North American P-51B Mustang
1:72, Hobby Boss
Pintér György - Múzeumi krimik
Ez a gép már régi vágyam volt, legfőképpen azért, mert még a szolnoki makett kiállításon/versenyen szereztem egy HAD matricaívet, „U.S. Air Force over Hungary” néven, ami három Mustang elkészítését tette lehetővé - mindegyik a B verzió volt. Korábban Bud Anderson „Old Crow” nevű gépét akartam elkészíteni, de végül meggondoltam magam, így Robert C. Curtis és az Ő Julie-je mellett döntöttem.
Azt hiszem magát a típust nem kell bemutatni, a II. világháború legendás vadásza, az akkori motoros vadászgépek közül az egyik legnagyobb teljesítményű.
A makett:
A Hobby Boss készlete, P-51C ’Mustang’ Fighter néven kapható. A dobozon az ábra nem kidolgozott, viszont színes festési útmutató van, a keretek pedig egy fekete, műanyag dobozkába vannak belepattintva, ami tökéletesen védi őket.
Maga a géptörzs és a szárnyak egy darabból állnak, amiknek így egész jó súlya van. Mivel két gép elkészítését kínálja fel a készlet, -egy britet és egy amerikait- kétféle kabintetőt kapunk; a brit géphez egy buborék alakú Malcolm kabintetőt, Don Gentile Mustangjához pedig a B szériánál megszokott szögletes formát.
A Hobby Boss több dologban is megkönnyíti a munkát. Például a géptörzs egybe van öntve, így nem kell azzal tölteni az időt, hogy eltüntessük a középen húzódó illesztési vonalat. A kabinbelsőről viszont már nem lehet túl sok jót mondani. Az ülés és a műszerfal nem jól kidolgozott, a botkormányt pedig egyszerűen megoldotta egy beépített kis műanyagrúd. Így utólag nézve nem túl nagy probléma, hiszen szinte semmit sem látni a kabinbelsőből, így hogy a kabintető zárva van.
A szárnyak jól illeszkedtek a törzshöz, kevés tömítő is elég volt rá. Az orrára valamivel több kellett, és nagyjából ennyivel ki is merült a tömítés. Ezt sok csiszolás és csinosítgatás követte egészen addig, amíg el nem tűnt az összes hézag.
A futómű is egyszerű és jó. A futóakna színét a Revell citromsárga, és 39-es olívzöld színeinek keverékéből készítettem. A légcsavar fixen van rögzítve.
A festés Revell színekkel készült, 90-es ezüsttel a gép csaknem egész felülete, „Lufthansa sárgával” a csíkok a szárnyakon. Itt nem volt különösebb probléma, csak a csíkokon kellett utólag javítani, kicsit elcsúsztak. Az orr elejét és a légcsavarkúpot a Hobby Color vörös színével festettem, a kabintető előtt húzódó csík pedig szintén 39-es Revell olívzöld. A száradás után felvittem egy réteg lakkot, előtte pedig kihegyezett grafitceruzával kiemeltem a panelvonalakat.
Ezután következett a gép felmatricázása. Ez a már említett HAD matricasorból készült, Robert C. Curtis hadnagy gépe. Ezekkel nem volt semmi probléma, szépen megtapadtak a makett felületén. A jobb szárny alsó részére elég kényelmetlen volt felhelyezni a felségjelzést, a pitotcső útban volt. A csillag széle kicsit be lett vágva, úgy sikerült hozzáilleszteni, bár lehetne jobb is. A matricák felhelyezése után újabb réteg lakk következett, két- három nap száradás után pedig elkészült a makett.
Összességében hamar elkészült a gép, és elégedett vagyok vele. Persze lehetett volna még csinosítgatni, feljavításokat csinálni, de egyelőre az én szintemnek ez megfelel. Szerintem a Hobby Boss készletekből jópofa maketteket lehet összehozni, mindenkinek ajánlom.
Azt hiszem magát a típust nem kell bemutatni, a II. világháború legendás vadásza, az akkori motoros vadászgépek közül az egyik legnagyobb teljesítményű.
A makett:
A Hobby Boss készlete, P-51C ’Mustang’ Fighter néven kapható. A dobozon az ábra nem kidolgozott, viszont színes festési útmutató van, a keretek pedig egy fekete, műanyag dobozkába vannak belepattintva, ami tökéletesen védi őket.
Maga a géptörzs és a szárnyak egy darabból állnak, amiknek így egész jó súlya van. Mivel két gép elkészítését kínálja fel a készlet, -egy britet és egy amerikait- kétféle kabintetőt kapunk; a brit géphez egy buborék alakú Malcolm kabintetőt, Don Gentile Mustangjához pedig a B szériánál megszokott szögletes formát.
A Hobby Boss több dologban is megkönnyíti a munkát. Például a géptörzs egybe van öntve, így nem kell azzal tölteni az időt, hogy eltüntessük a középen húzódó illesztési vonalat. A kabinbelsőről viszont már nem lehet túl sok jót mondani. Az ülés és a műszerfal nem jól kidolgozott, a botkormányt pedig egyszerűen megoldotta egy beépített kis műanyagrúd. Így utólag nézve nem túl nagy probléma, hiszen szinte semmit sem látni a kabinbelsőből, így hogy a kabintető zárva van.
A szárnyak jól illeszkedtek a törzshöz, kevés tömítő is elég volt rá. Az orrára valamivel több kellett, és nagyjából ennyivel ki is merült a tömítés. Ezt sok csiszolás és csinosítgatás követte egészen addig, amíg el nem tűnt az összes hézag.
A futómű is egyszerű és jó. A futóakna színét a Revell citromsárga, és 39-es olívzöld színeinek keverékéből készítettem. A légcsavar fixen van rögzítve.
A festés Revell színekkel készült, 90-es ezüsttel a gép csaknem egész felülete, „Lufthansa sárgával” a csíkok a szárnyakon. Itt nem volt különösebb probléma, csak a csíkokon kellett utólag javítani, kicsit elcsúsztak. Az orr elejét és a légcsavarkúpot a Hobby Color vörös színével festettem, a kabintető előtt húzódó csík pedig szintén 39-es Revell olívzöld. A száradás után felvittem egy réteg lakkot, előtte pedig kihegyezett grafitceruzával kiemeltem a panelvonalakat.
Ezután következett a gép felmatricázása. Ez a már említett HAD matricasorból készült, Robert C. Curtis hadnagy gépe. Ezekkel nem volt semmi probléma, szépen megtapadtak a makett felületén. A jobb szárny alsó részére elég kényelmetlen volt felhelyezni a felségjelzést, a pitotcső útban volt. A csillag széle kicsit be lett vágva, úgy sikerült hozzáilleszteni, bár lehetne jobb is. A matricák felhelyezése után újabb réteg lakk következett, két- három nap száradás után pedig elkészült a makett.
Összességében hamar elkészült a gép, és elégedett vagyok vele. Persze lehetett volna még csinosítgatni, feljavításokat csinálni, de egyelőre az én szintemnek ez megfelel. Szerintem a Hobby Boss készletekből jópofa maketteket lehet összehozni, mindenkinek ajánlom.
|
|
DSCF1918
|
|
|
makett1
|
|
|
makett78
|
|
|
Robert C. Curtis a Mustangja előtt (azt hiszem itt már századosi rendfokozatban)
|
|
|
Robert C. Curtis Mark V Spitfire típusú gépében, mellyel első légi győzelmét szerezte
|
2014.07.17.
Utolsó módosítás: 2014.07.19.
Utolsó módosítás: 2014.07.19.