Jakovlev Jak-15 Feather
1:72, PM Model
No.PM 102
Pintér György - Múzeumi krimik
Minden kezdet nehéz. A Szovjetuniónak sem volt egyszerű elkészíteni az első sugárhajtású vadászgépet. A háború idején nem nagyon volt idő a különféle kísérleti megoldásokra, persze igény lett volna rá. Így megszülettek az öszvér megoldású légcsavar+gázturbina, illetve a rakétahajtású vadászgépek. Ezek azonban még hiánypótlásnak sem voltak megfelelőek. Ekkor, a háború legvégén valahogy "beesett az ablakon" néhány német gyártású JuMo hajtómű, a 003-as és a 004-es variációból. Ezeket kellett összeépíteni valami meglévő sárkányszerkezettel.
A Szovjet Légierő igáslova a vadászok között a Jak-3 volt, ami nem volt valami kitűnő, csakúgy, mint a szárazföldön a T-34, de legalább sok volt belőle. Így aztán ennek a legutolsó szériájába építettek ezeket a hajtóműveket, no meg a konkurens MiG-9-be. (Oda két RD-20-as, leánykori nevén Jumo 003 került be.)
Közben pedig nem csak gondolat szintjén, de a sárkányt is át kellett építeni. Le kellett cserélni a folyton elégő farokkereket acélra. Így a pilóta gyakorlatilag rajta ült a hajtóműn. Az első felszállás néhány órával a MiG-9 első felszállása után volt, így az első a MiG-iroda gépe lett. (Ami ellentétben a puskaport soha nem szagolt Jak-15-tel, harci bevetéseket teljesített Kínában, az ottani légierő kötelékében.)
Egy kisebb sorozatot elkészítettek, hadd lássa a nagyérdemű, a Jak-15-ből az 1946. november 7-i díszszemlére. De a nagy fellépés nem sikerült, mert a rossz idő miatt törölték a premiert.
Az amúgy egyszerű szerkezetű gépet aztán többször továbbfejlesztették és jó alapja lett a komolyabb Jak-17-nek. De az már egy másik történet. Készült kétüléses változata is.
A makett nagyon népszerű a gyártók körében. Több cég is elkészítette a maga 15-ösét. Így vákuumformázott változatban a WAKU, a Dubena, papírmakettként a Modelarstwo Kartonowe és a Modelik, műanyagból 1:48-ban a Czeh Model, 1:72-ben az IBG, az Amodel, a PSC72 és cikkünk főszereplője, a PM Model is.
Valójában kezdőknek való készlet, ami összesen 17 számozott szürke műanyag és egy átlátszó alkatrészt foglal magában. Három géphez kapunk lajstromszámot, egy marék vöröscsillag kíséretében. Az összeállítási rajz áttekinthető rajzai mellé török, angol és német nyelvű leírást kapunk. A három lajstromszámhoz háromféle festés járul. Egy díszszemlés vörös, egy szürke és ez "szovjet-zöld". A festékkódok Humbrol, Model Master és Tamiya számozással olvashatók.
A törzsön, néhány helyen beszívódások találhatók, javításuk nem gond. A pilótafülkében nem sok minden van, de műszerfal nincs. Azt majd máshonnan kell pótolnom.
A törzs összeállításánál nem kell ügyelnünk a súlyelosztásra – lévén, hogy nem orrkerekes a kapott készlet. Maga az építés félórás munka. persze előbb illik kifesteni a fülkét és a sekély futóaknákat, a be- és kiömlőnyílásokat és a turbinára utaló alkatrészeket.
A törzs összeállítása és a szárnyak beragasztása után a nem túl bonyolult futómű jött. Aki már rakott össze Jak-3-at, annak teljesen ismerős lesz a feladat. Közben el kell dönteni, melyik festést választja az ember. Mivel mindhárom lehetőség egyszínű, kivéve a zöldet, mert annak alsó felülete égszínkék. Semmi tereptarkaság!
A minden irányban gömbölyű kabintető maszkolása volt komolyabb feladat, aztán matricázás – és ennyi.
A matricázás... na ja! A matricák ugyan nem a ness-matricák, azaz a vízben darabokra eső, szétugró fajta, de ez csak a látszat. A hagyományos módon előkészített, tehát csillogó lakk felületre felrakott csillagok bizony szerettek darabokat elhagyni, csakúgy, mint a számozás. A matt "gallérjukat", ami a matricákat fedő gyári lakk, szintén nem lehet egyszerűen matt lakkozással eltűntetni. Végül a legdurvább beavatkozás mellett döntöttem, szikével leszedtem a csúnya kinézésű jelzéseket és újramatricáztam az egész jelzéssort.
