Pintér György - Múzeumi krimik
A Jak-12 és lengyel változata, a PZL-101 az egyik kedvenc repülőgépem - persze sokan nem értik,miért. Kisgyermekként, több mint 20 évvel ezelőtt az egyik magyar, kopott sárga-kék festésű PZL bal hátsó ülésében repültem életemben első alkalommal, szüleim jóbarátjának köszönhetően. A mai napig előttem van a kép, ahogy remegő és üvöltő gépben ülve, az ablakot alig elérve bámulok kifelé, a fűszálak egyre gyorsabban rohannak alattunk, majd az egész egy száguldó, elmosódott szőnyeggé alakul,és egyszer csak meglátom a repülőgép egyre kisebbé váló árnyékát.
Pár évvel később, már a vitorlázógépes korszakomban kaptam még jópár lehetőséget, hogy repüljek a típussal, különböző alkalmakból. Mára sajnos csak pár darab maradt az országban, a gépek öregek, drága a fenntartásuk, a modern típusok fokozatosan átveszik a helyüket.
A Jak-12/PZL-101 története a második világháború után indult. A húszas években tervezett Po-2 addigra már elavult típusnak számított, sebessége, repülési tulajdonságai mind elmaradtak a kor követelményeitől. Új, többfeladatú futárgépre volt szükség. Más országokban már a háború alatt is használtak hasonló gépeket, mint például a Fi-156 Storch, a Piper Cub vagy a Taylorcraft Auster.
A szovjet tervezők is próbálkoztak hasonló típusokkal, elkészítették többek között a Fi-156 másolatát is, az Antonov OKA-38-ast. Más tervezőkre is hatással volt a konstrukció, így készült el a Jak-10-es is. Új, erősebb motorral, módosított szárnnyal és törzzsel készült változata volt az első Jak-12-es. Ezt a változatot könnyű felismerni a Jak-18-as korai változatán is látható "púpos" motorburkolatról.
Öt évnyi gyártás után, 1952-ben új változat készült el, erősebb AI-14-es csillagmotorral és új, teljesen fémépítésű szárnnyal. A Jak-12R-nek voltak a legjobb fel - és leszállási tulajdonságai. (Én csak PZL-t láttam igazán lassan repülni, de az is lenyűgöző produkció volt). Ezt a változatot használták Magyarországon, katonai jelzésekkel.
1955-re készültek el a következő változat tervei. A Jak-12M hosszabb törzset, nagyonn függőleges vezérsíkot kapott, valamint a kabinban is több hely volt, ez a változat már 1 + 3 személyt szállíthatott. Ez volt a legnagyobb példányszámban gyártott változat, készült belőle oktató, sebesültszállító és mezőgazdasági változat is.
Az utolsó szovjet változat a Jak-12A volt, ez új, trapéz alaprajzú szárnyat, karcsúbb törzset és más motorburkolatot kapott. A szárnyakat már csak oldalanként egy-egy merevítő tartotta, a korábbi kettő helyett.
A szovjetek a gyártást átadták a lengyeleknek, ők 1956-tól az "M", 1959-től az "A" változatot gyártották.
A Jak-12M helyi módosítású változatát nevezik PZL-101-nek. Ez a típus teljesen új, enyhén nyilazott szárnyat kapott kezdetleges wingletekkel. A módosítás oka a hátulra, a lengyel mérnökök által "púposított" törzsbe szerelt 500 literes vegyszertartály volt. A súlypont hátrébb tolódott, ezt pedig egy enyhén nyilazott szárnnyal lehetett a legegyszerűbben megoldani. A gépen sok mindent módosítottak a súlycsökkentés érdekében, például eltávolították a jobboldali ajtót is.
A PZL-101A változatra visszakerült a jobboldali ajtó, megemelték a pilóta ülését (gurulás közben semmit sem lehet előre látni a típusból, magas és széles az orra valamint elég alacsonyan van a farokrész). Ezeket a gépeket jellemzően négyüléses kialakításban készítették el, a vegyszertartály nélkül.
A PZL-101B volt az utolsó változat, a púp nélkül és nagyobb levegőbeömlővel a motorburkolat alatt.
Az Amodel a Jak-12A változatot készítette el, meglepően jó minősében. 54 alkatrész, szépen kidolgozva, minimális, de mindenhol megtalálható sorjával és elfogadható minőségű átlátszó alkatrészekkel. Az építés egyszerűnek tűnik, két dolgora érdemes figyelni. A szárnytartó dúcok útban lehetnek matricázás és festés közben, valamint a futóművet érdemes megerősíteni.
A kabin meglepően szépen és alaposan kidolgozott, érdemes kivágni az egyik ajtót és nyitva elkészíteni.
Két festéshez kapunk matricát, egy zöld/kék DOSAAF gép és egy fehér/kék lenygel mentő. A lengyel gépet építőknek érdemes utánanézni a pontos kialakításnak, kétlem ugyanis, hogy négyüléses kiépítésben használták volna mentésre.
Az Amodel elkészítette a sítalpas változatot is.