Mitsubishi T-2
1:72, Hasegawa
No.C05
Pintér György - Múzeumi krimik
2023. karácsony estéjén a szerettei körében ünneplő makettező izgatottan bontogatja a dobozokat. Vajon idén végre akad a fa alatt valami összeraknivaló, vagy továbbra is arra hivatkozik minden családtag, hogy "Ha már megvan, vagy nem tetszik?" Hiába bizonygatod, hogy akkor majd másképp fested, matricázod, bizony makacsul tartják magukat ehhez az állásponthoz.
Idén viszont valami más… Kedvesed sejtelmes mosollyal nyomja a kezedbe a becsomagolt dobozt, te pedig gyermeki izgalommal kezded kibontani, hogy aztán a tartalma láttán felcsillanó szemmel lejts örömtáncot. Igen, idén végre makettet kaptál, nem is egyet, kettőt! A családtagok ugyan kissé furcsán néznek rád, de hát ez már lényegtelen. Boldogan huppansz le a kanapé sarkába és veszed gyorsan szemügyre új kincseidet, majd biztosítod kissé még aggódó párodat, hogy hát ettől nincs följebb, beletalált a százasba. Nem probléma, hogy a MiG-21MF-et már építetted (meg ott van még egy Overtrees készlet a szekrényben… 😊), hiszen például lengyel, cseh, szlovák, stb. felségjelzéssel még nincs is a vitrinben. Legalább az összes maradék matricát el tudod használni. A másik készlet meg hát maga az ismeretlen: modern japán típussal eddig még nem hozott össze a jósors, ez meg itt rögtön egy bemutatógép színorgiájában tündököl! Hát mi ez, ha nem karácsony, kéremszépen?!
No, ennyi költői túlzás után találjunk vissza a valóság talajára. Essék szó a most következő leírásban a Hasegawa 1:72-es méretarányú Mitsubishi T-2 készletének megépítéséről.
A készlet nem túl fiatal, amit az is jelez, hogy kiemelkedő panelvonalakkal rendelkezik és – a festést megkönnyítendő(?) – randa kék színű műanyagból öntötték. Ettől eltekintve viszont még mindig elég jól teljesít illeszkedés terén, ami jól mutatja a japán precizitást. Találni ugyan egy kis sorját már néhány alkatrészen, de ezek eltüntetése csak némi ujjgyakorlatot igényel. Az átlátszó alkatrészek kristálytiszták és torzításmentesek, a pilótafülke viszont elég sivár. Két-két gyenge katapultülést és botkormányt kapunk bele, azonkívül matrica formájában a műszerfalakat és az oldalsó kezelőszerveket. Feljavítókészlet hiányában ezt vagy magunk turbózzuk fel, vagy megelégedünk a gyári kivitellel. (Utólag kiderült, hogy a Platz gyárt maratást ehhez a készlethez és sok hasznos dolog van benne: műszerfalak, oldalkonzolok, szellőzők, stb. Kár, hogy már csak a festés előtt találtam meg, illetve, hogy csak Japánból beszerezhető.)
Kapunk két matricalapot is: az egyik tartalmazza a felségjelzéseket, lajstromszámot stb., a másikon pedig a díszfestés elemei találhatók. Elég vastagok, de matricalágyítóval kezelhetők, a széleket azonban ajánlott trimmelni.
Nagyjából ennyiben össze is foglalható a készlet. Szép példány építhető belőle dobozból is, gyakorlott makettezők pedig feljavításokkal tovább emelhetik az alapkészlet fényét.
Lássunk tehát hozzá az építéshez: először nem terveztem nagy beavatkozást, de aztán valahogy mégis úgy gondoltam, hogy ez a készlet érdemes rá, hogy kicsit tuningoljak a megjelenésén. Nem vagyok nagy "karcművész" (Éééérted… 😊 ), de elhatároztam, hogy a pozitív osztásokból negatívat csinálok. Fogtam tehát a célszerszámokat és a meglévő vonalak mentén átkarcoltam az egész gépet elemenként. A kivésett és portól megtisztított panelvonalakat ezután átvontam Tamiya ultrahíg ragasztóval, ami eltüntette a vésetek szélén maradt apró sorjákat is. Ez a művelet két napot vett igénybe, de nagyot dobott az alkatrészek kinézetén.
