Képzeletbeli magyar íjász

Reggiane Re.2006

1:72, RS models
Pintér György - Múzeumi krimik A magyar vonatkozású - és egyéb különleges - gépek mellett az olasz repülőmasinák iránti vonzódásom is "nyomot hagy" a vitrinem tartalmán. Formatervezés szempontjából kétségkívül a világ élvonalába tartoztak a II. világháborús repülőgépeik, sajnos teljesítmény szempontjából ez nem volt mindig igaz. Ennél a készletnél azonban ez a kritérium is teljesült volna, ha nem egyetlen prototípus épül csak belőle, az is motor nélkül.
A fejlesztés bázisa a Re.2005-ös típus, azonban a Fiat motort (ami egyébként az ugyancsak német DB 605-ös licencelt változata volt) DB 603-ra cserélték volna benne, amelytől további teljesítmény-javulást és 750 km/h-s végsebességet vártak. Az olasz fegyverszünet, valamint a motorhiány miatt azonban nem fejeződött be a fejlesztés.

Ennek a gépnek öntötte műanyagba a makettjét az RS models viszonylag kis darabszámú készletben. Két szürke öntőkeret, egy átlátszó, valamint egy matricalap és összeállítási útmutató van a dobozban, amely tulajdonképpen a Re.2005-ös készlet újracsomagolása némi módosítással. Már abban is megtalálható volt a jellegzetes légcsavarkúp, ami a Messerschmitt 109-eseken forgott. A két készletben található törzset összevetve azonban látszik a különbség: a 2006-osnak jobban hasonlít az orra a messzerére, nemcsak a légcsavarkúp miatt. A többi elem nagyjából azonos, minőség tekintetében is. Lesz mit reszelni itt is, hiszen sok a sorja, öntési vonal, anyaghiba. Ettől függetlenül azonban az alkatrészek egészen jól illeszkednek, ha az ember figyelmesen építi őket össze. A vésett panelvonalak elég vékonyak, néhány helyenként el is tűnik a felületen. Érdemes kicsit átkarcolni őket, hála istennek a műanyag elég puha hozzá. Az orrgépágyúk bölcsői sekélyek, ajánlott őket kimélyíteni, a főfutógondolákba kerülő géppuskacsöveket pedig kicserélni injekcióstűre. Itt egyébként a merevítéseket is különálló alkatrészként kell beragasztani az aknákba és nekem nagyon tetszik ez a megoldás.
A kisméretű kabintető egybe van öntve, de egyébként átlátszó. Ha nyitni akarjuk, akkor fűrészelni kell, illetve szükség esetén kicsit vékonyítani, újat húzni.
A gyártó három verzióhoz álmodott matricát (szó szerint, hiszen "what if" a téma), olasz, svéd, illetve magyar(!) géphez. Mindhárom festésminta érdekes és látványos, bár elég pepecselősek.

Az építés szokás szerint a kabinnal kezdődött. Az oldalfalakra öntött kezelőszervekkel nem nagyon voltam kibékülve, de eszembe jutott, hogy maradt még két gyanta oldalfal egy Special Hobby Re.2003-as készletből. Kis csalásként tehát ezt építettem be, miután lecsiszoltam az öntvényeket. A padlólemez, hátfal, ülés, műszerfal maradt az eredeti alkatrész. A fejtámla lemezét mindkét oldalon tömíteni kell, így a fejpárnát lefaragtam, majd később pótolom egy kis kétkomponensű gyurmából. Az alapozás után világosított AK Pale Green-nel fújtam a kabint, aztán tűecsettel festettem a kezelőszerveket, vezetékeket. A végén némi fehérrel szárazecseteltem az éleket, aztán barnával befolyattam a kabint. A műszerfal műszereit feketével festettem ki, majd lakkot cseppentettem rájuk. Az ülés alumíniumszínű lett a két oxigéntartállyal együtt. A törzsfelek összeállítása előtt ne felejtsük el a farokfutóakna falát beragasztani, ehhez csatlakozik majd a farokfutó szára. A szín itt is Pale Green, ahogyan a főfutóaknákban is. A törzs összeépítésénél nem volt különösebb gond, a függőleges vezérsík tövénél kellett kicsit igazítani az anyagvastagságon, hogy jobban illeszkedjenek a felek. A fejtámlánál eltömítettem a réseket, majd javítottam a festést. A fejpárnát egyelőre még nem csináltam meg, mert a maszkolásnál útban lenne.

