Jakovlev Jak-38 Forger
1:72, Kagnam
Pintér György - Múzeumi krimik
A típus története
A Jakovlev Jak-38 egy szovjet haditengerészeti repülőgép volt, amely a Kijev osztályú helikopterhordozókra készült.Elődje a Jak-36, azon kísérletezték ki a szovjetek a helybőlfelszálló konstrukció technikai megoldásait.A Jak-38 prototípusa 1971-ben repült először, szériapéldányait 1975-től szállították a csapatoknak.A típus elég felemásra sikeredett, harcászati kapacitása nem volt túl nagy.Beépített rádiólokátor állomással nem rendelkezett,(ahogy a Harrier korai változatai sem), csak rádiótávmérővel.
A függőleges felszállást két külön emelőhajtómű (2X3500kg tolóerő)tette lehetővé, amihez alul-felül egy-egy zsalurendszer tartozott. Ezeken kívül egy menethajtómű (7500 kg tolóerő)biztosította a vízszintes repülést két fúvócsövön keresztül. (A Harrieren egy főhajtóműhöz négy lefelé elfordítható fúvócső tartozik.)Ez a megoldás (a két emelőhajtómű) plusz tömeget jelent és növeli a bonyolultságot. Nagy melegben (pl. Földközi-tenger) nem is tudtak függőlegesen felszállni a gépek. Ezért hosszú kísérletezések után a rövid nekifutásos felszállást alkalmazták.
A sárkányszerkezet viszonylag hagyományos elrendezésű.Érdekességet még a katapultrendszer jelent. A KM-1 sokadik változatát úgy módosították, hogy számító rendszerhez csatlakozó automatika is kilőhesse a pilótát vészhelyzet esetén. Ehhez sok paramétert figyel a rendszer. Erre a vízfelszín fölötti kismagasságú repülés és a bonyolult átmeneti üzemmódok miatt volt szükség.A katapultrenszerben a pilóták eleinte nem bíztak, mert volt egy-két véletlen kilövés (inkább így legyen mint fordítva). Ezért néhány pilóta kikapcsolta az automata rendszert,ami katasztrófát is okozott (nem működött automatikusan a rendszer és a pilóta se tudta működtetni az ülést, legalábbis nem időben). Ezért később megtiltották az automata rendszer kikapcsolását.
Fegyverzet: négy függesztőn az akkor szokásos szovjet pusztítóeszközök (NIR, bomba stb) maximum 1360 kg (nem sok, a fenti okok miatt is).
Szolgálati csúcsmagasság kb. 12200 méter.
Maximum sebesség: 1125 km/h tengerszinten (MACH 0,9); 1170 km/h nagy magasságban (MACH 1,1) (mit jelent a nagy magasság???).
Hatótávolság: 370 km (harci profillal), átrepülési távolság: 2900 km (csak oda, függesztmény nélkül ideális paraméterekkel).
Kísérlet jelleggel bevetették Afganisztánban, de repülőgépszerű felszállással tudták alkalmazni. A Szu-25-tel szemben alulmaradt (nem is csoda).
A makett
Kagnam, 1/72. Viszonylag ismeretlen kínai gyártó. Minőség közepesnél valamivel jobb, elég egyszerű makett.Az én gépemet kb egy éve készítettem.
Kabinbelső majdnem semmi,egy MiG-19-es műgyanta kabint alakítottam át (a semminél az is jobb) a kevés fénykép alapján.A katapultülés se jobb, műgyanta KM-1-est építettem be.A hajtóműimitációk elég használhatóak; a menethajtómű egyáltalán nem látszik.
Az illeszkedés nem rossz, nem sokat kellett tömíteni.
Függesztményként nemirányított rakéták (NIR) blokkjait, bombákat, rakétákat és póttartályokat kapunk. Minőségük közepes. Én nem raktam rá semmit, mert úgyse repültek sok függesztménnyel (a súly miatt).
A festési útmutató elég zavaros, mind az apróbb részeké, mind az egész gépé.Egy festési változat készíthető el: egy kék gép. (Egyébként Afganisztánban repült terepszínű gép is.)A neten talált képeket nézegetve a Revell 53-as (ha jól emlékszem) festékét választottam alapszínnek (rettenetes a fedése).Ecsettel festettem. A csűrők Humbrol 15 színüek.A matricák elég használhatóak, bár nem csúcsminőségűek (a felhelyezési ábra kicsit gyanús).
Összességében elég használható makett, de szükséges egy kis tuning (különösen a kabinnnál).
Ár/érték arány kitűnő (én egy cseh makettboltban vettem 2005-ben kb. 2200 forintért).
