Bell XP-77
1:72, Special Hobby
Pintér György - Múzeumi krimik
A makettet „second hand” szereztem be a Makettinfo-ról, mivel imádom a repüléstörténeti ritkaságokat. Igaz eddig inkább csak a Luftwaffe „What If” kategóriás álmodozásai között kalandoztam, de egy kis változatosság gyönyörködtet.
Az egyetlen öntőkereten elhelyezett alkatrészek mellé kapunk egy vákuumos kabintetőt, illetve műgyanta egységeket is a kabinhoz és a motorhoz. Utóbbiak egész jól sikerültek, bár az én példányomon a műszerfal már kissé textúrátlan.
A többi alkatrészt tekintve a szokásos kemény és rideg műanyaggal van dolgunk, amely miatt a kereten lévő alkatrészek többsége már le is pattant az öntőcsonkról. A megmunkálást ezért a vékonyabb alkatrészek esetében óvatosan kell végezni, bár vékonyságról nem igazán beszélhetünk. Az alkatrészek bőven tartalmaznak sorját, és nem csak a vékony, hártyaszerűt, hanem olyat is, amit szó szerint le kell faragni. A tisztogatással tehát lesz gondja bőven, aki erre a készletre benevez, de igazából ez is a gyártó „védjegye”.
Visszatérve a felületre: a süllyesztett panelvonalak annyira vékonyak, hogy szinte észre sem venni őket, egy leheletnyi mélyítés rájuk fér, egyébként jó helyen vannak. A szárny felső részén lévőt kell csak pótolni, azt nem jelenítették meg. Ezen kívül a szárnyvégi helyzetjelzőket is nekünk kell majd kialakítani, illetve az orr elején lévő géppuskanyílásokat is. A kormányfelületeket és a fékszárnyakat is jobban át kell karcolni, illetve a bal vízszintes vezérsíkon is pótolni kell a trimmlapot.
A futóművek egyszerűek, de némi tuninggal (fékcsövek, teleszkóp) feljavíthatók. A légcsavarkúp és a légcsavartollak külön alkatrészek, ezeket össze kell majd csapolni. Apropó csapolás: „jó szokásához” híven a gyártó egyetlen alkatrészt sem látott el pozícionálást segítő csappal, tehát az építés során ezekről is nekünk kell gondoskodni.
A festést tekintve nincs sok dolgunk, mivel a megépült gépek egyöntetű fémszínűek voltak (bár az igazán „szőrözősök” fémszínből is 46-ot tudnak egy makettre festeni, és ezt most nem rossz értelemben jegyzem meg).
Aki esetleg szeretne egy kisé fantáziadúsabb festést, a neten található fotók alapján a World of Warplanes-ben készítettek egy igen tetszetős felül kék, oldalt és alul szürke festési sémát, ami nagyon jól néz ki. Még az is lehet, hogy ezt választom majd.
Az építés:
Az összeállítás előtt az alkatrészekről eltávolítottam a temérdek sorját – volt reszelnivalóm bőven –, illetve az illeszkedő felületeket is lesimítottam üveglapon. A panelvonalakat karctű segítségével kissé kimélyítettem, hogy jobban láthatóak legyenek, majd kifúrtam az orron lévő két géppuskanyílást. Kivágtam a szárnyvégi helyzetjelzők helyét, illetve kialakítottam a leszálló fényszórót. Ezután szemrevételeztem az orrfutó aknát, de annyira sekélynek találtam (egyébként a főfutóké is az), hogy sztirolból újat gyártottam. Tettem bele pár vezetéket, meg bordát az oldalára, hogy azért mégis legyen benne valami.
Mivel festeni még nem volt kedvem, ezért a következő lépésben a futóműveket vettem górcső alá. A rugóstagokat kicseréltem, illetve mindegyiket elláttam drótcsappal a későbbi rögzítés érdekében. Pótoltam továbbá a fékvezetékeket, illetve az ezeket rögzítő bilincseket. Elkészítettem a kerékbehúzó teleszkópokat is drótból, mert az eredetiek használhatatlanok. Az aknaajtókat körömreszelőre fektetve kicsit elvékonyítottam. A főfutók aknáit békén hagytam, mert túl nagy beavatkozás lett volna a kimélyítésük. Becsapoltam a vízszintes vezérsíkokat és bekarcoltam a trimmlapot is. A két törzsfélből eltávolítottam a kilökő tüske nyomokat, és a bordázatot röntgenrajz alapján pótoltam. Ezzel tulajdonképpen végeztem is a házi feljavításokkal, mindenképpen neki kellett látnom a festésnek is.