Amíg száradt a törzs a szorítók alatt, megcsináltam a főfutóaknákat. Beragasztottam a merevítéseket, illetve injekciós tűből legyártottam a szárnygéppuskákat. Fekete alapozást követően itt is Pale Green alapszín került fel, barna befolyatással. A géppuskák gunmetal színt kaptak. Elkészült a has alatti nagy olajhűtő is. Itt nem csaptam nagy hajcihőt, mivel a végén szinte alig látszik valami a belső részből. Szimplán beragasztottam a belülre kerülő alkatrészt, feketére fújtam a belső részt és kicsit szárazecseteltem ezüsttel. A szárny és a törzs egyesítésénél - nekem - új módszert találtam ki a lépcsőzetesség ellen. Először a hátranyúló hasi részt ragasztottam be pillanatragasztóval, figyelve, hogy szintben legyen az illesztés. Ezt hagytam pár napot száradni szorítóba fogva. Ezután az motor mögötti részt pattintottam a helyére és ragasztottam meg, majd az oldalsó kisebb érintkező felületeket. A felső szárnyfelek esetében is ugyanígy jártam el: előbb a szárnytőnél ragasztottam, aztán fokozatosan kifelé haladtam a szárnyvégek felé. A helyzetjelző lámpákat, illetve a pitotcsövet levágtam, mert ezek körül javítani kellett és úgyis sérültek volna. Később ezeket pótoltam átlátszó húzottszálból, illetve injekcióstűből. Feltettem a hosszan előrenyúló légbeömlő nyílást, a kipufogósorokat (ezeknél a középen végighúzódó öntési vonalat a csonkokon nem kell lereszelni!), vízszintes vezérsíkokat, illetve két dudort a szélvédő előtti részre. Ezek valószínűleg a motor felett lévő gépágyúk závárzatát takarták. Az illesztési vonalakat tömítettem, majd egybecsiszoltam, az eltűnt vagy bizonytalan panelvonalakat átkarcoltam.
Kimélyítettem az orrgépágyúk nyílásait is, amikbe szintén injekcióstű darabokat helyeztem. A szárnytő lemezelésénél, illetve a különböző szervizfedelek csavarjait vékony fúróval mélyítettem ki.

Alapos zsírtalanítás után alapozásra készen állt a gép, így egy pormentes tartályban helyeztem el. A továbbiakban lesorjáztam a futószárakat, kerekeket, aknafedeleket, majd a takarólemezek belső felületeit az aknákkal megegyező színre fújtam. Két lemezre ráöntve készítették el a fűfutók villáinak egyik felét, így ezeket ecsettel szürkére festettem a futószárakkal együtt. A légcsavar esetében a gépágyú nyílását kicseréltem injekcióstűre.
Amikor az "apróságok" is készen álltak, akkor jöhetett az alapozás AK fekete alapozóval. Ezt pár napig hagytam jól kiszáradni, majd elkezdtem a nemzeti trikolórt, a sárga törzscsíkot és szárnyvégeket megfújni. Elsőnek egy vékony fehér réteggel fújtam le a gondosan kimaszkolt részeket, majd a sárga jelzések következtek, végül a piros és zöld sávok a vízszintes és függőleges vezérsíkokon. Ezeket szintén több napig hagytam száradni, mivel a tavaszi-nyári időszakban kevesebb időm jut a makettezésre. A további festés előtt lefedtem a már kész részeket érzékeny felületekre való rózsaszín TESA szalaggal. Ezután jött az alsó szürke szín, ahol a panelek közepét végül kissé világosított színnel fakítottam meg. A felső felület alap sárgás homokszínét Vallejo sárga és Gunze homokszín keverékével festettem, aztán itt is átmentem a paneleken kissé fakóbb színnel. Mivel a végeredménnyel nem voltam teljesen elégedett, a maradék festékhez kevertem egy kis barnát, aztán halványan átfújtam a panelvonalakat.

