Reggiane Re.2006
1:72, RS models
Pintér György - Múzeumi krimik
A magyar vonatkozású - és egyéb különleges - gépek mellett az olasz repülőmasinák iránti vonzódásom is "nyomot hagy" a vitrinem tartalmán. Formatervezés szempontjából kétségkívül a világ élvonalába tartoztak a II. világháborús repülőgépeik, sajnos teljesítmény szempontjából ez nem volt mindig igaz. Ennél a készletnél azonban ez a kritérium is teljesült volna, ha nem egyetlen prototípus épül csak belőle, az is motor nélkül.
A fejlesztés bázisa a Re.2005-ös típus, azonban a Fiat motort (ami egyébként az ugyancsak német DB 605-ös licencelt változata volt) DB 603-ra cserélték volna benne, amelytől további teljesítmény-javulást és 750 km/h-s végsebességet vártak. Az olasz fegyverszünet, valamint a motorhiány miatt azonban nem fejeződött be a fejlesztés.
Ennek a gépnek öntötte műanyagba a makettjét az RS models viszonylag kis darabszámú készletben. Két szürke öntőkeret, egy átlátszó, valamint egy matricalap és összeállítási útmutató van a dobozban, amely tulajdonképpen a Re.2005-ös készlet újracsomagolása némi módosítással. Már abban is megtalálható volt a jellegzetes légcsavarkúp, ami a Messerschmitt 109-eseken forgott. A két készletben található törzset összevetve azonban látszik a különbség: a 2006-osnak jobban hasonlít az orra a messzerére, nemcsak a légcsavarkúp miatt. A többi elem nagyjából azonos, minőség tekintetében is. Lesz mit reszelni itt is, hiszen sok a sorja, öntési vonal, anyaghiba. Ettől függetlenül azonban az alkatrészek egészen jól illeszkednek, ha az ember figyelmesen építi őket össze. A vésett panelvonalak elég vékonyak, néhány helyenként el is tűnik a felületen. Érdemes kicsit átkarcolni őket, hála istennek a műanyag elég puha hozzá. Az orrgépágyúk bölcsői sekélyek, ajánlott őket kimélyíteni, a főfutógondolákba kerülő géppuskacsöveket pedig kicserélni injekcióstűre. Itt egyébként a merevítéseket is különálló alkatrészként kell beragasztani az aknákba és nekem nagyon tetszik ez a megoldás.
A kisméretű kabintető egybe van öntve, de egyébként átlátszó. Ha nyitni akarjuk, akkor fűrészelni kell, illetve szükség esetén kicsit vékonyítani, újat húzni.
A gyártó három verzióhoz álmodott matricát (szó szerint, hiszen "what if" a téma), olasz, svéd, illetve magyar(!) géphez. Mindhárom festésminta érdekes és látványos, bár elég pepecselősek.
Az építés szokás szerint a kabinnal kezdődött. Az oldalfalakra öntött kezelőszervekkel nem nagyon voltam kibékülve, de eszembe jutott, hogy maradt még két gyanta oldalfal egy Special Hobby Re.2003-as készletből. Kis csalásként tehát ezt építettem be, miután lecsiszoltam az öntvényeket. A padlólemez, hátfal, ülés, műszerfal maradt az eredeti alkatrész. A fejtámla lemezét mindkét oldalon tömíteni kell, így a fejpárnát lefaragtam, majd később pótolom egy kis kétkomponensű gyurmából. Az alapozás után világosított AK Pale Green-nel fújtam a kabint, aztán tűecsettel festettem a kezelőszerveket, vezetékeket. A végén némi fehérrel szárazecseteltem az éleket, aztán barnával befolyattam a kabint. A műszerfal műszereit feketével festettem ki, majd lakkot cseppentettem rájuk. Az ülés alumíniumszínű lett a két oxigéntartállyal együtt. A törzsfelek összeállítása előtt ne felejtsük el a farokfutóakna falát beragasztani, ehhez csatlakozik majd a farokfutó szára. A szín itt is Pale Green, ahogyan a főfutóaknákban is. A törzs összeépítésénél nem volt különösebb gond, a függőleges vezérsík tövénél kellett kicsit igazítani az anyagvastagságon, hogy jobban illeszkedjenek a felek. A fejtámlánál eltömítettem a réseket, majd javítottam a festést. A fejpárnát egyelőre még nem csináltam meg, mert a maszkolásnál útban lenne.
