Pintér György - Múzeumi krimik
Most elkészült makettemet szeretném bemutatni Nektek.
Bár a japán repüléstörténet nem annyira népszerű makettező körökben, ez a gép bizonyára sokak számára ismerős.
A Hayabusa (vándorsólyom) a korábbi KI-27 típus leváltására kiírt pályázat eredményeként született. Az első prototípusok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért további módosításokra volt szükség. Az erősebb motor és az új szárny- ívelőlapok beveztése meghozta a várt eredményeket. Ez a gép volt a Japán Császári Haderő legnagyobb példányszámban gyártott típusa, könnyebb és olcsóbban előállítható volt mint a híres Zero.
A könnyű szerkezetű repülőgép rendkívüli manőverező képességgel rendelkezett, közelharcban gyakorlatilag nem volt ellenfele. Legnagyobb hátránya a gyenge fegyverzet, és a sebezhetőség viszont komolyabb problémát jelentett, ahogyan erre az első légiharcok tapasztalatai rámutattak. A gép továbbfejlesztett változatain ennek megfelelően végeztek módosításokat. Ezek az alváltozatok egészen a háború befejező szakaszáig szolgálatban voltak.
Ami a makettet illeti: tipikus Hasegawa minőség, kevés alkatrésszám és egyszerű megépíthetőség jellemzi. Dobozból is elkészíthető minden feljavítás nélkül, én ennek ellenére felhasználtam hozzá egy Part fotomaratást is, amely a pilótafülke és néhány külső elem feljavítását teszi lehetővé.
Ezen kívül plusz " tuningként" a Z63- féle szegecselővel megcsináltam a szegecselést is. Ehez a FAOW sorozat e típussal foglalkozó kiadványának többnézeti rajzait vettem alapul.
A festést Gunze és Tamiya akrilokkal végeztem, a gép alját pedig a gyártó utasításával ellentétben nem szürkére, hanem aluszínűre fújtam. (a legtöbb forrás szerint ezek a gépek a natúr fém felületekre fújt 99%- os alumíniumtartalmú korróziógátló védőfestékkel kerültek ki a gyárból. A különböző álca színek később, az egységeknél kerültek felhordásra, az alsó felületek ezért natúr fém színűnek tűnnek.)
Szerencsére az általam épített példányról találtam eredeti fotókat, ahol a gép igencsak viharvert állapotúnak tűnik. Ezt én is igyekeztem a maketten megjeleníteni. Először minden felületet lefújtam Alclad alumínium színnel, maj a nagyobb kopásnyomokat Humbrol folyékony maszkolóval takartam ki. Ezt követte a zöld szín felfestése, majd a maszkoló eltávolítása. Ennek a módszernek egy hátránya van, hogy a kopásnyomok igen sok utómunkát igényelnek, mert ki kell alakítani a lepattogzások éles töredezett széleit az életszerűbb hatás érdekében. Ezt én 00- ás ecsettel végeztem el.
A felségjeleket és a törzs csíkjait festettem, csak a függőleges vezérsík jelzéseit raktam fel matricából, amelyek egyébként meglepően jó minőségűek voltak, Gunze feszítő és lágyító folyadékok hatására szépen beleolvadtak a panelvonalakba.
A végszerelés minden nehézség nélkül elvégezhető, a futóműszárak passzentosan illeszkednek a helyükön, a légcsavar és farokfutó behelyezését pedig kis gumibetétek segítik.
A végeredmény egy igen szép vonalvezetésű repülő, amely nem csak a japán gépek iránt érdeklődőknek ajánlható.