Ezután szemügyre vettem a kabinteknőt. A helyére próbálva akadt itt-ott némi hézag, így sajnos külön nem tudtam festeni és matricázni. Beépítettem tehát a helyére, majd a féltörzsek összeragasztását követően epoxygyurmával kihézagoltam. Az orrba tettem bőven súlyt, nehogy a végén fenékre üljön a madaram. A következő lépésben a szárnyakat pattintottam a helyére: felsőszárnyas típus lévén ez egy nagy egységet képezett, ami tizedmilliméterre pontosan passzolt a helyére. A vízszintes vezérsíkok és a farok alatti két stabilizátor beépítésével a nagyja munkával meg is voltam, kezdődhetett az illesztések összecsiszolása. Eközben fény derült néhány beszívódásra is, de ezeket sem volt nehéz javítani. Az építés végén a teljes gépet lefújtam 1000-es finomságú Surfacerrel, majd egy nap száradás után megcsiszoltam. A maradék hibákat még átecseteltem és újracsiszoltam. Ekkor megnyugodtam, hogy elég jól sikerült az átkarcolás.
A géptestet kicsit félretéve elkezdtem foglalkozni a futóművekkel és az aknafedelekkel. Lealapoztam, majd fehérre festettem a szárakat és az aknaajtók belső felületét. Száradás után panelezővel folyattam be, hogy a részleteket kiemeljem. Következtek a katapultülések, amiket maszkolószalag és némi rézlap segítségével javítottam fel. Pótoltam a katapultáláskor a pilóta karjait "elfogó" füleket, illetve a bekötőhevedereket. Az alapszín kékeszszürke lett, piros fejtámlával és vászonszínű hevederekkel. Ezután újra elővettem a gépet: a korábban kitömített és összecsiszolt kabint lefestettem világos szürkéskékre, majd feltettem a műszerfalak és oldalkonzolok körbe trimmelt matricáit. Matricalágyítóval szépen fel is simultak a helyükre. A műszerfalak borításának feketére színezése után következhetett a szélvédő, illetve a két kabin közötti fix rész is. Itt a nyíló részeket is felhasználtam a pozícionáláshoz, hogy azok jól illeszkedjenek majd később zártan is. A fix rész szélességének kisebb kiigazításán kívül sok munka nem volt ezzel a területtel. Végül lezártam a kabin fedetlen részeit maszkolószalaggal, hogy a festés megkezdődhessen.
Első körben szürke AK alapozóval fújtam le a gépet, majd a fehér részek következtek. Úgy döntöttem végül, hogy inkább festem a mintát, mert a próba matricázás nem hozott elég jó eredményt. A fehér matrica alól kiütött kicsit a sötétkék alap. Elővettem tehát a legenyhébb tapadású TESA rózsaszín maszkolószalagot és hosszú, vékony csíkokat vágtam belőle 1-2 mm szélességben. Ezekből készítettem el a fehér részek körvonalainak maszkolását, majd Abteilung 502 maszkolófolyadékkal töltöttem ki a közöket. Kicsit megijesztettek a fórumtársak, hogy esetleg nyomot hagy majd a festésen, de bíztam benne, hogy ez nem történik meg, mivel ilyet nem tapasztaltam. A fehér részek kimaszkolását követően volt néhány hely, ahol Vallejo 71.089 világoskékkel kellett festeni, majd azt is lemaszkolni. Itt már ívelt mintákat is kellett csinálni, amihez be kellett szereznem hajlítható szalagot is. Amikor ezzel is megvoltam, akkor jött az utolsó, Vallejo 70.925-ös sötétkék festés. Ehhez azonban kevertem még egy pár csepp sötétszürkét is, mert túl élénknek tartottam a színt. Reméltem, hogy sehol sem folyik majd a már lefedett részek alá a festés. Ezt megelőzendő a lehető legvékonyabb rétegekben ködöltem fel a fedőszínt.
