Ha olyan kiadványt forgatunk, amiben a győzelem fegyvereit mutatják be a Nagy Honvédő Háború idejéből, abból nem hiányozhat a Jakovlev iroda vadászgépe sem. A 9-esnek sok variációja épült. Ezek közül a 107-es Klimov-motorral szerelt változat, a „P” a mai cikk szereplője.
A zacsiban, összeállítási rajz és doboz nélkül hozzám került makettkészlet azért váltotta ki az érdeklődésemet, mert 52 példánya az újjászerveződő magyar légierőben is szolgált 1949-től. Bár összességében nem szerepelt rosszul, de a koreai háború idején már elavultnak számított. A berlini légihíd idején rezegette az amerikai szállítókat. Nálunk a motor olajozásának tökéletlenségei politikai koncepciós perekhez vezettek, aminek során a korábban hazai légteret védelmező pilóták egy részét nem csupán eltávolították a légierőtől, de hosszú börtönbüntetés következett és volt, akinek ez az életébe is került. (A „Puma”-pilóták szomorú, tragikus sorsáról nálam avatottabbak már többször beszámoltak.)
A Jak-9P az ekkor divatos névadás során a „Vércse” fedőnévvel sorolt be az „állatseregletbe” a „Párduc”, a „Teve”, a „Túzok”, a „Fürj” és a „Galamb” mellé.
Mindezektől függetlenül a típus megér pár mondatot. Maga, a gép hagyományos elrendezésű – semmi extra. Bevált típus továbbfejlesztése. Teljesen fém szárnyak, két 20 mm-es géppuska, a 107-es Klimov motor mind egy hosszú széria utolsó állámásai voltak. Magyar színekben a légierő mellett használta az MHS, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség is. Itt a használt repülők közül ez volt a legnagyobb motorteljesítménnyel rendelkező típus. Na ja! Nem sportgépnek készült.
A makett
A dobozképen egy észak-koreai Jak fordul le a jól végzett munka tudatában egy lángoló P-51-ről.
Amodel. Ezzel azt hiszem elmondtam mindent. Ehhez képest viszonylag kevés sorjával találkoztam. A nyitva is, csukva is elkészíthető kabintető átlátszónak tűnik. Van ilyen! A szárnyakon – csak a hangulat kedvéért - van néhány beszívódás. az alkatrészek között két orr-borítás is van. Az egyik a két, a másik az egy géppuskás variáció.
A matricaíven bőséges választékban kapunk felségjelzéseket és számozásokat. Van szovjet, lengyel, észak-koreai, amerikai és magyar jelzéssor is. (Bár a magyar jelzéseket bolgárként értelmezi az összeállítási útmutató.) Mondjuk le fogom cserélni, mert a csillagok formája inkább a bolgár változathoz hasonlít. Idehaza kétféle jelzéssel repültek a „Vércsék”. Az első időkben érkezettek, a kisméretű, a farokrészen látható „V” lajstromjellel és háromjegyű számmal, még a nemzetiszín gyűrűben vörös csillagos, (ez nincs a matricalapon), a későbbiekben maradt a „gyűrűs” felségjel, de már nagyméretű számozással. Végül az 1990-ig érvényes, vörös csillag, benne fehér korong közepén zöld pötty fajtával, a hozzávaló nagy mérető egy/kétjegyű számozással a törzsön és a farokrészen volt a következő variáció.
Fogadtam magammal és nyertem! A törzsfelek összeillesztésénél kiderült, hogy a rádióterek alkatrészeit lecsiszolva sem sikerül úgy beilleszteni, hogy a két törzsfél között ne maradjon csaknem milliméter széles rész. Maradt! Na? Nem mondtam: Amodel. Jó! Orvosolható a dolog. Meglepő lett volna, ha nem.
A hátsó, átlátszó panelnél is voltak eltérések, csiszolni valók. Az átlátszó elemek kimaszkolása nem okoz gondot. Jó, tudom, kényelmesebb egy maszkoló készlet, de az, ha van, csaknem drágább, mint az alapmakett.
Így lassan, ráérősen elkészült a magyar színekben repült „Vércse”.
Az antennaárbóc nem volt része a készletnek
Források
https://www.repulomuzeum.hu/ARCHFOTO/Jak-9.htm
https://www.avia-info.hu/kep.php?KeresettSzo=V-148&Gepazon=9437&Sorszam=1&m=gHn-9