Pintér György - Múzeumi krimik
Még kissrác voltam, amikor egy napfényes délutánon Bajánsenyére kellett menni édesapámnak és elvitt magával. Őriszentpétert elhagyva a határőrs mellett, az út mentén fura, hatalmas "beton-bögréket" láttam az út szélén összeborítva, egyik oldalukon keskeny nyílással. Kérdeztem édesapámat, hogy ezek micsodák. Azt válaszolta, hogy betonerőd darabok. Meg hozzátette, a jugoszlávok ellen. Nem értettem a dolgot. Ekkor, ha nem is voltak puszipajtások népeink vezetői, Kádár és Tito, de hogy ellenség? Aztán elfelejtődött a dolog. Amikor aztán úton a főiskolára, Pécsre menet néhány vasútállomás környékén hasonló építményeket láttam, eszembe jutott, amit apámtól hallottam.
Jóval később felmerült a hírekben a "Rákosi-vonal" kifejezés. Nos erről lesz ma szó.
Volt idő, amikor a két Józsi bácsi, a vörös csillag árnyékában jóban volt. Joszif Visszarionovics és Joszip Broz, vagy ahogy jobban ismerik őket, Sztálin és Tito fegyvertársak voltak a náci Németország hadai elleni harcban. Bár a délszláv (ejtsd: jugoszláv) állam felszabadításában jeleskedtek ugyan szovjet és bolgár egységek, de a munka dandárját a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg partizánjai végezték el.
Nem akármilyen harc volt ez. Zavarosságában csak a délszláv állam széthullását kísérő háborúkhoz hasonlítható. Mivel 1941-ben a németek mellett olasz, bolgár és magyar csapatok is részt vettek a darabolásban, volt tennivaló bőven. Ha pedig hozzáteszem, hogy a horvát usztasa mozgalom, vagy éppen az ex-királyi hadsereg maradványaiból szervezett csetnikek sem voltak barátai az egységes, ámde kommunista vezetésű jugoszláv állam kialakításának, akkor érthető a káosz. No ebben a véres zsibvásárban próbált hatalmat szerezni és egy egységes délszláv államot létrehozni Tito partizánhadserege. A háború minden oldalról véres volt és kegyetlen.
1947-ig úgy nézett ki, minden rendben van a "béketáborban". Annyira, hogy magyar fiatalok építőbrigádjai segédkeztek a jugoszláv vasutak háború utáni helyreállításában. (Erről bővebben a "Tegnapelőtt" című magyar filmben.) De a magát többé kevésbé önerőből felszabadító Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, különösen külpolitikai téren egyre kevésbé viselte el a KOMINFORM – a sztálinista irányzatú kommunista pártok tájékoztató irodájának – beleszólását. Így szakításra került a sor, és az addig népszerű Tito hős partizánvezérből egyszeriben "az imperializmus láncos kutyája" lett. (Egy rövid ideig szóba került, hogy a NATO tagságot ajánl a titói Jugoszláviának, ha már a jugók F-84-gyel, F-86-tal röpködtek, sőt voltak a később a Kelly hőseiben szereplő Shermanjaik is.)
Akivel pedig a Szovjetunió rosszban volt, azzal a többi népi demokratikus állam sem lehetett jóban. Így kis hazánkban is elkezdődött a "Tito-szimpatizánsok" üldözése (lásd: Rajk-per). Persze a Drávától délre meg a "moszkovitákat" küldték Goli Otokra, a "politikai átnevelő" táborba, és az sem volt éppen üdülés.
1949. szeptember 29-én a magyar hadsereg lezárta a határt. Háborús tervek születtek egy magyar, illetve román területről induló támadással kapcsolatban. És megszületett az "igény" a Felsőszölnök és Kübekháza közötti 630 kilométer hosszú közös határ megerősítésére, egyfajta "Déli Védelmi Rendszer", avagy "Rákosi-vonal" létrehozására.
Az eredeti tervek szerint a Déli Védelmi Rendszer a következő objetumokból állt volna: 7687 harckocsi-, aknavető- és géppuska-tüzelőállás, 2000 harcálláspont és figyelőhely, 2469 megerősített óvóhely, 964 vasbeton géppuska-kupola, 219 tüzérségi erőd, 4158 kilométernyi harc- és közlekedőárok, 120 tankfedezék.
Készültek a lövészárkok, lövegállások, vasbeton géppuskafészkek, páncélkupolák akkori pénzben csillagászati összegekért. Aknamezők terültek a határmenti sávokra, a megbízhatatlannak mondott helyi, különösen a szerb anyanyelvű, vagy kötődésű lakosság egy részét kitelepítették. Körülbelül 2700 főt telepítettek ki az Alföld északabbra fekvő területeire. Ők később gyér kárpótlás után visszamehettek a zaj elültével eredeti lakóhelyükre.
A harci hiszti hatására a Néphadsereg létszámát nagyjából a háromszorosára emelték. Teljes lendülettel tartott a dolog Sztálin haláláig, illetve az ugyanebben az évben lezajlott trieszti felkelésig, ami megrontotta a viszonyt Tito és a Nyugat között.
Lassacskán megváltozott a poltikai helyzet, így okafogyottá vált a csillagászati árú beruházás. Évek múlva annyi maradt a nagy felbuzdulásból, amit jómagam láthattam az őriszentpéteri határőrs mellett az út szélén.
forrás:
https://index.hu/tudomany/tortenelem/2015/06/18/rakosi_deli_vedelmi_rendszer
https://index.indavideo.hu/video/Deli_vedvonal_a_szocializmusbol
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzeti_Felszabad%C3%ADt%C3%B3_Hadsereg_(Jugoszl%C3%A1via)
https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9li_v%C3%A9delmi_rendszer
https://merce.hu
Képek forrása:
https://m.blog.hu/fa/falanszter/image/bunker-m%C3%A9lyk%C3%BAt1.JPG
https://falanszter.blog.hu
Jóval később felmerült a hírekben a "Rákosi-vonal" kifejezés. Nos erről lesz ma szó.
