Zlin Z-181 Basa
1:72, KP
No.KPM0229 (2021)
Pintér György - Múzeumi krimik
A Bücker Bestmann alapvető kiképző és műrepülő gépnek készült. A típus egyszerű felépítésű, a merev futóművel és soros négyhengeres dugattyús Hirth motorokkal ellátott repülőgép az acél csőváz szerkezetre fa és vászon burkolatot kapott. A gyár nem győzte teljesíteni a megrendeléseket, ezért a gyártási jogokat átadta a holland Fokker cégnek, valamint a cseh Zlin gyár is bekapcsolódott a termelésbe C-6/C-106 katonai, illetve Z-181/-381 civil típusjelzéssel. Ezenkívül a svéd igényeket egy helyi vállalkozás elégítette ki, az ottani gépek Sk.25 néven kerültek rendszeresítésre. A háború után a Zlin folytatta a gyártást, illetve ennek licence alapján Egyiptom is belépett a Bestmann előállító országok sorába, a Heliopolis Gomhouria néven anyakönyvezte a típust. A cseh gépeket elsősorban a kelet-európai, míg az egyiptomiakat az észak-afrikai régió országai használták.
Korábban volt már "szerencsém" a cseh gyártó AZ model kiadásában megjelent Bücker/Zlin makettjeihez, amik minőségét és részletességét nehéz volt pozitív jelzőkkel illetni. Azt nem tudom, hogy ezek teljesen saját fejlesztések vagy jó(?) szokásukhoz híven más gyártók termékeinek átdolgozásai, az alkatrészek bontása és kialakítása között előforduló különbségek alapján e kérdést nehéz teljes bizonyossággal megválaszolni. Az biztos, hogy a terméksor egyik tagjának megépítése során tapasztalt nehézségek gyorsan meggyőztek, hogy ebből egyet elkészíteni is több, mint elég. A kevés részlet, a vaskos és keretek nélküli kabintető, az egyszerű felületi kialakítás és az általános összeépíthetetlenség ellenére a makett elkészült, és ennek örömére hatalmas megelégedettség lett úrrá rajtam, bár HŐSnek azért nem tartottam magam… Már csak azért sem, mert a hobbi kb. 15 éves kihagyás utáni újrakezdésekor az első építéseim alanyait még ecsettel "kényeztettem", ami szintén nem javított a Bücker látványán és megítélésén…
Bő egy évtized múltán, 2021-ben ismét feltűnt a kelet-európai vállalkozás kínálatában a Bestmann cseh verziója, és az előzetes találgatás után hamar kiderült, hogy ez bizony egy más kategóriát képviselő készlet, ami Stepan Stransky munkásságának köszönhető, akinek az R-44 helikopterek után ez a kb. második 72-es terméke. Az első fotók megjelenése után gyorsan megállapításra került, hogy a további Bücker makettek már ezen készletekből készülnek majd. Az alkatrészek finom részletei mellett az öntőkereteken lévő feliratok ízléses megjelenítése is a gyártó elhivatottságának ékes bizonyítékai. A dobozok ugyan csak egy halványszürke keretet tartalmaznak, de így is szinte minden szükséges elem rendelkezésre áll az építéshez. Viszont maratott és/vagy műgyanta részegységek nem találhatók az alkatrészek között, amit nem lehet felróni egyetlen cégnek sem, bár ezt most kifejezetten sajnálatosnak tartom, mert azokkal igazi ékszert lehetne varázsolni a makettből, és egyelőre a kiegészítőket gyártó manufaktúrák se tettek még lépések ez ügyben. Az egyetlen nagyobb "problémát" inkább a matricalap jelenti, mert a csomagoláson feltüntetett típusnak megfelelően csupán két cseh, illetve egy lengyel civil repülőgép készíthető el a gyári jelzések felhasználásával, és sajnos a katonai C-6 verzió dobozában is csupán három, egyszínű szürke festésű csehszlovák példány jelzései találhatók.
