Tupoljev Tu-2 Túzok
1:72, Sabre Kits
Pintér György - Múzeumi krimik
Egy csendes őszi estén az ágyban elalvás előtt még a telefont pörgetve hirtelen új üzenetre figyelmeztető csilingelés hallatszott. Email érkezett egy külföldi webáruház akciós kínálatáról, ami felkeltette a vadászösztönömet. Átlapozva a levélben felsorolt termékeket, megakadt a szemem ezen a hazánkban is hadrendben állt szovjet könnyűbombázón. A gyártót ugyan nem ismertem, de a részletesebb képeket elnézve nem tűnt rossznak a készlet. A pluszként hozzáadott 3D nyomtatott négyágú légcsavar és hozzávaló légcsavarkúp is tovább növelte érdeklődésemet. Később ugyan kiderült, hogy ezek csak átalakítás után használhatók fel, mert csak az egy hátsó körablakos verziókon kavarták a levegőt, a dobozban viszont a 3 körablakos változat van. Ez még a kisebbik gond lenne, de a magyar gép matricalapon lévő oldalszáma így sem stimmel, mert azon 3 lapátos légcsavar volt. Archív fotó alapján azonban a 24-es oldalszámú gép ilyen változat volt, de azon meg nem volt szép nemzeti színű légcsavarkúp… Szóval lehet agyalni a dolgon, melyik ujjunkat harapjuk.
Ennek ellenére mégis úgy gondoltam, hogy a sajátomnak kell egyet tudnom. Az elhatározás következményeként két héten belül már birtokolhattam is a készletet.
Közben arra is rájöttem, hogy ez nem egy új készlet, hanem az ICM-től átvett keretekről van szó, amihez hozzácsapták a 3D nyomtatott légcsavarokat, illetve többféle matricaverziót is. A dobozon ráadásul bolgár felségjelzés díszeleg a lengyel mellett, de a matricalapon hála istennek azért a magyar található. A 3D-s alkatrészek szépek, de a randa olajzöld és az egy átlátszó keretet jobban szemügyre véve kicsit elkedvetlenedtem. Sorják tömkelege, egyenetlen felületű alkatrészek, elmosódott részletek látványa fogadott. 1997-ben még jól nézhetett ki a felület (apró süllyesztett szegecsek, szerelőnyílások, stb.), de mára a szerszám kopása(?) miatt elég kontúrtalanná váltak a részletek. A sok sorja miatt egyes alkatrészeket majdnem újra kell faragni, illetve több helyen is csavarodik, vetemedik egy-egy főelem. A pozícionálást segítő bütykök inkább hátráltató tényezők, így ezektől érdemes az építés során megszabadulni. Az érintkező ragasztási felületeket pedig érdemes megcsiszolni. Az átlátszó alkatrészek elég vastagok és torzítanak is. A farokrészen lévő kétszer három körablak pedig kicsit nagyobb a kelleténél, ezeket szétvágva körbe kell csiszolni, hogy beférjenek a helyükre. A pilótafülke alkatrészei viszonylag jók, de itt is látszik az idő nyoma. Egy jó kis feljavítókészlet sokat dobna rajta, mivel elég nagy üvegfelület van az orrban.
A matricák elég jónak tűnnek, de majd a használat során derül ki, mennyire kezelhetőek. Az összeállítási útmutató nem viszi túlzásba a dolgot, egy félbehajtott A/4-es méretű lap két oldalára felrajzoltak minden tudnivalót. Emellé kapunk még egy színes festési útmutatót is a dobozképen lévő lengyel és magyar géphez. Ezen is tévesen jelzik a négyágú légcsavart.
