Kéttornyúak 1.

T-100

1:72, OKB Grigorov No.72057

A két világháború közötti harckocsigyártás egy nagy dilemmája volt, egy torony vagy több torony? Voltak ötletek a több toronyra a briteknél, németeknél és persze Sztálin Szovjetuniója sem nélkülözte ezeket a leginkább mozgó célpontnak való szerkezeteket. A két legismertebb a T-28 és a T-35 mellett voltak más próbálkozások is. Ebbe a sorba illik a leningrádi Kirov Művekben gyártott T-100, kéttornyú harckocsi is. Bár a megvalósult példányoknak volt néhány előremutató megoldása: hegesztett, erősebb páncélzat, strapabíróbb felfüggesztések, de összeségében az alapkoncepció hibás volt. A 20. nehézharckocsi dandár 91. harckocsizászlóaljának egy százada volt, ahol a két T-100-at és mellette a konkurens SZMK-t üzemeltették. A viszonylag hosszú test mozgása nehézkes volt jó nagy fordulási sugárral. 58 tonnás tömegével eléggé súlyos egyénisége volt az akkori harckocsik nagy családjának. Ez a hátránya a finnek elleni harcok során vált nyilvánvalóvá, ahol az optimálistól jócskán eltérő terepviszonyok, sűrű erdők, mocsaras vidékek, között kellett – volna – teljesítenie. Egyetlen előnyeként a vastag páncélzatát kell megemlíteni. A finn 37 és 45 mm-es páncéltörő ágyúk nem tudták átütni. A harc során, a nagy igyekezetben a konkurens SZMK aknára futott és az egyik T-100-as legénysége mentette ki a mozgásképtelenné vált jármű személyzetét. A felső toronyba épített L-10-es löveget L-11-re cserélték. Ezzel, később a T-34-ek első generációiban találkozhatunk. A finnországi főpróba nem volt sikeres, így a típus nem került sorozatgyártásra csakúgy nem, mint a konkurens SZMK. A követő KV-1 és KV-2 típusok váltak a továbbiakban a szovjet nehézpáncélos erők fő fegyverévé. A bolgár cég kiadta mindkét variációját a T-100-nak műgyantából. Műanyag készletről 1/72-ben nem tudok. (1:35-ben létezik!) Van még hír a Armo Jadar Models 72135 készletéről is. A masszív papírdoboz 132 műgyanta és 15 fémmaratott alkatrész tartalmaz az összeállítási útmutatón túl. A műgyanta alkatrészek, ránézésre szép tiszta öntvények, okosan szortírozva, egy nagyobb és két kisebb zacsiba. A két kicsi tartalmazza a két torony alkatrészeit, a nagy a test, a futómű és a lánc darabjait. Ez hat darab egyenes lap, rajta szép mintázattal a lánctalptagok. Meghajlítani, vagy ledarabolni – ez itt a kérdés, ha majd odáig jutok az építésben. Egy kis lapnyi fémmaratás is van. Matricát a készlet nem tartalmaz.

Az építés

A bolgár cég szép munkát végzett. Az első munka, minden makettépítő számára a „Rubicon”, ha nekifogunk a futómű elemeinek. Összességében negyven részt kell leszedni, letakarítani. A feszítő kerekek viszonylag vékonyak, így ügyelni kell a leválasztáskor. A két torony elkészítése egyszerű, csak a rajzot kell figyelni. A méretek, illeszkedések jók. Maga futómű eléggé macerás, de szép lesz a végeredmény. A 2X2 vonószem szintén emeli a látványt. A következő, kritikus feladat a lánctalpak elkészítése lesz. A szalagok szépek, de hogy mennyire bírják a hajlítást a meleg vízben, az majd kiderül. Összeraktam a két tornyot. Szép illeszkedések, diszkrét szegecselésnyomok és még a lövegcsöveket sem kell kifúrnom, mert ezt már elvégezte a gyártó. A lánctalpszalag az átlagnál kezesebbnek bizonyult. Szépen puhult a forró vízben és megtartotta a formáját kihűlés után is. Egy centivel hosszabb volt a három-három darabból összerakott lánctalp a szükségesnél. Így vágni kellett. A méretezésről annyit, hogy a sárvédők simán a helyükre mentek a lánctalpak fölrakása után is. Érdemes a visszafutógörgők külső darabjait a lánctalp felrakása után a helyükre ragasztani. A szín persze „valamilyen” zöld. Egyszínű. Terepes festésmintáról nincs információm.