Stefan Juhar Taube
nincs, saját
Pintér György - Múzeumi krimik
Nem tudom, hogy mennyire kell elszánt makettezőnek lenni ahhoz, hogy a strandon fekve, a fáról lehulló anyagokat felhasználhatónak tekintse valaki.
Hát velem megtörtént. A juharfa termése már kiskoromtól fogva megragadott, ahogy helikopter rotorjához hasonlóan pörögve hullik alá. Akkor még nem tudtam a fizikáját, csak amikor vitorlázórepülni tanultam, hogy ez egy dugóhúzó, hiszen aszimmetrikus átesés történt.
Ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ezt az aszimmetriát ismét szimmetrikussá tenném és kapnék egy repülőképes szárnyat.
A "fejlesztés" kétféle vezérsíkot eredményezett, és egy korlátozottan repülőképes bio-repülőgépet :)
Természetesen a felhasznált anyagokkal eléggé nehéz volt szépen, stabilan repülő szerkezetet alkotni, mert nehéz volt két viszonylag egyforma "fél-szárnyat" találni. Az orrsúlyt az egyik termésben hagyott mag tömege határozta meg, amit a "berepülés" tapasztalatai alapján lehetett korrigálni nehezebb kavics, vagy könnyebb kismag - esetleg hangya - pilótával. A fűszálas rögzítés sem engedett túl sok precizitást, de ragasztó híján (illetve a bio titulus megtartása miatt) a szerkezet egybentartásához szükséges volt a használata. A designon talán nem rontott nagyon.
A Taube nevet műértő makettező kollegám, Propellerfanatic találta ki rá a scratch-build topikban, mert nagyon emlékeztet az Etrich-Rumpler Taube típusú drótkerítésre ez a szárny-alak.
Remélem, ezzel a cikkemmel egy kis mosolyt (legalább egy elnézőt...) tudok csalni makettezőtársaim arcára, akik talán már az egyik korábbi cikkem miatt nem is csodálkoznak, hogy ennyi marhaságot összehordok egy már-már elmebetegnek tűnő tákolmányról :)
Hát velem megtörtént. A juharfa termése már kiskoromtól fogva megragadott, ahogy helikopter rotorjához hasonlóan pörögve hullik alá. Akkor még nem tudtam a fizikáját, csak amikor vitorlázórepülni tanultam, hogy ez egy dugóhúzó, hiszen aszimmetrikus átesés történt.
Ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ezt az aszimmetriát ismét szimmetrikussá tenném és kapnék egy repülőképes szárnyat.
A "fejlesztés" kétféle vezérsíkot eredményezett, és egy korlátozottan repülőképes bio-repülőgépet :)
Természetesen a felhasznált anyagokkal eléggé nehéz volt szépen, stabilan repülő szerkezetet alkotni, mert nehéz volt két viszonylag egyforma "fél-szárnyat" találni. Az orrsúlyt az egyik termésben hagyott mag tömege határozta meg, amit a "berepülés" tapasztalatai alapján lehetett korrigálni nehezebb kavics, vagy könnyebb kismag - esetleg hangya - pilótával. A fűszálas rögzítés sem engedett túl sok precizitást, de ragasztó híján (illetve a bio titulus megtartása miatt) a szerkezet egybentartásához szükséges volt a használata. A designon talán nem rontott nagyon.
A Taube nevet műértő makettező kollegám, Propellerfanatic találta ki rá a scratch-build topikban, mert nagyon emlékeztet az Etrich-Rumpler Taube típusú drótkerítésre ez a szárny-alak.
Remélem, ezzel a cikkemmel egy kis mosolyt (legalább egy elnézőt...) tudok csalni makettezőtársaim arcára, akik talán már az egyik korábbi cikkem miatt nem is csodálkoznak, hogy ennyi marhaságot összehordok egy már-már elmebetegnek tűnő tákolmányról :)
|
| P4300001 |
|
| P4300002 |
|
| P4300003 |
|
| P4300004 |
|
| P4300005 |
|
| P4300006 |
2008.02.05.
Utolsó módosítás: 2008.04.01.
Utolsó módosítás: 2008.04.01.