Mikojan-Gurjevics MiG-15bis Fagot
1:72, Kovozavody Prostéjov (KP)
No.12 (1979)
Pintér György - Múzeumi krimik
Egy újabb makett a régi építéseimből...
Azt hiszem, a repülés iránt rajongóknak nem kell különösen bemutatni a MiG-15-öt. A "tizenötöst" a Magyar Néphadsereg is rendszeresítette több alváltozatban is, és az utolsó repülőképes példányai egészen a 70-es évek legvégéig szolgálatban maradtak.
A KP csehszlovák makettgyártó kitjei hasonló legendák voltak, nagyon sok makettező kezdte a hobbit ezeken a műanyag repcsiken. Sokáig nagyon más alternatíva nem is igen volt kis hazánkban, talán csak a szerencsés fővárosiaknak adatot meg, hogy vasfüggönyön túli termékekkel is dolgozhattak.
Régóta dédelgetett tervem volt, hogy ezt a legendás kisrepülőt a legendás KP alapból megépítem, de úgy, hogy megpróbálom belőle és magamból a legtöbbet kihozni a rendelkezésemre álló eszközökkel és ismerettel.
Valami izgalmasat, egzotikusabb felségjelű gépet szerettem volna készíteni. Túrtam a netet, könyveket, mígnem ráakadtam Tom Cooper és szerzőtársai által publikált Arab Migs sorozatra. Az első kötet a MiG-15 és 17 történetével foglalkozik, miként kerültek az arab országokba ezek a szovjet vadászok, mely alakulatoknál használták őket és a legfőbb erénye, hogy eredeti fotók és szemtanúk alapján a gépek festését is rekonstruálják. A sorozat későbbi részeiben természetesen az előző részekhez is visszanyúltak és ahol vagy amely időszakról több, újabb infóhoz jutnak, azt a könyv elején kiegészítések és hivatkozások formájában leközlik.
Szóval ezekben a könyvekben találtam az egyiptomi MiG-15-ökről meg szinte mindent és az érdekes zöld-fehér-zöld felségjeles gépek azonnal megtetszettek. Szerencsémre nem sok keresgélés után az evilbéjen matricát is találtam, bár tizenpár évvel ezelőtt még nem volt ennyire telítve a piac. Ha a tizenötösről volt szó, leginkább a Varsói Szerződés országai, azon belül is lengyel, cseh, NDK, némi magyar matrica volt elérhető és persze a koreai háborús gépek dömpingje, melyeknek egy részéről azóta kiderült, hogy nem pontosak, vagy egyszerűen a matricakészítő fantáziája volt túl élénk.
A következő lépésben szerencsémre megjelentek a Pavla gyanták (sajnos már el is tűntek), a gyártó egyik célpontjai a KP makettek voltak, így gyorsan beszereztem a MiG-15-höz készült kabint. A gyanta kabinbelsőhöz egy kristálytiszta vákuumhúzott kabintető is járt.
Így már minden a kezemben volt, amit akkoriban úgy gondoltam, szükséges lehet egy tisztességes kinézetű 15-ös elkészítéséhez.
Első lépésben a szárnyakat, vezérsíkokat, törzsfeleket lecsiszoltam, políroztam majd a +4 cseh kiadó MiG-15 típusváltozatairól szóló kiadványában található 1/72 rajzok alapján elkezdtem bekarcolgatni a panelvonalakat. Szegecselni nem szerettem volna, az a mai napig megosztó téma, kell-e vagy sem. Akkor nekem nem kellett. :) Egy-két vonalnál ezért csalni kellett.
Közben a Pavla gyanta kabint kifestettem és részleteztem, majd következett a törzsfelek összeilletése, a szárnyak és vezérsíkok felragasztása. Itt azért volt munka. Aki épített KP modellt az tisztában a készletek hiányosságaival. Sok-sok munkaóra ment el a tömítéssel, polírozással, majd újbóli tömítéssel és polirízással... Emlékeim szerint a szívócsatorna-törzs illeszkedése volt a legtragikusabb. Talán még tejfölös pohárból kivágott lapokkal is próbáltam az alkatrészek közötti szintkülönbségeket eltüntetni. Itt már éreztem, hogy kezd a lelkesedésem lelohadni és biztos csuklottak páran Csehországban.