A maszkolásokat nagyon óvatosan távolítottam el, nehogy valahol feltépje a festéket a felületről. Hála istennek nem történt katasztrófa, pár helyen kellett csak javítani egy-két apró hibát, átszóródást. Ugyan nem lett teljesen pontos a mintázat, de jó közelítéssel hasonlított az eredetihez. Megfújtam még az orrkúp és a szélvédő előtti részt feketével, majd lelakkoztam a gépet, hogy a többi matrica is a helyére kerüljön.
A jelzések felhelyezését követően újabb fényes lakkréteg következett (ez sajnos kissé szemcsésre sikerült), majd befolyattam a panelvonalakat. Ennél több koszolást nem is csináltam, mert az ilyen bemutató gépek általában szépen karbantartott, tiszta masinériák.
Ezek után nem maradt más, mint beragasztani a futóműveket és aknaajtókat, helyükre tenni a katapultüléseket, a botkormányokat, valamint a kabintetőket. Az aknaajtóknál akadt egy kis méretezési probléma, mivel a futószárhoz kapcsolódó teleszkópok miatt a kiengedett futónál is zárt aknaajtó nem tudodd a helyére illeszkedni. Itt a lehető legkisebb réssel dolgoztam, nagyon úgysem látszik. A kabintetőket zárt állapotban rögzítettem, hogy ne törjék meg a gép – egyébként szép – vonalait. Utolsó fázisként a külön festett póttartályokat és rakétákat aggattam fel, ezzel befejezettnek nyilvánítva az építést.
Összességében elmondhatom, hogy igazi karácsonyi ajándék volt ennek az egyszerű, de nagyszerű készletnek a megépítése. Kicsit sajnálom, hogy a hozzávaló feljavítót későn találtam meg, mert a kabint jó lett volna még feltuningolni vele. De enélkül is kiemelkedő lakója lesz a vitrinemnek, mert színeivel azonnal magára vonja majd a tekinteteket.
Idén viszont valami más… Kedvesed sejtelmes mosollyal nyomja a kezedbe a becsomagolt dobozt, te pedig gyermeki izgalommal kezded kibontani, hogy aztán a tartalma láttán felcsillanó szemmel lejts örömtáncot. Igen, idén végre makettet kaptál, nem is egyet, kettőt! A családtagok ugyan kissé furcsán néznek rád, de hát ez már lényegtelen. Boldogan huppansz le a kanapé sarkába és veszed gyorsan szemügyre új kincseidet, majd biztosítod kissé még aggódó párodat, hogy hát ettől nincs följebb, beletalált a százasba. Nem probléma, hogy a MiG-21MF-et már építetted (meg ott van még egy Overtrees készlet a szekrényben… 😊), hiszen például lengyel, cseh, szlovák, stb. felségjelzéssel még nincs is a vitrinben. Legalább az összes maradék matricát el tudod használni. A másik készlet meg hát maga az ismeretlen: modern japán típussal eddig még nem hozott össze a jósors, ez meg itt rögtön egy bemutatógép színorgiájában tündököl! Hát mi ez, ha nem karácsony, kéremszépen?!
No, ennyi költői túlzás után találjunk vissza a valóság talajára. Essék szó a most következő leírásban a Hasegawa 1:72-es méretarányú Mitsubishi T-2 készletének megépítéséről.
A készlet nem túl fiatal, amit az is jelez, hogy kiemelkedő panelvonalakkal rendelkezik és – a festést megkönnyítendő(?) – randa kék színű műanyagból öntötték. Ettől eltekintve viszont még mindig elég jól teljesít illeszkedés terén, ami jól mutatja a japán precizitást. Találni ugyan egy kis sorját már néhány alkatrészen, de ezek eltüntetése csak némi ujjgyakorlatot igényel. Az átlátszó alkatrészek kristálytiszták és torzításmentesek, a pilótafülke viszont elég sivár. Két-két gyenge katapultülést és botkormányt kapunk bele, azonkívül matrica formájában a műszerfalakat és az oldalsó kezelőszerveket. Feljavítókészlet hiányában ezt vagy magunk turbózzuk fel, vagy megelégedünk a gyári kivitellel. (Utólag kiderült, hogy a Platz gyárt maratást ehhez a készlethez és sok hasznos dolog van benne: műszerfalak, oldalkonzolok, szellőzők, stb. Kár, hogy már csak a festés előtt találtam meg, illetve, hogy csak Japánból beszerezhető.)
