Mikojan-Gurjevics MiG-23MF Flogger
1:72, KP
Pintér György - Múzeumi krimik
Az első rész sikere után itt a folytatás! Ebben a részben is a KP kapja a főszerepet, de ezúttal a MiG-23-as kerül terítékre/boncasztalra.
A KP kitekre korábban írt összes jellemző érvényes erre a készletre is, tehát ugyanúgy nehézkesen beszerezhető, de a magyar légierő típusait építőknek kötelező elem. Az alkatrészek minősége is azonos a 21-es készletével, tehát van mit feljavítani. Talán a panelvonalak szebbek kicsit, illetve a néhol túlbonyolítottnak ható alkatrészbontást új alváltozatok megépítése lehetőségének kell betudni. Ezt megerősíti pár olyan alkatrész is, amit már a leírás is fel nem használandónak minősít. Többet nem is írok a készletről, aki találkozott már KP-val, az tudja, miről beszélek.
Vegyük tehát sorra a teendőket: a készlet mellé beszereztem ezt-azt a feljavítópiacról, nevezetesen gyanta futóaknákat és kerékkészletet, pilótakabint, réz pitotcsövet, valamint egy Tumanszkij R-29 hajtómű részletet is, tehát lesz mit fúrni-faragni. Ezek beépítése kábé ugyanakkora műtétet igényel majd, mint a MiG-21UM esetében.
Első lépésben a törzs hátsó részéből marófejjel eltávolítottam a főfutóaknákat, és helyükre gyanta elemeket tettem. A kisebb réseket kétkomponensű epoxigyurmával töltöttem ki. Ezután jött a kabin és az orrfutó akna beépítése. Előbbi esetében levágtam a műanyag elemről a hátfalat, mert ezt teljes egészében adja a feljavító és másképp nem fér a helyére. Az illeszkedés még így sem tökéletes, mert kicsit szélesebb a kelleténél a kabin, de az oldalfalak vastagságából csiszolva lehet csalni kicsit. A műgyanta műszerfal nem tetszett, így azt levágtam a célzókészülék alól és rézre cseréltem. A célzókészülék helyét a műanyag alkatrészre öntött dudorok levágásával alakítottam ki. Ez eddig meglepően gyorsan ment, nagyobb problémába nem ütköztem. A feljavított részeket alapozóval lefújtam. Száradást követően a kabin és alkatrészei a jellegzetes orosz türkiz színt kapták, illetve a kabintető részeit is ezzel festettem. A műszerek, kezelőszervek kifestése tűecsettel történt képek alapján, ahogyan a katapultülés színezése is. A műszerfalon lévő műszerekbe fényes lakkot cseppentettem, hogy üveghatású legyen. Ezután az első törzsszekció két felét óvatosan összeragasztottam, hogy az illesztéseknél ne alakuljon ki lépcső, amit csiszolni kell majd.
Következett a hajtómű megalkotása, ami szintén a törzsbe kerül. Ehhez egy szép darab rézlemezt kell hengeresre hajtani, majd további réz és műgyanta elemeket illeszteni hozzá. A hengereléshez egy fúrószárat használtam, amit a rugalmas felületre (több rétegben összehajtott papírtörlő) helyezett rézlemezen görgettem oda-vissza. Ezáltal felkunkorodott a két vége és lassan felvette a megfelelő alakot. A két végét összeragasztva készen is volt a henger, amit be lehetett ragasztani a hozzávaló gyanta gyűrűbe. Erre aztán még rákerültek a szintén hengerelt sugárszűkítő lamellák. Ezt egy egységként festettem le alapozóval, majd a belső részt kifújtam AK Extreme metal burnt ironnal, a kiömlő végét pedig némi Jet exhaust színnel festettem kívül-belül. Ezt követően különböző szürke, barna, fekete pigmenttel poroztam, kormoztam az egészet. Ezután vettem a lángterelő gyűrűt, amit fakó zöld színre fújtam, majd összeragasztottam az acélszínű turbinalapátsorral, végül beragasztottam az égéstér hátuljába. A sort - és a további belátást - egy gyanta elem zárja le, amit szintén acélszínre festettem és feketével folyattam be. A végeredmény elég pofás lett, ez így egy egységként kerül majd beépítésre a madár "fenekébe".
Jöttek a sorban a szívócsatornák, itt két jelentős problémát kell orvosolni: az első, hogy hiányzik a belső részen lévő két-két áramlásterelő lap, illetve az utánuk lévő két-két plusz légbeömlő ajtó csak panelvonalak szintjén van érzékeltetve. Ezeket tehát kivágtam, majd marófejjel jelentősen elvékonyítottam a nyílások szélét. A nyíló lemezeket mustáros tubusból vágott téglalapokból alakítottam ki. Ezután bekarcoltam az áramlásterelő lemezek helyét és ezekbe a vájatokba formára alakított fémlemezeket ragasztottam. Összeállítottam a beömlők két-két alkatrészét, itt azonban sokat kellett dolgozni, ugyanis az oldallemezek illeszkedése nagyon gyatra volt. A hátoldalon pillanatragasztó és szódabikarbóna, a szívócsatorna belsejében pedig hegyes fogpiszkálóval felvitt tömítő és sok-sok csiszolás után ezek is készen voltak. Azaz készen lettek volna, ha nem veszem észre, hogy hiányzik a két leszálló fényszóró helye, aminek burkolatát egyébként adja a készlet az átlátszó alkatrészek között. A beömlőkön viszont csak két kör alakú jelzés van, így nem volt más hátra, mint házilag megcsinálni (ezt is). Mivel az ide beépítendő átlátszó alkatrészek bumfordi vastagok, így ezeket egy mozdulattal vágtam a kukába. Helyette megfelelő átmérőjű fúróval kimélyítettem a fényszórók helyét, majd a furat közepébe egy másik apró vakfuratot tettem. A lencse alakú mélyedést ezüsttel kifestettem, majd átlátszó húzott szálat ragasztottam be. Ennek a szabad végét előbb lánghoz tartottam, így a hőtől kicsit összeugrott, ami így jól utánozza az izzót. Végül lyukasztóval kiütöttem egy megfelelő átmérőjű kört egy vékony átlátszó lemezből és ezt tettem a furatra. A ragasztáshoz PVA ragasztót használtam.
A továbbiakban a törzs összeépítése előtt el kell döntenünk, hogy a változtatható állásszögű szárnyakat hogyan szeretnénk beépíteni. Legyen mozgatható, vagy fixen beragasztjuk valamelyik végállapotba? Előbbi esetben érdemes lehet külön festeni a szárnyakat, mivel van olyan részük is, ami összeépítés után már nem igazán hozzáférhető egyik vagy másik állásban. Utóbbi esetben utólag is be lehet építeni őket, viszont így fixen állnak (parkolási helyzetben jellemzően hátranyilazott állapotban). Én az utóbbi mellett döntöttem - nem utolsósorban helytakarékossági szempontból -, így a mozgást biztosító csapokhoz kialakított lyukaknál kivágtam a műanyagból egy-egy darabot, hogy később oldalról be lehessen csúsztatni majd a szárnyakat a törzsbe és itt megragasztva rögzíthetők legyenek. Ezzel a szárnyak külön festhetővé is váltak, több dolog egyelőre nem volt velük.
Következett a törzs hátsó részének összeállítása, amelynél szintén fontos az aprólékos ragasztás a csatlakozó felületek bonyolult formái miatt. Ehhez az egységhez csatlakozik aztán az orr-rész, a kétoldali légbeömlők, a vízszintes és függőleges vezérsíkok, a pótvezérsík alsó egyharmada, valamint a hajtóműkiömlő. Érdemes az egyik fél belső oldalára némi műanyagcsíkot ragasztani végig az illesztésnél, mert azok elég vékonyak, könnyen szétválnak. Ezek a pontosabb illesztést is segítik, mert nem engedik befelé mozdulni a találkozásnál a törzsfeleket, így síkban maradnak és kevesebbet kell tömíteni. A ragasztó száradását követően bepróbáltam a hajtóművet, ami elsőre nem fért be a helyére. Körben le kellett csiszolni pár tizedmillimétert a törzs belső részén, úgy passzolt csak a helyére.