Amíg száradt a törzs a szorítók alatt, megcsináltam a főfutóaknákat. Beragasztottam a merevítéseket, illetve injekciós tűből legyártottam a szárnygéppuskákat. Fekete alapozást követően itt is Pale Green alapszín került fel, barna befolyatással. A géppuskák gunmetal színt kaptak. Elkészült a has alatti nagy olajhűtő is. Itt nem csaptam nagy hajcihőt, mivel a végén szinte alig látszik valami a belső részből. Szimplán beragasztottam a belülre kerülő alkatrészt, feketére fújtam a belső részt és kicsit szárazecseteltem ezüsttel. A szárny és a törzs egyesítésénél - nekem - új módszert találtam ki a lépcsőzetesség ellen. Először a hátranyúló hasi részt ragasztottam be pillanatragasztóval, figyelve, hogy szintben legyen az illesztés. Ezt hagytam pár napot száradni szorítóba fogva. Ezután az motor mögötti részt pattintottam a helyére és ragasztottam meg, majd az oldalsó kisebb érintkező felületeket. A felső szárnyfelek esetében is ugyanígy jártam el: előbb a szárnytőnél ragasztottam, aztán fokozatosan kifelé haladtam a szárnyvégek felé. A helyzetjelző lámpákat, illetve a pitotcsövet levágtam, mert ezek körül javítani kellett és úgyis sérültek volna. Később ezeket pótoltam átlátszó húzottszálból, illetve injekcióstűből. Feltettem a hosszan előrenyúló légbeömlő nyílást, a kipufogósorokat (ezeknél a középen végighúzódó öntési vonalat a csonkokon nem kell lereszelni!), vízszintes vezérsíkokat, illetve két dudort a szélvédő előtti részre. Ezek valószínűleg a motor felett lévő gépágyúk závárzatát takarták. Az illesztési vonalakat tömítettem, majd egybecsiszoltam, az eltűnt vagy bizonytalan panelvonalakat átkarcoltam.
Kimélyítettem az orrgépágyúk nyílásait is, amikbe szintén injekcióstű darabokat helyeztem. A szárnytő lemezelésénél, illetve a különböző szervizfedelek csavarjait vékony fúróval mélyítettem ki.
Alapos zsírtalanítás után alapozásra készen állt a gép, így egy pormentes tartályban helyeztem el. A továbbiakban lesorjáztam a futószárakat, kerekeket, aknafedeleket, majd a takarólemezek belső felületeit az aknákkal megegyező színre fújtam. Két lemezre ráöntve készítették el a fűfutók villáinak egyik felét, így ezeket ecsettel szürkére festettem a futószárakkal együtt. A légcsavar esetében a gépágyú nyílását kicseréltem injekcióstűre.
Amikor az "apróságok" is készen álltak, akkor jöhetett az alapozás AK fekete alapozóval. Ezt pár napig hagytam jól kiszáradni, majd elkezdtem a nemzeti trikolórt, a sárga törzscsíkot és szárnyvégeket megfújni. Elsőnek egy vékony fehér réteggel fújtam le a gondosan kimaszkolt részeket, majd a sárga jelzések következtek, végül a piros és zöld sávok a vízszintes és függőleges vezérsíkokon. Ezeket szintén több napig hagytam száradni, mivel a tavaszi-nyári időszakban kevesebb időm jut a makettezésre. A további festés előtt lefedtem a már kész részeket érzékeny felületekre való rózsaszín TESA szalaggal. Ezután jött az alsó szürke szín, ahol a panelek közepét végül kissé világosított színnel fakítottam meg. A felső felület alap sárgás homokszínét Vallejo sárga és Gunze homokszín keverékével festettem, aztán itt is átmentem a paneleken kissé fakóbb színnel. Mivel a végeredménnyel nem voltam teljesen elégedett, a maradék festékhez kevertem egy kis barnát, aztán halványan átfújtam a panelvonalakat.