A kabinteknő, az oldalfalak és a pilótaülés színe a korabeli gépeknél használt sárgászöld szín, amelyet szemre kevertem ki. Száradás után híg barnával folyattam be a sarkokat, réseket majd enyhén szárazecseteltem alumínium színnel. Az ülés fejtámláját levágtam, mert a rögzítése nem volt az igazi, színe fakított barna lett. A botkormány markolata fekete, szára zöld.
A műszerfalat festés előtt kicsit feljavítottam: a műszereket kifúrtam és egy vékony műanyag lapot ragasztottam mögéjük, a célzókészüléket pedig újraépítettem. Ezután az egészet feketére festettem, majd szürkével szárazecseteltem. A műszerekbe híg fehéret folyattam, illetve néhány piros pöttyel imitáltam pár visszajelző lámpát. A kabin oldalfalára elkészítettem egy-két műszerblokkot, illetve azok vezetékezését.
A gyantából készült motorrészletet alumínium, szürke, fekete festékekkel festettem, majd építettem be az orrba az orrfutó aknával együtt. Ide mindenképpen kell súlyt rakni, azonban később kiderült, hogy a szűk helyre nem tudtam eleget betömni. Az orr két oldalán lévő „kopoltyúkat” nem a készletben lévő alkatrészekből készítettem, mert azok kiállnának a felületből és a képeken egyértelműen síkban vannak a nyílások lemezei. Hogy ne lehessen belátni a törzsbe, ezért először egy-egy műanyag lappal lezártam a nyílásokat, majd vékony alumínium lapból vágtam és ragasztottam megfelelő méretű lamellákat.
A két törzsfél összeragasztása után javítottam az illeszkedési hibákat és visszakarcoltam az eltűnt panelvonalakat. A függőleges vezérsíkon pótoltam a trimmlapot és a pitotcsövet, valamint a törzs végén lévő helyzetfényt. Ezután beragasztottam a vízszintes vezérsíkokat és a szárnyat. A szárny-törzs csatlakozása katasztrofális, itt nagyon sokat kellett tömíteni és csiszolni, mire jó lett a felület. Ha már csiszolás, akkor megcsináltam a szárnyvégi helyzetjelzőket is piros és zöld átlátszó műanyagból. Az orrot is meghosszabbítottam kicsit egy műanyag koronggal.
A légcsavarkúpról levágtam a tollakat, formára alakítottam őket, majd dróttal megcsapoltam. A kúpba felfúrtam a 20 mm-es gépágyú nyílását és a tollak helyét. Mivel végül a szürke-kékesszürke festés mellett döntöttem, ezért a kúp színe piros lett, a tollak feketék. A futószárakat alumínium színre fújtam, és feketésbarna festékkel folyattam be. Felkerült a kabintető is, amit maszkolás után először a kabinbelső színére festettem.
Amíg ezek az apróságok száradtak, nekikezdtem a gép festésének. A színeket hobbyfestékekből kevertem ki szemre. Először az alsó szürkét csináltam meg, aztán festőszalaggal maszkoltam és következhetett a felső szürkéskék. A száradást hajszárító segítségével gyorsítottam, így az egyes rétegek között nem kellett sokat várnom. A gép "lábra állítása" után derült ki, hogy az orrba nem tudtam elég súlyt tenni, ezért "farokra ül" a gép. Ezen csak úgy tudtam segíteni, hogy egy mini kis alapot gyártottam alá, amihez hozzáragaszthatom a kerekeket.
Az alaphoz levegőn száradó gyurmát használtam, amit egy csempén nyújtottam ki. kicsit rányomtam a gépet, hogy a kerekek belesüppedjenek a puha anyagba, aztán az egészet amőba formájúra vágtam és hagytam száradni. Amikor kikeményedett, karctűvel elkészítettem a betonlapok mintázatát (már ami látszik) és az egészet lefújtam lakkal, hogy ne szívja be azonnal a festéket a gipszes anyag. A betonlapokat szürkével, a dilatációs hézagokat feketével festettem. A beton mellé egy kis füves részt készítettem, mintha a gép a pálya szélén állna. Ehhez hígított faragasztót vitel fel a felületre, majd műfüvet szórtam rá. Ezt aztán még többször beeresztettem ragasztóval, hogy jól megragadjon.