A makett felülete elsőrangú, nagyon szépek a vásznazott felületek bordázata, és a néhány, elsősorban a motorburkolatot ékesítő vésett panelvonalak is megfelelő minőségűek. De sajnos azok is, amiknek nem kellene ott lenniük, ugyanis a szerszámtechnológia (a marófej) látható nyomai is a külső részeket borítják különböző megjelenésű barázdák formájában, és ezek eltűntetése nem is annyira egyszerű. A párhuzamos barázdák többnyire a vásznazott részek bordázatát borítják, és nehéz úgy likvidálni ezeket, hogy a bordázat ne sérüljön közben… Az ívelt, ujjlenyomatra hasonlító barázdák inkább a motorburkolatot "díszítik", ezektől azonban könnyű megszabadulni. Némi nagyon vékony sorja is gazdagítja az alkatrészeket, amik eltávolítása szintén nem okozhat gondot.
Az alkatrészbontás első látásra kissé furcsa, de ésszerű. A törzs, a szárny és a vezérsíkok csatlakozása hagyományos, egyedül a motorburkolat elemei kaptak szokatlan bontást, mert a mellső és felső burkolat önálló darabok, az oldalsók a törzsfelekhez, míg az alsó a szárnyhoz vannak öntve. Viszont ez inkább előny, mert így panelvonalak mentén illeszkednek egymáshoz az alkatrészek, remélhetőleg pontosan. Ugyanakkor ezt még lehetett volna fokozni, például az alsó burkolat függetlenítésével, illetve mindből többféle variáns biztosításával, hogy a csehszlovák verziók is elkészíthetők legyenek komolyabb átalakítások nélkül. (A Z-181/C-6 a Bü-181 motorburkolatához hasonló orrt kapott, a Z-381/C-106 azonban markánsan különbözőt: a beömlő átkerült a baloldalra, az oldalsó és felső lemezeken különböző dudorok, szellőzők jelentek meg, valamint a kipufogócsövek helyzete is változott.) De az is jobb megoldás lett volna, ha a régi AZ model készletekhez hasonlóan többféle mellső burkolatot, illetve a kopoltyúkkal ellátott oldalsó és felső lemezeket mellékeltek volna, ekkor már csak az alsó elemből kellett volna még néhány verziót biztosítani.
A belső terek már-már kimagasló részletességűek, panasz nem lehet rájuk. A motor bár csak egy darabból áll, eléggé mutatós, az alsó része pedig meglehetősen hasonlít is az igazira. A felső hengerek kissé egyszerűek, érdemes legalább a szelepemelő rudakat pótolni, valamint alulra a gyújtáskábeleket is, mert az orr nagyméretű nyílásán át a motor eleje látható lesz. A kipufogócsövek az orr szárnyakkal egyesített alsó lemezébe felülről ragaszthatók be, bár jobban járunk, ha pl. injekciós tű darabokkal helyettesítjük ezeket az építés végén. A légcsavar ugye kívül van, de a hajtás szerves részét képezi, ezért itt tennék róla említést, hogy nem tudok róla semmit…, az alakja jónak tűnik, a mérethelyességében pedig csak reménykedek. A kabin egy szóval jellemezve remek. A padlóról nem hiányoznak a pedálok tövének bőr burkolatai és maguk a pedálok is jól sikerültek a léptékhez és a fröccsöntési technológiához képest, a baloldali a tetején lévő konzollal különbözik a másiktól. A műszerfal élethű, domború részleteket kapott, matrica nem jár hozzá, de szerintem nem is kell, ügyes festéssel nagyon élethű lesz. A helyesen a tengelyüknél egyesített botkormányok mellett még az ülések állítókarjait is biztosította a gyártó. Az ülőlapok egyébként a padlóra öntöttek, csak a háttámlák külön elemek, ezekhez viszont a hevedereket a matricalapon találjuk. A bordázott kalaptartó szintén jól mutat és még a jobboldali üzemanyag töltő csonk burkolatáról se feledkezett meg a tervező. Az oldalfalak íves kialakítású lapos burkolatát ugyancsak megtaláljuk az öntőkereten, amikre ráöntötték a beszálló ajtók alsó nyitókarjait is. Az egyetlen egyszerűsítés a szárnyak keresztartóinak az ülőlapok alá öntött tömör kivitele. Legalább a mellsőt külön készletezhették volna, áttört formában, ahogy azt sok-sok évvel ezelőtt az MPM is tette. Túlzott jelentősége azonban nincs, szinte egyáltalán nem lesz látható az összeépítés után. Az átlátszó alkatrészek szépek, a tetőn lévő íves ablakot leszámítva kevéssé torzítanak. A beszálló ajtók külön darabok, így nyitva is felragaszthatók, a mögöttük lévő apró, félköríves ablakok helyét pedig belemezelhetjük a szürke öntőkeretre helyezett elemek felhasználásával (ez utóbbiak a csehszlovák verziók között fordult elő).
