Pintér György - Múzeumi krimik
A most bemutatásra kerülő Tiger II makett az Alföldi Tanya diorámám tartozéka. A dioráma építését és képeit az Alföldi Tanya című cikkben lehet megtekinteni.
Az alap makett – melyet kiegészítők és saját magam által gyártott alkatrészekkel fel akartam javítani – a Tamiya cég gyártmánya. Megszereztem hozzá a japánok szemenkénti lánctalpát is, ami jól vizsgázott nálam, akárcsak a tank. A Királytigris harckocsim teljes belső és külső kidolgozottsága érdekében beszereztem a piacon fellelhető összes kiegészítő készletet. Nagy nehezen megkaptam a Verlinden belsőt és a motor műgyanta mását is. További termékek: Aber külső fotómaratás, Eduard kötényezés, Verlinden lőszerek, fém esztergált lövegcső maratott csőszájfékkel.
A munkát a Verlinden belső szárazpróbáival kezdtem, már ekkor kiderült, hogy lesz mit csinálni!? A teknő aljának egybeöntött alkatrésze úgy 2-3 mm-rel kisebb szélességű volt, mint a Tamiya alváz belseje. Ekkor elhatároztam kénytelen leszek „körbepáncélozni” a tankomat a megfelelő vastagságú műanyag lemez felhasználásával. A műanyagok beragasztása után már mehetett tovább az építés. A „Belgák” készletével meg voltam elégedve, mert amit jól kidolgoztak azt csak huzalozni kellett, esetleg 1-2 alkatrész pótoltam (például: belső beszélgető doboza, hidraulika beöntő-cső, visszahúzó rugók, stb.). Ezzel ellentétben a lőszertartók teljesen haszontalanak bizonyultak. Ezek gyártását Evergreen szálak, 0,25 mm-es műanyag lemez és műgyanta csavarfejek felhasználásával végeztem. A motornál csak a nívópálcát és vezetékeket pótoltam.
A páncéltest belsejének festését alul vörös alapozó, felül tört fehér színűre készítettem. A motortér vörös alapozó, a motor metallic grey színt kapott, melyet híg acryl barna és fekete bemosással próbáltam olaj-sárossá tenni. Az ecset szőréből az ujjammal kifröcsköltem a híg festéket, ezzel jelenítve meg a felnyitott motortér ajtón az olajszennyeződést.
Az alvázat kívülről zimmerit réteggel láttam el, ami Tamiya puttyból készült csavarhúzó hegyének benyomkodásával. Aber fotómaratást most először használtam, de nagyon tetszett az a precíz részletesség, ami jellemezte a készletüket! Mindent ki tudtam dolgozni a működő szerszámtartóktól kezdve a tűzoltó készülék és a vontatókötél felfogatásáig. A kötényezés Eduard munka, ez már nem volt annyira jó minőségű!? Mindkét oldalon lehagytam 1-1 elemet, mert a budai várban készült korabeli fotókon azt vettem észre így tették könnyebbé a tankra való feljutást. A Nehézpáncélosok című Számvéber Norbert könyvből vett leírások alapján sok ellenséges találatot kaptak ezek a tankok, ezért lövésnyomokat is égettem a homlokpáncélra felforrósított csavarhúzóval. Kaptak ezek a Királytigrisek rendesen, ezért (hiába frissen festettek és felújítottak voltak) meggyűrtem a sárvédőket és lehagytam 1-2 alkatrészt az oldaláról.
A külső festést Tamiya acrylokkal végeztem (XF-59:XF-60 1:1-alapozó sárga; XF-58-zöld; XF-64-barna). Száradás után többszöri híg olajos bemosás következett fejjel lefelé fordítva, hogy a zimmerit réteg árnyékoltabb legyen. Ezután jött a szárazecsetelés az alapszínek világosított árnyalataival. Lepattogzódásokat festettem sötétszürke festékkel vékony ecsettel az igénybevett helyeken.
Felkerültek a helyükre a kész szerszámok, melyek az Aber készletnek köszönhetően úgy rögzülnek, mint az igazin! Ezután Suli ragasztó és túrkevei föld keverékéből készült sárral bekentem a Tigris alját, futóművét, láncát. A lánctalp szélére füvet is szórtam 1-2 helyre, hiszen beállt a fák alá a gyepre. A motortér környékére olajfolyásokat festettem.
A torony belsejét is a páncélozással kezdtem, 1 mm-es sztirol lapból vágtam ki az oldalakat borító elemeket. A tetőpáncélt csak puttyval kezeltem, és kialakítottam a hegesztési varratokat is. Bevezetékeltem a torony tetejét és legyártottam a búvó-nyílások belső részeit. Elmondható, hogy a Verlinden készlet több mint felét újra kellett gyártani, mert nem is hasonlított az eredetire, vagy meg sem volt! Az Aber viszont itt is jól vizsgázott, periszkópokat, hátsó ajtó belsőt, lövegkitámasztót, szellőzőajtót, stb. lehetett a segítségével megcsinálni. A torony alsó részét kivágtam 1 mm-es sztirol lapból és úgy illesztettem össze a Verlinden toronykoszorúval. Saját gyártásban a lövegtartó bakot, a lőszertartókat, az irányzótávcső állványát és a párhuzamosított géppuskát és tartozékait kellet elkészítenem. Feljavítás alá került a löveg és a toronyforgató hajtóműve.
A torony festésénél is az alváz színeit használtam. A padlólemez alapozó vörös, a többi pedig tört fehér színt kapott. A löveget és a környékét eléggé lepattogtattam, jelezve ezzel a használtságot, a padló pedig koszos, kopott lett. A torony és a teknő is megkapta a teljes belső beszélgető berendezést és hálózatát, természetesen a fülhallgatókkal, gégemikrofonokkal együtt. A tankot teleraktam felszerelési tárgyakkal, ahova csak lehetett kulacsot, csajkát, gázmaszkot, géppisztolyt... raktam. A lőszereket a Verlinden készlete adta, kifestésük után a helyükre málháztam őket.
Miután kész lettem a torony belsejével, összeragasztottam és elkezdtem a zimmeritezést, pont mint az alváznál. A festéshez ugyanazokat az acrylokat használtam, a toronyszámot és a keresztet az Eduard maszkoló készletének segítségével fújtam fel, amit Panzer Matyinak köszönhetek!! Jött a beeresztés, szárazecset, koptatás. Felkerültek a lánctagok, feljavítottam a légvédelmi géppuska állványát és a tank kész lett.
A személyzet Verlinden figurákból áll, nekem nagyon tetszett a minőségük. A szerelő ládája, kalapács, csőkulcs, csavarhúzó, olajzó, Tamiya, a szerszámok Royal Modell fotómaratások. A parancsnok kezében levő térkép a Túrkeve körüli vidék igazi térképének lekicsinyített mása.