Jakovlev Jak-11 Ölyv
1:72, RS
Pintér György - Múzeumi krimik
Az cseh RS Jak-11-es makettje a "short run" kategóriába sorolható, habár elég régóta kapható - szóval már előre fel voltam készülve egy-két kellemetlen meglepetésre. A készlet tartalmazza a magyar felségjeleket is - sajnos kissé hiányosan, csak hat csillagot kapunk, pedig nyolcra van szükség. A matricák a 19-es oldalszámú, a szolnoki Reptáron kiállított gépet ábrázolják. Megvettem hozzá Brengun maratás-készletét meg egy Yahu műszerfalat is, ugye, hát mert mér' is nem, de őszintén szólva nincs rá szükség.
A világosbarna színű darabok részletesek és formásak, a negatív vésett panelvonalak a legtöbb helyen szépek és egyenesek. Az öntőkeret bemenetei viszont nagyon otrombák, de egy kis ügyességgel azért ki lehet bányászni a darabokat anélkül, hogy túlságosan megsérüljenek.
Először is az törzs oldalait ragasztottam össze, úgy gondolva (helyesen), hogy a kétszemelyes pilótafülkét könnyen lehet majd később is alulról a helyére illeszteni. Keserves munkával kivágtam a motor hátsó, függőleges kipufogónyílásait is. Ez, mint később kiderült, felesleges időpocsékolás volt, hisz nem látszik belőlük semmi.
Az első komolyabb problémát a pilótafülke okozta. Akárhogy is tanulmányoztam a leírást és próbálgattam a darabokat, sehogy sem akart összeállni a fejemben az egész. De ahogy az eredeti gép fényképeit nézegettem, hirtelen rádöbbentem, hogy a tervezők által megbízott illusztrátor nemigen volt teljesen képben, és ezért tévesen rajzolta le az összeszerelést. Az M-alakú oldalfalak alsó, vízszintes rudacskáit tudniillik nem szabad a pilótafülke padlójához erősíteni, mint ahogy a rajz mutatja; ezek a padló alá kerülnek és az oldalkonzolok érintkeznek a padlóval. Ha a téves utasítást követjük, nem fognak beférni az ülések az oldalkonzolok közé és a túl keskeny kabin aztán szinte lehetetlenné teszi a makett összerakását.
Innen már kissé könnyebben ment a munka. Felraktam a műszerfal burkolatát (vagy húsz szárazpróba után), egy rakás kis maratás mütyürkét, kapcsolót meg a pedálokat, összeraktam az üléseket, hevedereket és mindent szépen kifestettem, úgy nagyjából a saját elképzelésem szerint. Miután meg voltam vele elégedve, az egész kabint beillesztettem a helyére a törzs alsó nyílásán keresztül és alulról megerősítettem pillanatragasztóval és sztirollemezekkel.
Na, jöhet a következő kaland: a szárnyak. A futómű aknái önálló kis darabok, amik szépek ugyan, de sajnos túl vastagok és megakadályozzák a szárnyfelek összeilleszkedését. Nekiálltam csiszolni és vékonyítani az aknákat, amíg már szinte áttetszők lettek. Még mindig nem volt elég; a szárnyak belsejét is alaposan le kellett csiszolni, amíg végül is minden rendesen összeért. A szárny alsó része és a törzs között lett ugyan egy kis rés, amit tömíteni kellett, de felül tökéletesen összeillett minden. A vízszintes vezérsík sem okozott komolyabb gondot, habár le kellett csiszolnom azokat az formátlan gombócokat, amik illesztőfüleknek szerettek volna megfelelni.
Az alsó kipufogócsöveket kis rézcsövekkel pótoltam. Felkerült a törzsre még egy rakás kis apróság, mielőtt elbúcsúztam a csinos kis pilótafülkétől és felragasztottam a kabintetőt. Ez ugyan középkori várfalnak megfelelő vastagságú, de azért elég tűrhetően átlátszó. Azonkívül hézagmentesen illik, ami ritkaságnak számít a short-run maketteknél. A futóművek a méretaránynak megfelelően szépen kidolgozottak, nem is nagyon kellett sokat babrálni velük.
Lemaszkoltam a kabintetőt és befújtam mindent szürke Ultimate Primer alapozóval. Csodás, végre eltűnt az a randa világosbarna szín, amit már - mi tagadás - eléggé kezdtem unni. Egy nap száradás után befújtam az alsó felületeket saját kikeverésű kacsatojás-zölddel (Tamiya XF-2 fehér, egy pici Tamiya X-23 kék és egy pár csepp X-25 zöld). Utána a felső felületek jöttek: Tamiya XF-19 szürke egy kis XF-24 világoskékkel keverve. Ez úgy nagyjából megfelelt a szolnoki gép színeinek. A panelvonalak közé egy árnyalattal világosabb festékkeveréket fújtam. Ezután egy réteg AKI Gauzy Enhancer csillogó lakk jött, és végül a pár matrica, amik megleptek a kiváló minőségükkel. A hiányzó két csillagot a HAD készletéből pótoltam.
Nem akartam nagyon koszolni a gépet, csak barna Tamiya Panel Liner-rel és 502 Abteilung festékkel hangsúlyoztam ki egy pár olaj- meg füstfoltot. Utoljára feltettem a drótantennát Uschi van Rosten-készletéből és ezáltal be is fejeződött ez a kalandos, de kellemes kis építgetés.
A világosbarna színű darabok részletesek és formásak, a negatív vésett panelvonalak a legtöbb helyen szépek és egyenesek. Az öntőkeret bemenetei viszont nagyon otrombák, de egy kis ügyességgel azért ki lehet bányászni a darabokat anélkül, hogy túlságosan megsérüljenek.