A folytatásban az orr-szekciót felragasztottam a törzsre, majd ehhez hozzáépítettem a két oldalsó légbeömlőt is. Az egyiknél vékony műanyag lemezzel alá kellett pakolnom, mert keskenyebb volt a kelleténél, a másik viszont jól illeszkedett. Végül felkerült a függőleges és a vízszintes vezérsík is, utóbbiak drótcsapolással ellátva a stabilabb tartáshoz. A függőlegesnél szintén szükség volt egy kis kőművesmunkára, mert a vezérsík aljának íve nem követte a törzs felső részét. Az elején és a végén csiszolva próbáltam eltüntetni a közepén lévő rést, de végül inkább műanyag lapok felragasztásával pótoltam ki az anyaghiányt a középső részen. Így ragasztható lett a vezérsík teljes hosszban, ami sokkal stabilabb tartást adott. A maradék hézagokat kétkomponensű epoxigyurma és vizes bázisú tömítő segítségével szüntettem meg. Az epoxigyurma nedves eszközzel jól alakítható és nagyon keményre köt. Ez jól megtartja a vizes tömítőt, ami így nem szívódik be, a felesleg pedig nedves fülpiszkálóval könnyedén eltávolítható.
A nagyobb darabokból már csak az orrkúp és a pótvezérsík felragasztása maradt. A kúpnál viszont akadt egy horderős probléma: akárhogy forgattam, mindig volt egy kis lépcső a csatlakozásnál. Úgy döntöttem, hogy a felülnézeti részen illesztem pontosan és majd az aljánál kipótolom a törzset. Ez azonban magával hozta, hogy újra kell karcolnom és szegecselnem az orrfutó előtti részt. Lehet, hogy egyszerűbb lett volna úgy csinálni, hogy teljes körben maradjon lépcső, majd azt visszacsiszolni a kúpból, de akkor meg a formája sérült volna. Ragasztás előtt persze kitömtem horgászólommal, hogy az amúgy is "fenék felé" lejtő gép nehogy felbillenjen. Ezután alul felpakoltam az epoxigyurmát a lépcsős illesztéshez és nedves spatulával eldolgoztam a nagyját. 24 óra száradást követően készre csiszoltam a felületet, majd visszakarcoltam az eltűnt panelvonalakat és szegecseket. Végül felkerült a pótvezérsík törzshöz csatlakozó része - szintén drótcsapokkal megsegítve -, valamint a gépágyúgondola és az orr alsó részén lévő infravörös érzékelő doboza. Ennek ugyan az elején két "ablak" van, így azt kis darab maszkolószalaggal letakartam festés előtt.
Ezzel a főbb alkatrészek összeépítése meg is történt, ideiglenesen feltettem a szélvédőt és a kabintetőt maszkolás végett. Azaz csak tettem volna, mert itt is akadt probléma: az egyik az volt, hogy a gyanta HUD nem fért el a szélvédő alatt, a másik pedig, hogy a nyíló rész jó egy mm-rel keskenyebb volt, mint kellett volna. Ez utóbbi probléma valószínűleg a túl széles gyantakabinra vezethető vissza, de már nem volt mit tenni. Innentől tehát egyértelmű volt, hogy a kabintető nyitva marad majd. A szélvédővel viszont kezdeni kellett valamit: karcsúsítottam kicsit a HUD-on, illetve a szélvédőkeret alá dolgoztam műanyag lemezzel és epoxigyurmával. Így sikerült annyira megemelni, hogy bár a valóságban semmit nem lehetne előre kilátni, de legalább fel lehetett ragasztani a szélvédőt. A nyíló részt Blu Tack-be ágyaztam a helyén, így maszkoltam a kabint. Jött tehát a szokásos zsírtalanító/kosztalanító mosdatás, majd pedig a fekete alapozás.