Az építést a hagyományos rendben, a kabinnal kezdtem. A pilótaülést és a botkormányt két-két részből összeállítottam és beragasztottam a helyére. A kormánypedálok tartószerkezetére fúrtam néhány lyukat könnyítésnek, majd ezeket is felragasztottam a padlólemezen jelzett helyre. Később kiderült, hogy a bal oldali belelógna a műszerfalba, így levágtam őket, kicsit rövidítettem rajtuk és új pozícióba ragasztottam vissza. Felkerült még egy lőszerheveder tartó doboz, a hátsó lövész mögött lévő rádióberendezés (ide tettem még egy kis maratást is maradékból), illetve a szárnymerevítők is. Ezeket viszont jobb utólag beragasztani, mert a törzsfelek összeragasztása így körülményesebb kicsit. Ezután bereszeltem a hátsó körablakokat a helyükre, és elkezdtem a törzsfelek összeragasztását. Ehhez pillanatragasztót használtam, mert a csavarodott feleket szelíd erőszakkal kellett egymáshoz passzítani, ugyanakkor a levágott illesztőcsapok miatt folyton elcsúszkáltak volna az alkatrészek. Kezdtem az orrnál és haladtam végig a farok felé szakaszos ragasztással, folyamatosan igazítva egymáshoz a felületeket. Következett a pilótafülke és a rádiós lövész állása közötti törzs felső rész ragasztása. Itt is előbb az egyik oldalt illesztettem és ragasztottam, majd ehhez nyomorgattam hozzá a törzs másik oldalának csatlakozását. Ezt a módszert a fődarabok ragasztása során végig alkalmaznom kellett, sőt számos szorítócsipeszt is be kellett vetnem. A több darabból álló szárnyak rendesen meg is nehezítették a dolgomat. Nem értem, miért kellett ennyire megbontani, semmi funkcióját nem látom (azon kívül, hogy sok illesztési problémát generál). A legdurvább a motorgondolák összeépítése volt, ahol a szárnyhoz csatlakozó részt belülről vékony fémlemezzel kellett megerősíteni, hogy a helyén maradjon. Itt már érfogót is alkalmaztam, csak előtte betekertem a csőrét maszkoló szalaggal a recék okozta sérülések elkerülése végett. A gondolák összeépítése előtt egyébként ajánlott a két szárnyfőtartó közti merevítő rudakat is beragasztani, mert később nehéz hozzáférni. Az eredeti alkatrészek sorjátlanítása helyett azonban inkább újat húztam az öntőkeret anyagából. A farokrész viszonylag jól illeszkedett, azzal nem kellett sokat bíbelődni. Csak a függőleges vezérsíkok beállítása igényelt némi plusz időt.
Az utolsó nagyobb burkolati elem a bombatér ajtaja maradt. Gondolkodtam rajta, hogy nyitva készítem el, de aztán végül letettem róla és zárt állapotban bűvészkedtem a helyére. Ezzel meg is voltam a nagyja építéssel, ráadásul egész repülőgép formája lett a dolognak. Az viszont tisztán látszott, hogy a teljes gépet át kell csiszolni, így minden apró részletnek búcsút lehet mondani. Maszkolás után fogtam tehát az összes eszcájgomat és nekiveselkedtem a dolognak. Az egyenetlenségek többségének lecsiszolása után az anyaghiányos részeket tömítővel töltöttem ki. Szerencsére a műanyag jól megmutatta, hová kell pluszt tenni és hol kell még elvenni a megfelelő felület eléréséhez. Amikor ezzel készen voltam, akkor Surfacer 1000-rel fújtam a gépet, hogy egységes felületet kapjak és lássam a maradék hibákat. Újabb javítás és csiszolás következett, majd jött a részletek visszapótlása: bekarcoltam a lemezosztásokat és szervíznyílásokat. Volt, ahol kiemelkedő fedeleket készítettem vékony alu- vagy rézlemezből. Újra fúrtam a törzs hátsó részén kétoldalt lévő 3-3 oldalablakot is, majd UV-ra kötő gyantával töltöttem ki. Ezek maszkolása után további szórógitt következett, amit 3000-es vizes polírpapírral csiszoltam át.