A gép külsején nem sok alkatrész borzolta a légáramlatokat, és ezekből még a szükségeshez képest is kevesebb került a dobozba, bár csak a kabintető mögötti kapaszkodók hiánya feltűnő, amik bőven elfértek volna az egy szem öntőkeret bármelyik szegletében. Annál is inkább meglepő e hiány, mert a törzsfeleken enyhén mélyítettek a kapaszkodók helye, de legalább így könnyebb lesz a drótból elkészítendő elemek pozícionálása.
A termék többféle verzióban is megjelent, a KP által csomagolt variánsok többnyire beszerezhetők még.
Kellemes foglalatosságnak tűnt a makett megépítése, így egy karácsonyi hangulatomban feltámadott építési ösztönömet a fentebb leírt jellemzői okán ezzel szerettem volna kielégíteni, mert jó eséllyel elegendő időt biztosíthat hozzá az év végi szabadság. Egyszerű felépítésű típus kevés alkatrészből álló, de jó minőségű és kellően részletes készletét szoktam választani ehhez, lehetőleg egyszínű festéssel. A szűkös választékból ez a termék tökéletesnek tűnt, egy RLM02 árnyalatú német példányt terveztem megépíteni belőle az Avalon matricalapjának felhasználásával. A kabin elemeit (műszerfal, pedálok, botkormányok, oldalfalak) az útmatató RLM02 ajánlásával ellentétben fotók alapján világosított RLM66 színre fújtam. Ezután gyorsan összeraktam a törzset a szárnyakkal, feljavítók híján csupán a szárnyvégi kapaszkodók légrését fúrtam ki. A motorburkolatoknál kell egy kis erőszak a pontos illesztéshez, sajnos azonban a felső elem rövid és alacsonyabb végét nem kellően tömítettem el, így egy kis lépcső és hézag maradt a szélvédő előtt. Természetesen a motort is beragasztottam a szelepemelő rudak és gyújtáskábelek pótlása után. A hengereket is kissé átszabtam az élethűség fokozása céljából, valamint minimálisra csökkentettem a motorburkolatok belső oldalain a falvastagságot. A kipufogók belülről ragasztandó darabjait szintén beépítettem. Egyébként az útmatató csupán ez utóbbi alkatrészekre tér ki, a motor valószínűleg a cseh verzió miatt maradt le a lapról. Túl sok időt azért nem érdemes áldozni az erőmű feljavítására, mert az első hengeren és annak kábelén kívül nagyjából semmi nem látszik belőle a mellső burkolat nyílásán át, az építés során mégis erre fordítottam a legtöbb időt… Ezek után már csak a vezérsíkok, a futóművek és a kabintető felragasztása maradt hátra a néhány apró mütyürön kívül.
Olyan gyorsan haladt az építés, hogy úgy döntöttem, a később megépíteni kívánt háború utáni egyszínű magyar gép miatt ezt mégis inkább a szilánkos mintájú RLM70/71/65 színekre festem a kabintető Peewit maszkolójával történő megóvását követően. És ha már így történt, a további eltérések és elmebeteg ötletek végett a négy Panzerfaust is felragasztódott, így afféle korabeli csatagéppé fejlődött típust idézett meg a makettem. Sajnos azonban egy másik matricalap tartalmazta ennek a jelzéseit, így a meglévőkből vágtam össze a lajstromjelet, ami messze nem lett tökéletes… A koszolás szokás szerint Revell enamel festékek barna, szürke és fekete keverékéből lett kivitelezve. A végére maradtak az apró alkatrészek, amikből az orron lévő célzó és egyéb eszközök felragasztása kicsit bizonytalan volt, de sikerült ezeket is megoldani. A kabintető mögötti kapaszkodókat drótból pótoltam.
