomagolás) bőrlyukasztóval kivágott üveget Palma faragasztóval ragasztottam be.
A kipufogó alapszíne 70.304 lánctalpszín, majd ehhez finoman 70.818 vörös bőr és 70.913 okkersárga festékeket adva próbáltam az égett színt utánozni.
A festés kopását két színnel készítette: a világosabb zölddel a felületi karcokat, míg a sötétebb színnel azt, ahol teljesen lekopott és a fém már oxidálódott.
A füstnyomokat és az üzemanyag megfolyását olajfestékekkel csináltam.
A rozsdát, koszmegfolyásokat Abteilung 502 Burnt Umber, Pannoncolor vasoxid fekete és égetett sziéna olajfestékek keverékével festettem meg.
Lánctalp fémes kopásai HB-s ceruzákkal
A futóműre és a páncélteknő aljára felrakódott sarat madzagból vágott "száraz fű", reszelt Pannoncolor pasztellkréták, Mig Ammo földszínű pigmentek és Abteilung 502 szagtalan hígító keverékével vittem fel. A páncéltest hátsó részére használt fogkefével fröcsköltem fel némi sarat. Száradás után hígítós zsebkendővel és fültisztító pálcával visszatöröltem a sarat, majd jól felhígított feketésbarna olajfestékkel befolyattam, így imitálva az olajfolyásokat, nedvesebb részeket.
Két nap száradás után GX-114 matt lakkal átfújtam a saras/poros részeket, így rögzítve a pigmenteket.
A fémes kopásokat (főleg a görgők futófelületein, a lánctalp tarajain és futórészén) HB-s ceruzával csináltam (ahol nem tudtam hozzáférni, ott 0,5 mm-es töltőceruzát használtam).
A lánctalpat csak fel kell tolni a belső görgősor mellé, ragasztóra nincs is szükség.
Az antenna húzott szálból készült. A műanyag egy Zvezda készlet lánctalpat tartalmazó fekete öntőkeretéből származik, szerintem az rugalmasabb.
Nem tudom, mennyire látszik, de igyekeztem úgy megcsinálni, hogy a töve némileg vastagabb legyen.