Itt egy hosszabb technikai szünet következett, mert az apró foltok festéséhez nem volt meg a kellő elszántság. Vártam hát a "múzsa csókját", hogy belevágjak a pepecselős melóba. De az csak nem akart érkezni, helyette inkább más készletet vettem elő a várakozási sorból...
Aztán egyszercsak megérkezett a lelkesedés, így nekivágtam a rögös útnak. Ilyen műveletet mindig úgy kezdek, hogy "atomjaira" szedem a pisztolyt és alaposan kitakarítom. Aztán a festék megfelelő higításának ideális nyomásérték megtalálása sem egyszerű feladat, ezt műanyag lapon érdemes kikísérletezni. Fújás közben pedig folyamatosan figyelni kell a festék viselkedését: hígítós ecsettel érdemes a tűt is törölgetni, ha pedig szükséges, kicsit hígítani a festéken. Ha esetleg mégis "megfut" a festék a felületen, akkor azt utólag az alapszín visszaködölésével lehet tompítani. A foltokat úgy festettem, hogy a vörös és zöld színek némiképp fedjék egymást. Nem volt túl haladós meló, de a végeredmény egészen pofás lett. A festési hibák kijavítása után fényes lakkal fújtam le a gépet, alapot adva ezzel a matricáknak. Ezek felhelyezése könnyen ment, szépen tapadtak a felületre lágyító-feszítő folyadékkal. Amikor ez is készen volt, akkor félfényes lakkal zártam, erre aztán jött némi koszolás, koromnyomok, illetve a panelvonalak befolyatása. Végül matt lakkozással fejeztem be a festést-matricázást.

Ezután már csak a futóművek, aknaajtók, a légcsavar és a kabintető felhelyezése volt hátra. A típustestvérei sorába helyezve jól mutatja a Reggiane gépek "egyedfejlődését".
75578P1010032.jfif
75578P1010032.jfif
IMG_20230408_171633
IMG_20230408_171633
IMG_20230408_171928
IMG_20230408_171928
IMG_20230408_210511
IMG_20230408_210511
IMG_20230414_055707
IMG_20230414_055707
IMG_20230529_220546
IMG_20230529_220546
IMG_20230529_220610
IMG_20230529_220610
IMG_20230529_220634
IMG_20230529_220634
IMG_20230529_220712
IMG_20230529_220712
IMG_20230615_215008
IMG_20230615_215008
IMG_20230615_214947
IMG_20230615_214947
IMG_20230615_214920
IMG_20230615_214920
IMG_20230615_214904
IMG_20230615_214904
2023.06.22.
Hinel Tamás (warbirds)
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Miggyuri
2023.06.24. 07:48:51
Nem csodállom, hogy lelki erő kellett a festéshez. De szép lett! Grat!
Johnie
2023.06.24. 09:42:33
Gratulálok, nagyon szép lett.
Nagyon szép lett a kamó felfújása, nem csodálom, hogy idő kellett a nekikezdés elhatározásához, nagyon nehéz híg festékkel (ami alig takar) közelről fújva de mindig egyforma távolságot tartva, kis nyomáson órákon át fokozottan figyelve az alapszíntől jelentősen eltérő másik színeket felfújni kis foltokban, kis átszóródással, festék szétfutás nélkül, szabad kézzel ,maszkolásmentesen.
Megoldottad, gratulálok.
Mekett
2023.06.24. 12:30:02
Egy Messzer és egy Thud szerelemgyereke (tényleg) magyar színekben.
Nagyon mutatós lett!
warbirds
2023.06.24. 19:10:20
Köszönöm, örülök, hogy tetszik nektek. Párszor neki kellett futnom a dolognak, mert az említett festék szétfutás szivatott rendesen. De utólag a nagyját javítottam az alapszínnel.
borisz
2023.06.28. 15:12:08
Bátor témaválasztás, és jó megvalósítás! Szép!
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció