Jakovlev Jak-52
1:72, Amodel / Hobby Park
Pintér György - Múzeumi krimik
A Jak-52 nem tartozik a megszokott makettek közé, habár egy igen kedvelt típus volt, ami számos ország honvédségében szolgált mint gyakorló gép. Magyarországon is csak egy pár éve lett kicserélve cseh gyártmányú Zlin gépekre.
Ha egy magyar gép makettjénak megépítése a cél, a kisebb 1/72 méretben, rögtön egy pár akadályba botlunk. A román Hobby Park-tól kapható Jak-52 makett csak a kétlapátú légcsavart tartalmazza, holott a magyar gépek háromtollas MT-légcsavarokkal vannak felszerelve. Az ukrán Amodeltől kapható ugyan egy Jak-52M-es a megfelelő légcsavarral, de itt viszont hiányzik a magyar gépeken használt jellegzetes többrészes "üvegház" kabintető. Egyébként ugyanaz a fröccsöntés mind a két makett, ezekkel az említett különbségekkel. A legegyszerűbb megoldás amit ki tudtam találni, hogy megveszem mind a két makettet, és szépen összeépítem őket.
Most még új matricák kellettek. Örömmel vettem tudomásul, hogy a HAD Models gyárt egy megfelelő lapot. Ez ugyan főleg Vári Gyula sárga díszítésű bemutatógépét ábrázolják, de tartalmazza a Magyar Légierő gyakorló gépei felségjelzéseit és oldalszámait is.
A makett első ránézésre igen egyszerűnek tűnik: három apró szürke és egy átlátszó öntőkeret lötyög a kis dobozban. Egy egyrészes kabintető és körülbelül harminc alkatrész. Persze rögtön elég sok öntési hibával kellett farkasszemet néznem - főleg egy félelmetes mennyiségű sorjával amiből rendkívüli óvatossággal kell kihámozni az alkatrészeket.
Az építést a pilótafülkével kezdtem. A kabin belseje igen leegyszerűsített: két ülés, két csupasz és formátlan műszerfal, és két ormótlan botkormány. Ez minden. Elég sok részletes képem van az eredei kabin belsejéről, ezért elvileg ki tudnám díszíteni az egészet, de mivelhogy a kabintető sajnos igen vastag, nem sok lesz látható abból ami alatta rejtőzik. Morfondíroztam egy percet azon hogy nekifogjak-e a kabintető szétfűrészelésére, de aztán eldobtam ezt az ötletet, mivelhogy több egymásra csúsztatott részt kellene kialakítani, ami a vastag műanyag miatt valószínűleg nem lenne sikeres.
A kabin padlója egy kis téglalap, amit elég gondosan körbe kell csiszolni hogy szépen beférjen a törzs belsejébe. Erre ragasztottam fel az üléseket, amiket egyébként alig lehetett kibányászni a tömérdek sorjától. A teljesen deformált háttámlákat magamnak kellett pótolni sztirol lapokból. A hevedereket Tamiya szalaggal bevont fémfóliából alakítottam ki, amiket aztán szürkére festettem Revell Aqua festékkel.
A műszerfalakkal azért akartam valamit tenni. Nem akartam csak kis festett fekete karikákkal ábrázolni a műszereket, ezért inkább kinyitottam a Photoshopot és megrajzoltam a két műszerfalat a fényképeim után. Kinyomtattam fehér matricaívre, amiket felragasztottam a makett műszerfalaira. Nagyon szépen mutat, de hát sajnos nem sok látszik a kabintetőn keresztül. Ez az 1/72-es skálának a fő hátránya: amennyire szép részleteket is alakítunk ki, az anyag belső tulajdonságai olyan akadályokat emelnek, amelyeket majdnem lehetetlen leküzdeni.
A motort két műanyagkorong jelképezi. A külső tartalmazza a motor jellegzetes radiális hűtőlapjait, a belsőnek nem láttam sok értelmét, de azért beragasztottam. Mind a két korongot gondosan körbe kell csiszolni és szárazon illesztgetni amig teljesen elférnek a törzs belsejében és nem akadályozzák a két törzsfél összeillesztését. Az külső korongot fényképek szerint kell a megfelelő helyre beilleszteni, mert az utasítás nem ad erre részletes segítséget, és a maketten egyáltalán nincsenek illesztési pontok. Az öntött kipufogócsöveket levágtam, és egymilliméteres rézcsövekkel pótoltam.
Az motorház üregébe horgászboltból bevásárolt ólomsúlyokat ragasztottam be ciánóakriláttal. A makett egyébként rendkívülien farsúlyos, legalább tíz gram súlyt sikerült az orrba belepréselni, de a makett még így is éppen csak hogy nem billen hátra.
A törzs összeragasztása után egy pár egyenletséggel és hézaggal kellett megbirkóznom. Ezeket Tamiya White Puttyval tömítettem, és aztán egyenletesre csiszoltam. A szárnyakat is sikerült a helyükre illeszteni, de előtte forró víz alatt meg kellett görbíteni a műanyagot, hogy a megfelelő két fokos dihedrált (v-formát) kialakítsam. Az orrfutómű kis aknáját szintén meg kellett kissé hajlítani, hogy a megfelelő nyílásba szépen beleférjen. Utána ismét elég sok tömítésre és csiszolásra volt szükség, főleg a szárnyak és a törzs közötti egyenletes átmenet kialakítására.
Az eredeti gépnél, a törzs valamivel keskenyebb mint a henger alakú motorház, majdnem mintha a motorház rá lenne húzva a törzsre mint egy kupak. A törzs és a motorház között ezért van egy igen jellegzetes nyílás, ami nagyon jól látszik a fényképeken. A maketten ez csak egy tömör falként van öntve, ami nem nagyon tetszett. A Tamiya Craft Tools Scriber kaparószerszámommal ezért itt kialakítottam egy kis árkot ami ezt a nyílást jelképezi.
A futóművek szépen kidolgozott kis darabok, de nagyon törékenyek és a tengelyei kissé ferdék. Az alig egy milliméter vastag szár és a keréktárcsa átmenete kétszer is eltört a tisztításkor, pedig igazán gondosan és óvatosan bántam vele. Egyenlőre csak befestettem őket, de nem ragasztottam fel, hogy ne törjenek el ismét a festés és matricázás alatt.
A kabintetőt próbálgatva nyílvánvaló lett, hogy nem nagyon fog szépen a törzshöz illeszkedni. A fő probléma az hogy a darab túl széles, és alul eláll a törzstől. Ezt elég nehéz volt megoldani, és sokat kellett csiszolni és faragni rajta, azonkívül a törzs felső részét is kissé szélesíteni kellett, mire sikerült valamennyire hézagmentesen a törzshöz illeszteni. De igazán tökéletes sohasem lesz.
A kabintető maszkolása következett most. Ez nem volt annyira nehéz mint gondoltam, de az apró, csak egy pár milliméteres szalagdarabkák pontos kiszabása és felragasztása acéldrótidegzetet követel. Befújtam a makettet Mr Hobby Mr Surfacer 1000-alapozóval amit előtte hetven százalékosra higítottam Mr Leveling Thinnerrel. Egy pár kisebb egyenletlenséget kijavítottam, és még egyszer átfújtam a kijavított részleteket.
Végre elkezdhettem a kamuflázst! A magyar gépeknek igen jellegzetes a mintájuk: sötétzöld háttéren sárgaborsószínű kerekített foltok. Az alulsó felületek világoskékben pompáznak - néhol majdnem türkizkék színben. Némelyik gép több átfestésen is esett át, ezért a színek és a foltok elhelyezése néha változtak kissé.
Először is kikevertem a színeket Tamiya akrilokból amennyire csak fényképek után megfelelőnek láttam, és elhatároztam, hogy a tizenkettes oldalszámú gépet alkatom meg, főleg azért mert erről volt a legtöbb használható képem. Mellékesen ez volt a gép ami egy pár éve, Szolnokon egy leszállás alatt a levegőben kigyulladt és ahol az egyik pilóta sajnos súlyosan meg is sérült.