Mikor minden készen volt, a gépet beállítottam a helyére.
Az egyetlen öntőkereten elhelyezett alkatrészek mellé kapunk egy vákuumos kabintetőt, illetve műgyanta egységeket is a kabinhoz és a motorhoz. Utóbbiak egész jól sikerültek, bár az én példányomon a műszerfal már kissé textúrátlan.
A többi alkatrészt tekintve a szokásos kemény és rideg műanyaggal van dolgunk, amely miatt a kereten lévő alkatrészek többsége már le is pattant az öntőcsonkról. A megmunkálást ezért a vékonyabb alkatrészek esetében óvatosan kell végezni, bár vékonyságról nem igazán beszélhetünk. Az alkatrészek bőven tartalmaznak sorját, és nem csak a vékony, hártyaszerűt, hanem olyat is, amit szó szerint le kell faragni. A tisztogatással tehát lesz gondja bőven, aki erre a készletre benevez, de igazából ez is a gyártó „védjegye”.
Visszatérve a felületre: a süllyesztett panelvonalak annyira vékonyak, hogy szinte észre sem venni őket, egy leheletnyi mélyítés rájuk fér, egyébként jó helyen vannak. A szárny felső részén lévőt kell csak pótolni, azt nem jelenítették meg. Ezen kívül a szárnyvégi helyzetjelzőket is nekünk kell majd kialakítani, illetve az orr elején lévő géppuskanyílásokat is. A kormányfelületeket és a fékszárnyakat is jobban át kell karcolni, illetve a bal vízszintes vezérsíkon is pótolni kell a trimmlapot.
A futóművek egyszerűek, de némi tuninggal (fékcsövek, teleszkóp) feljavíthatók. A légcsavarkúp és a légcsavartollak külön alkatrészek, ezeket össze kell majd csapolni. Apropó csapolás: „jó szokásához” híven a gyártó egyetlen alkatrészt sem látott el pozícionálást segítő csappal, tehát az építés során ezekről is nekünk kell gondoskodni.
A festést tekintve nincs sok dolgunk, mivel a megépült gépek egyöntetű fémszínűek voltak (bár az igazán „szőrözősök” fémszínből is 46-ot tudnak egy makettre festeni, és ezt most nem rossz értelemben jegyzem meg).
Aki esetleg szeretne egy kisé fantáziadúsabb festést, a neten található fotók alapján a World of Warplanes-ben készítettek egy igen tetszetős felül kék, oldalt és alul szürke festési sémát, ami nagyon jól néz ki. Még az is lehet, hogy ezt választom majd.
Az építés:
Az összeállítás előtt az alkatrészekről eltávolítottam a temérdek sorját – volt reszelnivalóm bőven –, illetve az illeszkedő felületeket is lesimítottam üveglapon. A panelvonalakat karctű segítségével kissé kimélyítettem, hogy jobban láthatóak legyenek, majd kifúrtam az orron lévő két géppuskanyílást. Kivágtam a szárnyvégi helyzetjelzők helyét, illetve kialakítottam a leszálló fényszórót. Ezután szemrevételeztem az orrfutó aknát, de annyira sekélynek találtam (egyébként a főfutóké is az), hogy sztirolból újat gyártottam. Tettem bele pár vezetéket, meg bordát az oldalára, hogy azért mégis legyen benne valami.
Mivel festeni még nem volt kedvem, ezért a következő lépésben a futóműveket vettem górcső alá. A rugóstagokat kicseréltem, illetve mindegyiket elláttam drótcsappal a későbbi rögzítés érdekében. Pótoltam továbbá a fékvezetékeket, illetve az ezeket rögzítő bilincseket. Elkészítettem a kerékbehúzó teleszkópokat is drótból, mert az eredetiek használhatatlanok. Az aknaajtókat körömreszelőre fektetve kicsit elvékonyítottam. A főfutók aknáit békén hagytam, mert túl nagy beavatkozás lett volna a kimélyítésük. Becsapoltam a vízszintes vezérsíkokat és bekarcoltam a trimmlapot is. A két törzsfélből eltávolítottam a kilökő tüske nyomokat, és a bordázatot röntgenrajz alapján pótoltam. Ezzel tulajdonképpen végeztem is a házi feljavításokkal, mindenképpen neki kellett látnom a festésnek is.