Volt idő, amikor a két Józsi bácsi, a vörös csillag árnyékában jóban volt. Joszif Visszarionovics és Joszip Broz, vagy ahogy jobban ismerik őket, Sztálin és Tito fegyvertársak voltak a náci Németország hadai elleni harcban. Bár a délszláv (ejtsd: jugoszláv) állam felszabadításában jeleskedtek ugyan szovjet és bolgár egységek, de a munka dandárját a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg partizánjai végezték el.
Nem akármilyen harc volt ez. Zavarosságában csak a délszláv állam széthullását kísérő háborúkhoz hasonlítható. Mivel 1941-ben a németek mellett olasz, bolgár és magyar csapatok is részt vettek a darabolásban, volt tennivaló bőven. Ha pedig hozzáteszem, hogy a horvát usztasa mozgalom, vagy éppen az ex-királyi hadsereg maradványaiból szervezett csetnikek sem voltak barátai az egységes, ámde kommunista vezetésű jugoszláv állam kialakításának, akkor érthető a káosz. No ebben a véres zsibvásárban próbált hatalmat szerezni és egy egységes délszláv államot létrehozni Tito partizánhadserege. A háború minden oldalról véres volt és kegyetlen.
1947-ig úgy nézett ki, minden rendben van a "béketáborban". Annyira, hogy magyar fiatalok építőbrigádjai segédkeztek a jugoszláv vasutak háború utáni helyreállításában. (Erről bővebben a "Tegnapelőtt" című magyar filmben.) De a magát többé kevésbé önerőből felszabadító Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, különösen külpolitikai téren egyre kevésbé viselte el a KOMINFORM – a sztálinista irányzatú kommunista pártok tájékoztató irodájának – beleszólását. Így szakításra került a sor, és az addig népszerű Tito hős partizánvezérből egyszeriben "az imperializmus láncos kutyája" lett. (Egy rövid ideig szóba került, hogy a NATO tagságot ajánl a titói Jugoszláviának, ha már a jugók F-84-gyel, F-86-tal röpködtek, sőt voltak a később a Kelly hőseiben szereplő Shermanjaik is.)
Akivel pedig a Szovjetunió rosszban volt, azzal a többi népi demokratikus állam sem lehetett jóban. Így kis hazánkban is elkezdődött a "Tito-szimpatizánsok" üldözése (lásd: Rajk-per). Persze a Drávától délre meg a "moszkovitákat" küldték Goli Otokra, a "politikai átnevelő" táborba, és az sem volt éppen üdülés.
1949. szeptember 29-én a magyar hadsereg lezárta a határt. Háborús tervek születtek egy magyar, illetve román területről induló támadással kapcsolatban. És megszületett az "igény" a Felsőszölnök és Kübekháza közötti 630 kilométer hosszú közös határ megerősítésére, egyfajta "Déli Védelmi Rendszer", avagy "Rákosi-vonal" létrehozására.
Az eredeti tervek szerint a Déli Védelmi Rendszer a következő objetumokból állt volna: 7687 harckocsi-, aknavető- és géppuska-tüzelőállás, 2000 harcálláspont és figyelőhely, 2469 megerősített óvóhely, 964 vasbeton géppuska-kupola, 219 tüzérségi erőd, 4158 kilométernyi harc- és közlekedőárok, 120 tankfedezék.
Készültek a lövészárkok, lövegállások, vasbeton géppuskafészkek, páncélkupolák akkori pénzben csillagászati összegekért. Aknamezők terültek a határmenti sávokra, a megbízhatatlannak mondott helyi, különösen a szerb anyanyelvű, vagy kötődésű lakosság egy részét kitelepítették. Körülbelül 2700 főt telepítettek ki az Alföld északabbra fekvő területeire. Ők később gyér kárpótlás után visszamehettek a zaj elültével eredeti lakóhelyükre.
A harci hiszti hatására a Néphadsereg létszámát nagyjából a háromszorosára emelték. Teljes lendülettel tartott a dolog Sztálin haláláig, illetve az ugyanebben az évben lezajlott trieszti felkelésig, ami megrontotta a viszonyt Tito és a Nyugat között.
Lassacskán megváltozott a poltikai helyzet, így okafogyottá vált a csillagászati árú beruházás. Évek múlva annyi maradt a nagy felbuzdulásból, amit jómagam láthattam az őriszentpéteri határőrs mellett az út szélén.
forrás:
https://index.hu/tudomany/tortenelem/2015/06/18/rakosi_deli_vedelmi_rendszer
https://index.indavideo.hu/video/Deli_vedvonal_a_szocializmusbol
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzeti_Felszabad%C3%ADt%C3%B3_Hadsereg_(Jugoszl%C3%A1via)
https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9li_v%C3%A9delmi_rendszer
https://merce.hu
Képek forrása:
https://m.blog.hu/fa/falanszter/image/bunker-m%C3%A9lyk%C3%BAt1.JPG
https://falanszter.blog.hu
|
|
Bunker Mélykút mellett
|
|
|
Felszámolt betonkupolák
|
|
|
Betonbunker a fák között
|
|
|
Sztálin és Tito, a haragos druszák
|
|
|
A déli védelmi rendszer térképen
|
2024.09.07.
Utolsó módosítás: 2024.09.08.
Utolsó módosítás: 2024.09.08.