Pintér György - Múzeumi krimik
Már megint egy olyan földrajzi név - lásd korábban Biafra - ami a "gyűrött homlokúaknak" (Hofi) mond valamit, az ifjabb nemzedéknek nem annyira. Ez: Katanga.
Van egy ország Afrikában, amit azzal vert meg a sors, hogy gazdaggá tette bányakincsekben, úgymint aranyban, gyémántban, uránban, rézben, kobaltban, de van ezüst, ón, cink és volfrám is. Szóval van minden, ami szép és jó. Ráadásul e bányakincsek egy jelentős része a Kongói Demokratikus Köztársaság egyetlen tartományában, Katangában, a később Shaba-ra átnevezett területen összpontosul.
Hogy értsük a történetet, vissza kell mennünk a "nagy versenyfutás" – Afrika gyarmatosításának – utolsó évtizedébe. Voltak ugye a britek, a franciák, a portugálok, a németek és volt egy jelentős terület, amire mindegyiknek fájt a foga. Elkerülendő a háborút, ami eléggé költséges lett volna a vad, trópusi vidékeken, megegyeztek a "ha az enyém nem lehet, a tiéd sem legyen" alapon. A csaknem két és félmillió négyzetkilométeres területet odaadták tokkal, vonóval a belga királynak.
Hogy II. Lipót fel volt-e készülve a feladatra, arról megoszlanak a vélemények. Mindenesetre ettől kezdve évente egymillióval csökkent a terület, az ironikusnak is mondható nevű Kongói Szabadállam lakossága. Pedig korábban is volt csúnya világ, hiszen a jórészt bantu törzsek lakta terület portugál, holland és angol, majd arab rabszolgakereskedők vadászterülete volt. Szóval őfelsége, Belgium uralkodója, a gumiültetvényeken robotoló rabszolgák munkájából élt, mint az a bizonyos Marci, Hevesen. Vannak becslések, amik szerint a már-már szadista intézkedések, melyet a beadandó gumi- és elefántcsontkvóta késedelmes teljesítése miatti csonkításos büntetésekben nyilvánultak meg, alsó hangon 3 millió, legvadabb becslés alapján 30 millió kongói halálát okozták.
No, a belga állam 1908-ban elvette a király afrikai játszóterét és Belga-Kongó néven irányította tovább a területet. Lipót nevét megőrizte a térkép, hiszen a fővárost Leopoldville-nek nevezték, ellentétben a Kongó folyó jobb partján francia gyarmatból kialakított Brazzaville-Kongóval. Merthogy 1960-ban eljött a szabadság! Ja, nem! Csak megváltoztak a dolgok. (Sajátos módon a belgák – ha vannak ilyenek a sok vallon, meg flamand között – számára építő, fejlesztő királyként maradt fenn az emléke. Persze, volt miből!) A független Kongó első miniszterelnöke Patrice Lumumba volt, akit – ki tudja miért – a Szovjetunió kezdett támogatni. A dolgok logikájából következik, hogy ellenfeleit a nyugati hatalmak látták el fegyverrel és a támogatás sok más formájával.
Nem telt el két hét, amikor elkezdődtek a gondok. Eltekintve attól, hogy Csombe, a tartomány addigi kormányzója kimondta Katanga elszakadását a kongói államtól, összebalhéztak a balos Lumumba és az államfő Kaszavubu is. Csombét támogatta egy valahogyan éppen ott állomásozó belga ejtőernyős ezred és az alaposan felduzzasztott és sajtos módon légierővel is rendelkező katangai csendőrség, és nem utolsósorban a hatalmas, belga bányavállalat is. Lumumba az ENSZ beavatkozását kérte. A világszervezet nem volt tisztában a helyzet súlyosságával. Így egy viszonylag gyenge katonai erőt trombitált össze indiai, ír és svéd csapatokból, gyenge helyi ellenállásra számítva. Ehhez képest a helyi erőkből álló, belga tisztek által kiképzett és vezetett, vadászgépekkel is támogatott sereggel futottak össze. Időközben a központi kormányt elsöpörte egy Mobutu ezredes által vezetett katonai puccs, aminek során Lumumba miniszterelnököt meggyilkolták. Maga a maradék Kongó is két részre szakadt és kialakult egy klasszikus polgárháború, ami leginkább arra a kocsmai verekedésre hasonlít, amikor a levert lámpa sötétjében mindenki üt mindenkit.
