KV-1
1:35, Trumpeter
Pintér György - Múzeumi krimik
A makett a Trumpeter KV-1-es sorozatában jelent meg pár évvel ezelőtt. A készlet, köszönhetően a kínai gyártó dinamikus fejlődésének, korábban nem tapasztalt ár/érték arányt nyújt a makett vásárlónak. Belógást imitáló, élethű félszemenkénti lánctalp, réz vontatókábel, átlátszó alkatrészek a lámpákba, igényes és részletes kidolgozottság a jellemzői a készletnek.
Az alkatrészek viszonylag simán és pontosan illeszkednek, azonban az alkatrészek legtöbbjén finom, könnyen eltávolítható, viszont felettébb időrabló sorja található. Az alkatrészek kidolgozottsága a kit áránál háromszoros áron vesztegetett makettek színvonalát képviselik. A készlet összeállítása egyszerű, kezdők is könnyen megbíróznak vele. Mindenkinek bátran ajánlható.
Összeállítás után Gunze akrillal került lefestésre a makett, majd pedig a szokásos panelezés, befolyatás, átmosás, filterezés, pigmentezés stb. következett. A készlet egyik nagy erénye a leheletvékonyságú, tökéletes nyomású matrica.
Helyreigazítás:
A festés során a legnagyobb probléma - ez egyszínű járművek esetében fokozottan érvényes- annak elkerülése, hogy a harckocsink egy részletek nélküli műanyag massza legyen.
A kész makettet és a futógörgőket egységesen Gunze akril festékkel fújtam le (sötétzöld árnyalat, sajnos már nem tudom, hogy mi volt a kódja). Ezt követően a tank nagyobb felületeinek és kiemelkedő részeinek széleit az alapárnyalatnál jóval sötétebb színnel átfújtam. A lépés eredményeképp a széleken és az általunk hangsúlyosnak ítélt részek körül sötét csíkok törik meg a makett egyszínű tónusát. Hogy finomítsam az így kiemelt részek és az alapszín közti átszóródást, az egész makettet átködöltem ezt követően az eredeti alapszínnel.(A kapitalista nyugati szaksajtóban ezt hívják nyers fordításban árnyékolásnak?)
A felület tagolásának további módja az ún. filterezés. Ennek két fajtája létezik. Jelen esetben apró festékpöttyöket raktam a harckocsi felületére elszórtan (fehér, sárga, kék és piros színüeket), majd hígítóval elmostam őket. Az eredmény szabad szemmel gyakorlatilag nem is érzékelhető, ámde az összhatást nagyban befolyásolja, mivel a felületek egy „egymástól éppen hogy csak eltérő” árnyalatot kapnak.
A következő lépésben rendkívül híg feketés-barna festékkel az egész makettet „átmostam”. Azaz durván 95% hígítót és csak elenyésző tartalmú festéket befolyattam a felületi mélyedésekbe. A munkafázis alfája és omegája, hogy az alapszín akril, azaz vízbázisú, az átmosó festék pedig olajos alapú volt (jelen esetben Humbrol). Ezzel a technikával ugyanis az olajos festéket, némi száradási időt követően (5-10 perc) könnyűszerrel el tudjuk távolítani a makett felületéről egy kevés hígítóba mártott ecsettel. A visszamosásnál lényeges, hogy előtte az akril réteget hagyjuk alaposan kiszáradni, ha van időnk, akár egy-két hétig is pihentessük a makettet, máskülönben a kelleténél erősebb dörzsölés könnyen roncsolhatja az akril felületet (ne tévesszen meg bennünket, ha fújást követően az akrill felület szinte perceken belül tapintásra száraz).
Miután a barnás-fekete oldatot visszamostuk a felületről, a mélyedésekben visszamarad egy kevés, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy kiemelje az egyhangú alapszínből a makett részleteit. Ráadásul a visszamosás mértékétől függően (hogy hol mennyire távolítjuk el a barnás-fekete festéket a felületről), tovább tagolhatjuk a makett felületét.
Mindezt követően került sor az élek kiemelésére, azaz a szárazecsetelésre. A befolyatás/átmosás és a szárazecsetelés kettőse garantálja, hogy a makett ne egy zöld műanyag darab legyen, hanem hogy a részletek láthatóvá váljanak és elkezdjenek életre kelni.