Száradás alatt elpepecseltem az apróbb dolgokkal: lefújtam a gyanta kerekeket, összeállítottam és festettem a törzs alatti póttartályt és a maradék alkatrészek közül kikerestem két dupla indítósínt és 4 db R-60-as rakétát. Ezeket a törzs két oldalára szántam, a szárnyak fix része alá pedig R-23-as rakétákat terveztem a hozzátartozó pilonnal. Elkészültek továbbá a futószárak, aknaajtók, az ezeket mozgató hidraulikus karok.
Indult a festés: először az alsó részt fújtam színre, majd tűecsettel kifestettem a futóaknákban lévő vezetékeket és tartályokat a megfelelő színekre. Az infraérzékelő előtti részt feketén hagytam, mert ez a valóságban is ilyen volt. Ezután következett a felső-oldalsó rész festése, persze csak maszkolást követően. Itt először a legvilágosabb színnel kezdtem és fokozatosan haladtam a legsötétebb felé. Kivételt csak a javított részekre - a jobb szárny belépőéle sérült több helyen is egy balaesetnél - fújt foltok jelentették, mert itt ezek értelemszerűen a festékrétegek legtetején helyezkedtek el. A foltozást szabadkézzel készítettem, és mivel először csináltam ilyen összetettségben, kicsit izgultam is, hogy jó lesz-e. Hála istennek az AK Real Colors festékek nagyon szépen viselkedtek és a pisztoly is hajlandó volt finom átszóródásokat produkálni. Az egész procedúra mintegy 4-5 órát vett igénybe, ami után már kezdett felsejleni a végső állapot. Persze azért volt még bőven mit finomítani a dolgon, így a fényes lakkozást követően egy sötétszürke bemosással "érleltem" össze a színeket, valamint barna pasztellkrétából reszelt porral kentem át finoman a főbb panelvonalakat.
Következett a végszerelés és a matricázás. Beragasztottam a futóműveket, a hajtóművet, feltettem a rakétaindító síneket, illetve a póttartályt. A stencilmatricákat a HAD-tól szereztem be, illetve a lajstromszámokat is az ő egyik készletükből vettem. Az ékeket az eredeti készletből használtam fel. A végén matt lakkal fújtam le a gépet, majd levettem az ideiglenesen rögzített kabintetőt és beillesztettem a katapultülést is. A tetőt nyitott állapotban rögzítettem vissza. Beragasztottam az orrkúpba a pitotcsövet, azonban ekkor tűnt fel, hogy a szélvédő előtti segédpitottal nem találkoztam... Az öntőkereten nem hagytam alkatrészt, tehát nem dobhattam ki. Megnéztem gyorsan a Super-hobby oldalán lévő keretfotókat, így kiderült a turpisság: KP-ék nemes egyszerűséggel lehagyták a keretről ezt az alkatrészt! Elég bosszantó szarvashiba, de így marad, amíg nem szerzek egy pótalkatrészt. Van egy Academy MiG-23S készletem is, talán onnan másolok majd egyet. Végül vékony rézdrótból pótoltam még a statikus kisütőket a teljesség kedvéért.
Ezzel egy jó hosszú folyamat végén lett egy hellyel-közzel jól kinéző MiG-23-asom a bosszantó hibák ellenére. A vitrinben jól mutat, de aki igazán jó és pontos makettet akar kihozni, annak még számos hiányosságát kell pótolnia/javítania. Remélhetőleg egyszer egy komolyabban kivitelezett készlet is megjelenik a piacon, mert elég sok országban megfordult a típus.
A KP kitekre korábban írt összes jellemző érvényes erre a készletre is, tehát ugyanúgy nehézkesen beszerezhető, de a magyar légierő típusait építőknek kötelező elem. Az alkatrészek minősége is azonos a 21-es készletével, tehát van mit feljavítani. Talán a panelvonalak szebbek kicsit, illetve a néhol túlbonyolítottnak ható alkatrészbontást új alváltozatok megépítése lehetőségének kell betudni. Ezt megerősíti pár olyan alkatrész is, amit már a leírás is fel nem használandónak minősít. Többet nem is írok a készletről, aki találkozott már KP-val, az tudja, miről beszélek.