Végül az ENSZ csapatok bevonultak a katangai szakadár állam fővárosába, gondolva, hogy ezzel vége. Csombe elmenekült – de nem ment messzire, hanem Rhodesiában rendezkedett be. Közben a nagyobb ENSZ beavatkozást sürgető Dag Hammarskjörd alól kilőtték a repülőgépet – állítólag.
Az új ENSZ főtitkár, U Thant követelésére az belga erőket kivonták Katangából. Helyette zsoldoscsapatok jelentek meg. Az ENSZ bekeményített és a kezdeti 8500 fős kontigens létszámát 20000 főre egészítette ki etióp, tunéziai és ghanai csapatokkal és fegyverzetét is alkalmassá tette reguláris hadsereg elleni fellépésre. Jártak arra indonézek, fülöp-szigeteiek is. Miután a katangaiak nyílt támadást intéztek az etióp ENSZ erők tagjai és bázisa ellen, kiborult a bili. A felháborodott etiópok visszalőttek, HSN-lövegekkel. Az indiai csapatok kezdték a támadást, a svéd vadászgépek megsemmisítették a katangai légirőt, végül január 17-én Csombe aláírta a Katanga megadásáról szóló dokumentumot. Seregének maradékát az akkor portugál gyarmat Angolába menekítette át. (A Heller kiadta a svéd Tunnan J-29 vadászgép 1/72-es makettjét, a matricákkal egy ENSZ szolgálatban álló gép is elkészíthető.)
Persze, ha valaki úgy gondolná, hogy a katangai elszakadás megakadályozásával kitört a béke, az rosszul gondolja! A hatvanas években több lázadás zajlott Kongóban és több külső résztvevővel lezajlott az első és a második kongói háború. Az ország a 70-es évek végén tevékenyen beavatkozott a szomszédos Angolában folyó harcokba, a később szétvert FLNA oldalán.
reddit.com
Lobogó
Ludas Matyi 1961/62
Van egy ország Afrikában, amit azzal vert meg a sors, hogy gazdaggá tette bányakincsekben, úgymint aranyban, gyémántban, uránban, rézben, kobaltban, de van ezüst, ón, cink és volfrám is. Szóval van minden, ami szép és jó. Ráadásul e bányakincsek egy jelentős része a Kongói Demokratikus Köztársaság egyetlen tartományában, Katangában, a később Shaba-ra átnevezett területen összpontosul.
Hogy értsük a történetet, vissza kell mennünk a "nagy versenyfutás" – Afrika gyarmatosításának – utolsó évtizedébe. Voltak ugye a britek, a franciák, a portugálok, a németek és volt egy jelentős terület, amire mindegyiknek fájt a foga. Elkerülendő a háborút, ami eléggé költséges lett volna a vad, trópusi vidékeken, megegyeztek a "ha az enyém nem lehet, a tiéd sem legyen" alapon. A csaknem két és félmillió négyzetkilométeres területet odaadták tokkal, vonóval a belga királynak.
Hogy II. Lipót fel volt-e készülve a feladatra, arról megoszlanak a vélemények. Mindenesetre ettől kezdve évente egymillióval csökkent a terület, az ironikusnak is mondható nevű Kongói Szabadállam lakossága. Pedig korábban is volt csúnya világ, hiszen a jórészt bantu törzsek lakta terület portugál, holland és angol, majd arab rabszolgakereskedők vadászterülete volt. Szóval őfelsége, Belgium uralkodója, a gumiültetvényeken robotoló rabszolgák munkájából élt, mint az a bizonyos Marci, Hevesen. Vannak becslések, amik szerint a már-már szadista intézkedések, melyet a beadandó gumi- és elefántcsontkvóta késedelmes teljesítése miatti csonkításos büntetésekben nyilvánultak meg, alsó hangon 3 millió, legvadabb becslés alapján 30 millió kongói halálát okozták.
No, a belga állam 1908-ban elvette a király afrikai játszóterét és Belga-Kongó néven irányította tovább a területet. Lipót nevét megőrizte a térkép, hiszen a fővárost Leopoldville-nek nevezték, ellentétben a Kongó folyó jobb partján francia gyarmatból kialakított Brazzaville-Kongóval. Merthogy 1960-ban eljött a szabadság! Ja, nem! Csak megváltoztak a dolgok. (Sajátos módon a belgák – ha vannak ilyenek a sok vallon, meg flamand között – számára építő, fejlesztő királyként maradt fenn az emléke. Persze, volt miből!) A független Kongó első miniszterelnöke Patrice Lumumba volt, akit – ki tudja miért – a Szovjetunió kezdett támogatni. A dolgok logikájából következik, hogy ellenfeleit a nyugati hatalmak látták el fegyverrel és a támogatás sok más formájával.