A póttartályok emlékeim szerint annyira deformálódottak voltak, hogy ezeket egy másik KP készletből, a MiG-17PF-ből vettem "kölcsön". A fedélzeti fegyverek hüvelykivető nyílását kifúrtam és kifaragtam. A fegyverek csöveit különböző méretű injekciós csövekből készítettem.
A sok tömítés, csiszolás, polírozás után a gép kapott egy komolyabb tiszta szeszes fürdőt zsír- és portalanítás céljából.
A vákuumhúzott tetőtől féltem, mert nem sok tapasztalatom volt velük a múltban. Annyit tudtam, hogy a kivágásukkal el lehet rontani mindent, de ha az sikerül, akkor a helyére ragasztásban lehet egy-két bukfenc nekem, mint laikusnak. A netről néztem le egy számomra bevált technikát, miszerint gyurmát, vagy agyagot raknak a tető belsejébe, hogy teljesen kitöltse belülről azt. Így ha megfogom, akkor sem fog berogyni a vékony műanyag, nem deformálódik, vagy törik meg véletlenül. Óvatosan orvosi szikével körbevágtam, de kb. 1-1,5 mm-rel túlméretésre és folyamatosan a helyére próbálgatva vágtam a végső méretre.
A készre vágott kabintetőt alaposan zsírtalanítottam a gyurma után és ciánakriláttal a végső helyére ragasztottam. Itt nekem az anyagok különbözősége miatt más ragasztó nem működött egyáltalán. Kicsit féltem, hogy a gőzétől beopálosodik, de csodák csodájára ez nem történt meg, tiszta maradt.
Maszkolás után alapozó és alumíniumszín következett. A festékek a Vallejo Model Air festékei voltak.
Következett a matricázás, panelezés és a végén egy védőlakk réteg.
A szárnyak felső felületén a fekete (vagy sötétszürke) védőfestést nem festettem fel, mert több fényképet is tanulmányozva nem tudtam egyértelműen megállapítani, hogy volt-e minden gépen, vagy sem és ha volt, akkor milyen színnel... Így maradt a semmi, a későbbi felfestés lehetőségét azért meghagyva. Természetesen azóta még több információm van és voltak felfestve "járócsíkok", de színűk még mindig kérdéses számomra, de a fekete a legvalószínűbb.
A makett nem lett tökéletes, de úgy gondolom, sokat kihoztam az öreg KP-ből. Bár ha lett volna még kitartásom és lendületem, lehetett volna több dologra is jobban figyelni. Például később vettem észre, hogy a futó mechanikus helyzetjelző "katonái" lemaradtak, pedig sokat dobtak volna a látványon. Hiányzik a gerincről egy antenna, a rádió szálantennája több, mint kérdéses, hogy fel volt-e szerelve ezeken a változatokon, a különböző alumínium panelek színét jobban hangsúlyozhattam volna, kicsit jobban részletezhettem volna a futógondolákat, stb... de ez már így veszett.
1952-ben egyiptomi tisztek (Free Officers Society néven váltak ismertté) megbuktatták és elűzték Farouk egyiptomi királyt a hatalomból és az országból, majd átvették a hatalmat Gamal Abdel Nasszer vezetésével. Néhány turbulens év alatt a nyugatbarát politikától egyre csak távolodott Egyiptom. Mivel az újonnan született izraeli állam folyamatos és nagyarányú haderőfejlesztésekbe kezdett, a nacionalista egyiptomi vezetésnek kénytelen-kelletlen lépést kellet tartani szomszédaival. A korábban beszerzett angol eredetű korai sugárhajtású gépek, mint a Vampire és Meteor, csak kisebb példányszámban álltak rendelkezésre és az új egyiptomi vezetés folyamatosan távolodott a brit koronától, az angol csapatok kivonását követelve az országból. Egy 1955-ös izraeli bombázás ráébresztette Nasszert és hadvezetését Egyiptom sebezhetőségére, így az egyiptomi hadsereg fejlesztése prioritást kezdett élvezni. 1955-ben megpróbáltak amerikai fegyvereket, köztük repülőgépeket is beszerezni, de az amerikaiak cserébe egyiptomi bázisokat kértek. Természetesen ez elfogadhatatlan volt, a távozó angolok helyébe egy másik ország katonái érkeztek volna. Így az amerikai forrás is elapadni látszott.
