Japáncélosok, avagy a Szigorú Szamurájok Szép Színes Szardíniásdobozai

Type 95 Ha-Go

1:72, IBG No.72088 (2021)

Pintér György - Múzeumi krimik A japán harckocsik sajnos sem a gyártók, sem a makettezők között nem számítanak olyan népszerű és közkedvelt témának, mint például a németek, vagy az amerikaiak, pedig sok érdekes és egzotikus típus alkotta a Felkelő Nap Birodalmának páncélos fegyvernemét. Ezek közül ma a Type 95 Ha-Go könnyű harckocsit szeretném bemutatni.

A Type 95 Ha-Go könnyű harckocsi

A legnagyobb számban gyártott és szolgálatba állított II. világháborús japán harckocsitípus 1935-ben (a japán időszámítás 2595. évében) került a csapatokhoz, a gyártás 1943-ban történt befejezéséig kb. 2.375 darab készült el belőle. Kétéltű változata a Type 2 Ka-Mi, erősített fegyverzetű (Chi-Ha tornyos) utódja a Type 4 Ke-Nu volt. Tömege kb. 7 tonna, páncélzata 6-12 mm volt, fegyverzetét 1 db Type 94 típusú, 37 mm-es löveg és 2 db Type 97 típusú 7,7 mm-es géppuska alkotta, ezek közül az egyiket a torony hátsó falába építették be. 120 LE-s motorja 40 km/h sebességet tett lehetővé, egy feltöltéssel 200 km hatótávot tehetett meg. Személyzete három főből, a vezetőből, a parancsnokból és még egy katonából állt, aki hol a frontpáncélba szerelt géppuskát, hol a toronyfegyverzetet kezelte -segítve ezzel a szintén a toronyban álló parancsnok munkáját. Harcértéke kb. a német Pz. II., a magyar Toldi, esetleg az amerikai M2 könnyűpáncélosok, vagy a szovjet T-60/70 harckocsikéval egyezett meg. A Ha-Go szinte mindenütt ott volt, ahol 1937-1945 között japán csapatok harcoltak: küzdött a szovjetek ellen Mandzsúriában, segített meghódítani Kínát, Burmát és a Fülöp-szigeteket, de a szigetcsatáknak is állandó szereplője volt, bár 1942 után az amerikai harckocsiknak már messze nem lehetett méltó ellenfele (igaz, nem is az ellenséges páncélosok, hanem inkább az élőerejük elleni küzdelemre tervezték egykor).

A makett

Valaha már a Dragon is "megénekelte" ennek a jellegzetesen japán formájú harckocsinak a kicsinyített mását 1/72-ben, de ezek a készletek már régen nem kaphatóak, ezért is külön nagy pacsi a lengyel IBG-nek, hogy kiadta, méghozzá parádés minőségben, ráadásul háromféle változatban! A 62 darab álomszép fröccsöntött alkatrész mellé fotómaratva kapjuk a kipufogó védőrácsát és egy másik védőlemezét. A részletességre jellemző, hogy például a picuri tornyot 12 alkatrészből állíthatjuk össze, nyitva is elkészíthető fedéllel, sőt a löveg belső felét is elkészítette a gyártó. A lánctalpakat formára egybeöntött alkatrészekből kapjuk, itt nem kell fél-szemenkénti, vagy gumi megoldásokkal szenvednünk. Az építés könnyű és egyszerű, az alkatrészek szépen passzolnak, problémákba nem ütközhetünk. Maximalistáknak már létezik gyanta lánctalp és fém lövegcső is, én ezekről most lemondtam, maradtam a dobozból építésnél.

Négyféle festési variációból választhatunk, ebből három a jellegzetes japán trikolor (keki-zöld-barna) kamó, egy pedig egy érdekes, szürke-barna festés, ezt a kocsit ugyanis nem a hadsereg, hanem a haditengerészet különleges partraszálló egysége (lényegében tengerészgyalogság) használta. Szinte "természetes", hogy én ez utóbbi variációt választottam…
Megmondom őszintén, semmi kedvem nem volt fejtetőig elmerülni a japán haditengerészeti harckocsik festése körül évtizedek óta zajló vitába (egyesek szerint zöld, mások szerint keki, megint mások szerint az IBG által is javasolt szürke volt a kocsik színe), ezért úgy döntöttem, hogy megbízom a lengyelek javaslatában, és szürke alapon barna foltosra festem a kocsimat. A szürkéhez a Vallejo Model Color 70.991 Dark Sea Grey-t választottam, erre került a 70.984 barna foltozás. Elsőre furcsa volt az összhatás, de hamar megszokja a szem, ráadásul a Tamiya barna panelineres átmosás-befolyatás és a pigmentes porozás kissé zöldes árnyalatba tolta el a szürkét, ami kifejezetten jót tett neki. A matricázás villámgyorsan megvolt, ugyanis csak a toronyra kellett feltenni a Felkelő Nap lobogóját ábrázoló kis jelzéseket, melyek már a kezdetektől ott voltak minden japán tengerészgyalogsági páncéloson a Vickers páncélkocsiktól a Ha-Go-kig.

A figurák

Annak idején a fentebb bemutatott készleten kívül a témában (többek közt) beszereztem még az IBG-től a Type 89 Yi-Go-t is, ehhez mellékelnek 2 darab harckocsizó figurát, melyek egyébként tökéletesen felhasználhatóak a többi japáncéloshoz is. Egyikük tulajdonképpen egy "fél-figura": egy a toronyba állítható katona, a másik viszont teljes alakos figura. Minőségük valahol az Esci ősi ('70-es évekbeli) készleteihez adott figurákéval egyezik meg - ma már ezeknél jóval szebb és részletesebb figurákat is lehet gyártani, de némi utómunkával azért használhatóak. Sajnos az IBG egy árva szóval/képpel sem utal ezek festésére, úgyhogy kénytelenek vagyunk a netet túrni referenciákért - ami viszont nem könnyíti meg a munkánkat! Ha a makettezők jókat vitatkoznak a II. világháborús magyar bakák egyenruházatának színein, ez hatványozottan érvényes a japán katonák ruházatára is… A japán uniformisok színvilága a szürkészöldtől a méregzöldön át a kekiig, sőt a homokszínig terjed, ebben kívülállóként elég nehéz eligazodni. Végül a harckocsizóknál egy szürkés fakózöldnél maradtam, szerelékeik és sisakjuk vörösesbarna lett, az összhatást fekete befolyatással és erős sárgásbarna szárazecseteléssel igyekeztem feldobni - figurafestésben sajnos nem vagyok annyira otthon, ennyit tudtam kihozni a témából…
A gyalogos katona egy ősi Esci/Ertl (204) figurakészletből lett kiemelve, mindössze egy bajonettel egészítettem ki.