Type 94 TK
1:72, IBG Models
No.72043 (2018)
Pintér György - Múzeumi krimik
A japán harckocsikat bemutató sorozatom harmadik részében a Type 94 TK tankettát szeretném bemutatni.
Története (csak távirati stílusban): szolgálatba 1934-ben (a japán időszámítás 2594. évében) állt, a TK elnevezés a Tokushu Keninsha (Különleges Vontató) kifejezést takarja. A meglehetősen apró, mindössze 3,2 tonnás járművet 8-12 mm-es páncélzat "védte", 32 LE-s motorja maximum 40 km/h sebességgel volt képes mozgatni, teljes feltöltéssel legfeljebb 200 km távolságra. Fegyverzete a forgótoronyban elhelyezett 6,5 mm-es Type 91 (később 7,7 mm-es Type 97) géppuskából állt, a vezetőn kívül a toronyban álló (és a géppuskát is kezelő) parancsnok alkotta személyzetét. 1940-ig kb. 843 db készült el belőle két főbb változatban (a késői kocsik jól megkülönböztethetőek a futóműről, ott ugyanis már egy ötödik futógörgőként is funkcionáló, jóval nagyobb méretű láncfeszítő görgőt alkalmaztak). A típus végigharcolta a teljes ázsiai és csendes-óceáni háborút, a fagyos Mandzsúriától a burmai dzsungeleken át a szigetcsatákig mindenütt ott volt. Harcértékét valahova az olasz Ansaldo tanketták és a német Pz. I. közé lehet belőni, a saját gyalogság támogatására (lényegében mozgó géppuskafészekként) az ellenséges élőerő ellen még megfelelt, de igazából csak ott volt elemében, ahol nem kellett semmilyen páncélelhárítással számolnia.
A Dragon makettjeinek sajnálatos eltűnésével támadt űrt az IBG jó érzékkel találta meg, amikor a 2010-es évek végén elkezdte gyártani a japán harckocsik kicsinyített mását 1/72-ben. Ezek közé tartozott a TK is, amelyet korábban fröccsöntve még senki sem adott ki. A típust egyből négy különféle dobozban is megjelentették, a korai és a késői változat mellett kiadtak még egy korait, melyhez mellékeltek két darab páncélozott lánctalpas lőszerszállító pótkocsit is, és még egy prototípust, melynél a géppuskát 37 mm-es lövegre cserélték (ez utóbbi a valóságban nem került sorozatgyártásra, helyette a Type 97 Te-Ke került rendszeresítésre).
Cikkem tárgya a korai változat, melyet 46 gyönyörű, aprólékosan kidolgozott fröccsöntött alkatrészből állíthatunk össze, sőt a készlethez tartozik még egy bélyegnyi maratott lap is 9 további alkatrésszel (ez utóbbin találjuk az oldalsó sárvédők felfogató lemezeit, vagy a kipufogó védőrácsát). Kritika talán csak a "matricaválasztékot" illetheti, az útmutató ugyanis összesen csak egy festési lehetőséget kínál fel…
Maga az építés tulajdonképpen zökkenőmentes, az alkatrészek szépek, sorjamentesek és tökéletesen passzolnak, tömítésre csak minimálisan volt szükség itt-ott. A futóművet érdemes majd csak festés/antikolás után felragasztani, úgy sokkal könnyebb lesz majd a test alsó részének esetleges koszolása-sarazása. A kipufogóval (és védőrácsával), valamint a sáncszerszámokkal hasonlóan jártam el: ezeket szintén csak a festés után, a végszerelés fázisában tettem a helyükre. A tornyot lehetőség van nyitva is elkészíteni. Ehhez segítség, hogy a géppuska belső felét is megkapjuk és beragaszthatjuk. Aki aggódna, hogy egyéb alkatrészek híján túl üresen fog kongani a toronybelső, azt megnyugtatom: az eredeti kocsik tornya sem volt túlzsúfolva mindenfélével…
A festés Vallejo akrilokkal készült, itt vakon követtem az IBG ajánlását: a keki alapra kerültek a zöld, majd a barna foltok, a jellegzetes sárga csíkokat pedig az AK Real Color Marker filctollával festettem fel. A toronybelső fehér lett, csak a fedél belső része zöld. A koszolás Tamiya panelinerrel és AK pigmentekkel készült, a szárazecseteléshez a Vallejo alapszínek világosított változatát használtam.
A fényképezéshez már rutinos segítőimet: a Yi-Go készlethez kapott egyik tankistát és az Esci/Ertl gyalogosát hívtam segítségül.