Töprengtem egy kicsit, hogy hogyan tudnám felrakni a sárga foltokat, amik majdnem éles körvonalúak, és csak egy egészen kis átszóródással vannak felfestve. Kézzel képtelen voltam ezt elérni; akárhogy is kisérleteztem selejt darabokon a festékszóró legvékonyabb tűjével, mindig jóval több lett az átszóródás mint amit szerettem volna. Nyilván valamiféle maszkot kell előállítanom. Felrajzoltam a foltokat puha ceruzával, és ezek mentén átlátszó acetát címkelapokból vágtam ki alakokat ahol a sárga foltok lesznek felfestve.
Beszórtam az egész makettet a sötétzöld színnel és miután megszáradt, elkezdtem a sárga foltok felfestését, egyenként. Elkezdtem a szárnyon, mivelhogy ez tűnt a legegyszerűbbnek. Tamiya maszkolószalaggal lazán rögzítettem a megfelelő maszkot, ügyelve, hogy lazán lebegjen a felszín felett és sehol se legyen feszesen a felülethez nyomva, mivelhogy ez borotvaéles vonalakat eredményezne, amit nem akartam. Óvatosan körbefújtam a maszkot sárga festékkel, és örömmel láttam, hogy nagyjából úgy sikerült ahogy elgondoltam. Folytattam a többi sárga folttal a másik szárnyon és azután a vezérsíkokon. A makett oldalain AK Masking Putty maszkológyurmát is használtam, leárnyékolásra és egy pár nehezebb vonal maszkolására is. Az egész eltartott egy pár órát, és mi tagadás, elég idegölő volt. Itt-ott lett is egy kis eltévesztés és átszóródás amit aztán ismét a zölddel kellett kijavítani, de nagyjából elégedett lettem az eredménnyel.
A gép alsó része sokkal egyszerűbb volt, itt csak Tamiya sárga maszkolószalagot használtam. A szárnyak végét pirosra festettem és végül bevontam a makettet AK Intermediate csillogó lakkal, előkészítve a felületeket a matricázásra.
Mint már írtam, a tizenkettes oldalszámú gépet akartam megépíteni, és ezért teljes megrökönyödéssel vettem tudomásul, hogy a matricalapon egyáltalán nincs is egy "egyes" szám. A fene egye meg, és ezt csak most vettem észre. Keresgéltem egy kicsit a tartalékjaim közt, és a HAD Models L-39 Albatros matricaívéből kiollózható számok majdnem teljesen megfeleltek.
A gép alja, fényképek szerint elég olajos-kormos, főleg az orrban lévő kipufogócsövek mögött. Ezt Tamiya Weathering pigmentekkel utánoztam. A futóműveket is beolajoztam fekete Tamiya Panel Liner bemosóval, de a makett többi részét nem akartam panelezni vagy koszolni, mert a gépek, amennyire látom, igen szépen és tisztán voltak tartva.
Utolsónak pillanatragasztóval felraktam a légcsavart és a törékeny, gólyalábszerű futóműveket - és ezáltal be is fejeződött a makett építése.
(Hát igen, a cikk elküldése után után vettem csak észre, hogy a gombostűből készült kis piros-fehér csíkos pitotcső hiányzik a bal szárnyról. Valahol véletlenül leüthettem és elnyelte a padlószőnyeg.)
Ha egy magyar gép makettjénak megépítése a cél, a kisebb 1/72 méretben, rögtön egy pár akadályba botlunk. A román Hobby Park-tól kapható Jak-52 makett csak a kétlapátú légcsavart tartalmazza, holott a magyar gépek háromtollas MT-légcsavarokkal vannak felszerelve. Az ukrán Amodeltől kapható ugyan egy Jak-52M-es a megfelelő légcsavarral, de itt viszont hiányzik a magyar gépeken használt jellegzetes többrészes "üvegház" kabintető. Egyébként ugyanaz a fröccsöntés mind a két makett, ezekkel az említett különbségekkel. A legegyszerűbb megoldás amit ki tudtam találni, hogy megveszem mind a két makettet, és szépen összeépítem őket.