Közben azt próbáltam kitalálni, hogy a motorburkolatokon lévő apró „bütyköket” hogyan tudnám megóvni a csiszolástól. A motorburkolat ugyanis 3 részből áll, amik illeszkedése enyhén szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Végül arra jutottam, hogy ezt sajnos nem fogom megúszni, a bütykök menni fognak a levesbe. Jó, akkor viszont pótolni kellene őket. Ekkor ötlött be, hogy valahol olvastam egy módszert, amivel helyzetfények búráját készítették el. A módszer lényege, hogy egy fémlemezen kialakított lyukprofilon olvasztott műanyagot nyomnak át. Gondoltam kipróbálom a dolgot: fogtam egy keményebb fémlemezt (floppy olvasóablakának takarólemeze), és fúróval-szikével kialakítottam egy apró cseppformájú lyukat rajta. Erre aztán rányomtam egy olvasztott öntőkeret darabot és a kitüremkedő részt szikével levágtam. Egész jó lett a végeredmény, így csináltam 30-40 darabot. A burkolati elemeket összeragasztottam, majd átcsiszoltam őket. Ezzel fény derült néhány kisebb beszívódásra is, amit tömítővel javítottam. A körbefutó panelvonalat kártyapakliba fogott Pilka pengével karcoltam vissza: A pengét a megfelelő magasságban az asztalra helyezett pakliba fogtam jó szorosan, majd körbeforgattam mellette a motorburkolatot. Végül felragasztottam a lecsiszolt bütykök helyére az újragyártottakat.
A következő feladat a légcsavarok legyártása volt. Kibányásztam az alkatrészeket a sorjából, majd alapoztam az alkatrészeket. A légcsavarkúpokat nemzetiszínűre festettem, a légcsavarokat előbb white alumíniumra, majd feketére sárga végekkel. Ezt aztán kicsit visszakoptattam egy fogpiszkálóval. Kimaszkoltam a négy darab üveg alkatrészt is, amiket így ideiglenes ragasztással egyben tudtam festeni a géppel. Azért csak ideiglenesen tettem fel őket, mert a törzsgéppuskákat majd csak a végén szeretném beragasztani. A faragasztó jó szolgálatot tesz ilyen esetben. A kereteket a kabinbelső színére fújtam.
Ezzel végre elérkeztem a festéshez. Mindig az alsó résszel kezdek, ehhez kikevertem egy általam jónak tartott világoskék színt. Ennek tovább világosított változatával fújtam meg a panelek közepét. Ezután Blu-Tack gyurma csíkokkal és maszkolószalaggal kijelöltem a felső szín határvonalát. Sajnos a motorgondolák belső fele és a törzs közötti részeken spórolni akartam egy kis időt, így elhagytam a takarást. Ez meg is bosszulta magát, mert átszóródott a festék és szépen ráült a zöld köd a kék felületre. Újra kellett némi kék festéket kevernem - mert persze nem lett elég - és visszafestenem a beködölt részeket. Árnyalatban persze nem lett teljesen azonos, de legalább nem feltűnő részen van. A függőleges vezérsíkok belső részének alját először kéknek gondoltam, de úgy elég hülyén nézett ki, így aztán végül zöld lett. A felső panelek fakítása mellett a vonalakat átfújtam halványan híg barnával is. A futószárak és a futóaknák belsejének színéhez RLM02-őt választottam. Persze a futószárak beépítése sem ment egyszerűen, mert alig fértek el a helyükön. Az oldalfalakra felfeküdtek a háromszög alakban álló merevítőrudak, így apró bemetszéseket kellett készítenem az aknák oldalába, hogy be tudja forgatni a futószárakat. Szerencsére az ajtók ezt jótékonyan takarják. A két félből álló villákat pillanatragasztóval fogattam meg, majd óvatosan eldolgoztam a ragasztási helyeket és javítottam a festést. A kerekeket föld színű pasztellporral kentem be, majd fültisztítóval töröltem vissza. A kipufogókat rizsdásítottam és halvány koromnyomot fújtam mögéjük.
Ezután jött a matricázás, ami nem volt túl hosszadalmas folyamat. Összesen 6 db csillagot, illetve egy lajstromszámot kellett felvinni. Ebből szerintem a vezérsíkokra és a törzs két oldalára jutók túl kicsik, de jobb épp nem volt kéznél. Egyébként nagyon jól kezelhetők, könnyen elváltak a papírról és a felületen is jól pozícionálhatók voltak. A felhelyezés után kaptak egy vékony fényes lakkot ecsettel.
A végszereléshez óvatosan lefeszegettem a kabintetőt és a hátsó lövészek helyének üvegezését, hogy be tudjam építeni a géppuskákat. Az alsó esetében figyelni kell, hogy ne lógjon ki nagyon, mert átveszi a farokfutó szerepét. A felsőnél is hasonló a helyzet: vagy teljesen laposan áll, vagy nem megy a helyére a tető. Amikor ezeket összelegóztam, már csak a huzalozás volt hátra. Ehhez beragasztottam az antennaárbócot (dróttal csapolva), majd rugalmas cérnából kifeszítettem a szükséges helyekre az antennahuzalokat. Pár apró csepp sűrű fehér festékkel imitáltam a porcelán szigeteléseket.