A törzs összerakva
Először is az törzs oldalait ragasztottam össze, úgy gondolva (helyesen), hogy a kétszemelyes pilótafülkét könnyen lehet majd később is alulról a helyére illeszteni. Keserves munkával kivágtam a motor hátsó, függőleges kipufogónyílásait is. Ez, mint később kiderült, felesleges időpocsékolás volt, hisz nem látszik belőlük semmi.
Az első komolyabb problémát a pilótafülke okozta. Akárhogy is tanulmányoztam a leírást és próbálgattam a darabokat, sehogy sem akart összeállni a fejemben az egész. De ahogy az eredeti gép fényképeit nézegettem, hirtelen rádöbbentem, hogy a tervezők által megbízott illusztrátor nemigen volt teljesen képben, és ezért tévesen rajzolta le az összeszerelést. Az M-alakú oldalfalak alsó, vízszintes rudacskáit tudniillik nem szabad a pilótafülke padlójához erősíteni, mint ahogy a rajz mutatja; ezek a padló alá kerülnek és az oldalkonzolok érintkeznek a padlóval. Ha a téves utasítást követjük, nem fognak beférni az ülések az oldalkonzolok közé és a túl keskeny kabin aztán szinte lehetetlenné teszi a makett összerakását.
Kész a kis fülke
Innen már kissé könnyebben ment a munka. Felraktam a műszerfal burkolatát (vagy húsz szárazpróba után), egy rakás kis maratás mütyürkét, kapcsolót meg a pedálokat, összeraktam az üléseket, hevedereket és mindent szépen kifestettem, úgy nagyjából a saját elképzelésem szerint. Miután meg voltam vele elégedve, az egész kabint beillesztettem a helyére a törzs alsó nyílásán keresztül és alulról megerősítettem pillanatragasztóval és sztirollemezekkel.
Na, jöhet a következő kaland: a szárnyak. A futómű aknái önálló kis darabok, amik szépek ugyan, de sajnos túl vastagok és megakadályozzák a szárnyfelek összeilleszkedését. Nekiálltam csiszolni és vékonyítani az aknákat, amíg már szinte áttetszők lettek. Még mindig nem volt elég; a szárnyak belsejét is alaposan le kellett csiszolni, amíg végül is minden rendesen összeért. A szárny alsó része és a törzs között lett ugyan egy kis rés, amit tömíteni kellett, de felül tökéletesen összeillett minden. A vízszintes vezérsík sem okozott komolyabb gondot, habár le kellett csiszolnom azokat az formátlan gombócokat, amik illesztőfüleknek szerettek volna megfelelni.
A lemaszkolt kabintető
Az alsó kipufogócsöveket kis rézcsövekkel pótoltam. Felkerült a törzsre még egy rakás kis apróság, mielőtt elbúcsúztam a csinos kis pilótafülkétől és felragasztottam a kabintetőt. Ez ugyan középkori várfalnak megfelelő vastagságú, de azért elég tűrhetően átlátszó. Azonkívül hézagmentesen illik, ami ritkaságnak számít a short-run maketteknél. A futóművek a méretaránynak megfelelően szépen kidolgozottak, nem is nagyon kellett sokat babrálni velük.
Lemaszkoltam a kabintetőt és befújtam mindent szürke Ultimate Primer alapozóval. Csodás, végre eltűnt az a randa világosbarna szín, amit már - mi tagadás - eléggé kezdtem unni. Egy nap száradás után befújtam az alsó felületeket saját kikeverésű kacsatojás-zölddel (Tamiya XF-2 fehér, egy pici Tamiya X-23 kék és egy pár csepp X-25 zöld). Utána a felső felületek jöttek: Tamiya XF-19 szürke egy kis XF-24 világoskékkel keverve. Ez úgy nagyjából megfelelt a szolnoki gép színeinek. A panelvonalak közé egy árnyalattal világosabb festékkeveréket fújtam. Ezután egy réteg AKI Gauzy Enhancer csillogó lakk jött, és végül a pár matrica, amik megleptek a kiváló minőségükkel. A hiányzó két csillagot a HAD készletéből pótoltam.
Nem akartam nagyon koszolni a gépet, csak barna Tamiya Panel Liner-rel és 502 Abteilung festékkel hangsúlyoztam ki egy pár olaj- meg füstfoltot. Utoljára feltettem a drótantennát Uschi van Rosten-készletéből és ezáltal be is fejeződött ez a kalandos, de kellemes kis építgetés.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A törzs összerakva
|
|
|
Az orr is a helyén van
|
|
|
Így kell ezt összerakni, nem ahogy a rajz mutatja
|
|
|
Kész a kis fülke
|
|
|
Szép a kis Yahu műszerfal
|
|
|
Pilótafülke beillesztve
|
|
|
Így van lerögzítve alulról
|
|
|
Na, öcsi, ez nem fog így menni
|
|
|
Csiszolva, nyiszálva, így már jó
|
|
|
A szárnyak felül tökéletesen illenek
|
|
|
Azokat a bumfordi bütyköket le kell vágni, mert csak akadályoznak
|
|
|
Viszlát fülke, téged sem látunk többé
|
|
|
A lemaszkolt kabintető
|
|
|
Fújjuk be a prajmerrel
|
|
|
Kacsazöld
|
|
|
Kékesszürke
|
|
|
Légcsavar meg hasonló
|
|
|
Matricázás
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024.03.25.
Utolsó módosítás: 2024.03.27.
Utolsó módosítás: 2024.03.27.