Vegyük tehát sorra a teendőket: a készlet mellé beszereztem ezt-azt a feljavítópiacról, nevezetesen gyanta futóaknákat és kerékkészletet, pilótakabint, réz pitotcsövet, valamint egy Tumanszkij R-29 hajtómű részletet is, tehát lesz mit fúrni-faragni. Ezek beépítése kábé ugyanakkora műtétet igényel majd, mint a MiG-21UM esetében.
Első lépésben a törzs hátsó részéből marófejjel eltávolítottam a főfutóaknákat, és helyükre gyanta elemeket tettem. A kisebb réseket kétkomponensű epoxigyurmával töltöttem ki. Ezután jött a kabin és az orrfutó akna beépítése. Előbbi esetében levágtam a műanyag elemről a hátfalat, mert ezt teljes egészében adja a feljavító és másképp nem fér a helyére. Az illeszkedés még így sem tökéletes, mert kicsit szélesebb a kelleténél a kabin, de az oldalfalak vastagságából csiszolva lehet csalni kicsit. A műgyanta műszerfal nem tetszett, így azt levágtam a célzókészülék alól és rézre cseréltem. A célzókészülék helyét a műanyag alkatrészre öntött dudorok levágásával alakítottam ki. Ez eddig meglepően gyorsan ment, nagyobb problémába nem ütköztem. A feljavított részeket alapozóval lefújtam. Száradást követően a kabin és alkatrészei a jellegzetes orosz türkiz színt kapták, illetve a kabintető részeit is ezzel festettem. A műszerek, kezelőszervek kifestése tűecsettel történt képek alapján, ahogyan a katapultülés színezése is. A műszerfalon lévő műszerekbe fényes lakkot cseppentettem, hogy üveghatású legyen. Ezután az első törzsszekció két felét óvatosan összeragasztottam, hogy az illesztéseknél ne alakuljon ki lépcső, amit csiszolni kell majd.
Következett a hajtómű megalkotása, ami szintén a törzsbe kerül. Ehhez egy szép darab rézlemezt kell hengeresre hajtani, majd további réz és műgyanta elemeket illeszteni hozzá. A hengereléshez egy fúrószárat használtam, amit a rugalmas felületre (több rétegben összehajtott papírtörlő) helyezett rézlemezen görgettem oda-vissza. Ezáltal felkunkorodott a két vége és lassan felvette a megfelelő alakot. A két végét összeragasztva készen is volt a henger, amit be lehetett ragasztani a hozzávaló gyanta gyűrűbe. Erre aztán még rákerültek a szintén hengerelt sugárszűkítő lamellák. Ezt egy egységként festettem le alapozóval, majd a belső részt kifújtam AK Extreme metal burnt ironnal, a kiömlő végét pedig némi Jet exhaust színnel festettem kívül-belül. Ezt követően különböző szürke, barna, fekete pigmenttel poroztam, kormoztam az egészet. Ezután vettem a lángterelő gyűrűt, amit fakó zöld színre fújtam, majd összeragasztottam az acélszínű turbinalapátsorral, végül beragasztottam az égéstér hátuljába. A sort - és a további belátást - egy gyanta elem zárja le, amit szintén acélszínre festettem és feketével folyattam be. A végeredmény elég pofás lett, ez így egy egységként kerül majd beépítésre a madár "fenekébe".