Az építés végén megkönnyebbültem, hogy túl vagyok végre rajta. Vannak olyan készletek, amikkel csak birkózik az ember és nem halad egyről a kettőre. Nos, ennél a készletnél mindvégig volt bennem egy ilyen érzés. Sok esetben csak ültem az alkatrészek fölött és bámultam rájuk, de nem volt meg a "csí". Ez meg is látszik a végeredményen, mert sok hiba van rajta, amit máshogyan kellett volna csinálni. Most már mindegy, ez így marad, azért a kardomba nem dőlök. De jó érzés, hogy végre túl vagyok rajta és a vitrinben meglelte "végső nyughelyét".
Ennek ellenére mégis úgy gondoltam, hogy a sajátomnak kell egyet tudnom. Az elhatározás következményeként két héten belül már birtokolhattam is a készletet.
Közben arra is rájöttem, hogy ez nem egy új készlet, hanem az ICM-től átvett keretekről van szó, amihez hozzácsapták a 3D nyomtatott légcsavarokat, illetve többféle matricaverziót is. A dobozon ráadásul bolgár felségjelzés díszeleg a lengyel mellett, de a matricalapon hála istennek azért a magyar található. A 3D-s alkatrészek szépek, de a randa olajzöld és az egy átlátszó keretet jobban szemügyre véve kicsit elkedvetlenedtem. Sorják tömkelege, egyenetlen felületű alkatrészek, elmosódott részletek látványa fogadott. 1997-ben még jól nézhetett ki a felület (apró süllyesztett szegecsek, szerelőnyílások, stb.), de mára a szerszám kopása(?) miatt elég kontúrtalanná váltak a részletek. A sok sorja miatt egyes alkatrészeket majdnem újra kell faragni, illetve több helyen is csavarodik, vetemedik egy-egy főelem. A pozícionálást segítő bütykök inkább hátráltató tényezők, így ezektől érdemes az építés során megszabadulni. Az érintkező ragasztási felületeket pedig érdemes megcsiszolni. Az átlátszó alkatrészek elég vastagok és torzítanak is. A farokrészen lévő kétszer három körablak pedig kicsit nagyobb a kelleténél, ezeket szétvágva körbe kell csiszolni, hogy beférjenek a helyükre. A pilótafülke alkatrészei viszonylag jók, de itt is látszik az idő nyoma. Egy jó kis feljavítókészlet sokat dobna rajta, mivel elég nagy üvegfelület van az orrban.
A matricák elég jónak tűnnek, de majd a használat során derül ki, mennyire kezelhetőek. Az összeállítási útmutató nem viszi túlzásba a dolgot, egy félbehajtott A/4-es méretű lap két oldalára felrajzoltak minden tudnivalót. Emellé kapunk még egy színes festési útmutatót is a dobozképen lévő lengyel és magyar géphez. Ezen is tévesen jelzik a négyágú légcsavart.