Itt egy hosszabb technikai szünet következett, mert az apró foltok festéséhez nem volt meg a kellő elszántság. Vártam hát a "múzsa csókját", hogy belevágjak a pepecselős melóba. De az csak nem akart érkezni, helyette inkább más készletet vettem elő a várakozási sorból...
Aztán egyszercsak megérkezett a lelkesedés, így nekivágtam a rögös útnak. Ilyen műveletet mindig úgy kezdek, hogy "atomjaira" szedem a pisztolyt és alaposan kitakarítom. Aztán a festék megfelelő higításának ideális nyomásérték megtalálása sem egyszerű feladat, ezt műanyag lapon érdemes kikísérletezni. Fújás közben pedig folyamatosan figyelni kell a festék viselkedését: hígítós ecsettel érdemes a tűt is törölgetni, ha pedig szükséges, kicsit hígítani a festéken. Ha esetleg mégis "megfut" a festék a felületen, akkor azt utólag az alapszín visszaködölésével lehet tompítani. A foltokat úgy festettem, hogy a vörös és zöld színek némiképp fedjék egymást. Nem volt túl haladós meló, de a végeredmény egészen pofás lett. A festési hibák kijavítása után fényes lakkal fújtam le a gépet, alapot adva ezzel a matricáknak. Ezek felhelyezése könnyen ment, szépen tapadtak a felületre lágyító-feszítő folyadékkal. Amikor ez is készen volt, akkor félfényes lakkal zártam, erre aztán jött némi koszolás, koromnyomok, illetve a panelvonalak befolyatása. Végül matt lakkozással fejeztem be a festést-matricázást.
Ezután már csak a futóművek, aknaajtók, a légcsavar és a kabintető felhelyezése volt hátra. A típustestvérei sorába helyezve jól mutatja a Reggiane gépek "egyedfejlődését".
A fejlesztés bázisa a Re.2005-ös típus, azonban a Fiat motort (ami egyébként az ugyancsak német DB 605-ös licencelt változata volt) DB 603-ra cserélték volna benne, amelytől további teljesítmény-javulást és 750 km/h-s végsebességet vártak. Az olasz fegyverszünet, valamint a motorhiány miatt azonban nem fejeződött be a fejlesztés.
Ennek a gépnek öntötte műanyagba a makettjét az RS models viszonylag kis darabszámú készletben. Két szürke öntőkeret, egy átlátszó, valamint egy matricalap és összeállítási útmutató van a dobozban, amely tulajdonképpen a Re.2005-ös készlet újracsomagolása némi módosítással. Már abban is megtalálható volt a jellegzetes légcsavarkúp, ami a Messerschmitt 109-eseken forgott. A két készletben található törzset összevetve azonban látszik a különbség: a 2006-osnak jobban hasonlít az orra a messzerére, nemcsak a légcsavarkúp miatt. A többi elem nagyjából azonos, minőség tekintetében is. Lesz mit reszelni itt is, hiszen sok a sorja, öntési vonal, anyaghiba. Ettől függetlenül azonban az alkatrészek egészen jól illeszkednek, ha az ember figyelmesen építi őket össze. A vésett panelvonalak elég vékonyak, néhány helyenként el is tűnik a felületen. Érdemes kicsit átkarcolni őket, hála istennek a műanyag elég puha hozzá. Az orrgépágyúk bölcsői sekélyek, ajánlott őket kimélyíteni, a főfutógondolákba kerülő géppuskacsöveket pedig kicserélni injekcióstűre. Itt egyébként a merevítéseket is különálló alkatrészként kell beragasztani az aknákba és nekem nagyon tetszik ez a megoldás.
A kisméretű kabintető egybe van öntve, de egyébként átlátszó. Ha nyitni akarjuk, akkor fűrészelni kell, illetve szükség esetén kicsit vékonyítani, újat húzni.