A kitűzött feladat teljesült, négy nap alatt készült el a makett még szilveszter előtt, és a pozitív tapasztalatok birtokában a magyar verzióhoz is ez a termék fogja biztosítani az alapanyagot. Egy elég nagy problémám maradt csupán: ennek a lelkiismeretes gyártónak mindössze néhány készlete jelent meg, pedig az eddigi rövid pályafutása alapján is szívesen vásárolnék még Stransky makettet, megérdemli a cég a bizalmat.
Internet: https://www.kovozavody.cz
Korábban volt már "szerencsém" a cseh gyártó AZ model kiadásában megjelent Bücker/Zlin makettjeihez, amik minőségét és részletességét nehéz volt pozitív jelzőkkel illetni. Azt nem tudom, hogy ezek teljesen saját fejlesztések vagy jó(?) szokásukhoz híven más gyártók termékeinek átdolgozásai, az alkatrészek bontása és kialakítása között előforduló különbségek alapján e kérdést nehéz teljes bizonyossággal megválaszolni. Az biztos, hogy a terméksor egyik tagjának megépítése során tapasztalt nehézségek gyorsan meggyőztek, hogy ebből egyet elkészíteni is több, mint elég. A kevés részlet, a vaskos és keretek nélküli kabintető, az egyszerű felületi kialakítás és az általános összeépíthetetlenség ellenére a makett elkészült, és ennek örömére hatalmas megelégedettség lett úrrá rajtam, bár HŐSnek azért nem tartottam magam… Már csak azért sem, mert a hobbi kb. 15 éves kihagyás utáni újrakezdésekor az első építéseim alanyait még ecsettel "kényeztettem", ami szintén nem javított a Bücker látványán és megítélésén…
Bő egy évtized múltán, 2021-ben ismét feltűnt a kelet-európai vállalkozás kínálatában a Bestmann cseh verziója, és az előzetes találgatás után hamar kiderült, hogy ez bizony egy más kategóriát képviselő készlet, ami Stepan Stransky munkásságának köszönhető, akinek az R-44 helikopterek után ez a kb. második 72-es terméke. Az első fotók megjelenése után gyorsan megállapításra került, hogy a további Bücker makettek már ezen készletekből készülnek majd. Az alkatrészek finom részletei mellett az öntőkereteken lévő feliratok ízléses megjelenítése is a gyártó elhivatottságának ékes bizonyítékai. A dobozok ugyan csak egy halványszürke keretet tartalmaznak, de így is szinte minden szükséges elem rendelkezésre áll az építéshez. Viszont maratott és/vagy műgyanta részegységek nem találhatók az alkatrészek között, amit nem lehet felróni egyetlen cégnek sem, bár ezt most kifejezetten sajnálatosnak tartom, mert azokkal igazi ékszert lehetne varázsolni a makettből, és egyelőre a kiegészítőket gyártó manufaktúrák se tettek még lépések ez ügyben. Az egyetlen nagyobb "problémát" inkább a matricalap jelenti, mert a csomagoláson feltüntetett típusnak megfelelően csupán két cseh, illetve egy lengyel civil repülőgép készíthető el a gyári jelzések felhasználásával, és sajnos a katonai C-6 verzió dobozában is csupán három, egyszínű szürke festésű csehszlovák példány jelzései találhatók.
A makett felülete elsőrangú, nagyon szépek a vásznazott felületek bordázata, és a néhány, elsősorban a motorburkolatot ékesítő vésett panelvonalak is megfelelő minőségűek. De sajnos azok is, amiknek nem kellene ott lenniük, ugyanis a szerszámtechnológia (a marófej) látható nyomai is a külső részeket borítják különböző megjelenésű barázdák formájában, és ezek eltűntetése nem is annyira egyszerű. A párhuzamos barázdák többnyire a vásznazott részek bordázatát borítják, és nehéz úgy likvidálni ezeket, hogy a bordázat ne sérüljön közben… Az ívelt, ujjlenyomatra hasonlító barázdák inkább a motorburkolatot "díszítik", ezektől azonban könnyű megszabadulni. Némi nagyon vékony sorja is gazdagítja az alkatrészeket, amik eltávolítása szintén nem okozhat gondot.