A kabinteknő, az oldalfalak és a pilótaülés színe a korabeli gépeknél használt sárgászöld szín, amelyet szemre kevertem ki. Száradás után híg barnával folyattam be a sarkokat, réseket majd enyhén szárazecseteltem alumínium színnel. Az ülés fejtámláját levágtam, mert a rögzítése nem volt az igazi, színe fakított barna lett. A botkormány markolata fekete, szára zöld.
A műszerfalat festés előtt kicsit feljavítottam: a műszereket kifúrtam és egy vékony műanyag lapot ragasztottam mögéjük, a célzókészüléket pedig újraépítettem. Ezután az egészet feketére festettem, majd szürkével szárazecseteltem. A műszerekbe híg fehéret folyattam, illetve néhány piros pöttyel imitáltam pár visszajelző lámpát. A kabin oldalfalára elkészítettem egy-két műszerblokkot, illetve azok vezetékezését.
A gyantából készült motorrészletet alumínium, szürke, fekete festékekkel festettem, majd építettem be az orrba az orrfutó aknával együtt. Ide mindenképpen kell súlyt rakni, azonban később kiderült, hogy a szűk helyre nem tudtam eleget betömni. Az orr két oldalán lévő „kopoltyúkat” nem a készletben lévő alkatrészekből készítettem, mert azok kiállnának a felületből és a képeken egyértelműen síkban vannak a nyílások lemezei. Hogy ne lehessen belátni a törzsbe, ezért először egy-egy műanyag lappal lezártam a nyílásokat, majd vékony alumínium lapból vágtam és ragasztottam megfelelő méretű lamellákat.
A két törzsfél összeragasztása után javítottam az illeszkedési hibákat és visszakarcoltam az eltűnt panelvonalakat. A függőleges vezérsíkon pótoltam a trimmlapot és a pitotcsövet, valamint a törzs végén lévő helyzetfényt. Ezután beragasztottam a vízszintes vezérsíkokat és a szárnyat. A szárny-törzs csatlakozása katasztrofális, itt nagyon sokat kellett tömíteni és csiszolni, mire jó lett a felület. Ha már csiszolás, akkor megcsináltam a szárnyvégi helyzetjelzőket is piros és zöld átlátszó műanyagból. Az orrot is meghosszabbítottam kicsit egy műanyag koronggal.
A légcsavarkúpról levágtam a tollakat, formára alakítottam őket, majd dróttal megcsapoltam. A kúpba felfúrtam a 20 mm-es gépágyú nyílását és a tollak helyét. Mivel végül a szürke-kékesszürke festés mellett döntöttem, ezért a kúp színe piros lett, a tollak feketék. A futószárakat alumínium színre fújtam, és feketésbarna festékkel folyattam be. Felkerült a kabintető is, amit maszkolás után először a kabinbelső színére festettem.
Amíg ezek az apróságok száradtak, nekikezdtem a gép festésének. A színeket hobbyfestékekből kevertem ki szemre. Először az alsó szürkét csináltam meg, aztán festőszalaggal maszkoltam és következhetett a felső szürkéskék. A száradást hajszárító segítségével gyorsítottam, így az egyes rétegek között nem kellett sokat várnom. A gép "lábra állítása" után derült ki, hogy az orrba nem tudtam elég súlyt tenni, ezért "farokra ül" a gép. Ezen csak úgy tudtam segíteni, hogy egy mini kis alapot gyártottam alá, amihez hozzáragaszthatom a kerekeket.
Az alaphoz levegőn száradó gyurmát használtam, amit egy csempén nyújtottam ki. kicsit rányomtam a gépet, hogy a kerekek belesüppedjenek a puha anyagba, aztán az egészet amőba formájúra vágtam és hagytam száradni. Amikor kikeményedett, karctűvel elkészítettem a betonlapok mintázatát (már ami látszik) és az egészet lefújtam lakkal, hogy ne szívja be azonnal a festéket a gipszes anyag. A betonlapokat szürkével, a dilatációs hézagokat feketével festettem. A beton mellé egy kis füves részt készítettem, mintha a gép a pálya szélén állna. Ehhez hígított faragasztót vitel fel a felületre, majd műfüvet szórtam rá. Ezt aztán még többször beeresztettem ragasztóval, hogy jól megragadjon.
Mikor minden készen volt, a gépet beállítottam a helyére.
|
|
105_8185
|
|
|
105_8187
|
|
|
105_8188
|
2014.10.10.
Utolsó módosítás: 2015.04.13.
Utolsó módosítás: 2015.04.13.