Most még új matricák kellettek. Örömmel vettem tudomásul, hogy a HAD Models gyárt egy megfelelő lapot. Ez ugyan főleg Vári Gyula sárga díszítésű bemutatógépét ábrázolják, de tartalmazza a Magyar Légierő gyakorló gépei felségjelzéseit és oldalszámait is.
A makett első ránézésre igen egyszerűnek tűnik: három apró szürke és egy átlátszó öntőkeret lötyög a kis dobozban. Egy egyrészes kabintető és körülbelül harminc alkatrész. Persze rögtön elég sok öntési hibával kellett farkasszemet néznem - főleg egy félelmetes mennyiségű sorjával amiből rendkívüli óvatossággal kell kihámozni az alkatrészeket.
Az építést a pilótafülkével kezdtem. A kabin belseje igen leegyszerűsített: két ülés, két csupasz és formátlan műszerfal, és két ormótlan botkormány. Ez minden. Elég sok részletes képem van az eredei kabin belsejéről, ezért elvileg ki tudnám díszíteni az egészet, de mivelhogy a kabintető sajnos igen vastag, nem sok lesz látható abból ami alatta rejtőzik. Morfondíroztam egy percet azon hogy nekifogjak-e a kabintető szétfűrészelésére, de aztán eldobtam ezt az ötletet, mivelhogy több egymásra csúsztatott részt kellene kialakítani, ami a vastag műanyag miatt valószínűleg nem lenne sikeres.
A kabin padlója egy kis téglalap, amit elég gondosan körbe kell csiszolni hogy szépen beférjen a törzs belsejébe. Erre ragasztottam fel az üléseket, amiket egyébként alig lehetett kibányászni a tömérdek sorjától. A teljesen deformált háttámlákat magamnak kellett pótolni sztirol lapokból. A hevedereket Tamiya szalaggal bevont fémfóliából alakítottam ki, amiket aztán szürkére festettem Revell Aqua festékkel.
A műszerfalakkal azért akartam valamit tenni. Nem akartam csak kis festett fekete karikákkal ábrázolni a műszereket, ezért inkább kinyitottam a Photoshopot és megrajzoltam a két műszerfalat a fényképeim után. Kinyomtattam fehér matricaívre, amiket felragasztottam a makett műszerfalaira. Nagyon szépen mutat, de hát sajnos nem sok látszik a kabintetőn keresztül. Ez az 1/72-es skálának a fő hátránya: amennyire szép részleteket is alakítunk ki, az anyag belső tulajdonságai olyan akadályokat emelnek, amelyeket majdnem lehetetlen leküzdeni.
A motort két műanyagkorong jelképezi. A külső tartalmazza a motor jellegzetes radiális hűtőlapjait, a belsőnek nem láttam sok értelmét, de azért beragasztottam. Mind a két korongot gondosan körbe kell csiszolni és szárazon illesztgetni amig teljesen elférnek a törzs belsejében és nem akadályozzák a két törzsfél összeillesztését. Az külső korongot fényképek szerint kell a megfelelő helyre beilleszteni, mert az utasítás nem ad erre részletes segítséget, és a maketten egyáltalán nincsenek illesztési pontok. Az öntött kipufogócsöveket levágtam, és egymilliméteres rézcsövekkel pótoltam.
Az motorház üregébe horgászboltból bevásárolt ólomsúlyokat ragasztottam be ciánóakriláttal. A makett egyébként rendkívülien farsúlyos, legalább tíz gram súlyt sikerült az orrba belepréselni, de a makett még így is éppen csak hogy nem billen hátra.
