Pintér György - Múzeumi krimik
Igazából a véletlen műve, hogy hozzájutottam ehhez a maketthez. Még valamikor 2001 decemberében (fizetés után) „szokás szerint” betévedtem a SAS utcába, azzal a konkrét céllal, hogy az általam már jóval korábban kinézett 1/48-as Hasegawa F-104C-t megvegyem. Sajnos azonban valaki már megelőzött. Mivel nem akartam üres kézzel távozni, gondoltam veszek magamnak valami „japánt”, mivel japán gépem még sosem volt. Amikor kinyitottan a George dobozát, és megláttam magát a makettet, már nem volt visszaút…
Első ránézésre észrevehető a kitűnő minőség. Szép vékony vésett panelvonalak, kristálytiszta átlátszó üveg, részletesen kidolgozott alkatrészek. Az építés során sem kellett csalódnom a makettben. Szinte minden alkatrész tökéletesen illeszkedett, tömítőanyagra, alig volt szükség.
Mielőtt az összeépítésnek nekiláttam volna, be kellett szereznem a megfelelő festékeket. Első japán gép lévén, abszolút nem rendelkeztem a japán színekkel. Nagy nehezen az összes szükséges színt sikerült beszereznem.
Az építést a kabin összeállításával kezdtem. Elsőként lefújtam a törzs belső oldalát, a műszerfalat és a kabin darabjait a belső színnel, majd jött egy nap száradás. A következő lépés a műszerfal és a kabinbelső kifestése volt. Ehhez sok nullás ecsetet és vékonyra kihegyezett fogpiszkálót használtam. Némi száradás után összeragasztottam a kabin elemeit, helyére került a gázkar, botkorány, a pilótaülés, a pedálok, stb. Végső lépésként jöhetett a koszolás, ami vastag puha ecset, és grafitpor segítségével készült.
Egy rövid próba után kiderült, hogy a két féltörzs tökéletesen illeszkedik egymáshoz, így összeragasztottam őket, majd a helyére került a kész kabinbelső is. Következhetett a szárnyak összeállítása, majd jó pár nap száradás, mivel, mint tudjuk nem csak makettezésből áll az élet.
Helyükre kerültek a szárnyak, a különböző vezérsíkok, és végül az előre maszkolt, és a belső oldalán már festett kabintető. A kabintető maszkolását cellux ragasztóval készítettem el, amihez elég sok idő, és türelem kellett. Újabb maszkolás (kabintető, kabinnyílás, futóműakna), majd a szükséges helyeken apró tömítések, és csiszolás következett. Ezzel párhozamosan összeállítottam a motort és a propellert, elészültek a futóművek, majd a kerekek.
A festés
El kellett döntenem, milyen módon fogom a kopásokat imitálni. Korábban ezt szárazecseteléssel, vékony ecsettel felfestve imitáltam, de most valami mást akartam kipróbálni. Kezdésként csak a motorburkolatot, majd az egész makettet lefújtam Testors Chrome Silverrel. Ezzel egy egész valósághű fémes felületet kapott. A motorburkolat megkapta a belső színét, majd száradás maszkolás után kívül is lefújtam a megfelelő színre. Hagytam kb. 1 hetet száradni, és nekiláttam, a kopások imitálásának. Vékony és nagyon hegyes szikével óvatosan a panelvonalaknál elkezdtem lekaparni a felső (zöld) réteget, úgy, hogy az alatta lévő fém réteg sértetlen maradjon. Ez elég fárasztó, és főleg hosszadalmas munka, de a vége felé, amikor már kezd kialakulni a kép, akkor már lehet érezni, hogy megérte a fáradtságot. A koptatás után a jól bevált grafitporos koszolás következett, majd a panelvonalak kiemelése. A motor és a propeller beragasztása után az orrész teljesen elkészült. Megkapta az első lakkréteget, majd száradás után a végső lakkozást, és kész. Az eredményt látva hozzáfogtam a törzs festésének. Először felkerült a zöld szín, majd száradás és maszkolás után a belépőélre a sárga. Ismét száradás, és a maszkolás eltávolítása következett. Ekkor jött el az a pillanat, ami felért egy hideg zuhannyal. A maszkolóanyag eltávolítása közben a nem csak a maszk jött le, hanem vele együtt az alatta lévő zöld réteg is. Elég szörnyű látványt nyújtott a makett abban az állapotában. Megpróbáltam javítani a helyzeten, és újrafújtam a lejött részeket. Nem segített, mivel szemmel látható volt, hogy hol van 1 réteg, és hol 2 réteg zöld, egyszóval szörnyű volt… Mit lehet ilyenkor tenni? Minden mindegy alapon, lakkbenzines vattával lemostam az egész makettről a festéket. Egy gyors csiszolás, panelvonalak tisztítása, zsírtalanítás és szárítás után kezdtem előről az egészet. Chrome Silver, 1 hét száradás, külső zöld, és ismét a sárga a belépőélre, azonban most nem szalaggal, hanem papírból vágott sablonnal maszkoltam, és sikerült. Újabb 1 hét száradás, majd nekiláttam a törzs koptatásának. Következett a koszolás: grafitpor, olaj, és némi „koszos kéz” felhasználásával.
A grafitos koszolásnál arra nagyon kellett vigyáznom, hogy ott véletlenül se fogjam meg kézzel a makettet, ahová már felvittem a „koszt”, mivel abban a pillanatban a „kosz” átváltozik gyönyörű szép ujjlenyomattá, ami mondjuk a szárny alján kifejezetten rosszul mutat.
A koszolás befejezése után felvittem az első lakkréteget, majd száradás után elkezdhettem a matricázást. A matricák felhelyezése után ismét egy vékony lakk réteg következett. Ezt követően vékony ecset Chrome Silver és grafitpor segítségével a matricákon is imitáltam a kopásokat és a koszt, majd felvittem a végleges lakkréteget.
A befejezés:
Helyére ragasztottam a futóműveket, a kerekeket, a fegyverek csöveit, és az egyéb apróbb alkatrészeket, majd a helyére került a motor is.
Eltávolítottam a kabinüvegekről a maszkolást, és végül a nyitható kabintető került a helyére, és ezzel elkészült a „George”…