A gyártó három verzióhoz álmodott matricát (szó szerint, hiszen "what if" a téma), olasz, svéd, illetve magyar(!) géphez. Mindhárom festésminta érdekes és látványos, bár elég pepecselősek.
Az építés szokás szerint a kabinnal kezdődött. Az oldalfalakra öntött kezelőszervekkel nem nagyon voltam kibékülve, de eszembe jutott, hogy maradt még két gyanta oldalfal egy Special Hobby Re.2003-as készletből. Kis csalásként tehát ezt építettem be, miután lecsiszoltam az öntvényeket. A padlólemez, hátfal, ülés, műszerfal maradt az eredeti alkatrész. A fejtámla lemezét mindkét oldalon tömíteni kell, így a fejpárnát lefaragtam, majd később pótolom egy kis kétkomponensű gyurmából. Az alapozás után világosított AK Pale Green-nel fújtam a kabint, aztán tűecsettel festettem a kezelőszerveket, vezetékeket. A végén némi fehérrel szárazecseteltem az éleket, aztán barnával befolyattam a kabint. A műszerfal műszereit feketével festettem ki, majd lakkot cseppentettem rájuk. Az ülés alumíniumszínű lett a két oxigéntartállyal együtt. A törzsfelek összeállítása előtt ne felejtsük el a farokfutóakna falát beragasztani, ehhez csatlakozik majd a farokfutó szára. A szín itt is Pale Green, ahogyan a főfutóaknákban is. A törzs összeépítésénél nem volt különösebb gond, a függőleges vezérsík tövénél kellett kicsit igazítani az anyagvastagságon, hogy jobban illeszkedjenek a felek. A fejtámlánál eltömítettem a réseket, majd javítottam a festést. A fejpárnát egyelőre még nem csináltam meg, mert a maszkolásnál útban lenne.
Amíg száradt a törzs a szorítók alatt, megcsináltam a főfutóaknákat. Beragasztottam a merevítéseket, illetve injekciós tűből legyártottam a szárnygéppuskákat. Fekete alapozást követően itt is Pale Green alapszín került fel, barna befolyatással. A géppuskák gunmetal színt kaptak. Elkészült a has alatti nagy olajhűtő is. Itt nem csaptam nagy hajcihőt, mivel a végén szinte alig látszik valami a belső részből. Szimplán beragasztottam a belülre kerülő alkatrészt, feketére fújtam a belső részt és kicsit szárazecseteltem ezüsttel. A szárny és a törzs egyesítésénél - nekem - új módszert találtam ki a lépcsőzetesség ellen. Először a hátranyúló hasi részt ragasztottam be pillanatragasztóval, figyelve, hogy szintben legyen az illesztés. Ezt hagytam pár napot száradni szorítóba fogva. Ezután az motor mögötti részt pattintottam a helyére és ragasztottam meg, majd az oldalsó kisebb érintkező felületeket. A felső szárnyfelek esetében is ugyanígy jártam el: előbb a szárnytőnél ragasztottam, aztán fokozatosan kifelé haladtam a szárnyvégek felé. A helyzetjelző lámpákat, illetve a pitotcsövet levágtam, mert ezek körül javítani kellett és úgyis sérültek volna. Később ezeket pótoltam átlátszó húzottszálból, illetve injekcióstűből. Feltettem a hosszan előrenyúló légbeömlő nyílást, a kipufogósorokat (ezeknél a középen végighúzódó öntési vonalat a csonkokon nem kell lereszelni!), vízszintes vezérsíkokat, illetve két dudort a szélvédő előtti részre. Ezek valószínűleg a motor felett lévő gépágyúk závárzatát takarták. Az illesztési vonalakat tömítettem, majd egybecsiszoltam, az eltűnt vagy bizonytalan panelvonalakat átkarcoltam.
Kimélyítettem az orrgépágyúk nyílásait is, amikbe szintén injekcióstű darabokat helyeztem. A szárnytő lemezelésénél, illetve a különböző szervizfedelek csavarjait vékony fúróval mélyítettem ki.