A törzs összeragasztása után egy pár egyenletséggel és hézaggal kellett megbirkóznom. Ezeket Tamiya White Puttyval tömítettem, és aztán egyenletesre csiszoltam. A szárnyakat is sikerült a helyükre illeszteni, de előtte forró víz alatt meg kellett görbíteni a műanyagot, hogy a megfelelő két fokos dihedrált (v-formát) kialakítsam. Az orrfutómű kis aknáját szintén meg kellett kissé hajlítani, hogy a megfelelő nyílásba szépen beleférjen. Utána ismét elég sok tömítésre és csiszolásra volt szükség, főleg a szárnyak és a törzs közötti egyenletes átmenet kialakítására.
Az eredeti gépnél, a törzs valamivel keskenyebb mint a henger alakú motorház, majdnem mintha a motorház rá lenne húzva a törzsre mint egy kupak. A törzs és a motorház között ezért van egy igen jellegzetes nyílás, ami nagyon jól látszik a fényképeken. A maketten ez csak egy tömör falként van öntve, ami nem nagyon tetszett. A Tamiya Craft Tools Scriber kaparószerszámommal ezért itt kialakítottam egy kis árkot ami ezt a nyílást jelképezi.
A futóművek szépen kidolgozott kis darabok, de nagyon törékenyek és a tengelyei kissé ferdék. Az alig egy milliméter vastag szár és a keréktárcsa átmenete kétszer is eltört a tisztításkor, pedig igazán gondosan és óvatosan bántam vele. Egyenlőre csak befestettem őket, de nem ragasztottam fel, hogy ne törjenek el ismét a festés és matricázás alatt.
A kabintetőt próbálgatva nyílvánvaló lett, hogy nem nagyon fog szépen a törzshöz illeszkedni. A fő probléma az hogy a darab túl széles, és alul eláll a törzstől. Ezt elég nehéz volt megoldani, és sokat kellett csiszolni és faragni rajta, azonkívül a törzs felső részét is kissé szélesíteni kellett, mire sikerült valamennyire hézagmentesen a törzshöz illeszteni. De igazán tökéletes sohasem lesz.
A kabintető maszkolása következett most. Ez nem volt annyira nehéz mint gondoltam, de az apró, csak egy pár milliméteres szalagdarabkák pontos kiszabása és felragasztása acéldrótidegzetet követel. Befújtam a makettet Mr Hobby Mr Surfacer 1000-alapozóval amit előtte hetven százalékosra higítottam Mr Leveling Thinnerrel. Egy pár kisebb egyenletlenséget kijavítottam, és még egyszer átfújtam a kijavított részleteket.
Végre elkezdhettem a kamuflázst! A magyar gépeknek igen jellegzetes a mintájuk: sötétzöld háttéren sárgaborsószínű kerekített foltok. Az alulsó felületek világoskékben pompáznak - néhol majdnem türkizkék színben. Némelyik gép több átfestésen is esett át, ezért a színek és a foltok elhelyezése néha változtak kissé.
Először is kikevertem a színeket Tamiya akrilokból amennyire csak fényképek után megfelelőnek láttam, és elhatároztam, hogy a tizenkettes oldalszámú gépet alkatom meg, főleg azért mert erről volt a legtöbb használható képem. Mellékesen ez volt a gép ami egy pár éve, Szolnokon egy leszállás alatt a levegőben kigyulladt és ahol az egyik pilóta sajnos súlyosan meg is sérült.
Töprengtem egy kicsit, hogy hogyan tudnám felrakni a sárga foltokat, amik majdnem éles körvonalúak, és csak egy egészen kis átszóródással vannak felfestve. Kézzel képtelen voltam ezt elérni; akárhogy is kisérleteztem selejt darabokon a festékszóró legvékonyabb tűjével, mindig jóval több lett az átszóródás mint amit szerettem volna. Nyilván valamiféle maszkot kell előállítanom. Felrajzoltam a foltokat puha ceruzával, és ezek mentén átlátszó acetát címkelapokból vágtam ki alakokat ahol a sárga foltok lesznek felfestve.