Jöttek a sorban a szívócsatornák, itt két jelentős problémát kell orvosolni: az első, hogy hiányzik a belső részen lévő két-két áramlásterelő lap, illetve az utánuk lévő két-két plusz légbeömlő ajtó csak panelvonalak szintjén van érzékeltetve. Ezeket tehát kivágtam, majd marófejjel jelentősen elvékonyítottam a nyílások szélét. A nyíló lemezeket mustáros tubusból vágott téglalapokból alakítottam ki. Ezután bekarcoltam az áramlásterelő lemezek helyét és ezekbe a vájatokba formára alakított fémlemezeket ragasztottam. Összeállítottam a beömlők két-két alkatrészét, itt azonban sokat kellett dolgozni, ugyanis az oldallemezek illeszkedése nagyon gyatra volt. A hátoldalon pillanatragasztó és szódabikarbóna, a szívócsatorna belsejében pedig hegyes fogpiszkálóval felvitt tömítő és sok-sok csiszolás után ezek is készen voltak. Azaz készen lettek volna, ha nem veszem észre, hogy hiányzik a két leszálló fényszóró helye, aminek burkolatát egyébként adja a készlet az átlátszó alkatrészek között. A beömlőkön viszont csak két kör alakú jelzés van, így nem volt más hátra, mint házilag megcsinálni (ezt is). Mivel az ide beépítendő átlátszó alkatrészek bumfordi vastagok, így ezeket egy mozdulattal vágtam a kukába. Helyette megfelelő átmérőjű fúróval kimélyítettem a fényszórók helyét, majd a furat közepébe egy másik apró vakfuratot tettem. A lencse alakú mélyedést ezüsttel kifestettem, majd átlátszó húzott szálat ragasztottam be. Ennek a szabad végét előbb lánghoz tartottam, így a hőtől kicsit összeugrott, ami így jól utánozza az izzót. Végül lyukasztóval kiütöttem egy megfelelő átmérőjű kört egy vékony átlátszó lemezből és ezt tettem a furatra. A ragasztáshoz PVA ragasztót használtam.
A továbbiakban a törzs összeépítése előtt el kell döntenünk, hogy a változtatható állásszögű szárnyakat hogyan szeretnénk beépíteni. Legyen mozgatható, vagy fixen beragasztjuk valamelyik végállapotba? Előbbi esetben érdemes lehet külön festeni a szárnyakat, mivel van olyan részük is, ami összeépítés után már nem igazán hozzáférhető egyik vagy másik állásban. Utóbbi esetben utólag is be lehet építeni őket, viszont így fixen állnak (parkolási helyzetben jellemzően hátranyilazott állapotban). Én az utóbbi mellett döntöttem - nem utolsósorban helytakarékossági szempontból -, így a mozgást biztosító csapokhoz kialakított lyukaknál kivágtam a műanyagból egy-egy darabot, hogy később oldalról be lehessen csúsztatni majd a szárnyakat a törzsbe és itt megragasztva rögzíthetők legyenek. Ezzel a szárnyak külön festhetővé is váltak, több dolog egyelőre nem volt velük.
Következett a törzs hátsó részének összeállítása, amelynél szintén fontos az aprólékos ragasztás a csatlakozó felületek bonyolult formái miatt. Ehhez az egységhez csatlakozik aztán az orr-rész, a kétoldali légbeömlők, a vízszintes és függőleges vezérsíkok, a pótvezérsík alsó egyharmada, valamint a hajtóműkiömlő. Érdemes az egyik fél belső oldalára némi műanyagcsíkot ragasztani végig az illesztésnél, mert azok elég vékonyak, könnyen szétválnak. Ezek a pontosabb illesztést is segítik, mert nem engedik befelé mozdulni a találkozásnál a törzsfeleket, így síkban maradnak és kevesebbet kell tömíteni. A ragasztó száradását követően bepróbáltam a hajtóművet, ami elsőre nem fért be a helyére. Körben le kellett csiszolni pár tizedmillimétert a törzs belső részén, úgy passzolt csak a helyére.
A folytatásban az orr-szekciót felragasztottam a törzsre, majd ehhez hozzáépítettem a két oldalsó légbeömlőt is. Az egyiknél vékony műanyag lemezzel alá kellett pakolnom, mert keskenyebb volt a kelleténél, a másik viszont jól illeszkedett. Végül felkerült a függőleges és a vízszintes vezérsík is, utóbbiak drótcsapolással ellátva a stabilabb tartáshoz. A függőlegesnél szintén szükség volt egy kis kőművesmunkára, mert a vezérsík aljának íve nem követte a törzs felső részét. Az elején és a végén csiszolva próbáltam eltüntetni a közepén lévő rést, de végül inkább műanyag lapok felragasztásával pótoltam ki az anyaghiányt a középső részen. Így ragasztható lett a vezérsík teljes hosszban, ami sokkal stabilabb tartást adott. A maradék hézagokat kétkomponensű epoxigyurma és vizes bázisú tömítő segítségével szüntettem meg. Az epoxigyurma nedves eszközzel jól alakítható és nagyon keményre köt. Ez jól megtartja a vizes tömítőt, ami így nem szívódik be, a felesleg pedig nedves fülpiszkálóval könnyedén eltávolítható.
A nagyobb darabokból már csak az orrkúp és a pótvezérsík felragasztása maradt. A kúpnál viszont akadt egy horderős probléma: akárhogy forgattam, mindig volt egy kis lépcső a csatlakozásnál. Úgy döntöttem, hogy a felülnézeti részen illesztem pontosan és majd az aljánál kipótolom a törzset. Ez azonban magával hozta, hogy újra kell karcolnom és szegecselnem az orrfutó előtti részt. Lehet, hogy egyszerűbb lett volna úgy csinálni, hogy teljes körben maradjon lépcső, majd azt visszacsiszolni a kúpból, de akkor meg a formája sérült volna. Ragasztás előtt persze kitömtem horgászólommal, hogy az amúgy is "fenék felé" lejtő gép nehogy felbillenjen. Ezután alul felpakoltam az epoxigyurmát a lépcsős illesztéshez és nedves spatulával eldolgoztam a nagyját. 24 óra száradást követően készre csiszoltam a felületet, majd visszakarcoltam az eltűnt panelvonalakat és szegecseket. Végül felkerült a pótvezérsík törzshöz csatlakozó része - szintén drótcsapokkal megsegítve -, valamint a gépágyúgondola és az orr alsó részén lévő infravörös érzékelő doboza. Ennek ugyan az elején két "ablak" van, így azt kis darab maszkolószalaggal letakartam festés előtt.
Ezzel a főbb alkatrészek összeépítése meg is történt, ideiglenesen feltettem a szélvédőt és a kabintetőt maszkolás végett. Azaz csak tettem volna, mert itt is akadt probléma: az egyik az volt, hogy a gyanta HUD nem fért el a szélvédő alatt, a másik pedig, hogy a nyíló rész jó egy mm-rel keskenyebb volt, mint kellett volna. Ez utóbbi probléma valószínűleg a túl széles gyantakabinra vezethető vissza, de már nem volt mit tenni. Innentől tehát egyértelmű volt, hogy a kabintető nyitva marad majd. A szélvédővel viszont kezdeni kellett valamit: karcsúsítottam kicsit a HUD-on, illetve a szélvédőkeret alá dolgoztam műanyag lemezzel és epoxigyurmával. Így sikerült annyira megemelni, hogy bár a valóságban semmit nem lehetne előre kilátni, de legalább fel lehetett ragasztani a szélvédőt. A nyíló részt Blu Tack-be ágyaztam a helyén, így maszkoltam a kabint. Jött tehát a szokásos zsírtalanító/kosztalanító mosdatás, majd pedig a fekete alapozás.
Száradás alatt elpepecseltem az apróbb dolgokkal: lefújtam a gyanta kerekeket, összeállítottam és festettem a törzs alatti póttartályt és a maradék alkatrészek közül kikerestem két dupla indítósínt és 4 db R-60-as rakétát. Ezeket a törzs két oldalára szántam, a szárnyak fix része alá pedig R-23-as rakétákat terveztem a hozzátartozó pilonnal. Elkészültek továbbá a futószárak, aknaajtók, az ezeket mozgató hidraulikus karok.