Kapunk két matricalapot is: az egyik tartalmazza a felségjelzéseket, lajstromszámot stb., a másikon pedig a díszfestés elemei találhatók. Elég vastagok, de matricalágyítóval kezelhetők, a széleket azonban ajánlott trimmelni.
Nagyjából ennyiben össze is foglalható a készlet. Szép példány építhető belőle dobozból is, gyakorlott makettezők pedig feljavításokkal tovább emelhetik az alapkészlet fényét.
Lássunk tehát hozzá az építéshez: először nem terveztem nagy beavatkozást, de aztán valahogy mégis úgy gondoltam, hogy ez a készlet érdemes rá, hogy kicsit tuningoljak a megjelenésén. Nem vagyok nagy "karcművész" (Éééérted… 😊 ), de elhatároztam, hogy a pozitív osztásokból negatívat csinálok. Fogtam tehát a célszerszámokat és a meglévő vonalak mentén átkarcoltam az egész gépet elemenként. A kivésett és portól megtisztított panelvonalakat ezután átvontam Tamiya ultrahíg ragasztóval, ami eltüntette a vésetek szélén maradt apró sorjákat is. Ez a művelet két napot vett igénybe, de nagyot dobott az alkatrészek kinézetén.
Ezután szemügyre vettem a kabinteknőt. A helyére próbálva akadt itt-ott némi hézag, így sajnos külön nem tudtam festeni és matricázni. Beépítettem tehát a helyére, majd a féltörzsek összeragasztását követően epoxygyurmával kihézagoltam. Az orrba tettem bőven súlyt, nehogy a végén fenékre üljön a madaram. A következő lépésben a szárnyakat pattintottam a helyére: felsőszárnyas típus lévén ez egy nagy egységet képezett, ami tizedmilliméterre pontosan passzolt a helyére. A vízszintes vezérsíkok és a farok alatti két stabilizátor beépítésével a nagyja munkával meg is voltam, kezdődhetett az illesztések összecsiszolása. Eközben fény derült néhány beszívódásra is, de ezeket sem volt nehéz javítani. Az építés végén a teljes gépet lefújtam 1000-es finomságú Surfacerrel, majd egy nap száradás után megcsiszoltam. A maradék hibákat még átecseteltem és újracsiszoltam. Ekkor megnyugodtam, hogy elég jól sikerült az átkarcolás.
A géptestet kicsit félretéve elkezdtem foglalkozni a futóművekkel és az aknafedelekkel. Lealapoztam, majd fehérre festettem a szárakat és az aknaajtók belső felületét. Száradás után panelezővel folyattam be, hogy a részleteket kiemeljem. Következtek a katapultülések, amiket maszkolószalag és némi rézlap segítségével javítottam fel. Pótoltam a katapultáláskor a pilóta karjait "elfogó" füleket, illetve a bekötőhevedereket. Az alapszín kékeszszürke lett, piros fejtámlával és vászonszínű hevederekkel. Ezután újra elővettem a gépet: a korábban kitömített és összecsiszolt kabint lefestettem világos szürkéskékre, majd feltettem a műszerfalak és oldalkonzolok körbe trimmelt matricáit. Matricalágyítóval szépen fel is simultak a helyükre. A műszerfalak borításának feketére színezése után következhetett a szélvédő, illetve a két kabin közötti fix rész is. Itt a nyíló részeket is felhasználtam a pozícionáláshoz, hogy azok jól illeszkedjenek majd később zártan is. A fix rész szélességének kisebb kiigazításán kívül sok munka nem volt ezzel a területtel. Végül lezártam a kabin fedetlen részeit maszkolószalaggal, hogy a festés megkezdődhessen.