A Type 94 TK kisharckocsi
Története (csak távirati stílusban): szolgálatba 1934-ben (a japán időszámítás 2594. évében) állt, a TK elnevezés a Tokushu Keninsha (Különleges Vontató) kifejezést takarja. A meglehetősen apró, mindössze 3,2 tonnás járművet 8-12 mm-es páncélzat "védte", 32 LE-s motorja maximum 40 km/h sebességgel volt képes mozgatni, teljes feltöltéssel legfeljebb 200 km távolságra. Fegyverzete a forgótoronyban elhelyezett 6,5 mm-es Type 91 (később 7,7 mm-es Type 97) géppuskából állt, a vezetőn kívül a toronyban álló (és a géppuskát is kezelő) parancsnok alkotta személyzetét. 1940-ig kb. 843 db készült el belőle két főbb változatban (a késői kocsik jól megkülönböztethetőek a futóműről, ott ugyanis már egy ötödik futógörgőként is funkcionáló, jóval nagyobb méretű láncfeszítő görgőt alkalmaztak). A típus végigharcolta a teljes ázsiai és csendes-óceáni háborút, a fagyos Mandzsúriától a burmai dzsungeleken át a szigetcsatákig mindenütt ott volt. Harcértékét valahova az olasz Ansaldo tanketták és a német Pz. I. közé lehet belőni, a saját gyalogság támogatására (lényegében mozgó géppuskafészekként) az ellenséges élőerő ellen még megfelelt, de igazából csak ott volt elemében, ahol nem kellett semmilyen páncélelhárítással számolnia.
A makett
A Dragon makettjeinek sajnálatos eltűnésével támadt űrt az IBG jó érzékkel találta meg, amikor a 2010-es évek végén elkezdte gyártani a japán harckocsik kicsinyített mását 1/72-ben. Ezek közé tartozott a TK is, amelyet korábban fröccsöntve még senki sem adott ki. A típust egyből négy különféle dobozban is megjelentették, a korai és a késői változat mellett kiadtak még egy korait, melyhez mellékeltek két darab páncélozott lánctalpas lőszerszállító pótkocsit is, és még egy prototípust, melynél a géppuskát 37 mm-es lövegre cserélték (ez utóbbi a valóságban nem került sorozatgyártásra, helyette a Type 97 Te-Ke került rendszeresítésre).
Cikkem tárgya a korai változat, melyet 46 gyönyörű, aprólékosan kidolgozott fröccsöntött alkatrészből állíthatunk össze, sőt a készlethez tartozik még egy bélyegnyi maratott lap is 9 további alkatrésszel (ez utóbbin találjuk az oldalsó sárvédők felfogató lemezeit, vagy a kipufogó védőrácsát). Kritika talán csak a "matricaválasztékot" illetheti, az útmutató ugyanis összesen csak egy festési lehetőséget kínál fel…
Maga az építés tulajdonképpen zökkenőmentes, az alkatrészek szépek, sorjamentesek és tökéletesen passzolnak, tömítésre csak minimálisan volt szükség itt-ott. A futóművet érdemes majd csak festés/antikolás után felragasztani, úgy sokkal könnyebb lesz majd a test alsó részének esetleges koszolása-sarazása. A kipufogóval (és védőrácsával), valamint a sáncszerszámokkal hasonlóan jártam el: ezeket szintén csak a festés után, a végszerelés fázisában tettem a helyükre. A tornyot lehetőség van nyitva is elkészíteni. Ehhez segítség, hogy a géppuska belső felét is megkapjuk és beragaszthatjuk. Aki aggódna, hogy egyéb alkatrészek híján túl üresen fog kongani a toronybelső, azt megnyugtatom: az eredeti kocsik tornya sem volt túlzsúfolva mindenfélével…
A festés Vallejo akrilokkal készült, itt vakon követtem az IBG ajánlását: a keki alapra kerültek a zöld, majd a barna foltok, a jellegzetes sárga csíkokat pedig az AK Real Color Marker filctollával festettem fel. A toronybelső fehér lett, csak a fedél belső része zöld. A koszolás Tamiya panelinerrel és AK pigmentekkel készült, a szárazecseteléshez a Vallejo alapszínek világosított változatát használtam.
A fényképezéshez már rutinos segítőimet: a Yi-Go készlethez kapott egyik tankistát és az Esci/Ertl gyalogosát hívtam segítségül.
|
|
Type 94 TK IBG Models
|
|
|
Type 94 TK IBG Models
|
|
|
Type 94 TK IBG Models
|
|
|
Type 94 TK IBG Models
|
|
|
Type 94 TK IBG Models
|
|
|
Type 94 TK IBG Models
|
|
|
Type 94 TK IBG Models
|
|
|
Type 94 TK IBG Models
|
|
|
Type 94 TK IBG Models & Esci/Ertl figura
|
|
|
Type 94 TK IBG Models & Esci/Ertl figura
|
|
|
Type 94 TK IBG Models & Esci/Ertl figura
|
|
|
Type 94 TK IBG Models 1/72 és egy gyufásdoboz 1/1 méretarányban.
|
|
|
Type 94 TK IBG Models 1/72 és egy Humbrol festékesdoboz 1/1 méretarányban
|
2025.02.01.
Utolsó módosítás: 2025.02.15.
Utolsó módosítás: 2025.02.15.