Az építést a hagyományos rendben, a kabinnal kezdtem. A pilótaülést és a botkormányt két-két részből összeállítottam és beragasztottam a helyére. A kormánypedálok tartószerkezetére fúrtam néhány lyukat könnyítésnek, majd ezeket is felragasztottam a padlólemezen jelzett helyre. Később kiderült, hogy a bal oldali belelógna a műszerfalba, így levágtam őket, kicsit rövidítettem rajtuk és új pozícióba ragasztottam vissza. Felkerült még egy lőszerheveder tartó doboz, a hátsó lövész mögött lévő rádióberendezés (ide tettem még egy kis maratást is maradékból), illetve a szárnymerevítők is. Ezeket viszont jobb utólag beragasztani, mert a törzsfelek összeragasztása így körülményesebb kicsit. Ezután bereszeltem a hátsó körablakokat a helyükre, és elkezdtem a törzsfelek összeragasztását. Ehhez pillanatragasztót használtam, mert a csavarodott feleket szelíd erőszakkal kellett egymáshoz passzítani, ugyanakkor a levágott illesztőcsapok miatt folyton elcsúszkáltak volna az alkatrészek. Kezdtem az orrnál és haladtam végig a farok felé szakaszos ragasztással, folyamatosan igazítva egymáshoz a felületeket. Következett a pilótafülke és a rádiós lövész állása közötti törzs felső rész ragasztása. Itt is előbb az egyik oldalt illesztettem és ragasztottam, majd ehhez nyomorgattam hozzá a törzs másik oldalának csatlakozását. Ezt a módszert a fődarabok ragasztása során végig alkalmaznom kellett, sőt számos szorítócsipeszt is be kellett vetnem. A több darabból álló szárnyak rendesen meg is nehezítették a dolgomat. Nem értem, miért kellett ennyire megbontani, semmi funkcióját nem látom (azon kívül, hogy sok illesztési problémát generál). A legdurvább a motorgondolák összeépítése volt, ahol a szárnyhoz csatlakozó részt belülről vékony fémlemezzel kellett megerősíteni, hogy a helyén maradjon. Itt már érfogót is alkalmaztam, csak előtte betekertem a csőrét maszkoló szalaggal a recék okozta sérülések elkerülése végett. A gondolák összeépítése előtt egyébként ajánlott a két szárnyfőtartó közti merevítő rudakat is beragasztani, mert később nehéz hozzáférni. Az eredeti alkatrészek sorjátlanítása helyett azonban inkább újat húztam az öntőkeret anyagából. A farokrész viszonylag jól illeszkedett, azzal nem kellett sokat bíbelődni. Csak a függőleges vezérsíkok beállítása igényelt némi plusz időt.
Az utolsó nagyobb burkolati elem a bombatér ajtaja maradt. Gondolkodtam rajta, hogy nyitva készítem el, de aztán végül letettem róla és zárt állapotban bűvészkedtem a helyére. Ezzel meg is voltam a nagyja építéssel, ráadásul egész repülőgép formája lett a dolognak. Az viszont tisztán látszott, hogy a teljes gépet át kell csiszolni, így minden apró részletnek búcsút lehet mondani. Maszkolás után fogtam tehát az összes eszcájgomat és nekiveselkedtem a dolognak. Az egyenetlenségek többségének lecsiszolása után az anyaghiányos részeket tömítővel töltöttem ki. Szerencsére a műanyag jól megmutatta, hová kell pluszt tenni és hol kell még elvenni a megfelelő felület eléréséhez. Amikor ezzel készen voltam, akkor Surfacer 1000-rel fújtam a gépet, hogy egységes felületet kapjak és lássam a maradék hibákat. Újabb javítás és csiszolás következett, majd jött a részletek visszapótlása: bekarcoltam a lemezosztásokat és szervíznyílásokat. Volt, ahol kiemelkedő fedeleket készítettem vékony alu- vagy rézlemezből. Újra fúrtam a törzs hátsó részén kétoldalt lévő 3-3 oldalablakot is, majd UV-ra kötő gyantával töltöttem ki. Ezek maszkolása után további szórógitt következett, amit 3000-es vizes polírpapírral csiszoltam át.
Közben azt próbáltam kitalálni, hogy a motorburkolatokon lévő apró „bütyköket” hogyan tudnám megóvni a csiszolástól. A motorburkolat ugyanis 3 részből áll, amik illeszkedése enyhén szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Végül arra jutottam, hogy ezt sajnos nem fogom megúszni, a bütykök menni fognak a levesbe. Jó, akkor viszont pótolni kellene őket. Ekkor ötlött be, hogy valahol olvastam egy módszert, amivel helyzetfények búráját készítették el. A módszer lényege, hogy egy fémlemezen kialakított lyukprofilon olvasztott műanyagot nyomnak át. Gondoltam kipróbálom a dolgot: fogtam egy keményebb fémlemezt (floppy olvasóablakának takarólemeze), és fúróval-szikével kialakítottam egy apró cseppformájú lyukat rajta. Erre aztán rányomtam egy olvasztott öntőkeret darabot és a kitüremkedő részt szikével levágtam. Egész jó lett a végeredmény, így csináltam 30-40 darabot. A burkolati elemeket összeragasztottam, majd átcsiszoltam őket. Ezzel fény derült néhány kisebb beszívódásra is, amit tömítővel javítottam. A körbefutó panelvonalat kártyapakliba fogott Pilka pengével karcoltam vissza: A pengét a megfelelő magasságban az asztalra helyezett pakliba fogtam jó szorosan, majd körbeforgattam mellette a motorburkolatot. Végül felragasztottam a lecsiszolt bütykök helyére az újragyártottakat.
