Pintér György - Múzeumi krimik
A KV-2 1940-41 közt gyártódott, a KV-1 alvázára épült egy hatalmas tarackágyú, amihez persze társult egy méretes torony is. Emiatt lassú és a német panzerek számára remek célpont is volt, a legtöbbet mégis a műszaki hibák ölték meg. Nem játszott túl nagy szerepet a háborúban, mégis számos utódját állították hadrendbe, nemcsak a szovjetek, de a németek is használták a KV2-est.
A kit: Eastern Express gyártmány, életemben először láttam ilyet és nem voltam tőle elájulva, de az árához képest elfogadható ami a dobozban van. Ami viszont nincs, az probléma, ugyanis matricát, maratást (bár utóbbira nem is számítottam) nem tettek bele. Az alkatrészek nem törékenyek, de nagyon sok öntési hiba és rengeteg sorja volt rajtuk, emellett némelyik irgalmatlanul vastag. gumilánctalp járt a kithez, sajnos ez sem a legjobb, és a görgők felfüggesztései is csak egyféleképp ragaszthatók fel, ráadásul még csak nincsenek is egy vonalban.
Az építés: Elsőként kivágtam a keretből a tető és a test nagyobb elemeit és felmértem a lehetőségeket a KV-2 feljavítására. Csupa otthon megtalálható dolgot használtam, így például a két rácsnak szánt műanyagtömböt kivágtam és leselejtezett teaszűrőből készültre cseréltem. A tornyon a létrafokokat drótból készítettem, ahogyan a kapaszkodókat is. Az elülső és a torony hátulján található géppuskacsöveket is drótból vágtam, mivel a készlethez tartozók sajnos használhatatlanok, nem lehetett kiásni őket a sorjából. Emellett kispórolták az egyik kémlelőnyílást és a géppuska alatti hegesztést. előbbit fémlemezből vágtam ki, utóbbit higítóval megolvasztott befőttesgumival. A leírás egész érthetőnek tűnt, amíg nem találtam benne olyan alkatrészeket, amik nincsenek is a kithez, az elülső géppuska és lámpa pedig találomra lett felragasztva, mivel semmi sem jelzi azok helyét, utóbbi kissé lejjebb is csúszott a kelleténél. A harckocsi elején a felső és alsó testet összekötő fémlemez a készletben nagyon vastag volt, vékony üdítősdobozból kivágott alumíniumlemezzel helyettesítettem. A lánctalp sem a kit erőssége, más híján mégis ezt használtam és sok sok sárral próbáltam meg elfedni. A vontatókábel sodort drót (kissé vékony lett) és a kithez kapott két vég eredménye.
A festés és koszolás: Revell olajbázisú festékekkel történt. A zöld alapra kézzel festettem fel a fehér festéket, amit kb. 1:1 arányban higítottam. A fehéret néhol aztán megcsiszoltam, karcoltam, vagy higítóval visszaszedtem. A koszolást grafitceruzával illetve fekete-metál 1:1 kevert festékkel, a kipufogók környékét és a lövegcső végét matt feketével szárazecseteltem. A lefolyásokat rozsdavörös festékkel csináltam, egy vékony vonalat húztam ecsettel, majd higítós ecsettel lehúztam többször, míg elég halvány nem lett. A sár liszt-barna festék-higító elegy, amit ecsettel vittem fel a lánctalpra és a görgőkre. Legvégül gyufával megolvasztottam és horpasztottam a képeken látható helyeken. A felirat és a csillag is festve került a helyére, a csillagot papírból vágott sablonnal csináltam. Miután kellőképpen leharcolt lett, lefújtam sima hajlakkal, mert a "sár" elkezdett leperegni, ez kissé erősítette a színeket, a lefolyásoknak nem tett jót.
Ennyi munkával azért egy jobb készletből többet ki tudtam volna hozni, de az biztos, hogy ez a kis szenvedés is sok téren hozzájárult a makettezés beli fejlődésemhez, igencsak próbára tette a türelmemet, és amiből ez lett, ahhoz mérten meg vagyok elégedve az eredménnyel.
Hozzászólásokat, tippeket, véleményeket stb. természetesen szívesen látom!