Beszórtam az egész makettet a sötétzöld színnel és miután megszáradt, elkezdtem a sárga foltok felfestését, egyenként. Elkezdtem a szárnyon, mivelhogy ez tűnt a legegyszerűbbnek. Tamiya maszkolószalaggal lazán rögzítettem a megfelelő maszkot, ügyelve, hogy lazán lebegjen a felszín felett és sehol se legyen feszesen a felülethez nyomva, mivelhogy ez borotvaéles vonalakat eredményezne, amit nem akartam. Óvatosan körbefújtam a maszkot sárga festékkel, és örömmel láttam, hogy nagyjából úgy sikerült ahogy elgondoltam. Folytattam a többi sárga folttal a másik szárnyon és azután a vezérsíkokon. A makett oldalain AK Masking Putty maszkológyurmát is használtam, leárnyékolásra és egy pár nehezebb vonal maszkolására is. Az egész eltartott egy pár órát, és mi tagadás, elég idegölő volt. Itt-ott lett is egy kis eltévesztés és átszóródás amit aztán ismét a zölddel kellett kijavítani, de nagyjából elégedett lettem az eredménnyel.
A gép alsó része sokkal egyszerűbb volt, itt csak Tamiya sárga maszkolószalagot használtam. A szárnyak végét pirosra festettem és végül bevontam a makettet AK Intermediate csillogó lakkal, előkészítve a felületeket a matricázásra.
Mint már írtam, a tizenkettes oldalszámú gépet akartam megépíteni, és ezért teljes megrökönyödéssel vettem tudomásul, hogy a matricalapon egyáltalán nincs is egy "egyes" szám. A fene egye meg, és ezt csak most vettem észre. Keresgéltem egy kicsit a tartalékjaim közt, és a HAD Models L-39 Albatros matricaívéből kiollózható számok majdnem teljesen megfeleltek.
A gép alja, fényképek szerint elég olajos-kormos, főleg az orrban lévő kipufogócsövek mögött. Ezt Tamiya Weathering pigmentekkel utánoztam. A futóműveket is beolajoztam fekete Tamiya Panel Liner bemosóval, de a makett többi részét nem akartam panelezni vagy koszolni, mert a gépek, amennyire látom, igen szépen és tisztán voltak tartva.
Utolsónak pillanatragasztóval felraktam a légcsavart és a törékeny, gólyalábszerű futóműveket - és ezáltal be is fejeződött a makett építése.
(Hát igen, a cikk elküldése után után vettem csak észre, hogy a gombostűből készült kis piros-fehér csíkos pitotcső hiányzik a bal szárnyról. Valahol véletlenül leüthettem és elnyelte a padlószőnyeg.)
|
|
Dobozok
|
|
|
Öntőkeretek
|
|
|
A makett belseje
|
|
|
Orrsúly
|
|
|
Összeragasztás
|
|
|
Tömítés
|
|
|
Ismét tömítés
|
|
|
Kabintető maszkolása
|
|
|
Alapozás
|
|
|
Kamuflázs tervezése
|
|
|
Kamuflázs tervezése
|
|
|
Maszkok kivágva
|
|
|
Zöld háttérszín
|
|
|
Maszkok a sárgának
|
|
|
Sárga foltok festése
|
|
|
Maszkológyurma
|
|
|
Felkészítés a kékre
|
|
|
Kék
|
|
|
Piros szárnyvégek
|
|
|
Csillogó lakk
|
|
|
Matricázás
|
|
|
Matricák Photoshopban
|
|
|
És a maketten
|
|
|
Matricázás
|
|
|
Egy kis piszkolás
|
|
|
Utolsó apróságok
|
|
|
Kész - 1
|
|
|
Kész - 2
|
|
|
Kész - 3
|
|
|
Kész - 4
|
|
|
Kész - 5
|
|
|
Kész - 6
|
|
|
Kész - 7
|
|
|
Kész - 8
|
|
|
Kész - 9
|
2019.07.31.
Utolsó módosítás: 2019.08.04.
Utolsó módosítás: 2019.08.04.