Természetesen a részletek kiemelése még nem egyenlő a harckocsi életre keltéséhez. Ehhez a harcjármű koszolására, koptatására és antikolására van szükség. A jelen esetben az alábbiakat alkalmaztam:
A nagyobb igénybevételnek kitett részeken acél és rozsdaszín keverékével apró kopásnyomokat, festéklepattogzódásokat imitáltam. A rozsdásodásra hajlamos helyekre egy csepp rozsdafestéket raktam, majd pedig hígítóba mártott ecsettel függőleges ecsetvonásokkal elmostam az egészet (így azt a hatást érjük el, ahogy a lefelé folyó víz mentén csíkszerű rozsdafoltok keletkeznek).
A sarazás még kőkorszakinak nevezhető, ámde költséghatékony módszerrel készült. Egyszerű liszt, és feketés-barna Humbrol festék keverékéből készült. A felületre egy használt ecsettel vittem fel, száradás után pedig sár/földszínű festékkeverékkel átködöltem. Ez az eredmény meglepően tartós, azonban természetesen nem ér fel a spanyol MÍG által kínált űrtechnológiás sarazási technikával (aki teheti minél hamarabb térjen át arra).
A harckocsi felületének további tagolása érdekében végezetül pigmenteket (föld, homok szín) és grafitport is használtam. Végső munkafázisként az egész jármű egy kiadós matt lakk réteget kapott.
A harckocsi félszemenkénti lánctalpa külön készült, a szemeket az összeragasztás előtt, egyenként festettem (fekete/rozsda alap, egy kis sár színű befolyatás, átmosás, és az élek szárazecsetelése). Elkészültük után helyeztem fel a lánctalpat a kész makettre, majd az egységesebb hatás érdekében egy barnás árnyalattal átködöltem az alvázat és a lánctalpakat.
Leges-legvégül pedig kevés grafitporral kentem át néhány, a harckocsi felületén fényesedésre (és nem kopásra) hajlamos részt, így a lövegcsövet, és a nagy méretű szegecseit/csavarjait a pótpáncélnak. Így a jármű fémesebb, kevésbé műanyag hatást fog kelteni.
A fent leírtak természetesen nem kőbe vésett hüvelykujj szabályok, és a robbanásszerű fejlődésen átmenő makettezési technikák és eljárások fényében pedig már részben el is avultak.
Az alkatrészek viszonylag simán és pontosan illeszkednek, azonban az alkatrészek legtöbbjén finom, könnyen eltávolítható, viszont felettébb időrabló sorja található. Az alkatrészek kidolgozottsága a kit áránál háromszoros áron vesztegetett makettek színvonalát képviselik. A készlet összeállítása egyszerű, kezdők is könnyen megbíróznak vele. Mindenkinek bátran ajánlható.
Összeállítás után Gunze akrillal került lefestésre a makett, majd pedig a szokásos panelezés, befolyatás, átmosás, filterezés, pigmentezés stb. következett. A készlet egyik nagy erénye a leheletvékonyságú, tökéletes nyomású matrica.
Helyreigazítás:
A festés során a legnagyobb probléma - ez egyszínű járművek esetében fokozottan érvényes- annak elkerülése, hogy a harckocsink egy részletek nélküli műanyag massza legyen.
A kész makettet és a futógörgőket egységesen Gunze akril festékkel fújtam le (sötétzöld árnyalat, sajnos már nem tudom, hogy mi volt a kódja). Ezt követően a tank nagyobb felületeinek és kiemelkedő részeinek széleit az alapárnyalatnál jóval sötétebb színnel átfújtam. A lépés eredményeképp a széleken és az általunk hangsúlyosnak ítélt részek körül sötét csíkok törik meg a makett egyszínű tónusát. Hogy finomítsam az így kiemelt részek és az alapszín közti átszóródást, az egész makettet átködöltem ezt követően az eredeti alapszínnel.(A kapitalista nyugati szaksajtóban ezt hívják nyers fordításban árnyékolásnak?)
A felület tagolásának további módja az ún. filterezés. Ennek két fajtája létezik. Jelen esetben apró festékpöttyöket raktam a harckocsi felületére elszórtan (fehér, sárga, kék és piros színüeket), majd hígítóval elmostam őket. Az eredmény szabad szemmel gyakorlatilag nem is érzékelhető, ámde az összhatást nagyban befolyásolja, mivel a felületek egy „egymástól éppen hogy csak eltérő” árnyalatot kapnak.
