Pintér György - Múzeumi krimik
A „Tűzmadár” két módon kapcsolódhat a katonai repüléshez. Egyrészt a kiszolgált Ca-101, olasz gyártású szállítógépet csúfolták az ezt használó ejtőernyősök a Sztravinszkij mű alapján „Bűzmadár”-nak.
Az orosz népmesevilág egyik visszatérő szereplője az aranyló tollú, gyöngyöket köpködő, gyógyító hatású Tűzmadár.
El kellett érkeznie az 1930-as éveknek, ami a sztálini Szovjetunióban a kísérleti repülőgépek Kánaánja volt. Rengeteg kisebb-nagyobb tervezőműhely igyekezett minél hatékonyabb fegyverekkel ellátni a világforradalomért harcoló Vörös Légierőt. Persze az idő folyamán megrostálódott a mezőny. Vagy szakmai okok miatt nem feleltek meg, vagy mint esetünkben is Konsztantyin Kalinyin is mint a „nép ellensége” a voronyezsi börtönben fejezte be életét és ezzel levette a napirendről az amúgy izgalmas, talán korát is megelőző műszaki megoldásokkal rendelkező K-12-es típusszámú, háromszemélyes bombázó további gyártását.
Mitől más ez a gép? Egyszerű. Nincs klasszikus farokrésze. Igy a hátsó védőfegyverzetnek teljes körű kilövése van. A más gépeknél itt elhelyezkedő kormányfelületeket a szárnyak végére helyezte át Kalinyin.
1937. augusztus 18-án, a Vörös Légiflotta Napján, a tusinói repülőnapon felszálló K-12-t az orosz népmesékből ismert „Zsar Ptyíca”, azaz „Tűzmadár” élénk, narancsos színére festették, amin fehér vonalakkal jelölték a tollazat formáit is.
No ennyi töri után a makettről.
Egy ukrán gyártó ugrott neki az „elfelejtett” szovjet típusok gyártásának 1/72-ben. A MikroMir nem variálta túl a dolgot és ez szép, színes, jól áttekinthető összeállítási útmutató mellé önzáródó celofántasakban A/4-es méretű matricalapot kapunk az öntőkeretek mellé. Az átlátszó alkatrészek valóban átlátszóak. Az összeállítási útmutató csak időnként készteti komolyabb gondolkodásra az elszánt makettezőt.
A belső terek részletezését nem vitték túlzásba - igaz, hogy nem is nagyon látszik semmi. Van egy kis adag fémmaratás is. Az alkatrészek, bár a bontásuk logikus, messze vannak a közepestől is. Durvák, amikből nem sajnálták az alapanyagot. Ami gond, hogy a két motort körülvevő NACA-gyűrű nem ér körbe, Hiányzik belőle olyan 3 mm. Itt tömíteni kell. Kellemetlen. A főfutóknál a szárak helyét nem árt kifúrni, mert a kapott sekély mélyedésben nem lesz túl stabil az illeszkedés. A kerekeken lesz bőven csiszolni való. A fedélzeti géppuskák gyengék. A leválasztásnál vigyázni kell, nehogy törjenek.
Komoly időt rabló munka a kabintetők megfelelő maszkolása. Elbírna a készlet gyári maszkolócsomagot is, de ne álmodozzunk!
Tartottam a teljes makettet befedő matricáktól. Kellemesen kellett csalódnom. A konyhából kicsentem egy lapos műanyagdobozt, amibe normálisan áztathatók voltak a nagyméretű matricák. Nem szakadtak mint a kopott kínai zokni és precízen illeszkedtek a sokszorosan hajlított, szélesedő, szűkülő felületekre. Itt azért ajánlott némi lágyító használata. Hasonlóképp a törzset borító matricáknál is. Itt figyelni kell, hogy a rajzok jobb és bal fele szépen kiegészítse egymást a gép orránál és hátul is, a törzsön.
Arra nem sikerült magyarázatot találnom, hogy a dobozgrafikán miért egy katonai zöld, ámde fehér tollábrázolással rendelkező gép szerepel.