Kongó 1961-ben
Nem telt el két hét, amikor elkezdődtek a gondok. Eltekintve attól, hogy Csombe, a tartomány addigi kormányzója kimondta Katanga elszakadását a kongói államtól, összebalhéztak a balos Lumumba és az államfő Kaszavubu is. Csombét támogatta egy valahogyan éppen ott állomásozó belga ejtőernyős ezred és az alaposan felduzzasztott és sajtos módon légierővel is rendelkező katangai csendőrség, és nem utolsósorban a hatalmas, belga bányavállalat is. Lumumba az ENSZ beavatkozását kérte. A világszervezet nem volt tisztában a helyzet súlyosságával. Így egy viszonylag gyenge katonai erőt trombitált össze indiai, ír és svéd csapatokból, gyenge helyi ellenállásra számítva. Ehhez képest a helyi erőkből álló, belga tisztek által kiképzett és vezetett, vadászgépekkel is támogatott sereggel futottak össze. Időközben a központi kormányt elsöpörte egy Mobutu ezredes által vezetett katonai puccs, aminek során Lumumba miniszterelnököt meggyilkolták. Maga a maradék Kongó is két részre szakadt és kialakult egy klasszikus polgárháború, ami leginkább arra a kocsmai verekedésre hasonlít, amikor a levert lámpa sötétjében mindenki üt mindenkit.
Végül az ENSZ csapatok bevonultak a katangai szakadár állam fővárosába, gondolva, hogy ezzel vége. Csombe elmenekült – de nem ment messzire, hanem Rhodesiában rendezkedett be. Közben a nagyobb ENSZ beavatkozást sürgető Dag Hammarskjörd alól kilőtték a repülőgépet – állítólag.
Az új ENSZ főtitkár, U Thant követelésére az belga erőket kivonták Katangából. Helyette zsoldoscsapatok jelentek meg. Az ENSZ bekeményített és a kezdeti 8500 fős kontigens létszámát 20000 főre egészítette ki etióp, tunéziai és ghanai csapatokkal és fegyverzetét is alkalmassá tette reguláris hadsereg elleni fellépésre. Jártak arra indonézek, fülöp-szigeteiek is. Miután a katangaiak nyílt támadást intéztek az etióp ENSZ erők tagjai és bázisa ellen, kiborult a bili. A felháborodott etiópok visszalőttek, HSN-lövegekkel. Az indiai csapatok kezdték a támadást, a svéd vadászgépek megsemmisítették a katangai légirőt, végül január 17-én Csombe aláírta a Katanga megadásáról szóló dokumentumot. Seregének maradékát az akkor portugál gyarmat Angolába menekítette át. (A Heller kiadta a svéd Tunnan J-29 vadászgép 1/72-es makettjét, a matricákkal egy ENSZ szolgálatban álló gép is elkészíthető.)
Egy kis terepes festés egy J-29 Tunnanon
Persze, ha valaki úgy gondolná, hogy a katangai elszakadás megakadályozásával kitört a béke, az rosszul gondolja! A hatvanas években több lázadás zajlott Kongóban és több külső résztvevővel lezajlott az első és a második kongói háború. Az ország a 70-es évek végén tevékenyen beavatkozott a szomszédos Angolában folyó harcokba, a később szétvert FLNA oldalán.
Fényképek forrása
reddit.com
Lobogó
Ludas Matyi 1961/62
|
|
Katangai zászló
|
|
|
Kongó 1961-ben
|
|
|
Az ENSZ-csapatok "Nagy Csapás"- a katangai végjátékban
|
|
|
ENSZ-békefenntartók Kongóban
|
|
|
Svéd békefenntartók PSZH-ja
|
|
|
Egy kis terepes festés egy J-29 Tunnanon
|
|
|
J-29 Tunnan ENSZ színekben
|
|
|
Katangai zsoldosok
|
|
|
A magyar nézőpont a Ludas Matyiból
|
|
|
Karikatúra az ENSZ-csapatokról
|
2025.12.18.