BMW Z3

1:24, Tamiya No.24166 (1997)

Pintér György - Múzeumi krimik Ez nem is egy új makett, nem is lett egy hibátlan darab, de végül úgy gondoltam, érdekes lehet a tekintetben, hogy milyen sok vajudás és buktató árán valósítható meg egy egyedi kivitelezésű, viszonylag egyszerűnek mondható filmes modell összeállítása.
Amikor ez a makett megjelent, rögtön lecsaptam rá, mert a Goldeneye című James Bond filmben szerepelt az autó,és nagyon megtetszett. Gyorsan elkészíttettem hozzá a Signatúra dioráma stúdióval a hozzá való maratott övcsatokat, mert ez akkoriban még ritkaság volt.
Ám némi tépelődés után úgy gondoltam, hogy a hozzávaló ötágú felnit nem tudnám megfelelő minőségben kifaragni, mivel a maketthez nem ezt a változatot készítették el. Ezért eladtam a makettet egy ismerősömnek, ám a gyári prospektusát és a maratott övcsatokat azért megtartottam, - ki tudja, mit hoz a holnap? - meggondolásból.
Azután a Casino Royal című James Bond filmben szereplő Aston Martinnal való szemezgetés közben botlottam bele az FG Models műgyanta felni készletébe (gyári cikkszám: FG-0013), amit a Goldeneye autójához készítettek el és dobtak piacra. Rögtön megrendeltem (postával együtt 25 USD volt) és elkezdtem újra a hozzá való BMW Z3 modelljét is keresni. Rövid böngészés után sikerült ráakadni a kiszemelt darabra. Azután megint hosszabb "parkoló pályára" került a BMW, más egyéb modell miatt. Tavaly viszont újra kedvet kaptam az elkészítéséhez, mert jó kis "kedvcsináló" egyszerű makettnek ígérkezett.
Így lelkesen, nagy lendülettel belevágtam. Közben rögtön eldöntöttem, hogy minden olyan technikát, kelléket kipróbálok, amiket a közelmúltban láttam, de a kipróbálásukra nem volt lehetőségem. Az erdemény elég vegyes, de sok tanulsággal szolgált.
A munkát mindig a kasznival kezdem, így ahhoz kellett az eredetit megközelítő színt találni. Korábban mindig olajjal fújtam, mert az sokkal keményebb bevonatot ad, de Tamiya akrilból voltak olyan színeim, amiből neki lehetett állni egy egyedi színt kikeverni. Sok kevergetés - kavargatás és próbafújás után az alábbi színt sikerült hozzá kikeverni: 1/4 Metallic blue (X-13)+1/4 Flat blue (XF-8)+Chrome silver (X-11)+ 1/4 Clear (X-22). Ez a színkeverék elég hasonló a filmben látható autó színéhez. Az első polírozáskor azonban sajnos rá kellett jönnöm, hogy a Tamiya akrilja a fényezésre nem ideális festék. Sérülékeny, több helyen is lekopott az élekről, ezért fékfolyadékba dobtam és lemosás után kezdtem mindent elölről.
Az alváz közben elkészült és itt próbáltam ki a szilikon gyurmát maszkolásra. Meglepően jó eredménnyel használtam a nehezen kitakarható helyeknél. Ajánlom mindenkinek, aki nem szereti a néhány elemből álló alvázak íves részeit maszkoló szalagokból vágott csíkokkal kitakargatni. A gyurma ugyanis fa spatulával könnyen bedolgozható a hajlatokba is, az egyenes részeknél pedig kombinálható a maszkoló szalaggal, és így együtt szép eredményt adott.
Az utastérben a valósághűség érdekében le kellett csiszolni az alapkivitelre jellemző ablakkilincseket, a váltó jobb és bal oldalára viszont bekarcoltam a hiányzó elektromos ablakemelők kapcsolóit. A hiányzó biztonsági öveket maszkoló szalagból készítettem el, ezekre kerültek a már régebben kimaratott csatok. Rőgzítésükhöz terméaszetesen ki kellett fúrni az ülések szélén lévő vezetőpántokat, hogy a helyükre tudjam fűzni az öveket.