A készlet 46 fröccsöntött alkatrészt tartalmaz
Az alkatrészbontás első látásra kissé furcsa, de ésszerű. A törzs, a szárny és a vezérsíkok csatlakozása hagyományos, egyedül a motorburkolat elemei kaptak szokatlan bontást, mert a mellső és felső burkolat önálló darabok, az oldalsók a törzsfelekhez, míg az alsó a szárnyhoz vannak öntve. Viszont ez inkább előny, mert így panelvonalak mentén illeszkednek egymáshoz az alkatrészek, remélhetőleg pontosan. Ugyanakkor ezt még lehetett volna fokozni, például az alsó burkolat függetlenítésével, illetve mindből többféle variáns biztosításával, hogy a csehszlovák verziók is elkészíthetők legyenek komolyabb átalakítások nélkül. (A Z-181/C-6 a Bü-181 motorburkolatához hasonló orrt kapott, a Z-381/C-106 azonban markánsan különbözőt: a beömlő átkerült a baloldalra, az oldalsó és felső lemezeken különböző dudorok, szellőzők jelentek meg, valamint a kipufogócsövek helyzete is változott.) De az is jobb megoldás lett volna, ha a régi AZ model készletekhez hasonlóan többféle mellső burkolatot, illetve a kopoltyúkkal ellátott oldalsó és felső lemezeket mellékeltek volna, ekkor már csak az alsó elemből kellett volna még néhány verziót biztosítani.
A belső terek már-már kimagasló részletességűek, panasz nem lehet rájuk. A motor bár csak egy darabból áll, eléggé mutatós, az alsó része pedig meglehetősen hasonlít is az igazira. A felső hengerek kissé egyszerűek, érdemes legalább a szelepemelő rudakat pótolni, valamint alulra a gyújtáskábeleket is, mert az orr nagyméretű nyílásán át a motor eleje látható lesz. A kipufogócsövek az orr szárnyakkal egyesített alsó lemezébe felülről ragaszthatók be, bár jobban járunk, ha pl. injekciós tű darabokkal helyettesítjük ezeket az építés végén. A légcsavar ugye kívül van, de a hajtás szerves részét képezi, ezért itt tennék róla említést, hogy nem tudok róla semmit…, az alakja jónak tűnik, a mérethelyességében pedig csak reménykedek. A kabin egy szóval jellemezve remek. A padlóról nem hiányoznak a pedálok tövének bőr burkolatai és maguk a pedálok is jól sikerültek a léptékhez és a fröccsöntési technológiához képest, a baloldali a tetején lévő konzollal különbözik a másiktól. A műszerfal élethű, domború részleteket kapott, matrica nem jár hozzá, de szerintem nem is kell, ügyes festéssel nagyon élethű lesz. A helyesen a tengelyüknél egyesített botkormányok mellett még az ülések állítókarjait is biztosította a gyártó. Az ülőlapok egyébként a padlóra öntöttek, csak a háttámlák külön elemek, ezekhez viszont a hevedereket a matricalapon találjuk. A bordázott kalaptartó szintén jól mutat és még a jobboldali üzemanyag töltő csonk burkolatáról se feledkezett meg a tervező. Az oldalfalak íves kialakítású lapos burkolatát ugyancsak megtaláljuk az öntőkereten, amikre ráöntötték a beszálló ajtók alsó nyitókarjait is. Az egyetlen egyszerűsítés a szárnyak keresztartóinak az ülőlapok alá öntött tömör kivitele. Legalább a mellsőt külön készletezhették volna, áttört formában, ahogy azt sok-sok évvel ezelőtt az MPM is tette. Túlzott jelentősége azonban nincs, szinte egyáltalán nem lesz látható az összeépítés után. Az átlátszó alkatrészek szépek, a tetőn lévő íves ablakot leszámítva kevéssé torzítanak. A beszálló ajtók külön darabok, így nyitva is felragaszthatók, a mögöttük lévő apró, félköríves ablakok helyét pedig belemezelhetjük a szürke öntőkeretre helyezett elemek felhasználásával (ez utóbbiak a csehszlovák verziók között fordult elő).