Mindeközben 1955 márciusában Nasszer titokban találkozott a kairói szovjet nagykövettel, hogy megvitassák egy lehetséges szovjet-egyiptomi fegyverüzlet részleteit. A szovjetek az eladásokat megtagadták de továbbították a kérést a csehszlovákok felé. Tárgyalások, kölcsönös látogatások és diplomáciai tapogatózások, manőverezések után Csehszlovákiát, mint pajzsot használva a szovjetek a háttérben rábólintottak a kérésre és az üzlet megköttetett.
1955. szeptember 12-én Kairó és Prága aláírta a szerződést, mely szerint Csehszlovákia leszállít 80 darab MiG-15-öt, 20 darab Il-28-at, tankokat, önjáró tüzérségi eszközöket, lövészpáncélosokat, stb. 1955. szeptember 27-én Nasszer bejelentette hivatalosan, hogy az üzletet megkötötték, nem kis sokkot okozva Washingtonnak, Londonnak és természetesen a szomszédos Izraelnek. David Ben Gurion, Izrael állam miniszterelnöke utasította vezérkari főnökét, hogy Izrael készüljön háborúra.
Operaton 105 kódnéven megkezdődött a cseh instruktorok, kiképzők, műszaki szakemberek és természetesen a haditechnika, köztük a MiG-15 szállítása Egyiptomba. Szovjet teherszállító hajók vitték az eszközöket Alexandria kikötőjébe. Ezzel Egyiptom hosszú időre a szovjet fegyverek korszakába lépett.
A történelem pikantériája, hogy pár hónapig mind brit, mind a szocialista Csehszlovákia katonái egyszerre voltak jelen Egyiptom földjén egy légbázison belül, mivel az utolsó brit katona csak 1956 áprilisában hagyta el az Abu Suweir bázist, miközben már javában folyt a bázison a csehszlovákok vezette MiG-15 tréning a kiválasztott egyiptomi pilótáknak.
Az új vadászok 1956. január 15-én egy 12 gépes kötelékrepüléssel mutatkoztak be Kairó felett az ország civil lakosságának.
Kicsit több, mint fél évvel később, 1956 októberében pedig már át is estek a háború tűzkeresztségén az egyiptomi MiG-ek, kitört a Szuezi Válság néven elhíresült második arab-izraeli háború francia és brit katonai részvétellel, de ez már egy külön sztori.
Az egyiptomi MiG-15bis-ek és UTI-k rendszerbeállításuk kezdetétől egészen 1958-ig a REAF zöld-fehér-zöld csillagos-félholdas felségjelét használták, fekete azonosító csíkokkal a törzs hátsó részen és szárnyakon alul-felül. A legtöbb gépen semmilyen azonosító szám, fedélzeti szám nem volt felfestve, századjelvények sem voltak láthatóak. A gépek natúr metál (alumínium) színűek voltak. A futóműaknák, futószárak és a kabin kékes-sötétszürke színre voltak festve.
Egy ebből a korszakból származó MiG-15bis (valójában S 103) 1/72-es makettjét kívántam megjeleníteni (több-kevesebb sikerrel) a KP kitjéből.
Tom Cooper, David Nicolle: Arab MiGs part 1 és part 2
+4 Publication: MiG-15
Azt hiszem, a repülés iránt rajongóknak nem kell különösen bemutatni a MiG-15-öt. A "tizenötöst" a Magyar Néphadsereg is rendszeresítette több alváltozatban is, és az utolsó repülőképes példányai egészen a 70-es évek legvégéig szolgálatban maradtak.
A KP csehszlovák makettgyártó kitjei hasonló legendák voltak, nagyon sok makettező kezdte a hobbit ezeken a műanyag repcsiken. Sokáig nagyon más alternatíva nem is igen volt kis hazánkban, talán csak a szerencsés fővárosiaknak adatot meg, hogy vasfüggönyön túli termékekkel is dolgozhattak.