Az utastér színe maradt a gyári leírásban javasolt XF-57 és XF-59 színek 1:1 arányú keveréke, mert ez hasonlított legjobban a filmben látható kárpit árnyalatára. Ezt árnyékoltam befolyatással és pisztollyal is különböző mértékben sötétítve és világosítva. A padlót bézs színűre „flokkoltam”. Pótoltam az ajtó kárpitok tetején lévő nyomógombokat fekete húzott szálból. A műszerfalon próbáltam ki a műszerek Clearfix-el való "beüvegezését", - miután átlátszó akril lakkal lelakkozva nem láttam eléggé üvegesszerűnek a hatásukat. Viszont Humbrol Clearfix-et használva az eredmény sokkal meggyőzőbb lett, feltéve ha "testesen" kerül a műszerek matricájára. Ezért érdemes egyszerre sokat felvinni, hogy a lakk magától terüljön el, simúljon ki üveges hatást keltve. Az első lámpák nagyon szépen mutatnak összeállítva, ezeket lakkal ragasztottam a helyükre, bár az egyiknél így is több lakk került rá, mint szerettem volna. A szélvédő és az oldalsó háromszögablakok sajnos egy darabból vannak, de az oldalsó ablakok és a kereteik között egyenletes 0,5 mm-es hézag tátong, amit semmiképpen sem tudtam eltüntetni. Ez valószínűleg gyári hiba, azaz forma méretezési hiba. Kár érte, de ez aligha javítható ki, és féltem tőle, hogy több kárt okozok, mint hasznot, ha melegen hajlítgatom. Az első hűtőrács "veséknél" is elkövettem egy hibát, mert ugyan szárazon beillesztettem és hátulról ragasztottam a helyére, viszont nem számoltam, a nem túl pontos, azaz bő fészekre, így a kasztni között elöl kitüremkedett a ragasztó, ezzel megmarva a fényezést. Egy előzetes száraz próba során erre rájöhettem volna!
A műgyanta felnik öntőcsonkja a külső oldalon van, így könnyű volt fűrészeléssel eltávolítani, a kerekek sérülése nélkül. A felnik azonban csak elméletileg illeszkedtek pontosan a gumikba, ám a valóságban a felnik hátsó pereme túl vastagnak bizonyult, ezért a felnik beljebb álltak a gumi külső peremétől. A peremek egyenletes elvékonyítása után azonban már a felnik is a helyükre kerülhettek és egy síkba került a felni széle a gumi oldalával. A fémes színüket polírozható alumíniummal lefújva nyerték el. A bennük lévő szelepek ugyan nem esztergált minőségűek, de kifestve elfogadhatók. Külön „piros pont” jár azért a felni gyártójának, hogy nem felejtette el a peremre szerelt centrirozósúlyokat sem megjeleníteni. Ezek után a kész kerekekkel gyűlt meg a bajom. Példásan illeszkednének, ha nem lenne túl kicsi az átmérője a felnik közepéből kiálló pálcáiknak. Ezért üveglapra helyezve ragasztottam be a kerekeket a fékekbe, mert különben minduntalan kiestek. Sajnos egyébként sem álltak normálisan. A karosszérián is végeztem némi kiegészítést, a hiányzó lámpamosókat sztirol lapból és húzott szálból készítettem el. A hátul lévő fix antenna viszonylag magas műanyag részbe pedig egy egyenes szál huzalt ragasztottam, amin kívülről spirálian végigfutó fémszállal egészítettem ki, majd feketére festettem. A külső tükrök minden modellen kényes pontok ezért a szárukat befúrt és beragasztott huzalcsapozással tettem szilárdabbá.
A filmben szereplő autónak csak hátul van rendszáma, - de elöl is van egy üres táblatartó, - ide egy álam jelölés nélküli BXB 606 felirat került kiegészítésként. Bosszantó hiányossága a modellnek, hogy a hátsó lámpáknak nincs sajnos kidolgozva a fészke, azaz a helye. Ezt a hiányt egy Bare Metal fóliából kivágott alakzattal pótoltam, ezzel megadva a foncsorozás fémes tükröződését is. Tanulságul egy tapasztalat, hogy előbb mindig a lámpák feklete kerete legyen kihúzva, mert ha nem egyenletes a kontúrjuk, azt vissza lehet törölni amennyiben akrilt használtunk a körvonalazásukhoz. Ezt követően kerülhet sor a clear narancs és piros színezésre. Sajnos én fordítva csináltam, így nem mindenhol egyenletes a lámpa fekete szegélye. Javítani ezen már nem tudtam, de megjegyeztem a helyes sorrendet, hogy máskor ilyen hibát ne kövessek el. A panelvonalakat Vallejo matt feketével húztam ki, mert ezt egy kis desztillált vízzel könnyű visszatörölni még az érzékeny Tamiya festékről is.
Az elkészült autót forgatva észrevettem, hogy a lelakkozott matricáknak a széle sérülékeny, kettőből is letört egy-egy pici darab. Elég vastagok, és merevek, nekem főleg a BMW matricákkal gyűlt meg a bajom, bár a pótfék lámpa matricája is kritikus pont volt. Próbáltam a hiányzó részeket visszafesteni és újra lakkozni, de ez csak némileg sikerült.
Összességében az elkövetett hibák és gyári fogyatékosságok ellenére is érdemes volt ezt a kocsit megépítenem, mert bár régen nem raktam össze semmit, így óhatatlanul kiestem a gyakorlatból, ám az építés során sikerült sok egyébre rájönnöm és a rutinomat is felfrissíthettem. Bár ez egy "könnyen" megépíthető darab, akár egy kezdő is könnyen össze tudja rakni, de még ennél is jól jön a kellő rutin és az előrelátó, átgondolt építési folyamat. Nekem sem sikerült minden, ahogyan elképzeltem, ám "tanuló" makettként - négy év kihagyás után, - sokat profitáltam a megépítéséből.