A gép külsején nem sok alkatrész borzolta a légáramlatokat, és ezekből még a szükségeshez képest is kevesebb került a dobozba, bár csak a kabintető mögötti kapaszkodók hiánya feltűnő, amik bőven elfértek volna az egy szem öntőkeret bármelyik szegletében. Annál is inkább meglepő e hiány, mert a törzsfeleken enyhén mélyítettek a kapaszkodók helye, de legalább így könnyebb lesz a drótból elkészítendő elemek pozícionálása.
A termék többféle verzióban is megjelent, a KP által csomagolt variánsok többnyire beszerezhetők még.
Kellemes foglalatosságnak tűnt a makett megépítése, így egy karácsonyi hangulatomban feltámadott építési ösztönömet a fentebb leírt jellemzői okán ezzel szerettem volna kielégíteni, mert jó eséllyel elegendő időt biztosíthat hozzá az év végi szabadság. Egyszerű felépítésű típus kevés alkatrészből álló, de jó minőségű és kellően részletes készletét szoktam választani ehhez, lehetőleg egyszínű festéssel. A szűkös választékból ez a termék tökéletesnek tűnt, egy RLM02 árnyalatú német példányt terveztem megépíteni belőle az Avalon matricalapjának felhasználásával. A kabin elemeit (műszerfal, pedálok, botkormányok, oldalfalak) az útmatató RLM02 ajánlásával ellentétben fotók alapján világosított RLM66 színre fújtam. Ezután gyorsan összeraktam a törzset a szárnyakkal, feljavítók híján csupán a szárnyvégi kapaszkodók légrését fúrtam ki. A motorburkolatoknál kell egy kis erőszak a pontos illesztéshez, sajnos azonban a felső elem rövid és alacsonyabb végét nem kellően tömítettem el, így egy kis lépcső és hézag maradt a szélvédő előtt. Természetesen a motort is beragasztottam a szelepemelő rudak és gyújtáskábelek pótlása után. A hengereket is kissé átszabtam az élethűség fokozása céljából, valamint minimálisra csökkentettem a motorburkolatok belső oldalain a falvastagságot. A kipufogók belülről ragasztandó darabjait szintén beépítettem. Egyébként az útmatató csupán ez utóbbi alkatrészekre tér ki, a motor valószínűleg a cseh verzió miatt maradt le a lapról. Túl sok időt azért nem érdemes áldozni az erőmű feljavítására, mert az első hengeren és annak kábelén kívül nagyjából semmi nem látszik belőle a mellső burkolat nyílásán át, az építés során mégis erre fordítottam a legtöbb időt… Ezek után már csak a vezérsíkok, a futóművek és a kabintető felragasztása maradt hátra a néhány apró mütyürön kívül.
Olyan gyorsan haladt az építés, hogy úgy döntöttem, a később megépíteni kívánt háború utáni egyszínű magyar gép miatt ezt mégis inkább a szilánkos mintájú RLM70/71/65 színekre festem a kabintető Peewit maszkolójával történő megóvását követően. És ha már így történt, a további eltérések és elmebeteg ötletek végett a négy Panzerfaust is felragasztódott, így afféle korabeli csatagéppé fejlődött típust idézett meg a makettem. Sajnos azonban egy másik matricalap tartalmazta ennek a jelzéseit, így a meglévőkből vágtam össze a lajstromjelet, ami messze nem lett tökéletes… A koszolás szokás szerint Revell enamel festékek barna, szürke és fekete keverékéből lett kivitelezve. A végére maradtak az apró alkatrészek, amikből az orron lévő célzó és egyéb eszközök felragasztása kicsit bizonytalan volt, de sikerült ezeket is megoldani. A kabintető mögötti kapaszkodókat drótból pótoltam.
A kitűzött feladat teljesült, négy nap alatt készült el a makett még szilveszter előtt, és a pozitív tapasztalatok birtokában a magyar verzióhoz is ez a termék fogja biztosítani az alapanyagot. Egy elég nagy problémám maradt csupán: ennek a lelkiismeretes gyártónak mindössze néhány készlete jelent meg, pedig az eddigi rövid pályafutása alapján is szívesen vásárolnék még Stransky makettet, megérdemli a cég a bizalmat.
Internet: https://www.kovozavody.cz
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A készlet 46 fröccsöntött alkatrészt tartalmaz
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A gyári matricalapról két cseh és egy lengyel gép díszíthető fel
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2026.01.10.