Régóta dédelgetett tervem volt, hogy ezt a legendás kisrepülőt a legendás KP alapból megépítem, de úgy, hogy megpróbálom belőle és magamból a legtöbbet kihozni a rendelkezésemre álló eszközökkel és ismerettel.
Valami izgalmasat, egzotikusabb felségjelű gépet szerettem volna készíteni. Túrtam a netet, könyveket, mígnem ráakadtam Tom Cooper és szerzőtársai által publikált Arab Migs sorozatra. Az első kötet a MiG-15 és 17 történetével foglalkozik, miként kerültek az arab országokba ezek a szovjet vadászok, mely alakulatoknál használták őket és a legfőbb erénye, hogy eredeti fotók és szemtanúk alapján a gépek festését is rekonstruálják. A sorozat későbbi részeiben természetesen az előző részekhez is visszanyúltak és ahol vagy amely időszakról több, újabb infóhoz jutnak, azt a könyv elején kiegészítések és hivatkozások formájában leközlik.
Szóval ezekben a könyvekben találtam az egyiptomi MiG-15-ökről meg szinte mindent és az érdekes zöld-fehér-zöld felségjeles gépek azonnal megtetszettek. Szerencsémre nem sok keresgélés után az evilbéjen matricát is találtam, bár tizenpár évvel ezelőtt még nem volt ennyire telítve a piac. Ha a tizenötösről volt szó, leginkább a Varsói Szerződés országai, azon belül is lengyel, cseh, NDK, némi magyar matrica volt elérhető és persze a koreai háborús gépek dömpingje, melyeknek egy részéről azóta kiderült, hogy nem pontosak, vagy egyszerűen a matricakészítő fantáziája volt túl élénk.
Ős Kovozavody
Sokunknak ismerős Jaroslav Velc festménye. Az ő csodálatos festményei díszítették az ős KP makettek dobozait.
A következő lépésben szerencsémre megjelentek a Pavla gyanták (sajnos már el is tűntek), a gyártó egyik célpontjai a KP makettek voltak, így gyorsan beszereztem a MiG-15-höz készült kabint. A gyanta kabinbelsőhöz egy kristálytiszta vákuumhúzott kabintető is járt.
Így már minden a kezemben volt, amit akkoriban úgy gondoltam, szükséges lehet egy tisztességes kinézetű 15-ös elkészítéséhez.
Első lépésben a szárnyakat, vezérsíkokat, törzsfeleket lecsiszoltam, políroztam majd a +4 cseh kiadó MiG-15 típusváltozatairól szóló kiadványában található 1/72 rajzok alapján elkezdtem bekarcolgatni a panelvonalakat. Szegecselni nem szerettem volna, az a mai napig megosztó téma, kell-e vagy sem. Akkor nekem nem kellett. :) Egy-két vonalnál ezért csalni kellett.
Közben a Pavla gyanta kabint kifestettem és részleteztem, majd következett a törzsfelek összeilletése, a szárnyak és vezérsíkok felragasztása. Itt azért volt munka. Aki épített KP modellt az tisztában a készletek hiányosságaival. Sok-sok munkaóra ment el a tömítéssel, polírozással, majd újbóli tömítéssel és polirízással... Emlékeim szerint a szívócsatorna-törzs illeszkedése volt a legtragikusabb. Talán még tejfölös pohárból kivágott lapokkal is próbáltam az alkatrészek közötti szintkülönbségeket eltüntetni. Itt már éreztem, hogy kezd a lelkesedésem lelohadni és biztos csuklottak páran Csehországban.
A póttartályok emlékeim szerint annyira deformálódottak voltak, hogy ezeket egy másik KP készletből, a MiG-17PF-ből vettem "kölcsön". A fedélzeti fegyverek hüvelykivető nyílását kifúrtam és kifaragtam. A fegyverek csöveit különböző méretű injekciós csövekből készítettem.
A sok tömítés, csiszolás, polírozás után a gép kapott egy komolyabb tiszta szeszes fürdőt zsír- és portalanítás céljából.
