TK-3

1:72, First to Fight No.005

Pintér György - Múzeumi krimik Kisrác koromban valami második világháborút bemutató könyvben láttam a rohamozó lengyel ulánusokat. Egy másik képen a vonuló/támadó német páncélosokat. A kérdésemre, hogy a lengyeleknek nem voltak tankjaik, édesapám azt válaszolta, hogy volt, de nem sok.
Azóta már tudom, hogy a dolog ennél árnyaltabb. Most én, ha fiam kérdezné, azt mondanám, nem sok, ami alkalmas volt a német harckocsi elleni harcra. Így talán pontosabb.

Kis előzetes

Nos, a két háború között új életre kelt lengyel állam már viszonylag korán megvívta a maga területszerző(?)/honvédő háborúját, ami arról vált híressé, hogy mindkét(?) fél győztesnek nyilvánította magát. Valójában az a két fél inkább négy volt, hiszen a bolsevik Szovjet-Oroszország mellett Szovjet-Ukrajna, velük szemben a Lengyel Köztársaság és a rövid életű Ukrán Népköztársaság erői vettek részt a küzdelemben. Ebben győztek a bolsevikok, mert a vitatott területeket visszevették a hirtelen nagy étvágyúvá vált Lengyelországtól – amelynek aktuális apostola Józef Klemens Piłsudski volt. Elgondolása egy a Balti-tenger, az Adria és a Fekete-tenger között kialakított – persze lengyel vezetésű – államszövetség, a "Międzymorze" volt. Ennek területéhez jelentős belorusz (fehérorosz) és ukrán területek is tartoztak volna.

Így vonultak be az éppen polgárháború szaggatta Kijevbe is lengyel csapatok, ahonnan aztán a Vörös Hadsereg kizavarta őket és egy ideig úgy nézett ki, hogy a vörösök 1. lovashadseregének vezére, Szemjon Mihajlovics Bugyonnij rövidesen az Oderában, de legalább is a Visztulában moshatja le a csizmáját. Na, hát ez sem jött össze. A Varsó előtti döntő csatában a lengyelek megállították a diadalmas világforradalom lelkes terjesztőit. Emlegetnek itt "Varsói csodát", amiben valójában semmi csodálatos nincs. A vörös lovassággal a szó valós és átvitt értelmében is elszaladt a ló. A megnyúlt és amúgy is eléggé kaotikus utánpótlási vonalak nem biztosították a megfelelő hátteret a támadó hadseregnek. Így szinte borítékolható volt a Varsó alatti vereség.

Miután a rigai békében a Curzon-vonal mentén kialakultak a lengyel haza keleti határai, kitört a béke. Vagy valami olyasmi. Meg is akadt a lengyel haderő fejlesztése. Nyalka ulánustisztek tették a szépet az amúgy is szép lengyel hölgyeknek, vonultak a gyakorlatokra. Komolyan a légierő fejlesztése zajlott. Jórészt hazai források mozgósításával létrejött a PZL, a légierő gépeinek gyártója, de a fényes lovasság mellett valahogy kevesebb figyelmet kaptak "azok a büdös, zajos, füstös gépek".

A több országban elterjedt nézet szerint valójában mozgó, itt-ott páncélozott géppuskafészkek kellettek volna, hogy győzelemre segítsék a hős gyalogosokat és a lovasságot. Így megszületett egy új kategória: a tanketta. Ezek valójában egy talán az eső ellen védő páncéllemezekkel kidíszített 1-2 személyes lánctalpas járművek voltak. Fegyverzetük 1-2 géppuska volt. Az ősforrás az 1928-ban létrehozott brit Carden-Loyd Two Man Tankette Mark VI volt. Ezt aztán elég sok országba exportálták és ott alapjaivá váltak sokféle átalakításnak. Így kerültek a lengyel hadrendbe az első lengyel gyártmányú TK-1-ek, majd ezek folytatása, a TK-3. Felderítésre, illetve a lánctalpas járművek vezetéséhez kiképzésre voltak alkalmasak – másra nem.

Volt is belőlük a lengyel hadseregben több, mint 500 darab. Szép szám! Node, ehhez a mennyiséghez nem társult valódi harcérték. A fejlesztések során pártucatnyi példány 20 mm-es nehézgéppuskát kapott. No, ezek más túlélhetővé tehettek egy komolyabb ellenséges páncélossal történő összecsapást, de a többi, géppuskával felszerelt példány irgalmatlan veszteségeket szenvedett. Szinte páncélozott koporsóként gyakorlatilag semmiféle védelmet nem tudott adni személyzetének, még a gyalogsági fegyverek tüze ellen sem.
Amúgy ez az értékelés nem csupán a lengyel TK-ra érvényes. A spanyolországi harcokban az olasz Ansaldok is szenvedtek rendesen, de a szovjet T-27 számára sem termett több babér, ha nem az eredeti, felderítő szerepkörben került bevetésre. (Amúgy a lengyeleknek volt „rendes”, lengyel gyártmányú harckocsija is, ami a maga nemében Európában az első Dízel-motoros harckocsi volt. Mind páncélzata, mind tűzereje, elegendő volt a német harckocsikkal való harcra, de az összesen alig 150 darabos állomány kevés volt a lengyel haza megvédésére. Ép, eredeti példány nem maradt fenn. Néhány rekonstrukció látható már csak.)

Nos, ennek a lengyel tankettának (lengyelül "tankietka") készült el az 1:72-es műanyag makettkészlet változata. A doboz jó nagy a benne rejtőző egyetlen öntőkerethez és a rajta megtalálható éppen egy tucatnyi, szép zöld alkatrészhez képest. Az összeállítási útmutatót a doboz "fenekén" találjuk, csakúgy, mint a festési sémát. A kapott alkatrészekből egy "fapados", sima, géppuskával szerelt TK-3 rakható (pattintható?) össze. Vállalkozóbbak nekifoghatnak észt, német, horvát, szovjet, esetleg román kézbe kerül példány elkészítésének is. A makett méreteire tekintettel jó szemű, vagy jó szemüvegű makettezők vágjanak csak bele e kis csoda megépítésébe!

Az építésről írni fogok.
Nos, hát, ez rövid lesz. Lévén, hogy szinte összepattintós készlet, így nem nagyon volt gond. Az egyetlen, számomra vitás a kipufogó felhelyezése, mert a dobozfenékre száműzött összeállítási rajz olyan állást jelez, ami nem valós. Így megnéztem néhány képet és módosítottam. Amúgy maga az összeépítés, ha lehet annak nevezni, nagyjából egy félórás munka. Ami figyelmet igényel, az az apró, vékony alkatrészek leválasztása. Innentől, ha le nem ejted – mert akkor a megtalálása több idő, mint a beépítése – minden egyszerű és világos.
Végül összeáll a kis szerkentyű. Odaraktam egy másik készülő jármű. a Csepel Cs-130-as mellé. Még ahhoz képest is parányi. Nagy elszántság és halált megvető bátorság kellett ezekkel a „babakocsikkal” szembeszállni a Harmadik Birodalom erőivel. Az eredmény tudjuk.
A festés következik. Ez éppen a kis felületek miatt nem lesz egyszerű, hiszen egy háromszínű, átszóródásos kamó a „ruhája” ennek az apróságnak. Meglátjuk.

Réti József képei a belgrádi Kalimegdán erődből:
https://makettinfo.hu/fotok/kalimegdan_reti/index.htm