A Szovjet Légierő igáslova a vadászok között a Jak-3 volt, ami nem volt valami kitűnő, csakúgy, mint a szárazföldön a T-34, de legalább sok volt belőle. Így aztán ennek a legutolsó szériájába építettek ezeket a hajtóműveket, no meg a konkurens MiG-9-be. (Oda két RD-20-as, leánykori nevén Jumo 003 került be.)
Közben pedig nem csak gondolat szintjén, de a sárkányt is át kellett építeni. Le kellett cserélni a folyton elégő farokkereket acélra. Így a pilóta gyakorlatilag rajta ült a hajtóműn. Az első felszállás néhány órával a MiG-9 első felszállása után volt, így az első a MiG-iroda gépe lett. (Ami ellentétben a puskaport soha nem szagolt Jak-15-tel, harci bevetéseket teljesített Kínában, az ottani légierő kötelékében.)
Egy kisebb sorozatot elkészítettek, hadd lássa a nagyérdemű, a Jak-15-ből az 1946. november 7-i díszszemlére. De a nagy fellépés nem sikerült, mert a rossz idő miatt törölték a premiert.
Az amúgy egyszerű szerkezetű gépet aztán többször továbbfejlesztették és jó alapja lett a komolyabb Jak-17-nek. De az már egy másik történet. Készült kétüléses változata is.
A makett nagyon népszerű a gyártók körében. Több cég is elkészítette a maga 15-ösét. Így vákuumformázott változatban a WAKU, a Dubena, papírmakettként a Modelarstwo Kartonowe és a Modelik, műanyagból 1:48-ban a Czeh Model, 1:72-ben az IBG, az Amodel, a PSC72 és cikkünk főszereplője, a PM Model is.
Valójában kezdőknek való készlet, ami összesen 17 számozott szürke műanyag és egy átlátszó alkatrészt foglal magában. Három géphez kapunk lajstromszámot, egy marék vöröscsillag kíséretében. Az összeállítási rajz áttekinthető rajzai mellé török, angol és német nyelvű leírást kapunk. A három lajstromszámhoz háromféle festés járul. Egy díszszemlés vörös, egy szürke és ez "szovjet-zöld". A festékkódok Humbrol, Model Master és Tamiya számozással olvashatók.
A törzsön, néhány helyen beszívódások találhatók, javításuk nem gond. A pilótafülkében nem sok minden van, de műszerfal nincs. Azt majd máshonnan kell pótolnom.
A törzs összeállításánál nem kell ügyelnünk a súlyelosztásra – lévén, hogy nem orrkerekes a kapott készlet. Maga az építés félórás munka. persze előbb illik kifesteni a fülkét és a sekély futóaknákat, a be- és kiömlőnyílásokat és a turbinára utaló alkatrészeket.
A törzs összeállítása és a szárnyak beragasztása után a nem túl bonyolult futómű jött. Aki már rakott össze Jak-3-at, annak teljesen ismerős lesz a feladat. Közben el kell dönteni, melyik festést választja az ember. Mivel mindhárom lehetőség egyszínű, kivéve a zöldet, mert annak alsó felülete égszínkék. Semmi tereptarkaság!
A minden irányban gömbölyű kabintető maszkolása volt komolyabb feladat, aztán matricázás – és ennyi.
A matricázás... na ja! A matricák ugyan nem a ness-matricák, azaz a vízben darabokra eső, szétugró fajta, de ez csak a látszat. A hagyományos módon előkészített, tehát csillogó lakk felületre felrakott csillagok bizony szerettek darabokat elhagyni, csakúgy, mint a számozás. A matt "gallérjukat", ami a matricákat fedő gyári lakk, szintén nem lehet egyszerűen matt lakkozással eltűntetni. Végül a legdurvább beavatkozás mellett döntöttem, szikével leszedtem a csúnya kinézésű jelzéseket és újramatricáztam az egész jelzéssort.
|
|
Dobozfedélrajz
|
|
|
A matricaív
|
|
|
Kezdés után
|
|
|
|
|
|
Festés előtt
|
|
|
|
|
|
Festve
|
|
|
Töredezett matricákkal, átmatricázás előtt
|
|
|
|
|
|
Javítva a matricák széle
|
|
|
|
2025.06.16.