A vákuumhúzott tetőtől féltem, mert nem sok tapasztalatom volt velük a múltban. Annyit tudtam, hogy a kivágásukkal el lehet rontani mindent, de ha az sikerül, akkor a helyére ragasztásban lehet egy-két bukfenc nekem, mint laikusnak. A netről néztem le egy számomra bevált technikát, miszerint gyurmát, vagy agyagot raknak a tető belsejébe, hogy teljesen kitöltse belülről azt. Így ha megfogom, akkor sem fog berogyni a vékony műanyag, nem deformálódik, vagy törik meg véletlenül. Óvatosan orvosi szikével körbevágtam, de kb. 1-1,5 mm-rel túlméretésre és folyamatosan a helyére próbálgatva vágtam a végső méretre.
A készre vágott kabintetőt alaposan zsírtalanítottam a gyurma után és ciánakriláttal a végső helyére ragasztottam. Itt nekem az anyagok különbözősége miatt más ragasztó nem működött egyáltalán. Kicsit féltem, hogy a gőzétől beopálosodik, de csodák csodájára ez nem történt meg, tiszta maradt.
Maszkolás után alapozó és alumíniumszín következett. A festékek a Vallejo Model Air festékei voltak.
MiG-15bis
1:72 KP
1:72 KP
Következett a matricázás, panelezés és a végén egy védőlakk réteg.
A szárnyak felső felületén a fekete (vagy sötétszürke) védőfestést nem festettem fel, mert több fényképet is tanulmányozva nem tudtam egyértelműen megállapítani, hogy volt-e minden gépen, vagy sem és ha volt, akkor milyen színnel... Így maradt a semmi, a későbbi felfestés lehetőségét azért meghagyva. Természetesen azóta még több információm van és voltak felfestve "járócsíkok", de színűk még mindig kérdéses számomra, de a fekete a legvalószínűbb.
A makett nem lett tökéletes, de úgy gondolom, sokat kihoztam az öreg KP-ből. Bár ha lett volna még kitartásom és lendületem, lehetett volna több dologra is jobban figyelni. Például később vettem észre, hogy a futó mechanikus helyzetjelző "katonái" lemaradtak, pedig sokat dobtak volna a látványon. Hiányzik a gerincről egy antenna, a rádió szálantennája több, mint kérdéses, hogy fel volt-e szerelve ezeken a változatokon, a különböző alumínium panelek színét jobban hangsúlyozhattam volna, kicsit jobban részletezhettem volna a futógondolákat, stb... de ez már így veszett.
Hogyan is kerültek ezek a gépek a fáraók földjére
1952-ben egyiptomi tisztek (Free Officers Society néven váltak ismertté) megbuktatták és elűzték Farouk egyiptomi királyt a hatalomból és az országból, majd átvették a hatalmat Gamal Abdel Nasszer vezetésével. Néhány turbulens év alatt a nyugatbarát politikától egyre csak távolodott Egyiptom. Mivel az újonnan született izraeli állam folyamatos és nagyarányú haderőfejlesztésekbe kezdett, a nacionalista egyiptomi vezetésnek kénytelen-kelletlen lépést kellet tartani szomszédaival. A korábban beszerzett angol eredetű korai sugárhajtású gépek, mint a Vampire és Meteor, csak kisebb példányszámban álltak rendelkezésre és az új egyiptomi vezetés folyamatosan távolodott a brit koronától, az angol csapatok kivonását követelve az országból. Egy 1955-ös izraeli bombázás ráébresztette Nasszert és hadvezetését Egyiptom sebezhetőségére, így az egyiptomi hadsereg fejlesztése prioritást kezdett élvezni. 1955-ben megpróbáltak amerikai fegyvereket, köztük repülőgépeket is beszerezni, de az amerikaiak cserébe egyiptomi bázisokat kértek. Természetesen ez elfogadhatatlan volt, a távozó angolok helyébe egy másik ország katonái érkeztek volna. Így az amerikai forrás is elapadni látszott.