A Jakovlev Jak-38 egy szovjet haditengerészeti repülőgép volt, amely a Kijev osztályú helikopterhordozókra készült.Elődje a Jak-36, azon kísérletezték ki a szovjetek a helybőlfelszálló konstrukció technikai megoldásait.A Jak-38 prototípusa 1971-ben repült először, szériapéldányait 1975-től szállították a csapatoknak.A típus elég felemásra sikeredett, harcászati kapacitása nem volt túl nagy.Beépített rádiólokátor állomással nem rendelkezett,(ahogy a Harrier korai változatai sem), csak rádiótávmérővel.
A függőleges felszállást két külön emelőhajtómű (2X3500kg tolóerő)tette lehetővé, amihez alul-felül egy-egy zsalurendszer tartozott. Ezeken kívül egy menethajtómű (7500 kg tolóerő)biztosította a vízszintes repülést két fúvócsövön keresztül. (A Harrieren egy főhajtóműhöz négy lefelé elfordítható fúvócső tartozik.)Ez a megoldás (a két emelőhajtómű) plusz tömeget jelent és növeli a bonyolultságot. Nagy melegben (pl. Földközi-tenger) nem is tudtak függőlegesen felszállni a gépek. Ezért hosszú kísérletezések után a rövid nekifutásos felszállást alkalmazták.
A sárkányszerkezet viszonylag hagyományos elrendezésű.Érdekességet még a katapultrendszer jelent. A KM-1 sokadik változatát úgy módosították, hogy számító rendszerhez csatlakozó automatika is kilőhesse a pilótát vészhelyzet esetén. Ehhez sok paramétert figyel a rendszer. Erre a vízfelszín fölötti kismagasságú repülés és a bonyolult átmeneti üzemmódok miatt volt szükség.A katapultrenszerben a pilóták eleinte nem bíztak, mert volt egy-két véletlen kilövés (inkább így legyen mint fordítva). Ezért néhány pilóta kikapcsolta az automata rendszert,ami katasztrófát is okozott (nem működött automatikusan a rendszer és a pilóta se tudta működtetni az ülést, legalábbis nem időben). Ezért később megtiltották az automata rendszer kikapcsolását.
Fegyverzet: négy függesztőn az akkor szokásos szovjet pusztítóeszközök (NIR, bomba stb) maximum 1360 kg (nem sok, a fenti okok miatt is).
Szolgálati csúcsmagasság kb. 12200 méter.
Maximum sebesség: 1125 km/h tengerszinten (MACH 0,9); 1170 km/h nagy magasságban (MACH 1,1) (mit jelent a nagy magasság???).
Hatótávolság: 370 km (harci profillal), átrepülési távolság: 2900 km (csak oda, függesztmény nélkül ideális paraméterekkel).
Kísérlet jelleggel bevetették Afganisztánban, de repülőgépszerű felszállással tudták alkalmazni. A Szu-25-tel szemben alulmaradt (nem is csoda).
A makett
Kagnam, 1/72. Viszonylag ismeretlen kínai gyártó. Minőség közepesnél valamivel jobb, elég egyszerű makett.Az én gépemet kb egy éve készítettem.
Kabinbelső majdnem semmi,egy MiG-19-es műgyanta kabint alakítottam át (a semminél az is jobb) a kevés fénykép alapján.A katapultülés se jobb, műgyanta KM-1-est építettem be.A hajtóműimitációk elég használhatóak; a menethajtómű egyáltalán nem látszik.
Az illeszkedés nem rossz, nem sokat kellett tömíteni.
Függesztményként nemirányított rakéták (NIR) blokkjait, bombákat, rakétákat és póttartályokat kapunk. Minőségük közepes. Én nem raktam rá semmit, mert úgyse repültek sok függesztménnyel (a súly miatt).
A festési útmutató elég zavaros, mind az apróbb részeké, mind az egész gépé.Egy festési változat készíthető el: egy kék gép. (Egyébként Afganisztánban repült terepszínű gép is.)A neten talált képeket nézegetve a Revell 53-as (ha jól emlékszem) festékét választottam alapszínnek (rettenetes a fedése).Ecsettel festettem. A csűrők Humbrol 15 színüek.A matricák elég használhatóak, bár nem csúcsminőségűek (a felhelyezési ábra kicsit gyanús).
Összességében elég használható makett, de szükséges egy kis tuning (különösen a kabinnnál).
Ár/érték arány kitűnő (én egy cseh makettboltban vettem 2005-ben kb. 2200 forintért).
|
|
S7301898
|
|
|
S7301905
|
|
|
S7301901
|
2009.06.28.
Utolsó módosítás: 2009.07.22.
Utolsó módosítás: 2009.07.22.