Bütykök visszapótlása az átcsiszolt burkolaton
Nem lett mindegyik teljesen azonos, de ezt el tudom engedni. Majd még alakul kicsit.
A következő feladat a légcsavarok legyártása volt. Kibányásztam az alkatrészeket a sorjából, majd alapoztam az alkatrészeket. A légcsavarkúpokat nemzetiszínűre festettem, a légcsavarokat előbb white alumíniumra, majd feketére sárga végekkel. Ezt aztán kicsit visszakoptattam egy fogpiszkálóval. Kimaszkoltam a négy darab üveg alkatrészt is, amiket így ideiglenes ragasztással egyben tudtam festeni a géppel. Azért csak ideiglenesen tettem fel őket, mert a törzsgéppuskákat majd csak a végén szeretném beragasztani. A faragasztó jó szolgálatot tesz ilyen esetben. A kereteket a kabinbelső színére fújtam.
Ezzel végre elérkeztem a festéshez. Mindig az alsó résszel kezdek, ehhez kikevertem egy általam jónak tartott világoskék színt. Ennek tovább világosított változatával fújtam meg a panelek közepét. Ezután Blu-Tack gyurma csíkokkal és maszkolószalaggal kijelöltem a felső szín határvonalát. Sajnos a motorgondolák belső fele és a törzs közötti részeken spórolni akartam egy kis időt, így elhagytam a takarást. Ez meg is bosszulta magát, mert átszóródott a festék és szépen ráült a zöld köd a kék felületre. Újra kellett némi kék festéket kevernem - mert persze nem lett elég - és visszafestenem a beködölt részeket. Árnyalatban persze nem lett teljesen azonos, de legalább nem feltűnő részen van. A függőleges vezérsíkok belső részének alját először kéknek gondoltam, de úgy elég hülyén nézett ki, így aztán végül zöld lett. A felső panelek fakítása mellett a vonalakat átfújtam halványan híg barnával is. A futószárak és a futóaknák belsejének színéhez RLM02-őt választottam. Persze a futószárak beépítése sem ment egyszerűen, mert alig fértek el a helyükön. Az oldalfalakra felfeküdtek a háromszög alakban álló merevítőrudak, így apró bemetszéseket kellett készítenem az aknák oldalába, hogy be tudja forgatni a futószárakat. Szerencsére az ajtók ezt jótékonyan takarják. A két félből álló villákat pillanatragasztóval fogattam meg, majd óvatosan eldolgoztam a ragasztási helyeket és javítottam a festést. A kerekeket föld színű pasztellporral kentem be, majd fültisztítóval töröltem vissza. A kipufogókat rizsdásítottam és halvány koromnyomot fújtam mögéjük.
Ezután jött a matricázás, ami nem volt túl hosszadalmas folyamat. Összesen 6 db csillagot, illetve egy lajstromszámot kellett felvinni. Ebből szerintem a vezérsíkokra és a törzs két oldalára jutók túl kicsik, de jobb épp nem volt kéznél. Egyébként nagyon jól kezelhetők, könnyen elváltak a papírról és a felületen is jól pozícionálhatók voltak. A felhelyezés után kaptak egy vékony fényes lakkot ecsettel.
A felső "egyenzöldet" is próbáltam kissé változatossá tenni több-kevesebb sikerrel
Híg barnával átfújtam a panelvonalakat. A két szín határvonala Blu-Tack-kal lett maszkolva.
A végszereléshez óvatosan lefeszegettem a kabintetőt és a hátsó lövészek helyének üvegezését, hogy be tudjam építeni a géppuskákat. Az alsó esetében figyelni kell, hogy ne lógjon ki nagyon, mert átveszi a farokfutó szerepét. A felsőnél is hasonló a helyzet: vagy teljesen laposan áll, vagy nem megy a helyére a tető. Amikor ezeket összelegóztam, már csak a huzalozás volt hátra. Ehhez beragasztottam az antennaárbócot (dróttal csapolva), majd rugalmas cérnából kifeszítettem a szükséges helyekre az antennahuzalokat. Pár apró csepp sűrű fehér festékkel imitáltam a porcelán szigeteléseket.