Mindeközben 1955 márciusában Nasszer titokban találkozott a kairói szovjet nagykövettel, hogy megvitassák egy lehetséges szovjet-egyiptomi fegyverüzlet részleteit. A szovjetek az eladásokat megtagadták de továbbították a kérést a csehszlovákok felé. Tárgyalások, kölcsönös látogatások és diplomáciai tapogatózások, manőverezések után Csehszlovákiát, mint pajzsot használva a szovjetek a háttérben rábólintottak a kérésre és az üzlet megköttetett.
1955. szeptember 12-én Kairó és Prága aláírta a szerződést, mely szerint Csehszlovákia leszállít 80 darab MiG-15-öt, 20 darab Il-28-at, tankokat, önjáró tüzérségi eszközöket, lövészpáncélosokat, stb. 1955. szeptember 27-én Nasszer bejelentette hivatalosan, hogy az üzletet megkötötték, nem kis sokkot okozva Washingtonnak, Londonnak és természetesen a szomszédos Izraelnek. David Ben Gurion, Izrael állam miniszterelnöke utasította vezérkari főnökét, hogy Izrael készüljön háborúra.
Operaton 105 kódnéven megkezdődött a cseh instruktorok, kiképzők, műszaki szakemberek és természetesen a haditechnika, köztük a MiG-15 szállítása Egyiptomba. Szovjet teherszállító hajók vitték az eszközöket Alexandria kikötőjébe. Ezzel Egyiptom hosszú időre a szovjet fegyverek korszakába lépett.
A történelem pikantériája, hogy pár hónapig mind brit, mind a szocialista Csehszlovákia katonái egyszerre voltak jelen Egyiptom földjén egy légbázison belül, mivel az utolsó brit katona csak 1956 áprilisában hagyta el az Abu Suweir bázist, miközben már javában folyt a bázison a csehszlovákok vezette MiG-15 tréning a kiválasztott egyiptomi pilótáknak.
Az új vadászok 1956. január 15-én egy 12 gépes kötelékrepüléssel mutatkoztak be Kairó felett az ország civil lakosságának.
Kicsit több, mint fél évvel később, 1956 októberében pedig már át is estek a háború tűzkeresztségén az egyiptomi MiG-ek, kitört a Szuezi Válság néven elhíresült második arab-izraeli háború francia és brit katonai részvétellel, de ez már egy külön sztori.
Itt látható, hogy nincs semmilyen egyedi azonosítószám, jelzés, vagy századjelvény felfestve a gépre
Az egyiptomi MiG-15bis-ek és UTI-k rendszerbeállításuk kezdetétől egészen 1958-ig a REAF zöld-fehér-zöld csillagos-félholdas felségjelét használták, fekete azonosító csíkokkal a törzs hátsó részen és szárnyakon alul-felül. A legtöbb gépen semmilyen azonosító szám, fedélzeti szám nem volt felfestve, századjelvények sem voltak láthatóak. A gépek natúr metál (alumínium) színűek voltak. A futóműaknák, futószárak és a kabin kékes-sötétszürke színre voltak festve.
Egy ebből a korszakból származó MiG-15bis (valójában S 103) 1/72-es makettjét kívántam megjeleníteni (több-kevesebb sikerrel) a KP kitjéből.
Felhasznált irodalom
Tom Cooper, David Nicolle: Arab MiGs part 1 és part 2
+4 Publication: MiG-15
|
|
|
|
|
MiG-15bis statikus kiállításon valahol Kairóban
|
|
|
Vízreszállt MiG-15
|
|
|
Egy másik kép a vízre szállt gép kiemeléséről
|
|
|
Itt még a tóban a gép
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Itt látható, hogy nincs semmilyen egyedi azonosítószám, jelzés, vagy századjelvény felfestve a gépre
|
|
|
Ős Kovozavody
|
|
|
Az építés és háttéranyagkutatás közben felhasznált irodalom
|
|
|
A Tom Cooper és David Nicolle Arab MiGs könyvében található színes illusztrációk
|
|
|
...és fotók, melyek egy része eddig nem volt publikálva
|
2025.08.09.
Utolsó módosítás: 2025.08.10.
Utolsó módosítás: 2025.08.10.
Köszönet Weizinek a makettről készült fotókért.