A következő lépésben rendkívül híg feketés-barna festékkel az egész makettet „átmostam”. Azaz durván 95% hígítót és csak elenyésző tartalmú festéket befolyattam a felületi mélyedésekbe. A munkafázis alfája és omegája, hogy az alapszín akril, azaz vízbázisú, az átmosó festék pedig olajos alapú volt (jelen esetben Humbrol). Ezzel a technikával ugyanis az olajos festéket, némi száradási időt követően (5-10 perc) könnyűszerrel el tudjuk távolítani a makett felületéről egy kevés hígítóba mártott ecsettel. A visszamosásnál lényeges, hogy előtte az akril réteget hagyjuk alaposan kiszáradni, ha van időnk, akár egy-két hétig is pihentessük a makettet, máskülönben a kelleténél erősebb dörzsölés könnyen roncsolhatja az akril felületet (ne tévesszen meg bennünket, ha fújást követően az akrill felület szinte perceken belül tapintásra száraz).
Miután a barnás-fekete oldatot visszamostuk a felületről, a mélyedésekben visszamarad egy kevés, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy kiemelje az egyhangú alapszínből a makett részleteit. Ráadásul a visszamosás mértékétől függően (hogy hol mennyire távolítjuk el a barnás-fekete festéket a felületről), tovább tagolhatjuk a makett felületét.
Mindezt követően került sor az élek kiemelésére, azaz a szárazecsetelésre. A befolyatás/átmosás és a szárazecsetelés kettőse garantálja, hogy a makett ne egy zöld műanyag darab legyen, hanem hogy a részletek láthatóvá váljanak és elkezdjenek életre kelni.
Természetesen a részletek kiemelése még nem egyenlő a harckocsi életre keltéséhez. Ehhez a harcjármű koszolására, koptatására és antikolására van szükség. A jelen esetben az alábbiakat alkalmaztam:
A nagyobb igénybevételnek kitett részeken acél és rozsdaszín keverékével apró kopásnyomokat, festéklepattogzódásokat imitáltam. A rozsdásodásra hajlamos helyekre egy csepp rozsdafestéket raktam, majd pedig hígítóba mártott ecsettel függőleges ecsetvonásokkal elmostam az egészet (így azt a hatást érjük el, ahogy a lefelé folyó víz mentén csíkszerű rozsdafoltok keletkeznek).
A sarazás még kőkorszakinak nevezhető, ámde költséghatékony módszerrel készült. Egyszerű liszt, és feketés-barna Humbrol festék keverékéből készült. A felületre egy használt ecsettel vittem fel, száradás után pedig sár/földszínű festékkeverékkel átködöltem. Ez az eredmény meglepően tartós, azonban természetesen nem ér fel a spanyol MÍG által kínált űrtechnológiás sarazási technikával (aki teheti minél hamarabb térjen át arra).
A harckocsi felületének további tagolása érdekében végezetül pigmenteket (föld, homok szín) és grafitport is használtam. Végső munkafázisként az egész jármű egy kiadós matt lakk réteget kapott.
A harckocsi félszemenkénti lánctalpa külön készült, a szemeket az összeragasztás előtt, egyenként festettem (fekete/rozsda alap, egy kis sár színű befolyatás, átmosás, és az élek szárazecsetelése). Elkészültük után helyeztem fel a lánctalpat a kész makettre, majd az egységesebb hatás érdekében egy barnás árnyalattal átködöltem az alvázat és a lánctalpakat.
Leges-legvégül pedig kevés grafitporral kentem át néhány, a harckocsi felületén fényesedésre (és nem kopásra) hajlamos részt, így a lövegcsövet, és a nagy méretű szegecseit/csavarjait a pótpáncélnak. Így a jármű fémesebb, kevésbé műanyag hatást fog kelteni.
A fent leírtak természetesen nem kőbe vésett hüvelykujj szabályok, és a robbanásszerű fejlődésen átmenő makettezési technikák és eljárások fényében pedig már részben el is avultak.
|
|
KV1.1
|
|
|
KV1.2
|
|
|
KV1.3
|
|
|
KV1.4
|
|
|
KV1.1
|
|
|
KV1.2
|
|
|
KV2.3
|
2009.05.07.
Utolsó módosítás: 2009.05.27.
Utolsó módosítás: 2009.05.27.