Alapos zsírtalanítás után alapozásra készen állt a gép, így egy pormentes tartályban helyeztem el. A továbbiakban lesorjáztam a futószárakat, kerekeket, aknafedeleket, majd a takarólemezek belső felületeit az aknákkal megegyező színre fújtam. Két lemezre ráöntve készítették el a fűfutók villáinak egyik felét, így ezeket ecsettel szürkére festettem a futószárakkal együtt. A légcsavar esetében a gépágyú nyílását kicseréltem injekcióstűre.
Amikor az "apróságok" is készen álltak, akkor jöhetett az alapozás AK fekete alapozóval. Ezt pár napig hagytam jól kiszáradni, majd elkezdtem a nemzeti trikolórt, a sárga törzscsíkot és szárnyvégeket megfújni. Elsőnek egy vékony fehér réteggel fújtam le a gondosan kimaszkolt részeket, majd a sárga jelzések következtek, végül a piros és zöld sávok a vízszintes és függőleges vezérsíkokon. Ezeket szintén több napig hagytam száradni, mivel a tavaszi-nyári időszakban kevesebb időm jut a makettezésre. A további festés előtt lefedtem a már kész részeket érzékeny felületekre való rózsaszín TESA szalaggal. Ezután jött az alsó szürke szín, ahol a panelek közepét végül kissé világosított színnel fakítottam meg. A felső felület alap sárgás homokszínét Vallejo sárga és Gunze homokszín keverékével festettem, aztán itt is átmentem a paneleken kissé fakóbb színnel. Mivel a végeredménnyel nem voltam teljesen elégedett, a maradék festékhez kevertem egy kis barnát, aztán halványan átfújtam a panelvonalakat.
Itt egy hosszabb technikai szünet következett, mert az apró foltok festéséhez nem volt meg a kellő elszántság. Vártam hát a "múzsa csókját", hogy belevágjak a pepecselős melóba. De az csak nem akart érkezni, helyette inkább más készletet vettem elő a várakozási sorból...
Aztán egyszercsak megérkezett a lelkesedés, így nekivágtam a rögös útnak. Ilyen műveletet mindig úgy kezdek, hogy "atomjaira" szedem a pisztolyt és alaposan kitakarítom. Aztán a festék megfelelő higításának ideális nyomásérték megtalálása sem egyszerű feladat, ezt műanyag lapon érdemes kikísérletezni. Fújás közben pedig folyamatosan figyelni kell a festék viselkedését: hígítós ecsettel érdemes a tűt is törölgetni, ha pedig szükséges, kicsit hígítani a festéken. Ha esetleg mégis "megfut" a festék a felületen, akkor azt utólag az alapszín visszaködölésével lehet tompítani. A foltokat úgy festettem, hogy a vörös és zöld színek némiképp fedjék egymást. Nem volt túl haladós meló, de a végeredmény egészen pofás lett. A festési hibák kijavítása után fényes lakkal fújtam le a gépet, alapot adva ezzel a matricáknak. Ezek felhelyezése könnyen ment, szépen tapadtak a felületre lágyító-feszítő folyadékkal. Amikor ez is készen volt, akkor félfényes lakkal zártam, erre aztán jött némi koszolás, koromnyomok, illetve a panelvonalak befolyatása. Végül matt lakkozással fejeztem be a festést-matricázást.
Ezután már csak a futóművek, aknaajtók, a légcsavar és a kabintető felhelyezése volt hátra. A típustestvérei sorába helyezve jól mutatja a Reggiane gépek "egyedfejlődését".
|
|
75578P1010032.jfif
|
|
|
IMG_20230408_171633
|
|
|
IMG_20230408_171928
|
|
|
IMG_20230408_210511
|
|
|
IMG_20230414_055707
|
|
|
IMG_20230529_220546
|
|
|
IMG_20230529_220610
|
|
|
IMG_20230529_220634
|
|
|
IMG_20230529_220712
|
|
|
IMG_20230615_215008
|
|
|
IMG_20230615_214947
|
|
|
IMG_20230615_214920
|
|
|
IMG_20230615_214904
|
2023.06.22.