Indult a festés: először az alsó részt fújtam színre, majd tűecsettel kifestettem a futóaknákban lévő vezetékeket és tartályokat a megfelelő színekre. Az infraérzékelő előtti részt feketén hagytam, mert ez a valóságban is ilyen volt. Ezután következett a felső-oldalsó rész festése, persze csak maszkolást követően. Itt először a legvilágosabb színnel kezdtem és fokozatosan haladtam a legsötétebb felé. Kivételt csak a javított részekre - a jobb szárny belépőéle sérült több helyen is egy balaesetnél - fújt foltok jelentették, mert itt ezek értelemszerűen a festékrétegek legtetején helyezkedtek el. A foltozást szabadkézzel készítettem, és mivel először csináltam ilyen összetettségben, kicsit izgultam is, hogy jó lesz-e. Hála istennek az AK Real Colors festékek nagyon szépen viselkedtek és a pisztoly is hajlandó volt finom átszóródásokat produkálni. Az egész procedúra mintegy 4-5 órát vett igénybe, ami után már kezdett felsejleni a végső állapot. Persze azért volt még bőven mit finomítani a dolgon, így a fényes lakkozást követően egy sötétszürke bemosással "érleltem" össze a színeket, valamint barna pasztellkrétából reszelt porral kentem át finoman a főbb panelvonalakat.
Következett a végszerelés és a matricázás. Beragasztottam a futóműveket, a hajtóművet, feltettem a rakétaindító síneket, illetve a póttartályt. A stencilmatricákat a HAD-tól szereztem be, illetve a lajstromszámokat is az ő egyik készletükből vettem. Az ékeket az eredeti készletből használtam fel. A végén matt lakkal fújtam le a gépet, majd levettem az ideiglenesen rögzített kabintetőt és beillesztettem a katapultülést is. A tetőt nyitott állapotban rögzítettem vissza. Beragasztottam az orrkúpba a pitotcsövet, azonban ekkor tűnt fel, hogy a szélvédő előtti segédpitottal nem találkoztam... Az öntőkereten nem hagytam alkatrészt, tehát nem dobhattam ki. Megnéztem gyorsan a Super-hobby oldalán lévő keretfotókat, így kiderült a turpisság: KP-ék nemes egyszerűséggel lehagyták a keretről ezt az alkatrészt! Elég bosszantó szarvashiba, de így marad, amíg nem szerzek egy pótalkatrészt. Van egy Academy MiG-23S készletem is, talán onnan másolok majd egyet. Végül vékony rézdrótból pótoltam még a statikus kisütőket a teljesség kedvéért.
Ezzel egy jó hosszú folyamat végén lett egy hellyel-közzel jól kinéző MiG-23-asom a bosszantó hibák ellenére. A vitrinben jól mutat, de aki igazán jó és pontos makettet akar kihozni, annak még számos hiányosságát kell pótolnia/javítania. Remélhetőleg egyszer egy komolyabban kivitelezett készlet is megjelenik a piacon, mert elég sok országban megfordult a típus.
|
|
001
|
|
|
002
|
|
|
003
|
|
|
004
|
|
|
005
|
|
|
006
|
|
|
007
|
|
|
008
|
|
|
009
|
|
|
010
|
|
|
011
|
|
|
012
|
|
|
013
|
|
|
014
|
|
|
015
|
|
|
016
|
|
|
017
|
|
|
018
|
|
|
019
|
|
|
020
|
|
|
021
|
|
|
022
|
|
|
023
|
|
|
024
|
|
|
025
|
|
|
027
|
|
|
028
|
|
|
029
|
|
|
030
|
|
|
031
|
|
|
033
|
|
|
034
|
|
|
035
|
|
|
036
|
|
|
IMG_20230213_190253
|
|
|
IMG_20230213_190512
|
|
|
IMG_20230213_190359
|
|
|
IMG_20230213_190311
|
|
|
IMG_20230213_190443
|
2023.02.08.
Utolsó módosítás: 2023.02.13.
Utolsó módosítás: 2023.02.13.