Az építés végén megkönnyebbültem, hogy túl vagyok végre rajta. Vannak olyan készletek, amikkel csak birkózik az ember és nem halad egyről a kettőre. Nos, ennél a készletnél mindvégig volt bennem egy ilyen érzés. Sok esetben csak ültem az alkatrészek fölött és bámultam rájuk, de nem volt meg a "csí". Ez meg is látszik a végeredményen, mert sok hiba van rajta, amit máshogyan kellett volna csinálni. Most már mindegy, ez így marad, azért a kardomba nem dőlök. De jó érzés, hogy végre túl vagyok rajta és a vitrinben meglelte "végső nyughelyét".
|
|
Kín és könnyek szülte végeredmény
|
|
|
A kabin főbb alkatrészei összállítva és törzs szárazpróbája
|
|
|
Viszonylag jól néz ki, de ráfér egy kis "sufnituning"
|
|
|
|
|
|
A műszereket kicsit kimélyítettem
|
|
|
Bal oldalfalon lévő kezelőszervek pótlása
|
|
|
És a jobb oldalfalon is
|
|
|
Lábkormány konzol módosítása és egyéb kezelőkarok pótlása maradék maratásokból
|
|
|
|
|
|
Az első koptatás nem lett túl sikeres, kábé egy tankon nézhetne ki jól
|
|
|
Makróval fotózva még szörnyűbb... brrr...
|
|
|
A második próbálkozás sem sokkal jobb, de így marad
|
|
|
Miért kellett ezt ennyire agyonbontani??!
|
|
|
A motorgondolákat dettó
|
|
|
Küzdelem a megfelelő alak eléréséért
|
|
|
De alakul a dolog!
|
|
|
Na itt lehet látni, mekkora beavatkozásról volt szó
|
|
|
Szorítóhegyek mindenhol
|
|
|
A ragasztás nagyja kész, teljes felület átcsiszolva és az illesztések átkenve tömítővel
|
|
|
Becsiszolva az első kör tömítés
|
|
|
Az alja volt a legszörnyűbb
|
|
|
Telibekaptam surfacerrel, aztán szépen visszacsiszoltam
|
|
|
Megcsináltam pár rátétlemezelést is teamécses anyagából, aztán bekarcoltam a panelvonalakat
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ez már a második réteg surfacer és csiszolás, de még mindig vannak hibák
|
|
|
A felső rész már egesz pofás a szerelőnyílásokkal együtt, felkerültek a kormányfelületek is
|
|
|
Bütyökkészítő kézikészűlék
|
|
|
A megolvasztott öntőkeret darabot csak rányomjuk a megfelelő lyukra...
|
|
|
...a másik oldalon kitüremkedik
|
|
|
Íme egy bütyök
|
|
|
Bütykök visszapótlása az átcsiszolt burkolaton
|
|
|
Kis "pihentető" üzemmód: lecseréltem a géppuskák csövét injekcióstűre
|
|
|
Lassú araszolgatás a cél felé - kezd repülőgép formája lenni
|
|
|
Persze a motorgondolák és a motorburkolat között az alsó részen jó nagy lépcsők vannak...
|
|
|
Nemzetiszínesedés
|
|
|
Az üvegezés ideiglenesen feltéve, hogy egyben kerüljön festésre a géppel
|
|
|
Végre legalább az alsó szín fenn van
|
|
|
A felső "egyenzöldet" is próbáltam kissé változatossá tenni több-kevesebb sikerrel
|
|
|
Amikor a makettező elblicceli a maszkolás egy részét "Oda úgyse megy a festékből!" címszóval
|
|
|
A végén még elkészült a rádiós lövész ülése
|
|
|
Amikor már nem tudsz mást kitalálni, amivel leszoríthatod a makacs kabintetőt
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024.11.12.
Utolsó módosítás: 2025.01.27.
Utolsó módosítás: 2025.01.27.