Első körben szürke AK alapozóval fújtam le a gépet, majd a fehér részek következtek. Úgy döntöttem végül, hogy inkább festem a mintát, mert a próba matricázás nem hozott elég jó eredményt. A fehér matrica alól kiütött kicsit a sötétkék alap. Elővettem tehát a legenyhébb tapadású TESA rózsaszín maszkolószalagot és hosszú, vékony csíkokat vágtam belőle 1-2 mm szélességben. Ezekből készítettem el a fehér részek körvonalainak maszkolását, majd Abteilung 502 maszkolófolyadékkal töltöttem ki a közöket. Kicsit megijesztettek a fórumtársak, hogy esetleg nyomot hagy majd a festésen, de bíztam benne, hogy ez nem történik meg, mivel ilyet nem tapasztaltam. A fehér részek kimaszkolását követően volt néhány hely, ahol Vallejo 71.089 világoskékkel kellett festeni, majd azt is lemaszkolni. Itt már ívelt mintákat is kellett csinálni, amihez be kellett szereznem hajlítható szalagot is. Amikor ezzel is megvoltam, akkor jött az utolsó, Vallejo 70.925-ös sötétkék festés. Ehhez azonban kevertem még egy pár csepp sötétszürkét is, mert túl élénknek tartottam a színt. Reméltem, hogy sehol sem folyik majd a már lefedett részek alá a festés. Ezt megelőzendő a lehető legvékonyabb rétegekben ködöltem fel a fedőszínt.
A maszkolásokat nagyon óvatosan távolítottam el, nehogy valahol feltépje a festéket a felületről. Hála istennek nem történt katasztrófa, pár helyen kellett csak javítani egy-két apró hibát, átszóródást. Ugyan nem lett teljesen pontos a mintázat, de jó közelítéssel hasonlított az eredetihez. Megfújtam még az orrkúp és a szélvédő előtti részt feketével, majd lelakkoztam a gépet, hogy a többi matrica is a helyére kerüljön.
A jelzések felhelyezését követően újabb fényes lakkréteg következett (ez sajnos kissé szemcsésre sikerült), majd befolyattam a panelvonalakat. Ennél több koszolást nem is csináltam, mert az ilyen bemutató gépek általában szépen karbantartott, tiszta masinériák.
Ezek után nem maradt más, mint beragasztani a futóműveket és aknaajtókat, helyükre tenni a katapultüléseket, a botkormányokat, valamint a kabintetőket. Az aknaajtóknál akadt egy kis méretezési probléma, mivel a futószárhoz kapcsolódó teleszkópok miatt a kiengedett futónál is zárt aknaajtó nem tudodd a helyére illeszkedni. Itt a lehető legkisebb réssel dolgoztam, nagyon úgysem látszik. A kabintetőket zárt állapotban rögzítettem, hogy ne törjék meg a gép – egyébként szép – vonalait. Utolsó fázisként a külön festett póttartályokat és rakétákat aggattam fel, ezzel befejezettnek nyilvánítva az építést.
Összességében elmondhatom, hogy igazi karácsonyi ajándék volt ennek az egyszerű, de nagyszerű készletnek a megépítése. Kicsit sajnálom, hogy a hozzávaló feljavítót későn találtam meg, mert a kabint jó lett volna még feltuningolni vele. De enélkül is kiemelkedő lakója lesz a vitrinemnek, mert színeivel azonnal magára vonja majd a tekinteteket.
|
|
1705995514002
|
|
|
1705995514080
|
|
|
1705995514083
|
|
|
1705995514080
|
|
|
1705995514076
|
|
|
1705995514073
|
|
|
1705995514071
|
|
|
1705995514069
|
|
|
1705995514066
|
|
|
1705995514062
|
|
|
1705995514049
|
|
|
1705995514040
|
|
|
1705995514029
|
|
|
1705995514029
|
|
|
1705995514029
|
|
|
1705995514021
|
|
|
1705995514013
|
|
|
1705995514013
|
|
|
1705995514005
|
|
|
1705995514005
|
|
|
1705995514003
|
|
|
1705995514003
|
|
|
1705995514003
|
2024.01.24.