Pintér György - Múzeumi krimik
Magát a kitet nagyon sokan ismerik közelebbről is. Én csak a saját "élményeimet" szeretném megosztani. A gyönyörűséget még anno 2004-ben vásároltam. Vigyorogva siettem hazafelé, végre sikerült hozzájutnom a régóta áhított 88-ashoz. Mikor hazaértem és kinyitottam a dobozt, akkor döbbentem rá, hogy az árcédulán egy nullával több szerepel annál, mint amit a makett reális értéke képvisel.
Maga az öntvény egy méregzöld anyag, mely merev és alig alakítható, formálható. Utálom, mikor a makettgyártók ilyen sötét műanyaggal dolgoznak. A felület monotóniáját kiemelkedő panelvonalak törik meg. Az átlátszó alkatrészek inkább csak áttetszőek. Az üvegezett orr-rész nem szögletes, hanem inkább kerek. A matrica a legalapvetőbb jelzéseket tartalmazza.
Körülbelül két éve szántam rá magam, hogy megpróbálok valamit kihozni ebből az izéből.
A következő feljavítókészleteket használtam a nagy Stukám elkészítéséhez:):
-1 doboz sör (ez a hangulatomon is javított),
-1 doboz tik-tak,
-1 CD-tok,
-1 öntőkeret,
-különböző vastagságú drótok
Az építés
Kezdjük a kabinnal. Kapunk egy padlólemezt, két ülést és kormányt. A többit oldjam meg magam. Az alsó lövész gondolájánál az ajtót nyitott állapotban szerettem volna megjeleníteni, ezért azt kettévágtam és a falait elvékonyítottam. Természetesen a 2 mm vastag ablakokat kicseréltem. A műszerek és kezelőszervek a fent említett kiegészítők felhasználásával készültek. A műszerfalat két összeragasztott rézlapból alakítottam ki (sajnos akárhogy forgattam, sehogy sem sikerült normális képet készítenem a kabinról).
Miután ezzel elkészültem, összeragasztottam a két törzsfelet. A kiemelkedő panelvonalakat az alkatrészeken lecsiszoltam és újrakarcoltam. A kabintetőt kettévágtam, hogy a hátsó részét, melyet a valóságban vészleoldással el lehetett távolítani, kialakítsam.
Következhetett az üvegezett orr-rész. Vetítőfóliából nem akartam újat húzni, mert tartottam attól, hogy nem lesz elég szögletes. Ezért tik-tak-os dobozból méretre vágtam az ablakokat és abból építettem fel az egészet. Egyetlen hátulütője, hogy elég vastag.
Felragasztottam a szárnyakat. A futóműgondolák ugyanolyan részletesek, mint a kabin. Azokat is próbáltam házilag feltuningolni. A gondolaajtók sörösdobozból, a többi öntőkeretből készült. A farokfutót is megpiszkáltam egy kicsit.
Következhetett a Jumo 211J-1-es motor. Amit a gyártó mellékelt, azt elfelejthetjük. Először a motorburkolatot vékonyítottam el és fúrtam rá egy lyukat. Ide belülről vetítőfóliát ragasztottam, hogy később lehessen látni a műszereket. A hűtőzsalukat kivágtam, majd a jó öreg sörösdoboz-technika alkalmazásával pótoltam. Ugyanezt tettem az örvlemezekkel is.
Maga a motorblokk túl keskeny, ezért a két fél közé ragasztottam még vagy 2 mm műgyantát. Miután megformáltam a motorblokkot, ragasztottam fel csöveket, kötyüket meg amit a képeken láttam.
A légcsavartollakat levágtam a légcsavarkúpról és megigazítottam azokat.
Következtek a bombafüggesztők. Ezek távolról sem hasonlítottak az eredetire, ezért ebből is újat kellett készítenem. Az SC-250-es bombák szárnyait szintén kicseréltem.
A zuhanóféklapokról a Revell valahogy elfeledkezett, ezért ezt is pótolnom kellett.
Festés
Na ezt nem vittem túlzásba. Humbrol 65, 30, 91 és Revell 15-ös festékkel fújtam. Általában elkövetem azt a hibát, hogy ha túl sokáig bűvölök valamit, néhány hónap után elfogy a türelmem és a festést csak összecsapom. Ez esetben szintén ez történt. A panelvonalakat befolyattam, felkerültek a matricák, egy kis kipufogókorom és végül a matt lakk.